Zárt ház

Belgrád rakpart 3-4.

+6
  • Architect:

    Hauszmann Alajos
  • Built:

    1882
  • Build by:

    nincs adat
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    23820
  • Photo:

    Vörös Nikolett
  • Research:

    Starowicz Annamária

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A lakóház megépítése előtt 1880-ban Böhm Mátyás építtető kért engedélyt egy ideiglenes istálló és raktár felépítéséhez.[1]

A ma is álló épületet Hauszmann Alajos (Buda, 1847. jún. 9. – Velence, Fejér vármegye, 1926. júl. 31.)[2] tervezte, az építtető Szarvassy Sándor egyetemi tanár, aki korábban már balatonfüredi villájának tervezésével is Hauszmannt bízta meg.[3]

Az eredeti tervek (1883) szerint a kora-eklektikus, neoreneszánsz épület háromemeletes volt, a telek „L” alakban volt beépítve. A hátsó szárnyban – az épület északi oldalán – volt a függőleges közlekedési tengely és innen volt elérhető az emeleteken a függőfolyosó, ahonnan a lakások nyíltak. A boltozott pincehelyiségek szellőzését aknák biztosították mind az utca mind az udvar felé. A nyílások felértek a földszinti ablakok parapetéig, bevilágítást is biztosítva.[4]

A Hauszmann tervezte homlokzaton a bejárati kapu az épület északi szélére került, a többi nyílásnál valamivel nagyobb volt. Erkély csak a középső két nyílástengelyhez tartozott az első emeleten, melyet három díszes konzol támasztott alá, kiemelve a középső két traktust. Reneszánsz és historizáló palotáknál is gyakran hangsúlyozták az épület tengelyében elhelyezett bejáratát, kapuját ily módon, például az 1879-80-ban épült Andrássy út 70. sz. alatti Kégl-palota esetében, ami szintén Hauszmann tervei alapján készült. A rakparti épületnél azonban a közlekedési rendszer azt kívánta, hogy a bejáratot mégis annak szélen helyezzék el, itt csak a forma öröklődött.

A földszinten az utcáról eredetileg is üzlethelyiségek nyíltak, a további szinteken pedig lakások voltak. A belmagasság felfelé haladva egyre csökkent, de csak kis mértékben, [5] hiszen a bérházaknál már igény volt a közel azonos minőségű lakások kialakítása. Az első, a legelegánsabb emelet, a piano nobile jelentőségét a homlokzati díszítőmotívumok erősítették, azt a vizuális hatást keltve, mintha a szintkülönbség nagyobb lenne. Hauszmann a homlokzat szerkesztési elveit a reneszánszból kölcsönözte összhangba hozva azokat a XIX. század igényeivel.

Az eredeti épület műlakatos szerkezete Jungfer Gyula (Pest, 1841. jan. 9. – Bp., 1908. nov. 21.)[6] munkája.[7]

Jungfer és Hauszmann több ízben dolgoztak együtt, például a Technológia palotáján (1889).[8] vagy a Teréz körúti Batthyány-palotán (1886), amely a firenzei Palazzo Strozzi „átirata”.[9]

1935-36-ban az épület tulajdonosa Krausz Castelli Ernő átfogó átalakítást kezdeményezett Fenyves és Fried építészek tervei alapján.[10] Az átalakítás után korszerűbb épület jött létre több, világosabb lakással.

A lakóházra két szintet építettek,[11] a függőleges közlekedés magja átkerült délről a harmadik nyílástengelybe. Az új bejárat földszinti félköríves nyílását megmagasították. A lépcsőház áthelyezésének és ezáltal az új közlekedési rendszernek köszönhetően a függőfolyosókat elbontották, az új lépcsőházban lift is készült. A teherhordó falakat megtartották, a középfőfalon rengeteg áttöréssel biztosították a kapcsolatokat az újraosztott helyiségek között.

Szintenként négy lakás vált megközelíthetővé a lépcsőházból, a széleken két nagyobb, középen pedig két garzon. Minden szinten épült erkély, melyeket az eredetiekhez hasonlóan alakítottak ki, kiszélesítve mindkét oldalon egy-egy nyílástengelynyivel. A felső emeleten végigfutó erkély készült. Az új erkélyek miatt az első emelet timpanonjait visszabontották, a második emelet ablakai viszont új timpanon díszítést kaptak. A két szélső traktus nyílásait kiszélesítették minden szinten, kettős ablakot formálva

A terveken látható[12] – bár áthúzva – hogy a két szélső tengelyben is lettek volna kis erkélyek. Ez azonban nem valósult meg, így nem minden lakáshoz tartozik erkély.

A lakóház fűtését egy 1980-as években végzett átalakítás óta a déli oldalról szomszédos épület kazánháza biztosítja.

Jelenleg kisbolt, kávézó és fagylaltozó működik a földszinti helyiségekben.

A házban lakott Petrovics Elek (Deregnyő, 1873. aug. 10. – Bp., 1945. júl. 20.) művészettörténész, művészeti író, az MTA tagja. 1914-től a Szépművészeti Múzeum igazgatója, 1921-35 között főigazgatója. Nevéhez fűződik az Új Magyar Képtár megnyitása. Széles látókörű, haladó szellemű művészetkritikus volt. 1918-ban megindította a Szépművészeti Múzeum Évkönyveit, 1922-ben a Művészeti Pantheon sorozatot.[13]

Az ő lakásba költözött később Cs. Szabó László[14] (Bp., 1905. nov. 11. – Bp., 1984. szept. 28.) Baumgarten-díjas (1936) író, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője. Az 1944-es német megszállás után lemondott állásáról, Balatonföldváron, majd Budán bujkált. 1945 után a Képzőművészeti Főiskola újonnan alapított művelődéstörténeti tanszékének vezetője volt. 1949-ben emigrált,[15] Olaszországba, majd 1951-ben Londonban telepedett le.[16]

A Belgrád rakparton töltött évekre így emlékezett vissza: „…de örülök neki, hogy azt a lakást kaptam, mert onnan is maradt egy nagyon szép emlékem, éppen a magyar munkásokról. A Szabadság hídnak a felépítése. Annak tanúja voltam. Éjjel-nappal építették, egy tányér paprikáskrumpliért. Heroikus korszak volt! Megrendülve emlékszem vissza rá… Még egy prózaverset is írtam róla. Mulatságos, hogy idônként – késô estig, éjszakáig dolgoztam –, idônként egy kísértethangot hallottam az éjszakában, hangszóróval: – Jóóózsef Attilaaa!… Jóóózsef Attilaaa!… Tudniillik hívták az uszályhajót, amelyen a tégla volt, meg acélrudak… A hajó, azt hiszem, magasabb helyen kötött ki, a Dunának egy magasabb pontján. És éjjel hívták. Ez teljesen olyan volt, mintha a szellemek hívták volna a túlvilágról szegény Attilát. De a csalogány is szólt a Gellért-hegy oldalában, nagyon szép volt…”[17]

JEGYZETEK

[1] BFL XV.d.329. 23820 1. fólió

[2] Magyar Életrajzi Lexikon

[3] GERLE 2002, 150.o.

[4] BFL XV.d.329. 23820 13. fólió – Metszet

[5] BFL XV.d.329. 23820 13. fólió – Metszet

[6] Magyar Életrajzi Lexikon

[7] DÉRY 2005.

[8] PANDÚR 2009, 152.o.

[9] PANDÚR 2009, 153.o.

[10] GERLE 2002, 170.o.

[11] Újlaki kombinált vasbeton födém, 4 cm rábetonozással, 38 cm bordatávval, a zárófödémnél 50 cm távval. (XV.17.d.329 23820. 23. és 24. fólió)

[12] BFL XV.d.329. 23820 16-17-18. fólió

[13] Magyar életrajzi lexikon

[14] VARGA 2013, 82.o. „A lakás a Belgrád rakpart 3. számú házban volt. Korábban Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója lakta, Cs. Szabó emigrálása után Hubay Miklós igényelte ki. A több ezres könyvtár java széthordódott, bizonyos – nem igazolt – információk szerint egy része az Egyetemi Könyvtárba került.”

[15] VARGA 2013, 78.o.

[16] Magyar életrajzi lexikon

[17] TÓBIÁS 2001

Events of the house