Vágó József

Nagyvárad 1877. december 23. – Salies de Béarn 1947. június 7.

Tanulmányai alatt hosszabb időt töltött Francia- és Olaszországban, az 1900-as párizsi világkiállítás magyar osztályának építésvezetőjeként dolgozott. Néhány évet töltött Lechner Ödön, Alpár Ignác és Quittner Zsigmond műtermében, illetve építkezése?in, majd 1902-től bátyja, Vágó László társa?ságában nyitotta meg önálló irodáját. Testvérével 1911-ig dolgozott együtt. Az első években elsősorban bérházaik épültek Budapesten, 1906-tól több jelentős középületet terveztek. Belső berendezési és bútor?terveik legtöbbje 1905 és 1907 között szüle?tett. Együttműködésük utolsó éveiben ismét lakóházakra kaptak megbízásokat. Testvéré?től különválva Vágó József Lecher Ödön segítőtársa volt utolsó munkáinál, emellett néhány előkelő villát és középületekben belső átalakításokat tervezett. Lechner mellett a mester stílusában, saját munkáinál modern, puritán, osztrák és német építészek hatását tükröző szellemben dolgozott. A Köztársaság, majd a Tanácsköztársaság idején a szakmai testületekben vállalt irányító szerepe miatt emigrációba kényszerült. Svájci és olaszországi tartózkodás után csak néhány évet töltött újra Magyarországon. A genfi Népszövetségi Palota nemzetközi pályázatán az egyik első díjat kapta, majd irányítóként vett részt a kiviteli tervek készítésében. Ebben az időben telepedett le végleg Franciaországban. A hazai építé?szeti kérdésekkel mindinkább elméleti szinten, de Bölöni Györggyel folytatott hosszú levelezése tanúsága szerint nem csökkenő intenzitással foglalkozott. 1930-ban építészeti útirajzot jelentetett meg, melyben beszámol Nyugat-Európa és Amerika építészeti fejlődéséről. Budapest városfejlesztési kérdéseire vonatkozó részletes javaslatait 1936-os Nemzeti Szalonbeli gyűjteményes kiállításán mutatta be. 1914-től vett részt a modern építészet nemzetközi megmozdulásain, az építész?képzésről, esztétikai kérdésekről, lakás?problémákról tartott előadásokat. Utolsó éveiben egy ideális város tervein dolgozott.