Programs of the house

Batthyány tér 3.

+7
  • Architect:

    Hikisch Kristóf
  • Built:

    1794, 1795
  • Build by:

    Hikisch Kristóf
  • Builder:

    Hikisch Kristóf
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14127
  • Research:

    Görbe Márk

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Buda 1686-os visszafoglalását követően a Budai Kamarai Adminisztráció (Ofner Cameral Administration) 1692-ben a mai Batthyány tér 3. szám alá eső házhelyet Kreützer Sebestyén iparosnak utalta ki, aki 1694-ben 105 forintért eladta azt Marco Demikiecznek. Az ingatlant 1731-től Mathasovics János és neje, Margit birtokolta, 1758-tól pedig Jakocsevics Mihály városi törvényszéki ülnök és neje, Mária. Tőlük leányuk, Kaufmanné Jakocsevics Erzsébet örökölte, aki 1793-ban árverésre bocsátotta birtokát, melyen akkor egy középkori alapokon épült barokk ház állt (ennek az épületnek a jelzése látható Johann Matthei 1746 körül készült térképen is). Valamint az ingatlan ábrázolása látható a Szent Anna plébánián található XVIII. század végi olajfestményen, mely az Erzsébet-apácák Batthyány térre való megérkezését ábrázolja. Ha a kép hiteles, akkor egy háromtengelyes homlokzatú, egyemeletes épület volt itt, melynek a jobb szélső tengelyében volt a bejárati kapuja.


A Batthyány tér 3. számú ház (1930-as évek)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 023010]

Ezt az ingatlant vásárolta meg Hikisch Kristóf építőmester és neje, Teréz. Az új tulajdonos saját tervei szerint átépítette a házat, mely eszerint 1795-től létezik mai formájában. Az 1756-ban született Hikisch Kristóf a csehországi Szlojnicből származott. 1784-ben vették fel a budai polgárok sorába, 1785-től kezdődően 24 éven át volt mester, ebből 5 évig a budai kőművescéh főcéhmesteri, 3 évig pedig az alcéhmesteri tisztségét töltötte be. 1787 januárjától szeptemberéig a Kempelen Farkas tervei alapján színházzá alakított budavári karmelita templom kőművesmunkáit végezte, de mivel a tervező nem volt építész, valószínűleg több volt a feladata, mint az egyszerű kivitelezés. Tervei alapján és vezetésével épült 1795-től 1797-ig a krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplom. 1798-1799-ben a tervei alapján épült fel az újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom főoltárának keretarchitektúrája. 1801-ben Marczibányi István Dísz tér 8. szám alatti (mára elpusztult) palotáján, 1804-ben a budai Szent Anna templom külső és belső felújításán, 1805-ben a Fő utcai Marczibányi Menházon dolgozott. 1808-ban az ő tervei alapján indult meg a mára már lebontott Fő utca 68. szám alatti Három nyúl és a Zöld Szőlőfürt nevű fogadók laktanyává alakítása. 1809. december 18-án hunyt el. Legutolsó munkájával és a krisztinavárosi plébániatemplommal kapcsolatos tervei Budapest Főváros Levéltárának Tervtárában találhatók. Jelentős szerepe lehetett a korabeli budai építészet megújításában.

A zártsorú, kétemeletes, körülépített udvaros lakóépület mai formáját és copf stílusát 1795-ben nyerte el. 1872-ben a Batthyány (akkor Bomba) teret feltöltötték, így az épület földszintje a tér szintje alá került. Ezért előtte a járda osztott, a magasabb résztől egy fal és azon egy fémkorlát választja el az épület előtti térséget. Az utcai homlokzat négytengelyes. A bal oldalon két egyszerű, kőkeretes ablaknyílás található, a jobb oldali két tengelyben pedig a tagolt felületű, kétszárnyas fakapu helyezkedik el közepén egyszárnyas, íves záradékú személybejárattal. A fakaput a tér XIX. századi feltöltésekor felemelték, íves tetejét pedig levágták. A földszintet az első emelettől elválasztó, kissé kiugró, egyszerű övpárkány széles frízébe besüllyesztett négy klasszicista stílusú, másodlagos elhelyezésű XIX. század elején készült dombormű található.


A Batthyány tér 3. számú ház kapu feletti domborművei (1936)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 023834]

A kőtáblák a 4 évszakot jelenítik meg, a rajtuk lévő 12 puttó pedig a hónapokat. Minden domborművön három szereplő figyelhető meg. A bal oldalt lévő művön a márciust jelképező puttó egy pillangót enged szabadon, mely a mellette lévő virágok felé száll jelezve ezzel, hogy ezeknek megporzása kezdődik ebben a hónapban. Az áprilist jelképező alak egy kosár virággal látható, a májust pedig egy korsó vizet készül kiönteni, ezzel utalva a „májusi eső aranyat ér” szólásra. A következő táblán a júniust jelképező puttó búzát arat utalva az ebben a hónapban kezdődő betakarításra, a júliust megjelenítő aratókosárban hozza neki az ételt, az augusztust ábrázoló alak pedig elégedetten alszik az összekötözött gabonakévéken. Testtartása az antik Endümión-ábrázolásokat idézi, lábánál oroszlán hever, utalva a hónap jellemző csillagképére. A szeptembert jelképező puttó szőlőt szüretel (valószínűleg kék szőlőt – budai kadarkát vagy budai vöröset), két társa pedig a lebogyózott gyümölcsöt áztatja egy nagy dézsában. Közöttük egy – az antik „ugró kecske” ábrázolások mintájára megjelenített – kos látható, mely arra utal, hogy a szüreti ünnepségek elmaradhatatlan étele volt a birkahús, mely ez időszakban még nem olyan faggyús ízű, mint télen. Az utolsó táblán december alakja tüzet szít, míg január (a leghidegebb hónap) melegszik mellette, a februárt megjelenítő puttó pedig fűzfavesszőket hoz, melyeket ekkor szoktak levágni kosárfonás céljára.


Batthyány tér 3. (1971)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 98006; adományozó: UVATERV]

Az épület homlokzatának első emeletén a négy egyszerű szalagkeretű, kétszárnyas ablakot levélfüzérekkel díszített, ión falpillérek választják el egymástól, melyek a főpárkánynál egy-egy álló konzolban végződnek. Az ablakok mellett és felett kisebb, négyzet alakú tükrök vannak a falba mélyítve. Ezen a szinten helyezkedik el két XX. századi zászlótartó konzol. Ettől a szinttől egy rovátkákkal díszített övpárkány választja el az emeletet, melyen ugyancsak négy egyszerű keretelésű ablak található, melyeket szerényebb, kisebb méretű dór jellegű falpillérek választanak el egymástól. A nyílások szemöldökpárkánya alatt mélyített tükrök találhatók. A homlokzatot a dór fejezetekből kiinduló konzolokra támaszkodó, többtagú főpárkány zárja le.


A Batthyány tér 3. boltíves átjárója (1935)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 020709]

Kapualja három csehboltozatos szakaszból áll. Harmadik szakaszából nyílik a karcsú orsópilléres lépcsőház, melynek csúcsívsoros kovácsoltvas korlátja eredeti. A ház első udvara három oldalról körülépített, a negyedik oldalon a tűzfal mentén függőfolyosó köti össze a két szárnyat. Az egyemeletes udvari középszárny kétszakaszos áthajtóján keresztül a hátsó kertbe juthatunk. A hátsó homlokzat háromtengelyes, egyszerű keretezésű ablakokkal. A házban jelenleg hat lakás található – a sok átalakítás miatt nagyságuk elég változó: egy, két- illetve két és félszobásak. A földszinti, utcára néző kétablakos helyiség, melyben korábban üzlet volt, jelenleg nincs kihasználva. A padlástérből alakították ki az udvari szárnyban a hatodik lakást.

Hikisch Kristóf 1809-ben bekövetkezett halála után a ház tulajdonjoga fiára, a gazdálkodó Hikisch Vincére szállt, aki 1831-ben kapta meg a budai polgárjogot. Lehetséges, hogy ekkor borkimérést nyitott házában, amihez minden budai polgárnak joga volt, ha saját házzal és szőlővel rendelkezett. Ekkortájt kerülhettek a domborművek is a házra – lehetséges, hogy a borkimérés jelzésére szolgáltak, ahogy ezt Garády Sándor feltételezi. Hikisch Vince Víziváros megbecsült polgárának számított, így 1848-ban Buda első törvényhatósági közgyűlésének tagjának választották. A házat az 1880-as években a Fischer család tagjai birtokolták (ekkor vezetik be a csatornát Hauszmann Sándor építész tervei alapján 1887-ben), majd több tulajdonosváltás után 1899-től Balásy Antal miniszteri segédtitkár tulajdona volt, aki egészen 1910-ig birtokolta az ingatlant. Ettől kezdve Víg Béla gyógyszerész szerepelt tulajdonosként, aki nem messze, a Margit körúton üzemeltette Szent Margithoz címzett patikáját. Halála után, 1926-ban már azonos nevű fia volt a ház tulajdonosa, akitől 1932 januárjában dr. Richter Richárd és neje vásárolta meg 70000 pengőért.

A háznak akadt néhány érdekes lakója is. Állítása szerint 1883-tól lakott második emeleti lakásában Gleichweit Vilmos, aki Petőfi Sándor unokatestvérének mondta magát. A férfi szűcsként dolgozott, de 1922-ben – állítólag 90 éves korában – megbetegedett és attól kezdve nem volt képes munkáját ellátni. Ezért 1923-ban és 1926-ban is az újságok hasábjain kért adományokat jólelkű emberektől ’48-as honvéd múltjára és híres unokaöccsére hivatkozva. Így tett 1931-ben is, 101 (!) évesen, de akkorra már feltehetően elhagyni kényszerült Batthyány téri lakását, mert Sashalmon lakott.


A Batthyány tér 3. belső udvara, a háttérben kézimunkázó asszony. (1935)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 020708]

Márkus Mária kötőnő 1916-tól bérelte a Batthyány tér 3. számú ház kapualjából nyíló egyszobás lakást, ahol házasságon kívül született kislányával, Gizikével élt. Mivel a harisnyakötés nem volt a legjövedelmezőbb foglalkozás, ezért az akkor 34 esztendős Mária 1928-ban olyan nyomorba jutott, hogy nem tudta kifizetni a heti 10 pengős lakbérét. Ezért februárban a háztulajdonos, özv. Víg Béláné rendőrökkel jelent meg az asszony lakásán és ki akarta lakoltatni a szerencsétlent. A kötőnő emiatti elkeseredésében megivott egy pohár marólúgot, mely miatt a kórházban később meghalt. Árván maradt kislányát egy „pestszentlőrinci derék fűszerescsalád” fogadta örökbe a Friss Újság információi szerint.

Lehetséges, hogy Márkus Mária esete volt a példa a szintén ebben házban lakó Tímár Katalin takarítónő számára, aki 1932-ben szegénysége miatti elkeseredésében lúgkőoldattal mérgezte meg magát. Nem tett ilyen drasztikus lépést, de a magas házbérre szintén panaszkodott özv. Gretschl Józsefné, aki az 1900-as évek elejétől lakott a házban. Férje, majd ő az épület utcai üzlethelyiséget bérelte. A források ezüstművesként, aranyművesként és ékszerkereskedőként említik őket, az utolsó tagjai voltak az ötvösmunkáiról híres Gretschl-családnak. A hölgyet a Batthyány téri házba költözésekor már egész Buda csak „Gretschl mamának” hívta magas kora miatt. Mindig álla alatt megkötött, fekete csipke fejkendőt viselt és panaszkodott Víghékre, hogy mindig stájgerolják (emelik) a házbért és ennek okát a maga lokális dialektusában így fejezte ki:

| „Mert a Hausherrnek nincsen semmi eszeje”

Talán ez az oka annak, hogy az 1920-as években egy Zsigmond téri lakásba költözött. Az üzletet már 1915-ben Horváth Andor bérelte, majd a húszas években kávémérés működött itt nem túl nagy sikerrel. Az 1930-as években már borkereskedést találni a helyén, ahol a Gyöngyösvisontai nagyamádi Máriatelep szőlőgazdaságának fajborait kínálták, majd Lőrincz Miklós József kalaposmester műhelye költözött ide.

A második világháborúban a Batthyány téri ház bombasérüléseket szenvedett, a Gyorskocsi utca felé eső jelentéktelenebb hátsó részét nem is építették újjá. Sokáig egy féltetős melléképület állt itt, de az 1973-as felújítás során ezt is lebontották. A Batthyány tér felé eső homlokzatát 1955 és 1956 folyamán állították helyre Várnai Dezső tervei szerint. Ekkor került falára egy tábla a következő felirattal:

| „MŰEMLÉK 1795 körül építette Hikisch Kristóf kömüves mester saját számára Fővárosi tanács VB. 1956”

Az 1970-es évek elején fejezték be a Batthyány téri metró és az aluljárók építését. Emiatt hatalmas repedések keletkeztek a falakon, így a lakásokat aládúcolták. Ezt követően került sor a műemléki helyreállításra 1973-ban a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat által. A 2002-es felújítást megakadályozták a Batthyány utca 2. számú házban lakók, akik leszavazták azt. Erre azért volt joguk, mert akkor még egy helyrajzi számon volt a két épület. Ezt követően az önkormányzat külön helyrajzi számot adott mindkét háznak, így 2009-ben Nagy Tibor és Miklós Zoltán (Privaterv Kft) vezetésével megújulhattak az utcai és udvari homlokzatok, valamint a tető és a kert is. A négy domborműre is ügyeltek – azokat Szűcs László restaurálta. Így tehát újra régi fényében ragyog a Batthyány térnek ez a sokat tapasztalt, kétszáz esztendősnél is idősebb háza.

Events of the house