2021. január 8. A hangosfilm és a Bauhaus találkozása a budapesti mozikban

A mozi és a filmvetítés története Magyarországon 1896-ra nyúlik vissza. Bár az új műfaj elterjedésének a millenniumi ünnepségek is lendületet adtak, eleinte inkább mulatókban és kávéházakban terjedt el a kinematográfia. A 19. század első évtizedében önállósult a moziszakma, és ekkor létesültek egyre-másra az új típusú szórakozóhelyek, vagyis a mozgóképszínházak.[1]

Az új műfaj népszerű volt, mégis az 1920-as években a hangosfilm megjelenése hozott igazán nagy áttörést. Budapesten 1929-ben vetítettek először hangosfilmet a Fórum moziban, amely 1926-ban nyitott meg a Kossuth Lajos utcában (ma Puskin moziként működik). 1932-re a budapesti mozik már szinte csak hangosfilmeket vetítettek, 1936-ra pedig a vidéki mozik is áttértek az új technikára. A modern berendezések beszerzése és a szükséges korszerűsítések miatt sok mozgóképszínházat felújítottak, sok újat nyitottak, ám sok régebbi mozi nem állt át a modern technikára, ami egyet jelentett a bezárással. 1928-ban egy belügyminisztériumi rendelettel korlátozták a kiadható moziengedélyek számát, 1934-től azonban újra fellendült az új mozik alapítása.

Az 1930-as évekre jellemző moziépítési láznak köszönhetően több, a korban modernnek számító, belső kialakításában Bauhaus-jegyeket magán viselő mozi nyitott meg. Jelen cikk ezért olyan 1930-as években épült jelentősebb budapesti mozikat mutat be, amelyek belső kialakításában fellelhetők a Bauhausra jellemző jegyek.

A korábban már működő, de új épületbe költöző moziknak ékes példája az eredetileg 1910-ben megnyitott Simplon mozi, amelynek 1934-ben új épületet tervezett Preisich Gábor és Vadász Mihály a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton. Ez volt az első olyan modern tervezésű mozi, amelyet egy bérház aljába álmodtak meg eredetileg is. Az épületet az 1934-ben az adómentességi rendelet által megszabott határidő miatt viszonylag gyorsan húzták fel vasvázas alapokra, amely technológia bár költséges volt, az időbeli megszorítások miatt döntöttek mellette. A mozi nézőterén 630, a vászon felé forduló íves széksorokba rendezett ülőhely állt az érdeklődők rendelkezésére. A mozit később Újbuda mozivá keresztelték át, majd 1961-ben Bartók mozi lett belőle. A mozi 1998-ben bezárt[2], ma üzletek és éttermek működnek a helyén.


A Simplon mozi a Horthy Miklós út 62-64. szám alatt
Forrás: www.ilyenisvoltbudapest.hu
Szintén moziként a múlt homályába vész a Magyar-Hollandi Biztosító Rt. székházában, a Kálvin tér közelében 1935-ben megnyitott Savoy (később Vörösmarty) mozi. Az eklektikus stílusú belső udvaros bérházban ellipszis alakú nézőtérrel tervezte meg a mozit Asztalos Béla építész, aki korábban már több mozi átépítésén is dolgozott. A Savoy mozi esetében is még újdonságnak számított az íves alaprajzú nézőtér, ám az elkövetkező időszakban egyre elterjedtebbé vált ez az elrendezés. A mozi természetes szellőzésének biztosítására – más moziknál is megfigyelhető módon – az udvari részen a nézőtér felett nyitható kupolát terveztek. A mozi helyén ma kávézó és kulturális központ működik.


Vörösmarty mozi (1959)
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11

A budai Átrium mozi egy romos állapotú földszintes lakóház helyén épült 1935-ben. A mozi előcsarnoka az utcai frontról nyílik, míg az épület hátulsó részében kapott helyet a nyitható tetejű nézőtér. A nézőteret az első tervek szerint az alagsorban helyezték volna el, végül azonban a földszint adott neki otthont. A Simplon mozinál is alkalmazott acélvázas szerkezet révén lehetőség nyílt a könnyed, horizontális ablaksáv által tagolt homlokzat kialakítására. Az előcsarnok tág terével, tükörburkolatos oszlopaival és fekete-fehér-vörös színösszeállításával Kozma Lajos építész munkáját dicséri.[3] Az előtér maradt meg leginkább eredeti állapotában, a nézőtér azóta nagyrészt átalakult. A nézőtér érdekessége volt, hogy a filmvetítések alatt a teljes sötétségben csak a vetített kép világított, valamint a mennyezetbe beépített 1600 kis nyílás – amelyeknek szellőző funkciója volt – adott egy kis fényt a teremnek, mint egyfajta „égbolt”. A mozi a 2. világháború után 1947-ben nyílt meg újra, Május 1. mozi néven, 1990-ben azonban visszakeresztelték Átrium mozira.[4] A mozit 2001-ben bezárták, utoljára Török Ferenc Moszkva tér című filmjét vetítették itt. Ugyanezzel a filmmel nyitotta meg újra kapuit 2012-ben, napjainkban elsősorban színházként működik.


Az Átrium mozi 1935-ben
Forrás: www.egykor.hu

A modern mozi- és bérházegyüttesnek szembetűnő példája még a mai Jászai Mari tér (1950-ig Rudolf tér [5]) közelében épült Lloyd (később Duna, majd Odeon-Lloyd) mozi, amelyet 1937 októberében adtak át a nagyközönségnek.[6] A tervezők, Hofstätter Béla és Domány Ferenc a ferde foghíjtelek formájából adódó lehetőségeket olyan módon használták ki, hogy hátra helyezték a nyitható tetejű nézőtermet. Kihívást jelentett számukra a tűzbiztonsági problémák megoldása, ugyanis a lakóházat és a mozit egymástól függetlenül kellett kialakítani, megfelelő mennyiségű kijáratot kellett biztosítani, valamint a lakóépület miatt 600 főben kellett korlátozni a mozi befogadóképességét. A mozi egészen 2012-ig működött, jelenleg jazzklubként üzemel.


Hollán Ernő (Fürst Sándor) utca a Szent István körút felől nézve, szemben a Duna mozi (1964)
Forrás: fortepan.hu

1937-től újabb lendületet kapott a moziépítés, amit minisztériumi szinten is támogattak. A mozik száma összességében azonban nem növekedett, mert sok rétegmozi zárt be ebben az időben: kertmozik, egyetemi és gyári mozik. Az új városrészekben (Németvölgy, Újlipótváros), új lakótelepeken (Pongrác úti, Valéria-telep), illetve a folyamatos fejlődésben lévő Kőbányán és Óbudán épültek elsősorban új mozik.

A belvárosban sem állt meg a moziépítés. A mai Dohány utca és Károly körút sarkán nyitott meg a nagyközönség előtt a Broadway Filmszínház, amelynek belső kialakításában a Bauhausra emlékeztető jegyek voltak felfedezhetők. Ezek jelentős része napjainkban is megcsodálható. A mozit egy már meglévő hatemeletes bérpalota aljában alakították ki Domány Ferenc és Wellisch Tibor tervei alapján. Budapesten ez volt az egyetlen mozi, amelynek nézőtere a föld alatt helyezkedett el, így a háború alatt a légiriadók alatt sem kellett megszakítani a vetítéseket.[7] A mozit Y alaprajzúra tervezték, így a bejárat és a kijárat az utcaszinten elkülönült egymástól, a nézőtér pedig lejjebb, a mozi belső végében volt megtalálható. Mivel a nézők máshol érkeztek és távoztak, a bejárathoz képest az egy szinttel lejjebb elhelyezkedő ruhatárból lifttel küldték fel a földszintre a kabátokat, hogy azokat az előadás után ott vehessék át a távozó vendégek. A mozi 1957-től Filmmúzeum néven folytatta tevékenységét, majd 1991-től újra Broadway mozi lett. 1998-ban bezárt, és 2004-ben egy teljeskörű felújítást követően – amelynek során törekedtek az eredeti Bauhaus-jelleg megőrzésére –, Belvárosi Színházként nyitotta ki újra kapuit a nagyközönség előtt.[8]


A Broadway Filmszínház nézőtere
Forrás: bp-mozitortenet.hu

Az 1930-as években terjedt el a neonfény használata, ami megfigyelhető a moziépítészetben is. Az új mozgóképszínházak homlokzatai impozáns, az esti kivilágításban figyelemfelkeltő módon megkomponált építészeti alkotások voltak, amelyeknél fontos szerep jutott a neonvilágításnak. A más európai országokra jellemző, erőteljesen kivilágított moziutcák azonban Magyarországon nem alakultak ki. Szintén eltérő tendencia hazánkban, illetve Budapesten, hogy a modern mozik elsősorban mozi-bérház együttesként jelentek meg, nem pedig különálló épületekként.

Az 1930-as években jellemző volt, hogy a moziipar elsősorban a nézők igényeit kielégítő édeskés vígjátékokat gyártott, amelyeket megelőzően a kormányzat propagandaeszközeként híradót vetítettek.[9] Ebben az időszakban egyre szigorúbb, politikai indíttatású szabályok vonatkoztak a mozikra. Kötelező volt például a Magyar Filmhíradó filmjeinek lejátszása, valamint a moziknak jelentős részben magyar filmeket kellett játszaniuk. 1939-től a minisztérium előírta az oktató, nemzetnevelő filmek lejátszását, és megtiltotta a vélemény- és tetszésnyilvánítást. Ez utóbbi kitétel azonban nem csak a politikai jellegű véleményre vonatkozott, hanem az általános viselkedésmódra is, ugyanis a színházzal ellentétben a mozikban eredetileg szabadabbak volt a viselkedési normák filmvetítés közben. Az 1940-es évek elején megkezdődött a zsidóság jogainak korlátozása ezen a téren is, 1941-ben visszavonták a zsidók moziengedélyét, 1944 májusától pedig zsidó származásúak nem látogathattak nyilvános szórakozóhelyeket, így mozikat sem.

Az 1940-es évek elején jelent meg Magyarországon a mozik egy új típusa, a híradómozi, amelynek elterjedésében szerepet játszhatott a háború is. Budapesten a Váci utcában nyílt meg az első Híradó mozi a Belvárosi Színház helyén. A Nagykörút és Dohány utca sarkán is nyílt egy Híradó mozi, amelynek építésze, Münnich Aladár egyedi módon a legömbölyített épületsarokhoz tervezte a bejáratot.[10]

Az 1930-as években a kulturális életnek új lendületet adtak a város különböző szegleteiben sorra épülő új mozik, azonban ezek csak néhány vonásban rejtettek új építészeti megoldásokat, a városképre nem voltak olyan döntő hatással, mint más városokban. A második világháború miatt sok esetben a feledés homályába vesztek ezek az intézmények, mégis szerencsére sok, abban az időszakban épült mozi belső tere még napjainkban megcsodálható – igaz, sokszor más funkciót látnak már el.


Török Orsolya, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Nyitókép: Az Átrium mozi 1935-ben
Kép forrása: www.egykor.hu

FORRÁSOK:
[1] budapestcity.org/11-egyeb/szabadido/cikkek/a-magyar-mozi-tortenete-hu.htm
[2] www.ilyenisvoltbudapest.hu
[3] Fabó Beáta: A moziépítészet és a város, In: Budapesti Negyed 1997/2-3.
[4] egykor.hu/budapest-ii--kerulet/atrium-haz-atrium-mozi/2945
[5]  zoldkalauz.hu/jaszai-mari-ter
[6] kep-ter.blogspot.com/2015/03/az-egykori-lloyd-mozi-tortenete.html+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=uk
[7] http://pestbuda.hu/cikk/20180319_regi_mozik
[8] https://fovarosi.blog.hu/2010/12/29/belvarosi_szinhaz
[9] https://mnm.hu/hu/kiallitasok/magyarorszag-tortenete-ii/18-terem
[10] Fabó Beáta: A moziépítészet és a város, In: Budapesti Negyed 1997/2-3.