2017. január 24. Bőhm Henrik

 

1867. június 10. – Budapest 1936. október 23.

Várpalotai zsidó családból származott, középiskoláit Székesfehérváron, majd Budapesten végezte. Építészi oklevelet 1890-ben szerzett a budapesti József Nádor Műegyetemen. Ezt követően tanulmányútra indult négy évre Ausztriába, Hollandiába, Svédországba, Dániába. Németországban egy tervezőirodánál dolgozott is. Hazatérve 1894 és 1896 között Meinig Artúr irodájában dolgozott, ebben az időszakban elsősorban bérpalotákat tervezett.1896-ban közös tervezőirodát nyitott Hegedűs Árminnal, ettől fogva legtöbb munkájukat közösen alkották, de időnként vállaltak önálló megbízásokat is. Az építésziroda nevével fémjelezett alkotásoknál a feljegyzések szerint Bőhm valószínűsíthetően elsősorban az alaprajzi elrendezéssel foglalkozott, és ő irányította az irodai belső munkát. Hegedűs tárgyalt, munkát szerzett, tervezte a részleteket, homlokzatokat, irányította a kivitelezést.
Az építésziroda munkáit az 1890-es években a historizmus, a századfordulón az újító és dekoratív megoldások jellemzik, az első világháború és a szecesszió megtorpanása után munkáikat a neobarokk stílus és tömegformálás jellemzi.
A források szerint Bőhmnek nagy néprajzi és történelmi könyvtára volt, különösen szerette a latin nyelvű köteteket. Szabadidejét a Magyarországra vonatkozó leírások tanulmányozásával szívesen töltötte.

Négyéves tanulmányutat tett Ausztriában, Hollandiában, Svédországban, Dániában, Németországban. Német irodákban dolgozott hosszabb ideig. 1894-től két évet töltött Meinig Artúr irodájában, 1896-ban nyitott közös irodát Hegedűs Árminnal. Ez az együttműködés haláláig tartott, bár közben mindketten önállóan is dolgoztak. Közös munkáikban Bőhm elsősorban az alaprajzi tervezéssel foglalkozott, ő irányította az irodai belső munkát, Hegedűs tárgyalt, munkát szerzett, tervezte a részleteket, homlokzatokat, irányította a kivitelezést. Az I. világháborút követően munkáikat a neobarokk stílus nemesen tartózkodó, népies motívumokkal kevert változata jellemzi. Nagy néprajzi és történelmi könyvtára volt, különösen latin nyelvű, Magyarországra vonatkozó leírásokból, szabad idejét ezek tanulmányozásával töltötte.