Kronologikusan Tematikusan

Bauhaus anno - az élet 100 éve tematikusan

  • Tovább Kovács Dániel: Mi a Bauhaus tíz pontban? (És mi nem plusz egyben)

    1. A Bauhaus egy 1919-ben Weimarban alapított, és Dessauban, majd Berlinben egészen 1933-ig működő művészeti és designiskola volt. Teljes német neve: Staatliche Bauhaus, azaz „Állami Építő Ház”. 2. A Bauhaus egészen formabontó iskolának számított: különlegessé és saját korában egyedivé tette a logikusan felépített program, a különféle műfajok közötti átjárás, az elmélet és a gyakorlat együttes jelenléte, valamint a diákok és az oktatók közötti közvetlen kapcsolat. A hallgatók számos területen kipróbálhatták magukat, mielőtt eldöntötték a szakosodás irányát. Ez a metódus számos iskolának szolgált mintaként a 20. században. 3. A Bauhaus igazi tálentumkeltetőként működött. Az iskolát alapító Walter Gropiusnak volt érzéke a kollégák megválasztásához: rövidebb-hosszabb ideig oktatott a Bauhausban az orosz Vaszilij Kandinszkij, a magyar Moholy-Nagy László, a svájci Paul Klee, a német Ludwig Mies van der Rohe. Még a műhelyvezetők között is olyan, világhírű figurákat találunk, mint hazánkfia, Breuer Marcell építész-designer vagy az osztrák Herbert Bayer. 4. A Bauhaus a design számos területén képes volt újat mutatni, vagy összegezni a meglévő innovációt. Az említett Herbert Bayer itt dolgozta ki csupa kisbetűből álló univerzális betűtípusát, Breuer Marcell itt fejlesztette ki híres csőbútorait, Gunta Stölzl pedig szintetikus anyagokkal kísérletezett a textilműhelyben. 5. Az első dolog, ami az embernek a Bauhausról eszébe jut, a Dessauban emelt iskolaépület. Ez a város finanszírozásában, Gropius tervei alapján 1926–1927-ben készült el, és funkcionalizmusában, anyagaiban, tömegformálásában, tisztaszerkezetében is úttörő – ma is olyan, mintha tegnap adták volna át. A 20. századi modern építészet ikonjaként 1996 óta a világörökség része. 6. Bár a Bauhausban csak 1927-ben indult konkrét építészeti oktatás, mégis erre a területen gyakorolta a legnagyobb hatást. Az első világháború előtti, funkcionalista kezdeményezéseket folytatva a Bauhaus a „tárgyilagos” építészet első számú műhelyévé vált. Az innen kirajzó építészek az Egyesült Államoktól Tel-Avivig vitték az iskola ethoszát. 7. A 20. századi formatervezés egyik bölcsője ugyancsak a Bauhaus, ahova számos konkrét innováció is visszavezethető. A kísérletező iskola emellett a színház, a fotográfia, a film, sőt: a zene terén is maradandó hatást gyakorolt a kortársakra. 8. Az iskola működését 1933-ban betiltották. Moholy-Nagy László 1937-ben kísérletet tett az újranyitására Chicagóban. A berlini Bauhaus-Archiv őrzi az iskolához kötődő dokumentumok, tárgyak legnagyobb gyűjteményét, többek közt Walter Gropius hagyatékát is. Weimarban a mai napig működik az egykor Gropius által átvett iskola utódintézménye, 1996 óta Bauhaus-Universität néven. 9. A Bauhaus hamar jól csengő márkanévvé vált, szinonimájaként az egyszerű formáknak és színeknek, a purista és funkcionalista hozzáállásnak. Az építészetben, belsőépítészetben, formatervezésben, de még a tervezőgrafika esetében is a „bauhaus” egyértelmű jelző. A márkásításra a legjobb példa az 1960-ban alapított barkácsáruház-lánc, aminek persze semmi köze az iskolához (a hivatalos indok szerint neve az alapító Heinz-Georg Baus családnevéből jön). 10. 2019-ben szerte a világon ünneplik a Bauhaus alapításának centenáriumát. Weimarban és Dessauban új múzeumok nyílnak; a berlini archívum felépítése csúszik, csak 2022-re lesz kész. A Bauhaus Imaginista kiállítás-sorozat az iskola hatását térképezi fel Kínában, Japánban, Brazíliában és Moszkvában. A Budapest100 ehhez az ünnepléshez kapcsolódik a főváros modern építészeti értékeinek kutatásával és megmutatásával. +1. A Bauhaus nem stílusnév – de mára nem is csupán csak az eszmeiséget meghatározó gyűjtőnév, hanem tág értelemben, a modernitás szinonimájaként használt köznyelvi kifejezés. Bár építészettörténeti szempontból ez téves, hasonló jelentésváltozásra számos példát ismerünk. A „barokk” kifejezést például évszázadokon keresztül csak a zenére alkalmazták. Olaszországban a szecesszió „stile Liberty” néven ismert, a stílus terjesztésében úttörő brit lakberendezési üzlet, a Liberty & Co. után. Szóval ugyan a szaknyelvet illetően valószínűleg téves, de senki nem fog belehalni, ha azt mondjuk: ez a ház olyan bauhausos. Hol tudok utánajárni? A Bauhausról szóló szakirodalommal könyvtárakat lehetne megtölteni. Magyarul mindenesetre ajánlottak Pamer Nóra, Bajkay Éva, Passuth Krisztina és Ferkai András írásai, könyvei. Az évforduló kapcsán elindult a Bauhaus100 magazin, angolul és németül is – itt elérhetőek lesznek a fontosabb események.  

    2018.12.19., Budapest Kovács Dániel, művészettörténész


    Nyitókép: A Bauhaus mesterei a műteremház tetején Dessauban. A felső sorban balról: Breuer Marcell, Walter Gropius, Moholy-Nagy László; az alsó sorban Josef Albers, Gunta Stölzl, Oskar Schlemmer, Vaszilij Kandinszkij, Herbert Bayer és Hinnerk Scheper. Fotó: Reinhardt Friedrich, 1926. Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN

  • Tovább Kovács Dániel: Mi közöm nekem a Bauhaushoz?

    A kérdés jogos. Az már kiderült, hogy a 2019-ben alapításának 100. évfordulóját ünneplő Bauhaus egy németországi művészeti és designiskola volt. De miért érdekes ez számunkra? Máig kevéssé közismert, hogy a Bauhausnak számos magyar oktatója és diákja volt, közöttük egészen tehetséges és kevésbé sikeresek is. Egy részük külföldön vált világhírűvé, más részük pedig hazatért és itthon népszerűsítette a Bauhausban tanultakat. Miért került ennyi magyar tehetség a Bauhausba? Ez elsősorban a sajátos magyar történelmi és társadalmi helyzettel van összefüggésben. A Tanácsköztársaság balsorsú epizódja, illetve a trianoni döntés és Horthy Miklós hatalomátvételét követően a haladó gondolkodású művészek számára itthon erősen beszűkült a tér: a közéletet, így az egyetemeket is a konzervatív szemlélet uralta. Az 1920-ban elfogadott „numerus clausus” törvény ráadásul limitálta a zsidó származású hallgatók számát a felsőoktatásban – így sokan ha akartak volna, sem juthattak volna például az építészkarra. Azt azonban lehetett tudni, hogy Németországban nagy változások zajlanak. A Bauhausnak már az első évfolyamon volt magyar diákja, a Johannes Ittent követve érkező Téry Margit személyében. 1920-ban iratkozik be az iskolába Pap Gyula, valamint a Gropius irodájában dolgozó Forbát Alfréd invitálására Breuer Marcell. Utóbbiak invitálását 1921-ben egész pécsi különítmény: Molnár Farkas, Johan Hugó, Stefán (Szelle) Henrik és Weininger Andor követi. 1922-től 1928-ig, Gropius távozásáig volt az iskola munkatársa Moholy-Nagy László. Különféle pozíciókban oktatott Berger Otti és Breuer Marcell is. 1928-1929-ben Kállai Ernő, a kiváló kritikus szerkesztette az iskola saját lapját.

    Molnár Farkas: Vörös kockaház. A makettet Pelényi Margit készítette 2009-ben. Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN

    A Bauhaus hírneve eleinte elsősorban személyes úton terjedt, később azonban a hatékony propagandamunka és az ismert oktatók egyaránt hoztak új hallgatókat. Az iskola úttörőnek számított a női hallgatók nagy számában is. Az előkészítő kurzus hallgatói között 1929-ban Fodor Etel, 1929-ben Baranyai Masa, 1930-ban Bánki Zsuzsanna, 1931-ben Blüh Irén és Markos-Ney Zsuzsa nevét találjuk. A Bauhaus környékén megfordultak egészen változatos módokon közvetítették a tanultakat Magyarország felé. Molnár Farkas, aki aztán a Műegyetemen is diplomát szerzett, a progresszív építészeket tömörítő CIRPAC vezetője lett. Rövid ideig társas kapcsolatban dolgozott a hazatérő Breuer Marcellel is. Fodor Etel az iskolában megismert német férjével ugyancsak visszaköltözött Pécsre, ahol felépítették a város egyik első Bauhaus családi házát. A városban dolgozott 1933-1938 között Forbát Alfréd is. Bánki Zsuzsanna Győrben nyitott saját belsőépítészeti irodát. Bortnyik Sándor, aki 1922-1925 között Weimarban élt és közelről figyelte az iskola működését, 1928-ban Budapesten megalapította a Műhelyet – a művészeti szabadiskola a Bauhaus szellemiségét közvetítve tíz évig működött.

    Kárász Judit: Berger Otti a Bauhaus épületével, 1931. Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN

    A harmincas évek végén aztán sokan újra útnak indultak; aki nem így döntött, arra a második világháború veszélyei vártak. Bánki Zsuzsanna és Berger Otti koncentrációs táborban vesztették életüket; Molnár Farkas egy bombázásban következményeibe halt bele. A Bauhaus szellemiségét, amennyire lehetett a második világháború után, a külföldről hazatérő egykori építészhallgató, Weiner Tibor és a Képzőművészeti Egyetemre kinevezett tanár, Pap Gyula tartotta életben. Hol tudok utánajárni? 2010-ben, a pécsi Európa Kulturális Fővárosa évad keretében a pécsi Janus Pannonius Múzeumban és a berlini Bauhaus-Archivban is megrendezték a Magyarok a Bauhausban című kiállítást. Ennek a magyarul és németül is megjelent katalógusa a mai napig a téma legfontosabb összefoglalója. Természetesen sok érintettről, különösen a világhírű Moholy-Nagy Lászlóról vagy Breuer Marcellről önálló kiadványok is megjelentek.  

    2018.12.30., Budapest Kovács Dániel, művészettörténész


    Nyitókép: Weininger Andor: Mechanikus színpad − absztrakt revü, 1923 után. Kép forrása: BAUHAUS-ARCHIV BERLIN

  • Tovább Kovács Dániel: Az ingatlanos azt mondta, bauhaus

    A „bauhaus” Budapest legnépszerűbb építészeti stílusa – legalábbis ha a lakáshirdetéseket nézzük. Főként az ingatlanügynökök tehetnek arról, hogy a bauhaus a tág értelemben vett modernizmus jelzőjévé vált Magyarországon. Edzettebb városlakók azonban tudják, hogy az ingatlanpiaci eufemizmusok óvatosan kezelendők: a „dinamikusan fejlődő környék” jellemzően közveszélyes lepattantságot, az „igényeseknek” megfizethetetlen árakat, a „párizsi kilátás” pedig a szomszéd ház parabola-antennáit jelenti. Úgyhogy nézzük csak meg, mit is jelenthet a bauhaus ebben a kontextusban!

    Szigorúan véve Budapesten, illetve Magyarországon nincs a Bauhaushoz, azaz a németországi művészeti iskolához közvetlenül kötődő épület. A legközelebb ehhez azok a házak állnak, amelyeket egykori tanítványok terveztek az iskola elveit szem előtt tartva – Molnár Farkas budapesti, vagy Forbát Alfréd pécsi épületei, illetve a rövid időre a mecseki városban letelepedő, Bauhaus-diákból lett házaspár, Fodor Etel és Ernst Mittag saját tervezésű családi háza. (A Bauhaus magyar vonatkozásairól írtunk korábban.) Ha viszont az ingatlanportálok csak ezeket bauhausoznák le, viszonylag gyorsan kifogynánk az alapanyagból.

    A felületes szemlélőnek is feltűnhet, hogy vannak budapesti negyedek, ahol az indokoltnál messze gyakrabban kerül elő az inkriminált b-betűs szócska. Mindenekelőtt Újlipótváros (korabeli, mára kevéssé ismert nevén Szentistvánváros) és a Lágymányos (szintén korabeli, majd 2007-től újra hivatalos nevén Szentimreváros). Mindkét terület nagyrészt a két világháború között, zömmel az 1930-as években épült ki, némi eufemizmussal élve Újlipótváros a polgári, míg a mai Újbuda a nemzeti érzelmű középosztály lakhelyeként. Ez még ma is látszik a lakóházak titulusain, az utcaneveken, de még a lakosságot kiszolgáló intézményrendszeren is. Újlipótváros spekulatív lakóházakkal telezsúfolt utcái közé a Fővárosi Közmunkák Tanácsának kellett beszorítania egy parkot, Szentimrevárosban viszont egymást érték az egyházi beruházások: a Feneketlen tónál álló ciszterci templom, Medgyaszay István beszédes nevű Magyar Advent református temploma, az eldugott kelenföldi evangélikus templom, sőt, az 1936-ban felépült zsinagóga.

    A két közismert, a korszakot szépen reprezentáló városrész mellé nyugodtan odatehetjük Pasarétet is, amely ebben az időszakban vált kedvelt villanegyeddé – igaz, a leendő tulajdonosokat azért valamivel az előzők fölé pozicionálva. Az itt épült intézmények, például a Budai Tornaegylet új székháza (ma a Vasas otthona), vagy a Pasaréti téri ferences templom, kolostor és buszpályaudvar harmonikus együttese már stílusukban is azt a nemzetközi tájékozottságon nyugvó modernitást mutatjuk, ahol akár indokolt is lehet a Bauhausra való asszociálás.

    Folytatva a jellemző környékeket, a kor sajátos együttesei közé tartoznak az ún. „bauhaus utcák” – ismét az ingatlanos szlengből vett kifejezéssel élve. Ezek a harmincas években a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által kezdeményezett telek-áttörések révén jöttek létre, összekötve két párhuzamos, korábbi utcát. Az így kijelölt új telkeken jellemzően néhány év alatt, különböző építészek munkája révén, de egységes hangulatú házsorok jöttek létre. Jó példa erre a VII. kerületi Barát utca, a XII. kerületi egykori Németvölgyi udvar (ma Hollósy Simon utca) vagy az V. kerületi Fejér György utca. Az itt álló épületek jó eséllyel kerülnek a hirdetésekre „bauhaus házként”, dacára esetenként egy-két barokkos homlokzati cirádának vagy cikkcakknak.

    Most, hogy a pár szóba vehető környékkel megismerkedtünk, ugyancsak a teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány hangsúlyos jellemzőt, amiről a kor budapesti modern épületei jó eséllyel azonosíthatóak!


    Markáns geometrikus tömegek, kevés vagy teljesen hiányzó díszítéssel.

     

    Szemben a historizáló vagy a szecessziós házakkal, a modern építészetben a tömegformálás sokkal hangsúlyosabb. Nem véletlenül kezdték el a korai modern építészek első munkáit Budapesten „skatulyaházakként” emlegetni. A csupaszon hagyott homlokzati sávokról, a lapostetőről vagy épp a félhengerként kiálló lépcsőházakról a korszak épületei még ma is könnyen azonosíthatóak.


    Erkélyekkel, loggiákkal dinamikusan tagolt homlokzatok.

    Az erkély a modern építész mániája. Függetlenül attól, hogy a ház parkra vagy hatsávos autóra néz, erkélyre, ahol a szerencsétlen városlakó magába szívhatja a természet friss levegőjét, szükség van. (Na jó, a kor autóforgalma aligha összehasonlítható a maival.) Az iróniát félretéve, a háztömbnek lendületes megjelenést kölcsönző, a masszív tömböket ritmikusan felbontó erkélysorok ugyancsak a modern építészet kedvelt elemei.


    Erőteljesen horizontalitás.

    Bár az ingatlanpiac már abban a korban is a felfelé terjeszkedésre ösztökélt, a korszak épületeire (legalábbis a megelőző korokhoz képest) jellemző a horizontális tagolás. Ezt részben a nyújtott arányú ablakok indokolják, de az erkélyek betonkorlát-sávjai vagy – villák esetében – az épület tömege is erősítheti a horizontális hatást.


    Kevés eszközzel, de igényesen kialakított bejáratok és kapuk.

    Ez a jellemző inkább az utókortól, azaz az 1960-as években visszatérő modernizmus házaitól különbözteti meg a két világháború közötti időszakot. Ekkor még sokat számított, hogy a lakó pontosan min és hova lép be. A gondos munkával készült fa- vagy fémkapuk mögött gyakran nemes kővel, márvánnyal burkolt előcsarnokok várnak, igényesen kialakított lakónévtáblákkal, világítással, világos lépcsőházzal.


    Markáns színek.

    Valamiért mára a modernséget egyértelműen a fehérrel kötjük össze, pedig eredetileg sokkal több volt a játék a színekkel. A történelem hányattatásai miatt mára kevés eredeti példát találunk Budapesten, de elszórtan azért akadnak.A fenti szélső képeken ennek az élénk verzióját látjuk, középen pedig egy eredetileg is fehérre vakolt modern házat.

    Most akkor bauhaus vagy sem? Igazából nem az elnevezés a lényeg: az ingatlanos szaknyelvben a bauhaus azt az életérzést jelenti, ami a modern házak hangulatával jár. Egy olyan kor iránti nosztalgiával, amely praktikus és funkcionalista módon, de azért a privát teret és az egyéni igényeket tiszteletben tartva volt képes lakást biztosítani – legalábbis az „igényeseknek”.

    2019.02.11., Budapest
    Kovács Dániel, művészettörténész


    A fényképeket a szerző készítette. Nyitókép: nem Bauhaus, de mégis: Major Máté Sasfiók utcai háza, amely annak ellenére az iskola hatását mutatja, hogy Major sosem járt a Bauhausba.

  • Tovább Nirvana Silnovic: Josef and Anni Albers kiállítás a VIBE projekt keretében

    Kortárs Művészeti Múzeum, Zágráb, Horvátország 2019. január 10. - április 21. A Bauhaus centenárium alkalmából a zágrábi Kortárs Művészetek Múzeuma Josef és Anni Albers műveiből rendez kiállítást. A minden érzékszervre hatni kívánó műveket Voyage Inside a Blind Experience (Utazás a nem-látó tapasztalatba) címmel mutatják be. A kiállítást Zágrábon kívül Siénában, a Santa Maria della Scala múzeumban és Írországban, Cork-ban, a The Glucksman Gallery University College-ben is lehet majd látni. A VIBE (Voyage Inside a Blind Experience rövidítése, egy EU projekt neve) az Európai Bizottság Creative Europe Programja finanszírozásában valósult meg.

    Bejegyzés forrása: FACEBOOK [VIBE. Voyage Inside a Blind Experience]

    Josef és Anni Albers a 20. századi modernizmus úttörői közé sorolhatók, az absztrakt művészet alkotóiként és oktatóiként az egész világon számon tartják őket, kulcsfiguráknak tekinthetők. A kiállítás legértékesebb darabjait a Josef és Anni Albers Alapítványtól (Connecticut, USA) kölcsönözték, és a 63 mű lehetővé teszi, hogy életművüket bemutassák a korai olajfestmény tanulmányoktól kezdve a 60-70-es években készült grafikákig. Ez a legnagyobb kiállítás, amelyet e híres házaspárnak szenteltek a régióban. A kiállítás magában foglalja Josef Albers híres Hommage a négyzetnek c. ciklusát és néhány Anni Albers textilt, aki mindig is hangsúlyozta, hogy a textil funkcionális és fal-díszítő szerepe egyszersmind művészi forma. A kiállítást alkalmassá tették a vakok és gyengénlátók számára is. Mind a 63 kiállított tárgyhoz tapintható reprodukció tartozik, amely hallás és érintés révén teszi a bemutatott művet érzékelhetővé.

    Videó forrása: YOUTUBE [Santa Maria della Scala]

    „A látási nehézségekkel küzdő látogatók számára olyan didaktikus módszereket választottunk, amely érintés segítségével teszi lehetővé számukra a műtárgy megismerését. Ez teljes mértékben szükséges, ugyanakkor, azáltal, hogy a mű vonalait tárjuk fel, megszabadítva a figurális megközelítéstől, a kompozíciós és stílus megértéshez közelítve, eljuthatunk esztétikainak nevezhető tapasztalatig. Ehhez a multi-érzékeléses módszer segítségével lehet eljutni. A kiállítás személyzetét felkészítjük az ezt igénylő látogatók fogadására. Így minden egyes látogató felfedezheti azt a plusz munkát is, amely a szokványos kiállítás bemutatás mögött van. A kiállításon lehetőség van a sötétség megtapasztalására is egy erre a célra kialakított szobában, tapintás, kognitív felismerés és egyéb, párhuzamos gyakorlatok révén. Ugyancsak szempont, hogy lehetővé váljon a művészet számára kialakított tér és a közösen kifejlesztett érzékenység megtapasztalása. Minden látogató egyszerre élvezheti a kiállító teret. A látogatók reakciói, érzelmi megnyilvánulásai lesznek e projekt legfontosabb elemei."[1] Kiállítás link: Josef i Anni Albers - putovanje kroz slijepo iskustvo Kortárs Művészeti Múzeum, Zágráb, Horvátország 2019. január 10. - április 21. VIBE projekt: Voyage Inside a Blind Experience

    Budapest, 2019.02.16. Nirvana Silnović


    Nyitókép: Anni Albers (1899. június 12. – 1994. május 9.), német-amerikai textilművész és grafikus. Kép forrása: WIKIPEDIA [Gobonobo]

  • Tovább Kovács Dániel: A bauhaus nem minden (még csak nem is majdnem minden)

    A Bauhaus nyomában járva az idei Budapest100 górcső alá veszi a modern építészet fővárosi emlékeit, a húszas évek végétől a negyvenes évek végéig. A válogatás csak látszólag tűnik magától értetődőnek. A korszak architektúrája egyedülállóan sokszínű, és mielőtt május elején elindulunk modern házakat nézni, érdemes megismerkedni azzal a történeti kontextussal is, amiben ezek létrejöhettek. A modern maga sem egységes. Sokkal inkább olyan, mint egy kaleidoszkóp, ami mindig azt a részletet nagyítja fel, amire fókuszálunk. Ha art déco jellemzőket keresünk a budapesti építészetben, könnyen megtalálhatjuk őket. Ha a Bauhaus nyomait, ugyancsak. De ha a historizálás történetét akarnánk összerakni, abba is beilleszthetünk sok, ma modernistaként ünnepelt mestert Kozma Lajostól Györgyi Dénesig. Hiba lenne egységes csoportként tekinteni Budapest modern építészetére: ezeket az épületeket és tervezőket történelmi fordulatok, gazdasági kényszerek, személyes döntések és preferenciák is befolyásolták. Színesebb a helyzet annál, mintsem hogy egyetlen jelzővel le tudnánk írni.

    A pasaréti templom és buszpályaudvar Rimanóczy Gyula tervei alapján épült. (1940) Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 44841; orig: JURÁNYI ATTILA]

    A háború és a trianoni sokk utáni Magyarország alapvetően elzárkózott a minden rossz forrásának tekintett modernitástól. „Szovjetáru” – fogta rá a képviselő-építész Petrovácz Gyula a pasaréti templom Rimanóczy Gyula készítette, modern terveire. Ennél negatívabb jelzőt aligha találhatott volna. A húszas években a hazai építészetet, Budapestet pedig különösképp, a nosztalgikus neostílusok uralták. A Szekfű Gyula definiálta „neobarokk társadalom” olyan építészeti alkotásokban öltött testet, mint a Feneketlen tónál felhúzott ciszterci együttes, a Szent Margit Gimnázium vagy a jómódú kormánytisztviselők cirádás magánvillái. A kis tehetségű, de hangyaszorgalmú Fábián Gáspár vagy az említett Petrovácz befolyásos egyházi megbízóknak köszönhetően váltak széles körben ismertté. A historizálás nagymestereit: Foerk Ernőt, Hültl Dezsőt, Kismarty Lechner Jenőt vagy Wälder Gyulát a szakma legkomolyabb pozícióival tisztelték meg. Wälder közmunkatanácsi tag, Hültl műegyetemi rektor; Kismarty Lechnert az építőipari pangás közepén megbízták a Nemzeti Múzeum felújításával. A historizálással szemben a húszas évektől egyre többen keresnek határozott, jellemzően egyéni utat. A tájépítészként is dolgozó Rerrich Béla a szegedi Dóm térrel, vagy a debreceni Borsos József a téglaépítészetben találja meg a kiutat. Györgyi Dénes gyönyörű art déco épületeket tervezett Magyarországnak a világkiállításokra. Medgyaszay István a politikai turanizmus legfontosabb művészi letéteményeseként rajzolta technikai innovációt és indiai motívumokat ötvöző házait. A szintén debreceni Sajó István az amerikai art déco hatását közvetíti a városban. Budapestet azonban a nagy historizáló építészek tartják markukban, még hosszú éveken keresztül.

    A kelenföldi Magyar Advent temploma és a szomszéds bérházak Medgyaszay István munkái. (1953) Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 05330; orig: UVATERV]

    A progresszív művészek frontja ezzel szembeszállva válik a húszas évek végére mind egységesebbé, legkomolyabb fegyvereként az 1928-tól önállósuló Tér és Formával. 1929-ben alakul meg a nemzetközi modern építészeti szervezet, a CIAM magyar szekciója, CIRPAC néven. Vezető alakjai: Molnár Farkas, Fischer József, Rácz György, Preisich Gábor, Révész Zoltán a Bauhaus elveit vallják magukénak. Ez elsősorban a hangadó szerepet vállaló egykori Bauhaus-diáknak, Molnárnak köszönhető. Megbízásokat azonban a következő években jellemzően csak kisebb munkákra: villákra, magánházakra kapnak. Áttörést 1931-ben a magánerőből épülő Napraforgó utcai kislakásos telep, a középítkezéseknél pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet bérházpályázata hoz, amelynek nyomán felépül a mai II. János Pál pápa tér hatalmas, hármas sávépülete. Ezt bár követi ugyan néhány fontos megbízás, de a CIRPAC így is kívülálló marad a hazai építészetben.

    Az OTI bérházai az egykori Köztársaság téren. (1957) Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 05297; orig: UVATERV]

    A korai modern eszköztára gyorsan kimeríthetőnek bizonyult, így a progresszív építészek a harmincas évek második felére unni kezdik magukat, és más inspirációs források után néznek. A romantikus modern irányzatának fontos jellemzője a durva textúrákhoz, a mesterkéletlenséghez való vonzódás: a természetes anyagok, a tégla, a terméskő, a fa használata. Az irányzat legszebb műveit a következetes önállósággal dolgozó idősebb Janáky István építi: a Palatinus strandépület meszelt téglahomlokzata, a XI. kerületi tűzőrség rusztikus falai ma is erre emlékeztetnek. Az irányzat több modernista számára jelent menedéket, Weichinger Károlytól Masirevich Györgyön át Molnár Farkasig.


    A Palatinus Strandfürdő bejárata (1957)
    Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 129481; orig: HORVÁTH MIKLÓS DR]

    A budapesti modern építészek sajátos, színes csoportját jelentik azok, akik rövidebb-hosszabb időt töltöttek Le Corbusier párizsi irodájában. Közülök egyértelműen a rokoni és baráti kapcsolatban is álló Wanner János és ifjabb Dávid Károly emelkednek ki. Wanner két, azonos időben emelt bérházán a Himfy utcában és a Szilágyi Erzsébet fasorban egyértelműen érezni Le Corbusier építészetének hatását. Dávid, aki a második világháború után a Népstadion tervezésével lett építészettörténetünk kiemelkedő alakja, elsősorban saját, a Somlói úton 1932-ben épült villája mutatta meg egykori mestere nyomait. Sajnos ez a második világháborúban elpusztult…

    Életkép a Szilágyi Erzsébet fasorban, a háttérben Wanner János háza. (1948) Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 73080; orig: LISSÁK TIVADAR]

    Magyarországon különösen jelentős a korabeli itáliai építészet hatása; ezt egy-egy szerencsés kiválasztott, mint Árkay Bertalan, akár személyesen is megtapasztalhatta a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként. Mussolini Olaszországa, ahol a Harmadik Birodalomtól eltérően számos haladó művész és építész is megtalálhatta a számítását, erős példaképnek számított a magyar szakmabelieknek – a Tér és Forma szerkesztője, Bierbauer Virgil több cikkben dicsérte a kor itáliai építészetét. Az időszak kutatója, Ordasi Zsuzsa egyes budapesti épületeken konkrét római hatásokat fedez fel – az óbudai Árpád Gimnáziumon, Hidasi Lajos és Papp Imre munkáján. Az Olgyay-ikerpár óbudai városrendezési terve Róma új sugárútjainak ihletésében készült, Bierbauer grandiózus koncepciója az Aranyhegyhez tervezett Nemzeti Stadionhoz pedig a római Foro Mussolini sportközpontból merít sokat. Ez utóbbin a római előképek mellett akár az Albert Speer koncepciója alapján javában épülő nürnbergi Birodalmi Pártnapok nagyszabású rendezvényhelyszínének hatását is felfedezhetjük. Nem véletlenül: bár erről a történetírás kevésbé vesz tudomást, a harmincas évek végére a magyar építészszakma egy része szimpatizált a Harmadik Birodalom építészetével is. Ennek már Gömbös Gyula rövid miniszterelnöksége idején is mutatkozott jele: ekkor rendezték meg német mintára az első országrendezési ankétot. Míg azonban a grandiózus vízióknak kevés táptalaj kínálkozott minálunk, annál népszerűbbnek bizonyult a náci építkezések egy részénél divatos tradicionalista modernizmus, amire jó példa Hitler berchtesgadeni rezidenciája és az ahhoz kapcsolódó Sasfészek. A funkcionalizmus és a népi hagyományok ötvözéséhez jó alapnak számítottak azok a kutatások, amelyeket egy fiatal építészcsapat a harmincas évek eleje óta végzett a magyar vidéken. A Magyar Ház Barátainak köréből jött az a Padányi Gulyás Jenő, aki az 1940-ben alapított Építészet folyóirat főszerkesztőjeként a tradicionalista modernek hangadójává lett. Saját munkáinak egy része – így például a Lónyay utcai Református Gimnázium épülete – az irányzat legfontosabb emlékei közé tartozik.

    A Nyiri István tervezte Erzsébet téri MÁVAUT-pályaudvar újkorában. (1949) Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 91545; orig: UVATERV]

    Országgyűlési képviselőként és harciasan nemzetieskedő pamfletek és kiáltványok szerzőjeként Padányi Gulyás okkal számíthatott arra, hogy a háború végeztével komoly pozíciók várnak rá – akárcsak eszmetársai, Tömböly Dénes vagy R. Nászay Miklós. Ez nem így lett. A háború végeztével ők elhagyták az országot. Mások, például az egykori Bauhaus-diák Weiner Tibor, viszont hazajöttek. Megint mások végre előbújhattak a rejtőzésből. És megint mások egyszerűen csak élvezni kezdték a szabadság rövid illúzióját. A negyvenes évek végén megindult építkezések máig álló eredményei: az Erzsébet téri egykori buszpályaudvar, a MÉMOSZ-székház vagy a Magyar Rádió Pagodája erről az önfeledt időszakról: a visszatérő érett modernizmus erejéről tanúskodnak, a rövid életű második köztársaság mementóiként.  

    2019.02.26., Budapest Kovács Dániel, művészettörténész


    Nyitókép: Kozma Lajos háza a Napraforgó utcában 1931-ből. (1931)
    Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 135177; orig: LŐRINCZI ÁKOS]

  • Tovább Kovács Dániel: Beszéljenek az építészek!

    Az idei Budapest100 „A Bauhaus nyomában” mottója kapcsán esett szó már a modern építészet tágabb fogalomköréről, a német iskola egykori magyar diákjairól és oktatóiról, de megszólaltattuk az ingatlanost is. Egyvalaki nem jutott szóhoz: az építész! Pedig nincs jobb forrás a kor gondolkodásmódjáról, mint a kor szakmabelije – aki sokszor nem fékezte sem lelkesedését sem iróniáját a modernizmus kapcsán. Az alábbiakban összegyűjtött idézetek kínálnak bepillantást a magyar építészet két világháború közötti történetébe és stílusváltásaiba, a leginkább illetékesek szavain keresztül.

    „Meg kell találni a karakterisztikus turáni típust, amely – ha egységesen kivitelre kerül – megadhatja a jelleget középületeink architektúrájának. Arról nem lehet most szó, hogy külön szervet bízzanak meg a mai pénzügyi viszonyok között az efajta tervek elkészítésére, az azonban kivihető, hogy a megépítésre kerülő középület stílusát a kultuszminisztérium művészeti osztálya szabja meg a bőségesen rendelkezésre álló, kiváló építőművészek segítségével.”
    Az író és politikus Pekár Gyula 1919-től egészen 1937-ig a volt Turáni Társaság elnöke. 1922-ban államtitkári pozícióból kezdeményezte egy, az állami beruházásokat koordináló, tanácsadó hivatal létrehozását, azzal a céllal, hogy nemzeti építőművészeti stílus jöhessen létre, keleti alapokon. Jelenlegi tudomásunk szerint a hivatal végül nem valósult meg, és a turanizmushoz is csak néhány épület köthető konkrétan.

    Indiai ihletésű részletek a Román Ernő és Miklós tervezte Kaszab-poliklinika épületén (1923-1924, ma Országos Toxikológiai Intézet) Fotó @ Kovács Dániel

    „Itt aztán a hagyományok mellbetaszitása teljes mértékben érvényesül. A vasbeton-, fa- és üvegszerkezetü épület a szertelenségnek annak a túlsó határán mozog, ahová a normális, konstruktív érzékű architektusi agyvelő a bolsevista tervezőt már nem képes követni.”
    A korszak befolyásos építész-politikusa, Kertész K. Róbert írja mindezt az 1925-ös párizsi világkiállítás szovjet pavilonjáról, Konsztantyin Melnyikov valóban úttörő munkájáról. Az értetlenséget persze magyarázza, hogy Kertész K. Róbert ezidőtájt épp a gödöllői premontrei iskolakomplexum habos-babos neobarokk tömbjén dolgozott (ma a Szent István Egyetem főépülete). Az idézetből azonban az is kiviláglik, hogy a modern szemléletet alapvetően politikai okokból utasították el a húszas évek Magyarországán. Kertész K. később engedett a szigorból – áll háza a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen is.
    „Szemmellátható, hogy az állam hatalma mennyire befolyásolja az egész ország építőművészeti irányzatát. Nem gondoljuk, hogy Csehország lakossága építőművészetileg érettebb volna a magyar publikumnál, ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy a Csehországban épült villák és lakóházak, de irodák és üzletházak is, egészséges és modern szellemben készülnek. Nem lehet ennek egyéb oka, mint az állam példaadása és a műegyetemek útmutatása.”
    1930-ban, amikor a fiatal Komor János, a Tér és Forma társszerkesztője ezt írja, Csehszlovákia modern építészete már egyértelműen elhúzott Magyarország mellett. Komor, aki maga is tehetséges építész, és nem mellesleg a legendás Komor Marcell fia, pontosan látta ennek okait.
    „…önálló nemzeti stílusról beszélni nem lehet. Nincs »a« német, vagy »a« francia stílus, hanem csakis a művelt nemzetek mindenkori korstílusának nemzeti variációjáról lehet szó…”
    A széles látókörű, kiváló építész, Árkay Aladár 1926-ban írja mindezt, gyakorlatilag a kialakuló, nevében is „nemzetközi” modernizmus definíciójaként. Árkay tudta, miről beszél: korai munkáival, de kiemelten a Városligeti fasor gyönyörű evangélikus templomával maga is kísérletet tett a nemzeti formanyelv kimunkálására. Nem sokkal a fenti sorok papírra vetése után fiával közösen tervezi a főváros úttörő, modern katolikus templomát a Városmajorban.

    A városmajori Jézus Szíve templom, Árkay Aladár és Bertalan munkája. Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 55480; orig: MAGYAR BÁLINT]

    „A modern építészet elvei — az élet elvei. A mozgás, a változás, az élet és szépség ezerfélesége szinte naponta kell hogy fejlessze észrevétlenül tovább az építészetet.”
    Ifjabb Masirevich György a modern legkorábbi magyarországi hívei közé tartozott – már egyetemistaként olyan kiállítást szervezett a hallgatók munkáiból 1927-ben, amelyen Molnár Farkas és Rácz György modern tervet állítottak ki. Masirevich megrovást kapott ezért a merész tettért! Ezzel együtt lediplomázhatott; 1930-re elkészült balatonszántódi üdülőháza az egyik legkorábbi magyar modern ház. Néhány éven belül azonban kissé kiábrándult az irányzatból: később munkái, például a Visegrádi utcai rendelőintézet, már megfontoltabb, klasszicizálóbb vonalat képviselnek.
    „Nem szabad megengedni, hogy a művészet szabadságának örve alatt feltűnni vágyó fiatal emberek agyonvághassák az architektúrát.”
    Petrovácz Gyula építész, fővárosi képviselő még 1922-ben teszi a fenti kijelentést, de a következő évtizedekben is tartja magát hozzájuk. Az igen befolyásos, magas egyházi körökben mozgó építésznek majdnem sikerül megakadályoznia Rimanóczy Gyula pasaréti templomának felépítését – saját munkái, például a Szondi utcai vagy a Kassai téri templomok jól mutatják konzervatív szemléletét. A modernizmus híveinek a harmincas évek Magyarországán a hozzá hasonló bölényekkel is meg kellett vívniuk.

    Neoromán a harmincas években: Petrovácz Gyula Kassai téri Szentlélek-templomának építése. Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 148216; orig: BARBJERIK FERENC]

    „A Bauhaus — legyünk ezzel tisztában — egy állami iskola volt, amely nagyszerű szervezői révén egyik kikristályosodási központjává vált annak az új szellemnek, amelyből az új építészet kinőtt s amely, mint minden nagy szellemi mozgalom, nemzetekfeletti, átfogó egész.”
    A legfiatalabb generáció lelkes hangja szólal meg az 1912-ben született Déman Pálon keresztül, aki a fenti sorokat még egyetemi hallgatóként veti papírra egy, a nemzeti építészet mibenlétéről szóló diskurzus részeként. Ekkoriban, a harmincas évek elején lelkesedik a legtöbb progresszív építész a Bauhaus hatásáért – pedig magát az iskolát 1933-ban végleg bezárják.
    „…ma már a tető nélküli házat, sőt a vízszintes párkányzatút éppúgy Bauhaus-háznak nevezik, mint a békaporontyot ebihalnak, vagy, hogy nagyobbat mondjak, a bálnát cethalnak…”
    Az egyik legismertebb hazai modern építész, Molnár Farkas kesereg imígyen az iskola nevének jelentésvesztésén – mint látjuk tehát, már a harmincas évek embere is „bauhausnak” titulálta mindazt, ami szembement a hagyományokkal…

    Molnár Farkas egyik főműve Tyroler József építési vállalkozó családjának épült a pasaréti Harangvirág utca 11. alatt. Fotó @ Kovács Dániel

    „Ki beszél ma Németországban az ötévelőtti városépítészeti célkitűzésekről? Úgyszólván csak két világnézet harcol itt lappangva egymással: a lapostetejű építészet, amelyet kineveztek nemzetközinek, pacifistának, a weimari idők koraszülöttének és a büszke időkbe nyúló ferdetető, amely Wotanra és Brunhildára emlékeztet, így tehát fajtiszta.”
    Nádai Pál, a kor kiváló kritikusa itt is a tőle megszokott éleslátásról tesz tanúbizonyságot. 1934-re a weimari idők sokszínűsége eltűnik a német építészetből, de nem sok van hátra a modernizmusnak sem: pillanatokon belül átveszik az uralmat a Harmadik Birodalom támogatott irányzatai. Ezek körül ha Albert Speer klasszicizáló monumentalizmusa nem is hat különösebben a magyar építészekre, a tradicionalista, népi alapokon nyugvó modernizmus annál inkább.
    „Háború utáni építészetünkben a modern gondolat összeütközött a nemzeti gondolattal s a nemzeti formanyelv ügyét annyira a tudat alá szorította, hogy ebben az időben egész építész-nemzedék mosolygott a magyar formatörekvések néhány elvhű képviselőjén. Aggodalommal láttuk, hogy a tervező-asztalokon a vonalzó és a logarléc mellett, jobbkéz felől a Moderne Bauformen, a Baumeister, a Bauwelt és hasonló folyóiratok jelző cédulákkal gondosan ellátott példányai halmozódtak s a tervezők egy-egy magyar feladathoz, tervpályázathoz innen merítették ösztönzéseiket. A magyar hagyományt, a népi építészetet hosszú ideig sűrű fátyol borította. Aggodalommal láttuk ezeket a tüneteket, mert ugyanakkor Bartók és Kodály egészen más ösztönzések hatásának engedett s ugyanakkor az irodalom is őserejű, új korszakot nyitó műveket alkotott s felfejlődött Ady, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Németh László, Féja Géza s a többi magyar író új szellemi frontja. Az Elsodort falu, a Fáklya, az Illyés szekerén, a Psalmus hungaricus megszületése idején építészeti szaksajtónk a Bauhaus-iskola igézete alatt állott s a Neue Sachlichkeit dogmáival falazta el magát a magyar szellem új áramlásai elől.”
    Medgyaszay István a kor neves és kedvelt építésze, aki bár Otto Wagner tanítványaként a vasbeton-építészet hazai úttörőjének számított, a nemzetközi modernizmust sosem kedvelte meg. Ehelyett egész életében egy sajátos, indiai és közel-keleti alapokra helyezett építészeten dolgozott. Ebben a szigorú szövegben is a harmincas évektől megerősödő népi irányzatok mellett teszi le a voksát.

    Medgyaszay legsajátosabb munkája az akkoriban kialakuló mátrai üdülőközpont új, pagodát formázó szállodája volt. Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 57900; orig: BOTÁR ANGÉLA]

    „Népi építészetünk oly mérhetetlenül gazdag, energiatartaléka oly nagy, hogy céltudatos munkával elérhető az, hogy falvaink arculata ismét magyar legyen, tájszerű építészete viruljon. Rendes és tiszta, korszerű és európaian magyar legyen. Középületei fejlettek, és mégis a hely talajából nőttek legyenek.”
    A harmincas évek végére megszaporodtak a hasonló, a vidék „tiszta, romlatlan” építészetében a jövőt látó próféták – és egyre kevesebben kérték rajtuk számon a konkrétumokat. R. Nászay Miklós, a negyvenes évek meghatározó szakpolitikusa ugyancsak a népi irányvonal híve. Ártatlannak tűnő mondatai mögött azonban a fajelmélet sötét szörnye bujkál. Nászay határozottan szimpatizált a Harmadik Birodalom építészetével. „A magyar építész népi küldetésének teljessé tételére semmi áldozat sem elég” – jelenti ki ugyanitt.
    „…a német építészeti törekvések tehát erős rokonvonásokat mutatnak a magyar népi építészeti mozgalommal és nem lehet vitás, hogy (…) az új mozgalom az időközben nemzeti szocialistává alakult Németországból nyerte kezdeményező lendületét. Ez még inkább nyilvánvalóvá válik, ha összevetjük azokat az érveket, gondolatmeneteket, szemrehányásokat és vádakat, amelyekkel a mozgalom a tárgyilagos építészet ellen fordult, mindazokkal az érvekkel és vádakkal, amelyek az új német közvéleményben ezzel az irányzattal szemben megnyilvánultak. Ezeknek a gondolatmeneteknek, vádaknak még a frazeológiája is meglepően ugyanaz.”
    Rihmer Pál a kor kevés tisztán látó és véleményét felvállaló szakemberének egyike. Idézett 1938-as cikkéből határozottan kiderül ellenszenve a német törekvések felé. Ez később, 1942-ben még élesebbé válik, amikor visszaadja minden tisztségét a Padányi Gulyás Jenő szerkesztette Építészet folyóiratban, mert ellenzi a „népi építőformák glorifikálását”. A háború után Granasztói Pál néven a magyar urbanizmus legendás alakjává lesz.

    A Szent Orsolya rend győri Hóman Ottó tanintézete, Megyer Meyer Attila munkája a korabeli német építészet hatását mutatja. Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 43026; orig: KONOK TAMÁS ID]

    „Meggyőződésünk, hogy a helyesen megalkotott építészeti keret növeli az emberi és társadalmi értékeket, ugyanúgy, mint ahogyan az ember és társadalom minőségét az utókor számára legmaradandóbb és legnyilvánosabb módon építkezései őrzik meg. Úgy hisszük, hogy a modern építészet e téren messzemenően felismerte és tisztázta a maga feladatait, világos elképzelései vannak egy jobb jövőről, ezért a tisztán szakszempontoktól vezérelt építészeti munka számára a társadalom újjászervezésében kellő és méltó helyet kívánunk biztosítani.”
    Fischer József, Granasztói Pál, Kismarty-Lechner Jenő, Major Máté és Weltzl János még 1944 végén állították össze memorandumukat „Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon” címmel a Tér és Forma számára. A néhány oldalas szöveg egyrészt dokumentumértékű, másrészt valóban útmutatóként szolgált az újjáépítés számára – egyébként is csak 1945-ben, a háború vége után jelenhetett meg. Weltzl, Le Corbusier tanítványa ekkorra életét vesztette egy bombatámadásban. Az idős Kismarty-Lechnernek nem sok babér járt a beköszöntő új rendszerben, Fischer, Granasztói és Major azonban ideig-óráig élvezhette a demokrácia előnyeit. A kiáltvány optimizmusa pedig 1945-ben még életszerűnek is tűnhetett – persze, már nem sokáig…  

    2019.03.14., Budapest Kovács Dániel, művészettörténész


    Nyitókép: Gádoros Lajos építész a Margit körút 65. sz. alatti lakásának erkélyén. (1941) Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 11813; orig: GÁDOROS LAJOS]