Hikisch Kristóf

1756, Szlojnic – 1809, Buda(?)

Az 1756-ban született Hikisch Kristóf a csehországi Szlojnicből származott. 1784-ben vették fel a budai polgárok sorába, 1785-től kezdődően 24 éven át volt mester, ebből 5 évig a budai kőművescéh főcéhmesteri, 3 évig pedig az alcéhmesteri tisztségét töltötte be. 1787 januárjától szeptemberéig a Kempelen Farkas tervei alapján színházzá alakított budavári karmelita templom kőművesmunkáit végezte, de mivel a tervező nem volt építész, valószínűleg több volt a feladata, mint az egyszerű kivitelezés. Tervei alapján és vezetésével épült 1795-től 1797-ig a krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplom. 1798-1799-ben a tervei alapján épült fel az újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom főoltárának keretarchitektúrája. 1801-ben Marczibányi István Dísz tér 8. szám alatti (mára elpusztult) palotáján, 1804-ben a budai Szent Anna templom külső és belső felújításán, 1805-ben a Fő utcai Marczibányi Menházon dolgozott.  1808-ban az ő tervei alapján indult meg a mára már lebontott Fő utca 68. szám alatti Három nyúl és a Zöld Szőlőfürt nevű fogadók laktanyává alakítása. 1809. december 18-án hunyt el. Legutolsó munkájával és a krisztinavárosi plébániatemplommal kapcsolatos tervei Budapest Főváros Levéltárának Tervtárában találhatók. Jelentős szerepe lehetett a korabeli budai építészet megújításában.