2020. January 4. 100 éve modern: Bauhaus székek akkor és most

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az asztalosműhely a kezdetektől, 1919-től része volt a Bauhaus iskolának, és rövid idő alatt a legnépszerűbb tanszékké nőtte ki magát. Az első években, Weimarban készült alkotások még Gropius eredeti küldetésére rímelnek, azaz a kézművességet egyesítik a művészettel, de már az egyszerűség és funkcionalitás elvét követik. Ennek az elvnek az alkalmazásában a Bauhaus iskola és a holland De Stijl mozgalom kölcsönösen hatással volt egymásra. A tiszta színek mellett a tiszta formák és a funkció elsődlegességét hangsúlyozták. Gondoljunk csak Peter Keler ikonikus bölcsőjére,[1] amelyen a „mondriani” három alapszín, a kék, vörös és a sárga jelenik meg, akárcsak a Breuer Marcell és Gunta Stölzl (a Bauhaus későbbi szövőműhelyének mestere) által, még weimari diákként tervezett kézműves szőtt ülő- és háttámlás székben is.[2]

Később, a dessaui Bauhaus idején már jobban kihasználták az új technológiák adta lehetőségeket is, ráadásul a Bauhaus bútorok egyszerű kivitelezése megkönnyítette a hatékony gyártást, ezáltal a tervezői darabok elérhetőek lettek a nagyközönség számára is. A modern ipari technológiáknak köszönhetően például acél, üveg, rétegelt lemez és műanyag kombinációit használták.

A Bauhaus bútorok talán legkiemelkedőbb darabjai a székek és egyéb ülőalkalmatosságok, hiszen a funkció és ergonómia hangsúlyozása ezekben a leginkább tetten érhető. A következőkben olyan székeket mutatok be, amelyek a modern design evolúciójának mérföldkövei, és amelyeket a mai napig gyártanak. Így a cikk címe talán kissé félrevezető, hiszen ezen alkotások egyik nagysága épp abban rejlik, hogy a mai napig változatlan formában, csaknem 100 éve hirdetik a modernizmust, tehát akkor és most esetükben tulajdonképpen egyet jelent.

Walter Gropius

F51 karosszék, 1920
Az 1923-as weimari nagy Bauhaus kiállításon, amelynek címe “Kunst und Technik – Eine Neue Einheit” (Művészet és technológia – Egy új egység) volt, az iskola már a kézművesség felől az ipari technológiák felé történő irányváltását igyekezett bemutatni. Erre az eseményre tervezte újjá a Bauhaus alapítója, Walter Gropius igazgatói irodáját.[3] A szobában lényegében minden szigorúan kubista: az 5x5x5 méteres helyiségen belül a bútorok és az elrendezés is geometriai elveket követnek, lényegében egy háromdimenziós koordináta-rendszerben helyezkedik el minden. A helyiséget 1997-ben helyreállították.

Az F51-es karosszék a különleges konzolos fakeret által a modern székek új fejezetét jelentette. Nincs hátsó lába, így hátulja nem érinti a talajt. Ez a megoldás – tömörsége és szilárdsága ellenére – szinte lebegő megjelenést kölcsönöz a fotelnek.


F51 karosszék (1920)
Kép forrása: Malek Gallery Collection

Breuer Marcell

Talán megbocsátható, hogy kissé elfogult leszek Breuer Marcellel szemben és az ő alkotásaiból mutatom be a legtöbbet. Őt magát talán nem is kell, de azért a teljesség nélkül pár mondat róla: 1902-ben Pécsett született. 1920-ban lett Walter Gropius tanítványa, később a Bauhaus bútorműhelyének vezetője volt Dessauban. Miután elhagyta a Bauhaus-t, először Berlinben, majd Angliában, végül az Egyesült Államokban telepedett le. Ekkor érdeklődése már teljesen az építészet irányába fordult. Breuer valójában sosem tanult építészetet, a Harvardon ő maga mégis építészetet tanított, és többek között olyan épületek fűződnek a nevéhez, mint a párizsi UNESCO székház, az IBM-kutatóközpont, a clevelandi Museum of Art, vagy a New York-i Whitney Museum of American Art.[4]
De kanyarodjunk vissza bútoraihoz!

Vaszilij szék, 1925
Ha Bauhaus szék, akkor Vaszilij szék. Breuer mindössze 23 éves volt híres csővázas székének megtervezésekor, azonban már az előtt is készített egy geometriájában nagyon hasonló falécből készült széket.[5] A csővázas bútor ötletét a kerékpárok vázából merítette, megtetszett neki ugyanis azok funkcionális formavilága és egy légiesebb, „átláthatóbb” szék víziója. A klasszikus, konstruktivista klubszéket tovább egyszerűsítette elemi vonalakra és síkokra. A szék vázát adó lábszerkezet hegesztés nélkül fut körbe, az ülőlapot, háttámlát és a kartámaszt csővázra merevített bőr csíkok adják. A Vaszilij széket tanára és barátja, Kandinszkij után nevezte el, akinek először mutatta meg forradalmi alkotását.


Vaszilij szék (1925)
Kép forrása: Knoll

Cesca szék, 1928
Breuer az asztalosműhely vezetőjeként sem hagyta abba a kísérletezést a csővázas székekkel. A Vaszilij szék és a Laccio asztalok[6] után megtervezte a Cesca széket amelyet lánya, Francesca után neveztek el. Ennél a darabnál az új anyag még jobb kihasználására törekedett, a vizuális zaj csökkentésére tett kísérlete pedig a 20. század egyik legtöbbet másolt bútorkoncepciójához, a csővázas konzolos székhez vezetett. A szék vázát egyetlen hajlított acélcsőből készítette, amelyen a terhelés egyenletesen oszlik el.


Cesca szék (1928)
Kép forrása: Knoll

Kerekes nyugágy, 1928
Breuer talán kevésbé ismert alkotása a kerekes nyugágy. Mai szóval azt mondhatnánk, kicsit bekattant neki ez a kerékpár dolog… Én azt gondolom, ezt könnyedén megbocsáthatjuk neki, ha belegondolunk, mennyire menő lehet a lakásban vagy a teraszon közlekedni az ötödik kerék által hajtott nyugágyon.


Kerekes nyugágy (1928)
Kép forrása: Architonic

Isokon pihenőfotel, 1935
Angliai tartózkodása idején Breuer megismerkedett Jack Pritcharddal, az Isokon gyár tulajdonosával. Pritchardnak megtetszettek Alvar Aalto rétegelt lemez bútorai, és arra kérte Breuert, ebből az anyagból tervezzen számára bútorokat. A bútor eredeti brossúráját Moholy-Nagy László szerkesztette és fotózta.[7]


Isokon pihenőfotel (1935)
Kép forrása: Isokon Plus

Peter Keler

D1 Cube fotel, 1925
Peter Keler sokoldalú német művész, festő, építész és grafikus volt. Weimari tanárai voltak többek között Itten és Kandinszkij. Legnépszerűbb és legismertebb bútortervezése a korábban is említett bölcső.[8] Azonban nemcsak ez az ikonikus darab, hanem a D1 Cube fotel is annyira népszerű, hogy még mindig gyártja a Tecta.

Keler a vörös színű D1 Cube fotelt eredetileg Molnár Farkas Vörös kockaházába szánta. Az eredeti darab megtekinthető a Tecta Cantilever chair (konzolos szék) múzeumában,[9] a németországi Lauenfördében.


D1 Cube fotel (1925)
Kép forrása: Tecta

Mies van der Rohe

Mies Van Der Rohe német származású amerikai építész 1930-tól 1933-ig volt a Bauhaus igazgatója. Elődjével, a baloldali gondolkodású Hannes Meyerrel ellentétben nem foglalkozott társadalmi kérdésekkel és politikával. Igazgatósága idején a Bauhaus oktatása erős építészeti hangsúlyt kapott. Ennek ellenére nemcsak nagyszerű épületeket és sok évtizedes tanári pályájának köszönhetően sok nagyszerű építészt, de sok szép bútort is köszönhetünk neki.

MR Kollekció, 1927
A Bauhaus idején sokan kísérleteztek hajlított acélvázas konzolos székekkel (például Breuer Marcell és Mart Stam), de megjelenésben talán Mies van der Rohe tökéletesítette leginkább azokat. Az MR kollekcióban az első lábakat kecses ívvel helyettesítette. Először 1927-ben, a Stuttgart Weissenhof Estate kiállításon mutatta be a kollekciót, a következő 5 évben pedig egy sor konzolos széket tervezett. Peter Blake építészettörténész szerint: „Mies minden tervében, a felhőkarcolóktól az étkezőszékekig, az objektumokat alapvető elemeire redukálta, majd az egyes részleteket szinte lélegzetelállító szépre és kifinomultra csiszolta.”[10]


MR Kollekció (1927)
Kép forrása: Knoll

Barcelona szék, 1930
A Mies van der Rohe és Lilly Reich által közösen tervezett Barcelona szék az 1929-es barcelonai világkiállítás német pavilonjába készült. Eredetileg összecsukhatónak tervezték, de később ezt elvetették, így az első láb, amely a háttámlát is adja, igazán légiesen és könnyedén keresztezi az S alakú, az ülőrészt alátámasztó hátsó lábat.

Bár a legtöbb Bauhaus bútort úgy tervezték, hogy az „átlagember” számára is elérhető legyen, ez a darab a spanyol királyi pár számára készült. A Barcelona széket ugyanis a kuruliszi szék[11] ihlette, amelyet az ókori római elöljárók használtak.


Barcelona szék (1930)
Kép forrása: Knoll

+1: Alvar Aalto

Paimio karosszék, 1932
Bár Alvar Aalto finn építész és formatervező nem a Bauhaus-ban tevékenykedett, de annak tagjaival, például Moholy-Nagy Lászlóval való találkozásai hatással voltak művészetére. És ahogy Breuer az Isokon számára készített pihenőfotelét Alvar Aalto rétegelt lemez bútorai ihlették, addig Alvar Aalto Paimio karosszékét Breuer Vaszilij széke inspirálta. A szék formáját (kartámaszokat, lábakat) ugyanis két zárt hurkot alkotó nyír laminált lemez adja, amelyek között egy vékony, hajlított, szintén rétegelt lemez az ülő- és háttámla-rész. A Paimio szék egy finnországi város nevét viseli, ahol Aalto egy tuberkulózis-szanatóriumot és annak berendezéseit tervezte. A betegek ugyanis ebben a karosszékben olyan ülőhelyzetben tudtak elhelyezkedni, amely elősegítette a könnyebb légzést.


Paimio karosszék (1932)
Kép forrása: Hive

Mondhatjuk, hogy a Bauhaus iskola nem csak a kor más művészeire, de a mai művészekre is nagy hatással van, hiszen formavilága és anyaghasználata tetten érhető nemcsak a skandináv, de a legmodernebb minimalista bútorokon is. Én inkább azt gondolom, hogy azok a megoldások, amiket akkor kitaláltak, valójában a mai napig olyannyira egyértelműek és logikusak (ebben rejlik nagyszerűségük), hogy nem lehet nem használni azokat. Köszönhető ez annak, hogy a Bauhaus művészei egyik legfontosabb feladatuknak tartották az anyagok és a gyártástechnológiák ismeretét, ezáltal nemcsak funkciójukban tökéletes, sallangmentes alapokat teremtettek, hanem elérhetővé tették ezeket a kiváló formatervezésű bútorokat a tömegtermelés részére is.

 

 

Apáti Edit, lakberendező


Nyitókép: Paimio karosszék (1932)
Kép forrása: Hive

FORRÁSOK:
[1] Bauhaus Cradle. Tecta
[2] Chair with Colourful Woven Seat. Marcel Breuer and Gunta Stölzl, 1921. Bauhaus100
[3] Isometric Rendering of the Director’s Office, Weimar. Walter Gropius and Herbert Bayer, 1923. Bauhaus100
[4] 100 éve született Marcel Breuer, a pécsi születésű Breuer Marcell Lajos. Építészfórum
[5] Slatted Chair ti 1a. Marcel Breuer, 1924. Bauhaus100
[6] Laccio Side Table. Marcel Breuer ca. 1925. Knoll
[7] New Isokon Chair, full brochure. Marcel Breuer Digital Archive
[8] Bauhaus Cradle. Tecta
[9] Cantilever Chair Museum. Tecta
[10] Blake, Peter: The Master Builders. Knopf, New York, 1960, p. 204.
[11] Alvar Aalto: Paimio Chair, 1931-1932. MoMA