2017. január 24. Hikisch Rezső


Budapest 1876. szeptember 3. – 1934. június 28.

Régi építészcsaládból származott. Kezdetben tanulmányait a budapesti felső Ipariskolában folytatta, majd 1896 és 1899 között a drezdai művészeti akadémián tanult. Mellette Paul Wallot mesteriskolájában szerzett gyakorlatot, ahol tanulmányai végén kitüntetéssel jutalmazták. Ebből az időből két terve emlékezetes: egy kúriáé és a Bismarck-emléktoronyra benyújtott pályázata (előbbiért II. díjat kapott, utóbbiért vaskoszorút nyert). Később Münchenbe utazott, ahol Theodor Fischer irodájában dolgozott egy éven át. Ekkor készült Isar-híd terveit a mester elfogadta, és meg is épült a híd. 1901-ben Párizsba utazott, ahol csak négy hónapot töltött, mert a friss modern német szellemiség alkotásai után a francia főváros újonnan épült műveit idegennek és a történelmiségben megrekedtnek érezte. Ez után Olaszországba ment további tapasztalatokat gyűjteni, majd 1902-ben végleg letelepedett Budapesten. Első sikere a Kossuth-mauzóleum III. díjjal jutalmazott terve volt. 1905-ben önálló építészirodát nyitott, első megbízása a kiskunhalasi Városháza, Szálloda és Színház volt, melyet Kotál Henrikkel közösen tervezett. 1908-ban épült fel az építész tervei szerint Fernbach Károly babapusztai úrilakja, 1910-ben pedig a III. kerületi Szentendrei úti községi iskola (ma Ilka utca 41.). Rajzaival többször is feltűnt a Magyar Építőművészet folyóiratban, főként Parasztházak Anacapriból című rajza ismert, s ennek hatására készült Budai villa című távlati képei.
1911-ben ismét Olaszországba utazott, ám ezúttal csupán rövid látogatást tett Elek Artúr írónál, aki levelezésében emlékezett meg az eseményről: ?Hikisch Rezső, az építész volt vendégem egy hétig.?
1913-ban épült meg a tervei szerint a budapesti Astoria szálló, illetve a Kund-palota a Múzeum körúton. 1916-ban a fővárosi krematórium tervpályázatára nyújtott be pályatervet, mely I. díjas lett, s kivitelezésre ajánlották, ám az épület nem készült el.
1918 és 1920 között több alkalommal is részt vett a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításokon az ún. Céhbeliekkel, azaz a Magyar Képzőművészek Körével. Közben műegyetemi tanárnak kérték fel, de a Tanácsköztársaság érvénytelenítette kinevezését. 1919-ben Zala Györggyel I. díjban részesült Erzsébet-szobor terve. Az alkotás a Margitszigeten állt volna, ám végül a belvárosi templom mellett épült fel 1932-ben.
1924-ben részt vett a Szent Lukács Gyógyfürdő átalakítási munkálataiban: az eredetileg Hild József által tervezett épületet először Reitter Ferenc, majd Ray Rezső, ezután pedig Hiskisch Rezső alakította át. Később Pásztor Jánossal tervezett hősi emléket a székesfehérvári székesegyház altemploma előtti térre, majd 1926-ban Kisfaludy Strobl Alajossal Nyíregyházára. Ekkoriban készült el a soproni Hűségkapu is, melyet szintén Hikisch tervezett, majd 1927 és 1928 között a Sándor-palota reprezentatív enteriőrjének újabb átalakításait végezte el. Ennek során készült el a miniszteri sarokterem valamint a miniszteri váróterem neoempire stílusban. 1928-ban tervezte a Bécsi úti bérházakat.
1931-ben tervezte meg saját házát a budai Csörsz utca 10. szám alatt (az előtt a Damjanich utca 56. szám alatt lakott). 1932-ben Bárczy István budapesti polgármester bízta meg bérházának tervezésével, s ugyanebben az évben épül fel a Pozsonyi út 9. szám alatti bérház.
Síremlékei is figyelemre méltóak. Elsőként saját sírboltját tervezte meg 1918-ban a Kerepesi temetőbe, majd 1922 és 1923 között Lahne Henrik számára tervezett a Farkasréti sírkertbe. 1928 és 1929 között pedig Haggenmacher Oszkár családi sírboltjának terveit készítette el.
Élete utolsó évében a Balló Ede portréfestő alapítványa megbízásából az ő vezetésével alakították át a Szépművészeti Múzeum néhány új termét.
Halála után több folyóiratban is megemlékeztek munkásságáról: Lyka Károly a Magyar Művészetben, míg Farkas Zoltán a Nyugatban. Utóbbi így jellemezte a műépítészt: ?? néhány derűsen mosolygó, könnyen áttekinthető és finoman beosztott építménye megőrzi emlékét??

Baldavári Eszter: (MÉ, Nyugat, Magyar Művészet, Demeter Zsófia-Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár anno 1990, Kostyál László-Straub Péter: Közlemények Zala megye múzeumaiból 2010, Kárpáti Zoltán-Liptay Éva-Varga Ágota: SZMM közleményei 2004.)