2017. március 29. Hauszmann Sándor

A Pallas nagylexikon szerint a februári szökőnapon, 1848-ban született Budán, majd Bécsben tanult, ahol a korszak legszínvonalasabb építőmesteri képzése volt. Hauszmann Sándor e forrás szerint a „gyakorlati építészeti jártasságot pedig a m. tud. akadémia, a várbazár és a fővárosi vigadó építkezési munkálatainál szerzett”.

Részt vett a Parlament, a Budai Vigadó, a Lechner Ödön tervezte Földtani Intézet és a kőbányai Szent László Plébániatemplom, a budai lövöldecsarnok, illetve számos villa és lakóház létrejöttében. Dolgozott több épületen együtt Hauszmann Alajossal is, az említett Szent István Kórház főbejárati kapuján például őneki tulajdonítják a Gyógyító Krisztus megformálását. Ma is állnak az általa tervezett és kivitelezett laktanya épületei is a Kerepesi és a Hungária út sarkán, és viszonylag jó állapotban megőrződött a Szépilona kocsiszín mellé felépített egykori BSzKRt lakótelep épületcsoportja is.

A korszak legnevesebb építészei, köztük Ybl Miklós, Lechner Ödön és Steindl Imre bízták meg őt nagyszabású épületeik kőfaragó munkáival. Ilyenből márpedig sok volt, hisz az épületek minőségi alapanyagokból, javarészt faragott kövekből készültek. Hauszmann Sándornak szabadalma is volt bizonyos a kövek hatékonyabb fűrészelési módjára, és virágzó vállalkozást vezetett. A Millenniumi Országos Kiállításon saját pavilont állíttatott, természetesen míves gonddal faragott kőből.

Bár semmiféle monográfia nem jelent meg róla, mégis a korszak ismeretében valószínűsíthető, hogy az eredetileg kivitelezői szerepben dolgozó építőmester és kőfaragó utóbb már tervezői feladatokat is kapott és valóban igényes épületeket tervezett, köztük például a hűvösvölgyi Heinrich villát vagy a Marczibányi téri lövöldeépület. Ahogy az építészeknek még a XIX. század utolsó évtizedeiben is járatosnak kellett lennie az építőmesterségben, úgy gyakori volt az is, hogy az utóbbiak később tervezést is vállaltak.

Hauszmann tisztes keresetéből az 1880-as években már arra is tellett, hogy nyaralót építsen magának. Erre a célra akkoriban még a Lipótmező kiválóan alkalmas volt: ritkás beépítettségű, kristálytiszta levegőjű térség volt, ahol a telkek végében még eredeti vadregényes medrében folyt az Ördögárok patak. Nyaralóját maga tervezte svájci stílusban, ma is áll, bár már jelentősen átépítve. Szomszédjában az 1910-es évektől Kodály Zoltán múlatta nyaranként az időt feleségével, és hamarosan a ház előtt elrobogó villamos kapcsolta be a város keringésébe. Házához, a kor mindennapjainak szükséglete szerint, természetesen istállót, fáskamrát és gondosan megtervezett tyúkólat is épített, majd később a kert végébe fedett tekepálya is került.