Zárt ház

Bem rakpart 3.

+37
  • Architect:

    Máltás Hugó
  • Built:

    1860
  • Build by:

    Reitter Ferenc
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14404
  • Second address:

    Fő utca 5.
  • Photo:

    Kovács Katt Katalin
  • Research:

    Szabó Ágnes

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A Lánchídtól északra a Bem rakpart, Fő utca, Jégverem utca által határolt részen a középkorban több vízmű – vízszivattyúház is működött.A mai Fő utca 5-7 szám helyén állhatott az I. Ulászló által 1501 előtt létesített vízvezeték, ami a várban található Pasa palota csorgó-kútjába volt bekötve, majd később a Várszínház környékére. A terület az 1848-49-es szabadságharc történéseit leíró művekben is szóba kerül. A Lánchíd környékét, köztük a vízművet Hentzi tábornok elkeríttette, hogy egy esetleges támadás esetén a várbeliek a Dunáig szabadon eljuthassanak. A cölöpzetek kapuiba lőréseket is vágattak, a vízvezetéki nyomattyút is védelmező védművet “Vízi táborvéd”-nek (Wasser Retranchement) is nevezték. A cölöpzet a Fő utca, Jégverem utca, Kapucinus utca, Pala utca, Donáti utca útvonalon ért fel a várhegy oldalába.Az 1850-es években a Lánchíd budai hídfőjének környékét rendezni kívánták. A tervek 1859-re készültek el, a Jégverem utcáig a Vízház környékén telkeket kívántak kialakítani. Ekkor épülhetett a Vízház felett 1860-62-ben a ma is látható két szintes lakóház, valamint két szomszédos épülete is.A zártsorú beépítésben álló lakóház a Fő utca felé kéttraktusos, a rakpart felé egytraktusos szárnnyal rendelkezik. A két szinte párhuzamosan álló épületszárny fogja közre az udvart, melynek pincéjében állt az egykori szivattyú-gépház. Fő utca felőli öttengelyes homlokzata romantikus nyerstégla burkolatot kapott, a Duna felőli homlokzatot később vakolták be. A levéltári iratok között az 1900 előtti időszakból a ház alatti vízmű terveiről és átépítéséről szóló tervek, 1900 után már a kialakított lakások alaprajzai és egy homlokzati terv található.
1810-ben a már meglévő vízművet átalakították, az 1831-es javítás építésze pedig Schmidt Mátyás és Baczó József volt. A lakóépületről egy 1900-ben jóváhagyott homlokzati terv található, ami a mai Duna fele néző homlokzatot ábrázolja, tervezőjének aláírása sajnos nem megállapítható, építtetője a Déli Vaspálya társaság volt. Az 1900-as földszinti alaprajzon látható a Fő utca felőli bejárat, melyből a lépcsőházba, a gépházba és egy lakásba juthatunk. A bejárat középen helyezkedik el, mellette szimmetrikusan 2-2 ablak található. A földszinten középen volt a kazánház. A Bem rakpart felőli részen kapubejáró, lépcsőház és lakás található. Az 1900-ban készült első emeleti alaprajzon a Duna felől és a Fő utca felől is lakások találhatók.
1902-ben készült egy helyszínrajz is (földszint alaprajz és keresztmetszet), amin már az építtető, mint “Császári Királyi Szabad Déli Vaspálya Társaság” szerepelt. A rajzon szerepelt szénfészer és egy kis lakás előtérrel, konyhával, kamrával és szobával. 1926-27-ben a lakóépületben további átalakítás, toldalékolás történt.A Déli Vaspályatársaságot 1858-ban alakították meg több vasúttársaság egyesítésével, központja Bécsben volt. A Déli Vasút magyar, osztrák, olasz, szlovén és horvát vasútvonalakat csatolt össze.
Egykori magyarországi hálózatát a Budapest-Nagykanizsa-Barcs, a Sopron- Szombathely-Nagykanizsa és a Komárom – Kisbér- Székesfehérvár vonalak adták. 1923-ban lehetővé vált, hogy az államok a saját területükön levő vonalakat maguk üzemeltessék, így jött létre a Duna-Száva-Adria vasúttársaság. A vasutat végül 1932-ben vette át a magyar állam. Így szerepelhetett a vízház és a köré épült lakóépület több társaság neve alatt is.
Néhány forrás Máltás Hugót említi a ház építészeként, ám a róla szóló életrajzok a Bem rakpart 3. / Fő utca 5. lakóházat nem említik. Máltás Hugó munkásságába a romantikus épület beleillene, de biztos adatot erről nem találtunk; ugyanakkor további érdekesség, hogy a szomszédos két házat is ő tervezte, azonos időszakban, az 1860-as években. Az épület akkor a Déli Vaspálya Társaságé volt, így az is elképzelhető, hogy terveit Bécsben őrzik. A kérdéses időszakban 1860-1900 több vasúti épületet is tervezett a társaságnak Wilhelm v. Flattich és Karl Etzel osztrák építészek.A Déli Vaspálya Társaság 1860-as években épült típusépületeire jellemző volt a nyerstégla alkalmazása, ami a szivattyúház Fő utcai homlokzatán is észrevehető. Valamint vasúti épületeknél többször előfordult az is, hogy városi épületeknél a lakás és az ipari funkció keveredik, ahogy itt is a vízmű köré építettek a vasút dolgozóinak szolgálati lakásokat.Az épület 1912-ben és 1934-ben a Magyar Királyi Államvasutak tulajdonában volt, 1992-ben még a Déli pályaudvar innen kapta az ipari vizet, melyet a vár alatti alagúton át vezettek át.
Egy néhány évtizeddel ezelőtti renoválási munka során a ház udvarát felbontották és megtalálták a vízmű alapzatát és a Fő-utcára is kivezető csatorna és ólomcsövek maradványait.A lakóépület 1960 óta műemléki védelem alatt áll. 1970-re elkészült helyreállításának és korszerűsítésének tanulmányterve. A tervezést Lipták Irén, az épülettörténeti kutatást pedig Komárik Dénes művészettörténész végezte.
Kutatása szerint a Déli pályaudvarral egyidejűleg épült, annak önálló vízműveként; a Fő utcai szárny és a vízmű berendezés (szivattyúk és kazánház) 1860-61-ben, a Duna felőli szárny 1861-62-ben. Komárik Dénes vizsgálatában arra jutott, hogy a Déli Vasút épületeit és építkezéseit általában bécsi építészeti irodájuk tervezte, így valószínűsíthető, hogy az épület tervei Karl Etzeltől származnak. Karl Etzel (1812-1865) ekkor tervezőmérnökként a Déli Vasút építkezéseit tervezte és irányította. A Duna felőli épületrészt 1901-1903-ban átalakították, téglahomlokzata is ekkor került levakolásra. Az udvaron található kazánházat és a tetőgerinc felé emelkedő ipari kéményt 1924-ben bontották el.1973-ban homlokzatát felújították Havady Lászlóné tervei szerint (Kivitelező: Főv. 1. sz. Építőipari Vállalat, főépítésvezető: Szabó Emil, építésvezető: Bencze András, műszaki ellenőr: Tessényi Gyuláné). A lakóház 1993-ban önkormányzati kézbe került. 2011-ben a Budavári Önkormányzat a homlokzatokat felújíttatta és a tetőt helyreállíttatta (Tervező: PANNONBAU-Budapest Kft. Kőrestaurátor: Pajer Károly).

A teljes dokumentáció ITT

FELHASZNÁLT IRODALOM
Czagány István: A budavári társadalom története a feudalizmus korában, Várkerület – korrajzok az elmúlt évszázadokból 1969,
Dr. Kovássy Zoltán: Emlékezzünk a rohamkezdő honvédekre, honismeret 1999/2
D’Elsenux Rezső: Budavár ostroma 1849. május 4-21-ig, 1893
Buza Péter, Túlparti látomás – Séta az időben, a budai Duna-soron, Városháza Kiadó, 2002
Levéltári dokumentumok: városi vízmű átalakítása [HU BFL – XV.17.a.302 – 124],
a városi vízmű javítása [HU BFL – XV.17.a.302 – 135]
HU BFL XV.17.d.329 – 14404
https://hu.wikipedia.org/wiki/Déli_Vasút, utolsó elérés:2017.03.17.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Duna-Száva-Adria_Vasút, utolsó elérés:2017.03.17.
Budapesti Városvédő Egyesület, Adalékok a Víziváros történetéhez, 1991
Komárik Dénes – A félköríves romantika építészete Magyarországon (Építés – Építészettudomány, 1984)
http://www.varfejlesztes.hu/latnivalok/szerelmem-vizivaros utolsó elérés: 2017.03.16.
http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=36 utolsó elérés: 2017.03.16.
Pereházy Károly: A Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat Műemléki Osztályának helyreállításai 1973-1974-ben, Magyar Műemlékvédelem 1973-1974
Fővárosi hírek, Műemlékvédelem 1970/2
https://hu.wikipedia.org/wiki/Karl_Etzel utolsó elérés:2017.03.17.
Fővárosi Közlöny, 1992/12/10

Events of the house