2019. március 25. Aki visszavágyik a Teleki térre: Dombovári Márton

Dombovári Márton civilben BKK-forgalomirányító, zenél, grafikus és előbb lakóként, majd önkéntesként is tevékenyen részt vett a Budapest100 szervezésében 2013-ban és 2014-ben. 2019-ben Budapest régen és most fotómontázsokkal kalauzol minket az időben Facebook oldalunkon.


Videó forrása: YOUTUBE [budapestszaz]

Amikor a Budapest100 önkéntesei 2013-ban felkeresték a VIII. ker. Teleki tér 1-2.-t, a család tagjai örömmel fogadták őket, mert úgy gondolták, jót tenne a háznak, ha jobban megismernék azok, akik eddig rossz híre miatt inkább elkerülték ezt a városrészt. (Ez még a tér felújítása és parkká alakítása előtt történt.) Mindig is érdekelte őket a régi Budapest:

| „Édesanyámmal és a nagymamámmal mi voltunk a zászlóvivők. Mi abszolút úgy álltunk hozzá, hogy ez egy tök jó ötlet, és akkor csináljuk!”

 


A Teleki tér 1-2. homlokzata.
Fotó @ Ránki Dániel

Az első lakó-önkéntes találkozón megtudták, hogyan lehet lebonyolítani egy ilyen programot. Megismerkedtek Lelkes Szilvivel, aki sokat segített nekik: közösen kutatták a történeteket a házról és a Teleki térről, keresték a programötleteket. Marcit annyira fellelkesítette, hogy minél több érdekességet fedezzen fel, hogy ő maga is elment a Levéltárba kutatni. Így tudta meg, hogy a ház korábban rendelkezett egy toronyszerű tetőfelépítménnyel is, amit a ‘30-as években lebontottak, és azt is, hogy a téren melyik házban, hol voltak kisebb lakászsinagógák és imaházak. A Teleki tér 1-2.-ben csak egy zsinagóga volt, ami végighúzódott a félemeleten. A helyén most lakások vannak.

| „A Teve utcai látogatástól kezdve még jobban érdekelt a dolog, és gondoltam, ha már ott vagyunk mi is, akkor az az igazi, ha a lakók is beszállnak a buliba. Kikértem a háznak az összes korabeli tervrajzát, az átépítésekkel együtt. Azokat mindegyiket lefotóztam, és később tablókon ki is állítottuk.”

 


Fotó @ Ránki Dániel

A család megosztotta a lakókkal az önkéntes feladatokat a kutatás és a rendezvény során is: Marci anyukája tartotta a tárlatvezetést a két pincében, ő pedig a tetőbejárást felügyelte, ami nagy szenzációnak számított a látogatók között. A nagymamának is jutott szerep: arra biztatta a vele egykorú lakókat, hogy meséljenek arról az időszakról, amikor ők fiatalon ebbe a házba költöztek. És megszervezték a Teleki téri használt piacot kicsiben a félemeleten, ahol az idősebb lakók által összegyűjtött régi tárgyakat lehetett megvásárolni. A nagymama is ott ült egy kis asztalnál. (›››Eseményfotók a Budapest100 Facebook oldalán‹‹‹) Marci örömmel mesélte, hogy a Budapest100-as házmegnyitás után voltak olyan szomszédok, akikkel elkezdtek összejárni és vendégségbe menni egymáshoz. Amikor másodjára is jelentkeztek a programra, már könnyebb volt megszervezni az egészet.

| „Az volt a tapasztalat, hogy semmi hátránya nem származott a lakóknak ebből, hogy kinyitottuk a kapukat. Tehát addigra már nem volt kérdés, mindenki megnyugodott, hogy ez jó.”

Elmondása szerint a történelem iránti érdeklődését a nagymamájának köszönheti:

| „…gyerekkoromban, 5-6 éves koromtól kezdve mindig vitt a városba, és én rajongtam a tömegközlekedési járművekért, villamos, busz, egyebek. (…) 10 évesen térkép nélkül tudtam mászkálni Budapesten. A belvárosban mondhatni, szinte mindent ismertem, (…) később elkezdtem felfedezni a korabeli villamosvonalakat az internet segítségével, tehát, hogy melyik hol járt mondjuk a 19-20. század fordulóján, és ott volt ezeknek a háttere: a terek, utcák, illetve a házak.”

Marci grafikusként végzett, és 2011-ben kezdett el komolyabban foglalkozni a fotózással, mivel felkeltették a figyelmét olyan magyar és külföldi oldalak, ahol régi és új képeket raktak egymás mellé. A városkutatás és a fotózás mellett a zenélés is a hobbijai közé tartozik, de főállásban helyszíni forgalomirányítóként dolgozik. Ezt a munkahelyet is a város szeretete miatt választotta. Mindez együtt vezette el a Budapest régen és most fotómontázs-sorozatig. A módszer egyszerű: a városban sétálva megfigyeli az épületeket, otthon keres róla régi képet a neten, és ha talál, akkor nyert ügye van.

| „A Fortepan a barátom, nagy segítség az a több tízezer fénykép, ami ott fent van, azokból lehet válogatni…”

Volt eset, hogy a Budapest100 honlapon lévő gyűjtést használta, amiben házszámok szerint megtalálta a címeket és szabadidejében egyszerűen végigfotózta. Marci Budapest régen és most projektje 2018 októberében egy kiállításon szerepelt Monte Carlo-ban a tiszteletbeli magyar konzul felkérésére; sokan dicsérték meg a fotóit, és vásároltak is tőle képeket.


Dombóvári Márton nagymamája a Hegedűs Gyula (Csáky) utca 7. szám alatti fodrászüzlete előtt (1950). A fotó Dombóvári Márton tulajdona.

A nemrégiben elhunyt nagymamáját is két fotóval búcsúztatta el a Facebook-on: egy régi fényképpel, amelyen a nagyi áll fiatalon fodrászüzlete ajtaja előtt, és mellé tette azt, amit ő készített az ősz hajú, már 90 feletti, mindig mosolygós nagymamájáról. A Teleki téri házba 1956-ban költöztek be a nagyszülők, és Marci mamája már itt született.

| „…ha már így visszamegyünk a történelemben, akkor el is mondhatom – és én erre büszke vagyok -, hogy a nagypapám zsidókat bújtatott egy belvárosi ház lefalazott lakásában. Ők a barátai voltak, és amikor ’56-ban disszidáltak, akkor úgymond ajándékba adták ezt a lakást, cserébe, hogy megmentették az életüket.”

Pár éve elköltöztek a Teleki térről, Marci anyukája a belvárosba, Marci pedig Zuglóba. Most már kicsit bánja, hiányzik neki a Teleki tér és a nyüzsgő belváros, a régi ház és az emlékek. Visszavágyik. A Teleki teret 2013-2014-ben újították fel az Újirány csoport vezetésével, ami a város egyik legismertebb közösségi tervezéses projektje volt, most már ez szolgál mintaként a külsőbb kerületek rehabilitációjához is. Hetente-kéthetente folyt a tervezés a Mátyás téren lévő Kesztyűgyár Közösségi Házban, amiben Marci az anyukájával és a nagymamájával vett részt akkoriban. Alakult is egy egyesület a sarki kocsmában, Társak a Teleki Térért néven.


VIII. ker. Teleki tér
Fotó @ Ránki Dániel

Marci most azt tervezi, hogy részt fog venni az egyesület életében, mert így szeretné továbbvinni a nagymamája örökségét, akinek az egyesület volt a második otthona. Ráadásul gondozott egy szép kis virágoskertet a téren, amit most szép kötelességének érez ápolni. És jövőre szívesen jelentkezne újra önkéntesnek, valószínűleg már a barátnőjével együtt.

 


A riportot készítette és szerkesztette: Ránki Júlia, Tóth Szilvia
Nyitókép @ Ránki Dániel