2017. május 10. Fazekas Zsuzsanna: Az Árpád híd, mint a szocializmus nagy alkotása

Bár már a második világháború előtt elkészültek a tervei és el is kezdték építeni, végül csak 1950-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén avatták fel az akkor Sztálinról elnevezett hidat, mint Angyalföld és Óbuda dolgozóinak valóra vált álmát.

„Határidő előtt 24 nappal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára elkészült fővárosunk büszkesége a Sztálin-híd. Valóra vált Angyalföld és Óbuda dolgozóinak évtizedes vágya” – ezzel a szöveggel számolt be a mai Árpád híd, akkori nevén Sztálin híd elkészültéről a filmhíradó 1950. november 7-e után (http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=10436). A szocializmus nagy alkotásaként a háború után befejezett hidat november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén avatták fel, a megnyitott hídon az elsők, akik átsétáltak Angyalföldről Óbudára éppen a Magyar Dolgozók Pártjának vezetői voltak, köztük a főtitkárral, Rákosi Mátyással.

Bár a két hivatalosan munkáskerületnek nevezett városrész, Angyalföld és Óbuda összekötése jól illeszkedett a háború utáni új rezsim ideológiájába, az ötlet a híd építésére már korábban felmerült, sőt, már 1908-ban döntöttek a megépítéséről. Végül 1930-ban írtak ki rá tervpályázatot, amelyet Kossalka János hídépítő mérnök nyert meg Wälder Gyula építésszel közösen, de végül Kossalka kapott megbízást a tervek elkészítésére. A híd pontos elhelyezését, hogy a Hungária körutat a Margitsziget és a Hajógyári-sziget érintésével a Vörösvári úttal kösse össze Széchy Károly hídépítőmérnök javasolta, aki eleinte a munkálatokat is irányította, és aki a részletes terveket is elkészítette.

Az építkezést már 1939-ben megkezdték, és bár a háború idején félbehagyták, a pillérek és a hídfők már eddigre elkészültek. Az építkezés a háború után 1948-ban indult újra, 1949-50-ben legyártották a vasszerkezeteket is, majd sikerült úgy időzíteni a híd elkészültét, hogy az a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére essen, éppen abban az évben, amikor egy törvényerejű rendelettel magyar állami ünneppé is nyilvánították november 7-ét.

Bár az eredeti tervek szerint a híd az Árpád híd elnevezést kapta volna, a sztálinista Rákosi-rendszer szellemében végül Sztálin híd néven avatták fel a létesítményt. Az akkori hivatalos lap, a Szabad 1950. március 31-én arról számolt be, hogy maguk a híd építői kérelmezték egy Varga József nevű rohamcsónakos javaslatára egy akkortájt divatos röpgyűlésen, hogy az „óbudai hidat” Sztálin elvtársról nevezzék el. A lap már ekkor megírta azt is, hogy az előre megszabott november 30-i határidő előtt november 7-re elkészül a híd, a hivatalos álláspont szerint azért, mert az építők is ezzel kívánták megünnepelni az októberi forradalom évfordulóját.

November 7-én az avatási ünnepségen megjelent Rákosi Mátyás is, ő azonban nem szólalt fel. Ehelyett a hídépítők nevében a Hídépítő Nagyvállalat Sztálin-hídi párttitkára, Antal Lajos méltatta a hídépítők harcát a nehézségekkel, kiemelve, hogy ezzel ők is hozzájárultak az ötéves terv sikeréhez. A kormány nevében Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet, és ő volt az is, aki átvágta a szalagot és ünnepélyesen átadta a hidat a forgalomnak. Az ünnepségen elmondott beszédeket a Rákosi-rendszer fő ideológusa, Révai József nézte át.

„A híd újabb országos hírű eredménye munkásosztályunk és Pártunk békés, alkotó munkájának. Büszkesége ötéves tervünknek. Hossza közel 2 kilométer. Az első híd, amelyen kerékpárosok számára külön pálya van. Több ezer munkás takarít meg naponta negyven-ötven perces időt azzal, hogy nem kell munkába menet a Margit-híd felé kerülni. A híd villamos és autóbuszforgalma biztosítja a főváros két legnagyobb munkáskerületének gyors közlekedését” – méltatta a korabeli filmhíradó az elkészült építményt, amely azonban ekkor még csak fele szélességben készült el, a kétoldali járda és a középen futó villamossínek mellett csak kétszer egy sávos volt, mindösszesen 13 méter széles.

Az 1958-ban Sztálin helyett Árpádra átnevezett hidat végül 1980-ban építették át és bővítették ki a mai 35,3 méteres szélességére, valamint ekkor szüntették meg a villamosperonokat is a híd közepén.

Farkas Zsuzsanna

A Sztálin híd építése 1949 (Forrás: Fortepan / UVATERV)

A Sztálin híd építése 1949 (Forrás: Fortepan / UVATERV)

 

Az elkészült Sztálin híd 1950 (Forrás: Fortepan / UVATERV)

 

Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszter felavatja a Sztálin hidat 1950. november 7-én. Mögötte az első sorban Rákosi Mátyás, Dobi István, Gerő Ernő és Farkas Mihály (Forrás: Fortepan / UVATERV)

 

Az első séta a hídon 1950. november 7-én. Az első sorban Rákosi Mátyás és felesége, Farkas Mihály, Bebrits Lajos és Kádár János (Forrás: Fortepan / UVATERV)

 

A villamossínek lefektetése a Sztálin hídon 1950-ben (Forrás: Fortepan / UVATERV)

 

A Sztálin híd látképe 1951-ben (Forrás: Fortepan / UVATERV)

 

Villamos a Sztálin hídon 1952 (Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr)