2017. May 10. Kaczúr Csilla: A Bomba téri VI. számú vásárcsarnok – Batthyány téri vásárcsarnok

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az 1872-ben egyesített, a világvárosi fejlődés útjára lépő Budapest vezetése a századfordulót megelőző évtizedekben nagyszabású, tudatos városfejlesztésbe kezdett, melynek fontos eleme volt a vásárcsarnok- hálózat kiépítése.  Az országos jelentőségű, kiemelt vállalkozás szerves része volt a város közellátásának javítását célzó programnak.
A vásárcsarnok (mint jellegzetesen XIX. századi, az ipari fejlődés által életre hívott épülettípus) megteremtette a nagyvárosi élelmiszer – beszerzés korszerű formáit: a folyamatos és ellenőrzött áruellátást, a rögzített árakat és nyitvatartást. Hosszadalmas előkészítést követően 1889. július 3 – án született meg az a fővárosi élelmiszer – ellátásról szóló határozat, melynek értelmében megkezdődhetett a központi és kerületi csarnokhálózat  kialakítása.

A teljes fővárosra kiterjedő elképzelés Budára több csarnokot álmodott meg, de ezek közül csak a Bomba téri, (ma Batthyány tér) készült el.  A fővárosi közgyűlés 1894. december 12 – én döntött a csarnok és a hozzá kapcsolódó háromemeletes bérház felépítéséről. Bár több helyszín is szóba került, végül a Bomba tér és a Gyorskocsi utca által határolt területet tartották a legalkalmasabbnak. Határozatot hoztak a tervezett épület melletti kocsiút kiszélesítéséről is 1897-ben. Az építkezést megelőzte a telken álló hét régi épület, köztük a postaház és a tímárházzá átalakított „Barna Oroszlánhoz” címzett fogadó 1900. május 3-án kezdődő bontása.

A Bomba téri VI. számú vásárcsarnok – Batthyány téri vásárcsarnok

1900. augusztusában már hozzá is láttak az építkezéshez a Székesfővárosi Mérnöki Hivatalban készült tervek alapján. A tervező Klunzinger Pál volt. A VI. számot viselő csarnok ugyanazzal a technológiával épült, mint a többi öt pesti vásárcsarnok. A gyors szerelhetőség érdekében vasszerkezetet, a tartósság elérésére pedig téglafalazatot használtak. Belseje szintén a pesti csarnokok arculatához igazodott. Alapterülete 3156 négyzetméter volt. A kiemelt főhajóhoz négy kereszthajó kapcsolódott merőlegesen. A Schlick – gyár által épített acélszerkezetű tető egységes teret fedett le. A csarnokban 597 árusítóhely került kialakításra. A 252 000 Ft – ba kerülő vásárcsarnok megnyitására 1902. április 13 – án került sor Halmos János polgármester jelenlétében. Ezzel egyidőben megszüntették a környező piacokat a Corvin téren, a Bomba téren és a Fazekas téren (ma Szilágyi Dezső tér). Ennek ellenére a várt érdeklődés elmaradt, a csarnok forgalma nem volt akkora, mint pesti társaié. Ezen próbált segíteni vevőcsalógatóként a Fővám tér és a Bomba tér között működtetett propeller vagy „csavargőzös” járat, csekély sikerrel.

A vevők később sem kedvelték meg az egyetlen budai csarnokot. Bár 1920 – ban már 690 árusítóhely várta a vásárlókat, az elnéptelenedő épületet 1936 – ban  fedett teniszcsarnokká akarták átalakítani. Ez végül nem következett be.

A II. világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, sokáig nem is nyitotta meg kapuit. Az ötvenes években is csak nagybani virágértékesítésre használták. Az élelmiszerárusítás 1960 körül indult meg újra. 1970 – re az épület állapota teljesen leromlott, így 1972 – ben bezárták. Az 1974 – től 1976 – ig tartó teljes átépítés során közbenső födém beépítésével, szintmegosztással növelték az alapterületét. A földszinten árkádokat alakítottak ki. A Kangyal Miklós tervei alapján kétszintessé alakított csarnok Budapest legnagyobb ABC áruházaként nyílt meg újra. Az épületet 1977 – ben műemlékké nyilvánították. Az újabb, 2003 – as felújítást követően az épület piac jellege még inkább háttérbe került.

Bomba tér 1910. Forrás: Csontó Sándor gyűjtemény


Forrás:

  • Nagy Gergely –  Szelényi Károly: Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig, Magyar Képek Kiadó, 2002
  • Varga Judit: Budapest élelmiszerellátása – vásárcsarnokok a századfordulón in: Tanulmányok Budapest múltjából, XXVIII.