2017. március 29. Zalaváry Lajos

Budapest, 1923 –
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1949-ben szerzett építészmérnöki diplomát, s közvetlenül utána a Középülettervező Vállalat építészeként kezdett dolgozni Janáky István műtermében, akinek helyét (műteremvezetői posztját) 1965-ben vette át. Egészen napjainkig a Középülettervező Vállalat vezető építésze volt. A Magyar Építőművészek Szövetsége alapító tagja. 1957 és 1965: Ybl-díj; 1991: Kossuth-díj; 1992: Pro Architektúra-díj. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Zalaváry Lajos az 50-es évek első felében készített terveivel az elsők között helyezkedett szembe a szocreállal. A 60-as évek foghíjbeépítései (pl.: Hess András téri épületek) merész modern épületek, melyek nem bújnak el észrevétlenül a régi épületek között, hanem vállalják a maguk nemzetközi modernizmusát. A széles, nagy üvegfelületeket természetes anyagokkal párosítja, ezzel kelt “nemesebb”, elegánsabb hatást (pl.: a Budapesti Műszaki Egyetem épületei). Zalaváry Lajos ezen elveihez későbbi tevékenységében is hű maradt. A jászberényi fürdőépülettel sajátos törekvés indult építészetében: a népi építészet ihlette formákat magas technikai felszereltségű, és azt kifejezésre is juttató struktúrákra alkalmazta. A 60-as évek végétől a közelmúltig Zalaváry Lajos több, Budapest városképét jelentősen meghatározó helyen építendő mű tervezésére kapott megbízást, így mára munkássága nagy mértékben rányomta bélyegét a főváros utcáira, panorámájára. A budai Várba tervezett szállodája körül alakult ki az elmúlt évtizedek talán legnagyobb műemlékvédelmi-városképi vitája. A Hotel Atrium Hyatt a pesti Duna-korzó egyik meghatározó, monumentális eleme. Szintén exponált helyre került a 90-es évek fontos építészeti alkotása, a pesti East-West Center, mely tükörképként igazodik a környező épületekhez, ugyanakkor – ahogy az jellemző Zalaváry Lajosra – a legfrissebb építészeti technológiák alkalmazásával, ill. a hagyományos bank- és áruház-típus tömegformálásának átvételével igen reprezentatív hatást ér el.