2017. május 15. Fazekas Zsuzsanna: Egykori malomépületek a Duna partján

Az egykor virágzó budapesti malomiparnak ma már alig találjuk nyomát – a Duna-parti látképet a XIX. században uraló hatalmas, többszintes gőzmalom épületek közül ma már alig találunk mutatóba egy-kettőt.

A XIX. század végi Budapest dunai látképének meghatározó elemei voltak a magasba nyúló, füstöt eregető kéményeikkel a többemeletes gőzmalom-épületek, amelyek nemcsak a látképet határozták meg, de a főváros virágzó malomiparának látható jelei is voltak.

A magyar búza az ország jelentős exportcikke volt a XIX. század első felében, a második felében azonban a malomipar fejlődésével a liszt is fontos kiviteli cikké vált. Ahogy Klement Judit a Gőzmalmok a Duna partján című könyvében írja, a gőzmalomipar, mint vezető iparág ötlete már Széchenyi Istvánban is felmerült, sőt, a gróf élen járt ebben is: az 1839-es alapítású Pesti József Hengermalom Társaságban ő maga is részvényes volt. A társaság gőzmalma, amely Budapesten az első ilyen létesítmény volt 1841-ben meg is épült a Lipótvárosban, nem messze a Duna-parttól a mai Falk Miksa utca–Stollár Béla utca–Honvéd utca–Balaton utca által határolt területen, amely ekkor még Pest külvárosának számított és ipari terület volt, más gyárak is ide települtek.

A gőzmalmok ugyan, mivel gőzgép hajtja őket, ezért nem igényelik a közvetlen vízparti elhelyezést, elvileg bárhol létesíthetőek, de nagy a vízigényük, az őrölni való gabona szállítása miatt pedig különösen fontos volt, hogy közel essenek a Duna-parthoz, ahol kiköthettek a szállítóhajók.

Ennek jegyében a következő, az 1850-es években létesített gőzmalmok szintén a Dunához közel épültek meg, de az ekkor már jobban kiépített budai oldalon, ahol könnyebben kiköthettek a gabonaszállító hajók. 1853-ban a mai Bécsi úton, illetve a Fő utcában a Batthyány térhez közel épült egy újabb gőzmalom, 1853-54-ben a mai Kolosy térhez közel, 1860-62-ben pedig a mai Fő utca–Kacsa utca sarkán.

A XIX. század közepén azonban elkezdett kiépülni a pesti oldal is: az ötvenes években előbb a Lánchíd pesti hídfőjének két oldalát építették ki kikötőnek, majd a hatvanas években a mai Március 15. térig a rakpartot. 1870-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányította a beruházásokat, így az 1870-es évek közepére a Fővám térig is kiépült a rakodópart, 1879 után a Boráros tértől dél felé is kiépült a kikötő, ezzel együtt pedig közraktárakat is építettek, amely szintén kedvezett a malomiparnak és a gabona- és lisztszállításnak. Az 1884-ben elkészült Elevátorház a gabona gépesített raktározását és átrakodását szolgálta, szintén kiszolgálva az addigra a pesti oldalon is elszaporodott gőzmalmokat.

A pesti oldalt ugyanis eddigre birtokba vették a gőzmalmok, amely egyre jobb üzletnek számított: 1862-ben épült egy a mai Szent István körútnál, 1863-ban a Pannonia Gőzmalom Rt. épített egyet a mai Kárpát utca–Pannónia utca–Ipoly utca–Victor Hugo utca által határolt területen, 1866-ban az Első Budapesti Gőzmalom Rt. a Hengermalommal szomszédos telekre építkezett, ugyanekkor a mai Szemere utcában és a Feldunasoron, a mai Újpest rakparton is épült egy gőzmalom, amelyet hamarosan megvásárolt a Victoria Gőzmalom Rt. Az Unió Gőzmalom Rt. 1868-ban a mai Katona József utca–Visegrádi utca sarkán építkezett, 1869-ben pedig megépült az Erzsébet-gőzmalom szintén a Feldunasoron, a Victoria-gőzmalom mellett.

Mindeközben a gőzmalmok elkezdték birtokba venni Ferencvárost is, 1866-ban elsőként a Concordia gőzmalma épült meg a Soroksári úton, de 1868-ban a Pesti Molnárok és Sütők Rt. is épített ide egyet, 1880-ban szintén itt épült meg a Gizella-gőzmalom, illetve a Hedrich & Strauss cég Királymalomja, 1897-ben pedig a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. gőzmalma is.

A Duna közelébe települt gőzmalmokat közben elkezdte körbenőni a város, sőt, a Nagykörút Lipót körút (ma: Szent István körút) nevű szakaszának kiépülésekor pedig le is kellett bontani több gőzmalmot, többek között a Hengermalmot is, amely 1909-ben az akkor még alig betelepült Lágymányoson kezdett építkezésbe.

A XIX. század végén a budapesti malomipar virágkorát élte, az üzlet jól ment, a malmokban készült jó minőségű lisztet az egész monarchiába szállították, illetve azon túl is, exportra. Az I. világháborúra azonban már csökkent a malomipar nyeresége, a nagy háború pedig végképp betett az üzletnek: lefoglalták a gőzmalmok készleteit, akadozott a nyersanyagellátás, nem volt elég zsák a textilhiány miatt, a munkásokat elvitték katonának, sőt, az egész malomipart központi ellenőrzés alá vonták. A háború végére a malmok elszegényedtek, nem maradt se gabonakészletük, se pénzük, és a technikai fejlesztésekkel is elmaradtak.

A világháború után a trianoni békeszerződést is megszenvedte a fővárosi malomipar – jelentős termőterületek kerültek a szomszédos országokhoz, és amellett, hogy a területek elcsatolásával a belső felvevőpiac is csökkent, már a monarchia egykori országaiba sem szállíthattak vámmentesen. A villamosítással is elmaradt gőzmalmok gyakorlatilag elvesztették az exportpiacukat, és nem tudták hova eladni a magyar lisztet, amely az ára és a háború alatt leromlott minősége miatt sem volt már versenyképes a nyugati országokban. A két világháború így számos budapesti gőzmalom felszámolását és bezárását hozza: a Batthyány térnél álló malmot lebontják, a Kolosy térnél álló Lujza-malom leég, majd szintén lebontják, a Pesti Molnárok és Sütők malmát leállítják, lebontják, majd a telket is felparcellázzák, és ugyanerre a sorsra jut az egykor a mai Visegrádi utcában álló Unió-gőzmalom is, amelynek helyére ekkor terveznek lakóházakat. Egy tőzsdei botrány után felszámolás alá kerül a Victoria-gőzmalom, és fokozatosan leállítják a Concordia-gőzmalmot is, ennek egykori épületében kapott helyet a Malomipari Múzeum, amely azonban már bezárt.

A második világháború alatt a megmaradt malomépületeket is komoly károk érik: a Hungária ferencvárosi malmát bombatalálat éri, a lágymányosi Hengermalmot kifosztják, majd ki is gyullad, a volt Victoria-malom és az Erzsébet-malom épületét pedig szétlövik a harcok alatt.

Ennek ellenére a háború után a megmaradt malmok egy részében újraindult a termelés, és bár a két világháború között banki érdekeltségbe került gőzmalmokat már 1947-ben államosították, a Soroksári úton a Gizella-malom és a Hungária viszont egészen 1963-ig működött. A Tinódi utcában a Gizella-gőzmalom épületében mára irodákat és lakásokat alakítottak ki, a Hungária-malom egykori épületeiben pedig ipari-, raktár- és irodahelyiségek vannak. a lágymányosi Hengermalom pedig Budai Malom, az egykori Királymalom pedig Ferencvárosi Malom néven folytatta működését egészen 2008-ig, ez utóbbi épületét mára lebontották.

Forrás: Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19-20. században. Budapest, 2010

 

Az 1869-ben épült Erzsébet-gőzmalom épülete a mai Újpesti rakparton 1880–90 körül (Forrás: Fortepan / BFL)

A budai oldal a távolban a Batthyány téren álló gőzmalommal 1894-ben (Forrás: Fortepan / BFL)

A pesti oldal 1895-ben a távolban a távolban az Újpesti rakparton álló Erzsébet- és Victoria-gőzmalmokkal (Forrás: Fortepan / BFL)

Az Újpesti rakpart a Victoria- és Erzsébet-gőzmalommal 1930 körül (Forrás: Fortepan / Góg Emese)

A Victoria-gőzmalom romjai 1944-ben (Forrás: Fortepan / Lissák Tivadar)