2019. April 22. Az önkéntes, akit a lakók örökbe fogadtak: Nagy Gergely

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Ugyanolyan kitartó, amennyire szerencsés: mindössze ennyi a titok a jó híre mögött. Mindig sikeressé tette a „házait”, jól érti a város szavát, hiszen ő is lakóból lett önkéntesünk.


Videó forrása: YOUTUBE [budapestszaz]

Gergő mindig érdeklődéssel olvasta a Budapest100-ról szóló cikkeket, de valahogy minduntalan lekéste magát a programot.

| „Valószínűleg mindmáig sem sikerült volna időben értesülnöm róla, ha nem lakom történetesen pont egy száz éves házban 2014-ben.”

Nagy örömmel csatlakozott a programhoz, voltak is lelkes jelentkezők, egy kicsit megmozdult a ház.

| „Két darab látványosság volt: a nagyanyám kredence meg az 1900-ból származó ingaóra. De ekkor tanultam meg azt, hogy minden ház érdekes.”


Bejegyzés forrása: FACEBOOK [Budapest100]

Szóval fogta magát, felkészült a környék történetéből, és ebből előadást tartott. Az eseményen a lakók és a látogatók ezt kiegészítették, és így

| „amit szombat reggel elkezdtem mondani, az vasárnap délutánra már a duplája lett.”

Egy diavetítést is rendeztek gyerekeknek:

| „Ez olyan jól sikerült, hogy megjelent kábé egy tucat 30-40 éves “gyermek”. (…) Mit lehet ezzel a helyzettel csinálni? Kipakoltuk a cuccokat, leültek a gangra, párnákra, szőnyegekre, hátukat a falnak támasztották, és várták a show-t. (…) Óriási siker lett, nagyon vicces volt, közben söröztünk és rágcsát osztogattunk, mindenki nagyon jól érezte magát.”

A következő évben látogatóként ment el a Budapest100 programjaira, 2016-tól pedig minden évben önkéntesként segíti a munkánkat. Gergő azért is csatlakozott a kutató-szervező csapathoz, mert hétköznap irodista (médiakutatóként dolgozik), és szeretne valami jót tenni a pénzkeresésen és a magyar GDP-termelésén túl:

| „Jót tesz az önértékelésemnek, hogy valami önzetlen dolgot csinálok; és látja az ember, hogy működik és sokan szeretettel fogadják. Egyrészt azzal tudom áltatni magam, hogy jót teszek, másrészt meg jól esik csinálni.”

A jótevésen és az emberek megismerésén kívül még más is hajtja:

| „A kutatás során bejutottam a Budapest Főváros Levéltárába, ami persze nyitott mindenkinek, de hát magamtól a büdös életben nem mentem volna el (…) és marha jó ott azokat a régi sárguló tekercseket tapogatni meg nézegetni, és a cirkalmas betűket böngészni.”


Ferenc tér 12., Budapest100 – Nyissunk a térre! (2018)
Fotó @ Gyulai Szilvia

 

Nem korszakok és stílusok szerint, hanem praktikus szempontból választ házat:

| „…nem kell a különlegességeket keresni, nagyon jó sztorikat találtam, meg nagyon jó emberekkel ismerkedtem össze, meg nagyon érdekes házakat láttam…”

Az egyik Ferenc téri lépcsőházban kitalálták a híres verssor alapján az ún. „Vigyük föl a dagadt ruhát a padlásra” nevű eseményt, aminek az volt az apropója, hogy József Attlia kiskorában szinte „körbelakta” a teret. A program során a földszinttől a padlásig – lépcsőfordulónként – el lehetett olvasni a Mama verset, a végén pedig ki is lehetett nézni a térre a padlásablakon keresztül – ahogy tette régen a kis Attila is. Ezt a részt korabeli kellékekkel rendezték be, hogy tényleg el lehessen képzelni, ahogy a Mama ott tereget.

| „Ez azért is volt egy nagyon jó dolog, mert tényleg minimális eszköztárral megcsinálták, helyi aktualitása volt, és a ház adott neki nagyon hiteles kulisszákat.”


Ferencz-udvar, Ferenc tér 1.
Fotó @ Kovács Katt Katalin

Gergő érdi születésű, és amikor Budapesten járkál, próbál odafigyelni a város szépségeire is:

| „Tudatosan igyekeztem megtartani azt a szemléletet – több-kevesebb sikerrel –, hogy ne csak a lábam elé nézzek, amikor megyek az utcán, hanem föl is, és lássam, hogy milyen tök jó helyek vannak Budapesten.”

Gergő azért is szereti a Budapest100-at, mert nem lett túlságosan profi az évek során:

| „Látja az ember, hogy ez nem egy múzeum és akkor most mamuszt vegyünk és álljon el a szavunk és minden profi. Hanem ezt ők rakták össze abból a piciből, ami nekik volt, ez igazán az övék és a szívük-lelkük benne van. És ez így sokkal jobban átjön, és sokkal személyesebb pont ettől. (…) Nagyon szeretem a Budapest100-ban, hogy a lakók is érdekesek a házban: a volt lakók, a híres lakók, a nem híres lakók, a sokat mesélő nénik, az új lakók, a művészlakók, minden lakó. A házzal együtt lesznek azok, amik, és ezt így megmutatni nagyon jó dolog.”

A Budapest100 egyik lényege és legfontosabb hatása szerinte, hogy

| „a szervezés közben összejönnek egy kicsit a lakók – hol kevésbé, hol jobban –, de mindenképpen valamennyire összerázza a lakóközösséget.”

A József körúti házban, ahol a különleges patikát mutatták be 2016-ban, a lakók mára már szinte fogadott unokájukként tekintenek Gergőre, pedig a kapcsolat nem kezdődött könnyen, mert majdnem elkerülték egymást az elején. Azután a házban lakók részéről

| „…olyan monstre szervezői munka indult meg, amiben próbáltam nem lemaradni tőlük…”


Videó forrása: YOUTUBE [We Love Budapest]

| „Azt kell megtalálni, hogy meddig lehet elmenni. Mi nyilván mindent akarunk, és ha tehetnénk, akkor az utolsó lakás utolsó klozetjába is beengednénk a látogatókat. És van, ahol majdnem ennyit meg is engednek, de van, ahol ezt nem szeretnék. Fontos, hogy érezzék, hogy mi örülünk és le vagyunk kötelezve azzal, hogy ők hajlandóak megnyitni a házat. És akkor átélik ők is, hogy ez jó és fontos dolog.”

Elő szokott fordulni olyan eset is, hogy a lakók meglepődnek, hogy ez a sok ember mind az ő házukra kíváncsi! És amire korábban nemet mondtak, azt most mégis szeretnék megcsinálni, mert átragad rájuk a lelkesedés.

| „Egy kicsit elkezdenek úgy nézni a házukra, mint ahogy egy idegen nézne rá: nahát, ez tényleg érdekes! (…) Mindig van zsémbes lakó, de ő az, aki ha meglátja, hogy nem rablóbanda-hordák garázdálkodnak a nyitott kapujú házakban, hanem civilizált emberek jönnek, és nagyon érdeklődnek, mosolyognak és örülnek, hogy bejöhetnek, akkor megenyhül és alkalmasint a visszájára fordul az egész: jön és hozza a zsíros kenyeret vagy mesél a lakóknak vagy ilyesmi. Nagyon érdekes, hogy mennyire meg tudnak nyílni emberek…”

 


A riportot készítette és szerkesztette: Tóth Szilvia, Ránki Júlia
Nyitókép és videó @ Kovács Katt Katalin