Programs of the house

Csalogány utca 26.

view on map
+9
  • Built:

    1942
  • Function:

    lakóház
  • Opening hours:

    SZOMBAT [SAT] - VASÁRNAP [SUN] 14:00–18:00
  • Parcel Number:

    13918
  • Photo:

    Katona Dóra
  • Research:

    Szabó Ágnes
  • Volunteers:

    Lendvay Judit, Maurer Klimes Ákos, Pál Rebeka

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A Csalogány utca 26. címen álló házat 1942-ben építtette a Nagybátony-Ujlaki Rt. Nyugdíjintézete Árkay Bertalan tervei alapján.[1]


Szemelvény forrása: MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ, 1942. február 17. XXIV. évf. 46. sz. [HUNGARICANA]

A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. több nagy múltú vállalat egyesülésével jött létre 1928-ban. A társaság foglalkozott többek között téglagyártással, szénbányászattal, egyéb építési anyagok gyártásával, valamint ezek hajóztatásával. Számos telephelye volt, székhelye az egykori Vilmos császár úton (mai Bajcsy-Zsilinszky út) volt. Szénbányáit 1946-ban, egyéb üzemeit 1949-ben államosították.[2]

A lakóház tervezője Árkay Bertalan (1901–1971), akinek felmenői között több művész és építész is volt. Nagyapja, Kallina Mór (1844–1913) részt vett többek között a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, a Budai Vigadó és az egykori honvéd főparancsnokság tervezésében és építésében.[3] Édesapja, Árkay Aladár (1868–1932) festő és műépítész alkotott historizáló, majd később szecessziós stílusban is. A Budai Vigadót apósával, a városmajori római katolikus templomot fiával közösen tervezte.[4] Árkay Bertalan műegyetemi tanulmányai után édesapja irodájába került, később Párizsban és Bécsben is tanult és dolgozott. 1941-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. A két világháború közti időszakban igen keresett családi ház- és villatervezőnek számított.[5] Egyházi épületek terén is maradandót alkotott: édesapjával együtt tervezte a mohácsi Fogadalmi Templomot és a városmajori római katolikus templomot. További érdekesség, hogy a városmajori templom színes ablakai egykori felesége, Sztehló Lili (1897–1959) alkotásai. Árkay művei eleinte inkább art deco jellegűek voltak, később fordult a modernebb irányzatok felé. Templomain és a Csalogány utca 26. alatti bérházon is érezhető az itáliai novecento hatása.[6] 1949-től nyugdíjazásáig a Középülettervező Irodánál dolgozott, 1956 után főként egyházi megbízásokon. Festményeit jelentős külföldi kiállításokon is bemutatták. A család kiemelkedő munkásságát 2016 óta emléktábla őrzi a városmajori Kallina-villa homlokzatán.[7] A házat 1896-ban Kallina Mór és Árkay Aladár tervezte családjuk számára, leszármazottaik a mai napig ott élnek.[8]


Bejegyzés forrása: FACEBOOK [Budapest Folyóirat]

A lakóház Víziváros rendezési tervének köszönheti szokatlan Z alakú alaprajzát. Az 1937-es rendezési terv szerint javasolt a többemeletes beépítési mód a városrész jó elhelyezkedése miatt. Ugyanakkor a régi vízivárosi hangulat megőrzése érdekében szorgalmazza apró zöldterületek, előkertek létrehozását, mely egyebek mellett az utcavonal hátrább helyezésével valósítható meg. Az épület utcai homlokzata (az új szabályozási vonal) részben a régi beépítési vonal elé kerül, részben pedig mögé, ugyanis itt kezdődik a kiszélesített, parkosítani kívánt terület. Annak érdekében, hogy a járdafelület ne legyen túl szűkös, a földszintet árkádosan építették be. Ez a félköríves árkádsor olaszos hatást kelt, valamint emlékeztet a Víziváros múltjára, a városrész ugyanis egykor kereskedelmi csomópont volt. Az épület bejárata és előcsarnoka hátrébb helyezkedik el.[9]

Az építkezést régészeti feltárás előzte meg. 1942 tavaszán a telken vélhetően késő római kori koporsókat találtak, valamint középkori edényeket és edénytöredékeket. Utóbbi leletek egykori fazekasműhelyre utalhatnak.[10] A lakóépületről Ferkai András közölt részletes leírást, amelyből megtudhatjuk, hogy a négyemeletes lapostetős bérház szintenként 4 nagyobb (2 szoba és hall), valamint 2 kisebb garzont foglal magába. Tágas lépcsőháza élénkpiros kerámialappal borított, lépcsőkorlátja üveg, a fordulóknál pedig hajlított üveg – utóbbi azonban mára sajnos nem maradt meg. Homlokzata travertin lapokkal fedett, nyílásait kőkeret szegélyezi.[11] A házhoz a nyílászárókat a Haas és Somogyi Rt. készítette. A vállalat 1922-től a Frangepán utcában működött Haas és Somogyi Speciális Üveg Vasszerkezetek Gyára Rt. néven. Feltételezhetően ők gyártottak Magyarországon először faajtók helyett fémből, préselt acélból ajtókat, melyek a modern épületekhez kiválóan illeszkednek stílusukban.[12] A felvonót az Esső és Társai villamossági és műszaki vállalat készítette, telephelyük ekkor a József körúton volt.[13] A felvonógyár körülbelül 1913 és 1943 között működhetett, tulajdonosa Esső Andor volt, társtagja Pattantyus Géza mérnök. A társaság felvonók mellett gyári-, bánya- és erőátviteli berendezésekkel is foglalkozott.

A lépcsőház felé vezető előtér falát Mattioni Eszter (1902–1993) festő és képzőművész hímeskő mozaikja díszíti. Mattioni Eszter grafikusnak tanult az Iparművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1931 és 1942 között a Szolnoki Művésztelep tagja volt. Kedvelt témái a magyar népviselet és népművészet, csendéletek magyar tájakról és virágokról. Többször dolgozott együtt Aba-Novák Vilmossal, ennek hatása érezhető művein.[14] Pólya Ivánnal együtt a hímeskő technika megalkotója. Kezdetben színes kőporból és cementből készültek a mozaikok, később ezt Mattioni Eszter tökéletesítette és a témához illő természetes köveket faragott és vésett képei megalkotásához. Életpályájáról Gréczi Emőke 2017-es írása nyújt igen részletes leírást: az előteret díszítő Almát szedő nő című műve keveréke a hímeskőnek és más technikáknak, a mozaikszerű háttér mellett a központi figura bőre márványzúzalékból készült műkő öntvény.[15]

A házban 1942-től működött Jakab József ’Mágnás’ tápszerüzeme,[16] ahol készítettek sütőport, valamint fahéj, vanília és citrompótló porokat. Mindezek engedélyeztetéséről a Magyar Közlöny 1942–1946 között rendszeresen beszámolt. Az ötvenes évektől itt működött a PAX Ingatlaniroda. Itt élt dr. Csizmás Lajos V. kerületi, majd XI. kerületi elöljáró, Fejér Gyula gépészmérnök, felvonó- és villamossági vállalkozó, valamint Somsich Andorné özvegy női szabónő.[17]


Kép forrása: MKVM [HUNGARICANA], Kereskedelmi és vendéglátóipari számlák, 8. doboz, 5. HÁZTARTÁSI VEGYSZER [KD_i_1979.319.1.1]

1980-ban ruhatisztító szövetkezet üzemelt a házban: ez a Népszavában közölt fogyasztóvédelmi esetből derül ki, amely szerint a ruhatisztításkor a leadott 3 nadrágból 1 eltűnt, majd némi huzavona után az eset elszenvedője kártérítést kapott:

| „…olvasónk a Ruhatisztító Szövetkezet fiókjába (Budapest II., Csalogány u. 26.) tisztításra beadott három darab férfinadrágot. A megjelölt időpontra azonban csak kettő készült el. A második alkalommal már közölték vele, nem találják és adtak kitöltésre egy kárkövetelési lapot. Olvasónk a 700 forintos nadrág árának 80 százalékát kérte, ezért a postás által kivitt összeget nem vette át, kevesellte. A szövetkezet kártérítési bizottsága kérésünkre a panaszt felülvizsgálta, a korábban átutalt és visszaérkezett összeget 500 forintra emelte.”[18]

A földszinti üzletrészben 1982-től Vásárlóbár működött, mely üzletportál kialakítása Istvánffy Mária nevéhez köthető, ám kép nem lelhető fel róla. A Magyar Nemzet számolt be 1982. február 7-ei számában arról, hogy a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat szerződéses üzemeltetésre adta át többek között a 121. számú harmadosztályú Vásárlóbárt, a II. kerület Csalogány utca 26. címen.[19] A földszinten jelenleg a Csalogány 26 étterem működik.

A ház és környékének történetét egykori lakók elbeszélései alapján is megismerhetjük. A ház érdekessége, hogy építésekor központi melegvizes fűtést kapott az előtér, a konyha és a fürdőszoba, ám a nappaliba cserépkályhákat helyeztek el. A házban volt külön házmesterlakás, a nagyobb lakásokban pedig cselédszoba is. A ház 1942-es átadását követően rövid ideig maradt ép, újszerű állapotban, ugyanis a világháború során homlokzatát számos golyótalálat érte. A háborút követő években a földszinti üzlethelyiségekben is lakásokat alakítottak ki. Pinceszintjén légópince található, a lakók ezt 1956-ban a Moszkva téri események közelsége miatt ki is használták. A társasház ügyeit az egykori Házkezelési Igazgatóság (HKI) intézte. Építésekor bauxitbetont is felhasználtak, melyről utólag kiderült, hogy szilárdsága kevésbé megbízható. Amikor erre a HKI rájött, az egész épületet aládúcolták és évente folytattak statikai vizsgálatokat. Szerencsére azonban kiderült, hogy kis mértékben, főleg az erkélynél használtak bauxitbetont és ez nem veszélyezteti a ház szerkezeti épségét, így mintegy tíz év után az aládúcolást felszámolhatták. A bejárat mellett levő egyszintes kis épület körülbelül a hetvenes évekig maradhatott meg, valamint ekkortájt több telek üresen állt a környéken – kellő teret biztosítva az itt felnövekvő gyermekeknek.

A lakóházat a kilencvenes évek végén felújították, erkélyeit megerősítették, valamint a háború nyomait viselő kőlapokat is újakra cserélték. Lépcsőházát Somlai Tibor belsőépítész beválasztotta Budapest 1835 és 1945 között épült száz legszebb lépcsőháza közé.[20]

Events of the house