Programs of the house

Ferenc tér 4.

  • Architect:

    Bach János
  • Built:

    1912
  • Build by:

    Bertók Mihály és neje
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2018
  • Parcel Number:

    37638
  • Photo:

    Moraru Beatrice
  • Research:

    Nagy Nikoletta
  • Volunteers:

    Anek Rebeka

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A Ferenc tér kialakulása
1838. március 13. fontos mérföldkőnek bizonyult a Ferencváros fejlődése szempontjából: a Pestet elárasztó árvíz szinte teljesen lerombolta a terjeszkedő városrészt. Több mint 500 épületéből közel 440 összedőlt és 70 körülire tehető azok száma, amelyek súlyosan megrongálódtak. Még ebben az évben sor került a régi Ferencváros egyik nagy terének, a Ferenc térnek a kialakítására is, a régi Fő utca – ma Tompa Mihály és Balázs Béla utca – tengelyében létesült Ferenc tér 12. házhely kisajátításával.


1838-as árvíz emléktáblája (1978)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 26419; adományozó: FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY]

Az épület leírása és története
1912-ben a tér második legmagasabb épületeként emelkedett ki a körülette lévő falusias környezetből ez a négyemeletes szecessziós lakóház, a Ferenc tér 4. A levéltári dokumentumok szerint a 19-lakásos épületet Bach János műépítész tervezte Bertók Mihály és neje részére, aki kovácsmester és bérkocsi-tulajdonos volt.

A saroképület megőrizte a historizmus vízszintes hangsúlyú homlokzat-felépítését. A földszint árkádíves lábazati szintjét övpárkány választja el a három emelet nútolt felülettel egybefogott sávjától. A markáns párkány- és vakolatsávokkal közrefogott negyedik emelet éppúgy a „koronázó főpárkány” szerepét játssza, ahogy ezt már a koraeklektikus mester, Szkalnitzky Antal is csinálta a Duna-korzó palotáinál az 1860-as évek végén. A tömbsarok tetőkiemelése is a historizmus pesti saroktornyait idézi, ahogy az erkély baluszteres-könyöklőpárkányos megformálása is – itt csak a kissé suta baluszter-forma és az anyaghasználat tér el a „forrásoktól”: kő helyett újításként már műkőből készült öntvények láthatóak. A hosszú első emeleti erkély alatt talán egy IKV-tatarozásnál tűnt feleslegesnek a két konzol, mivel szerkezeti szerepük a szecesszió idején már nem volt – az erkélylemez ugyanis vasbeton szerkezettel készült (a sarokerkélynél megvannak a konzolok). A tömeget a sarok tetőkiemelésének megfelelően egy kis kiülésű sarokrizalit tagolja. A homlokzatok nem túl nagy ablakai függőlegesen össze vannak kapcsolva, keretezésük hullámos illetve cakkos profillal emelkedik ki a fal alapsíkjából. A kissé antropomorf módon bajuszos fejet idéző II. emeleti köténydísz a szecesszióra jellemzően szokatlan formálású. A külső homlokzat jellegtelen drapp színezése és a finom részleteket teljesen megszüntető vastag kőporos fröcskölés ront az épület megjelenésén. Ezek valószínűleg az 1974 áprilisában a Fővárosi IX. kerületi Ingatlankezelő Vállalat által történt homlokzati felújítás eredményei. A házat egykoron finoman díszítő színes mázas majolika díszek teljesen eltűntek, leverték, lefestették őket.

Érdekes a Berzenczey utcai oldalhomlokzat váltogatott földszinti nyílásrendje, amely mögötti egykor az építtető által üzemeltetett mozi működött. A „mozgó színház” 1912-ben nyílt meg Ferencz Mozgó néven. Bertók Mihály mozijának eredetileg 179 fő volt a befogadóképessége, de 1917-es és 1918-as adatok szerint csak 160 fő. 1919 tavaszán egy kormányrendelet betiltotta a gyerekek mozibajárását, viszont öt fővárosi mozit bezártak, és gyermekmozivá alakítottak. A továbbiakban gyerekek csak ezekre a helyekre járhattak. Az egyik közülük a Ferenc Mozgó volt, amely az átalakítás után Gulliver Mozgó néven folytatta működését 1919. május 31-én. Két hónappal később gyermekmozi-funkciója megszűnt, visszaalakították, és ismét Ferencz Mozgó lett, már 185 fős befogadóképességgel.


A Vörös Újság híradása a budapesti gyermekmozik megnyitásáról (1919)
Szemelvény forrása: Pedagógiai Szemle, 1969. 19. évf. 3. sz. p. 200. [ARCANUM]

Az 1921-es mozi-revízió után Bertók Mihály helyett Bertók Ferenc lett a mozi működtetője. A némafilm-korszak végével már nem alakították át hangos mozivá, az utolsó időkben már csak szombaton, vasárnap, és ünnepnapokon üzemelt. A források 1931-ben említik utoljára; nem sokkal ezután megszűnt.

A kapualj gipszdíszein ismét a tervezőnek a hagyományos stílusokhoz való vonzódása látszik: barokkos hatásúak. A belső homlokzat 2017-ben bézs színű „tisztítófestést” kapott. Az eredeti alaprajzból kiderül, hogy udvarban az 5-6 méteres belmagasságra utaló néhány különösen magas ajtó és ablak egykoron a külön bejáratú kétszobás házmesteri lakásé volt. A ház belső udvara eredetileg zárt beépítésű volt, a Berzenczey utcai szomszéd ház felől 2003-ig egy tűzfal húzódott. Ennek visszabontásával az alsó három emeleti szint is megfelelő természetes fényhez jutott. A viszonylag kis alapterületű, téglalap alakú udvar 2012-ben „mediterrán jellegű”, stílusidegen térburkolatot kapott, viszont kedves virágágyások lettek kialakítva bokrokkal, amik élhetőbbé tették a teret. A finom vonalú kovácsoltvas rácsok és mellvédek azonban egészen szép, eredeti vonalvezetésűek és következetesen végigvitt formálásúak a lakásbejárati ajtókon, lépcsőházban, gangokon. Különösen szépek és egyszerűek a negyedik emeleti gang felett végighúzódó üvegtetőt tartó konzolok. Formálásukat tanítani lehetne. Nagy valószínűség szerint ezek az egykori háztulajdonos, Bertók Mihály kovácsmester keze munkáját dicsérik. A korlátrácsok lemezből domborított egyszerű, kedves, dekoratív virágdíszei néhány helyen hiányoznak. Szép, hasonló mintázatú, bordűrrel keretezett cementlapburkolat díszíti a lépcsőházat, benne stilizált pipacs motívumokkal. A függőfolyosóknál és az erkélyeknél azonban geometrikus mintára váltottak. Az 1911-es alaprajzokon is jól láthatóan az udvarból induló fő- és melléklépcső mellett a felvonógépház is helyet kapott. A valamikori gyönyörű, bársony kárpitos, tükrös hívóliftnek, amit kovácsoltvas díszített, mára nyoma sincs. A lakók elbeszélése alapján az 1950-es években „széthordták” és egy egyszerű, silány megjelenésűre cserélték.


Szemelvény forrása: Vegyi Ipar, 1925. 24. évf. 7-8. sz. p. 8. [ARCANUM]

A pinceszint fele – faléces, paraván-szerű osztásokkal az egyes lakásokhoz – fatárolóként funkcionált. Másik felében eredetileg műhely került kialakításra. 1941-es dokumentumok szerint 88 férőhelyes szükségóvóhellyé kellett átalakítani a pincét, ami viszont már a Bertók Testvérek (Irma, Margit és Fanni) neve alatt lett kiállítva – ekkor már ők voltak a tulajdonosok. A tizennyolc darab két-három szobás lakás az elmúlt 106 év alatt egyáltalán nem került felosztásra, megmaradtak eredeti alaprajzukban. Hozzájuk egyenként cselédszoba, konyha, előszoba és kádas fürdőszoba tartozott. A ház egyetlen nem túl esztétikus átalakítása a III. emeleti gang meghosszabbítása, ami egy társbérleti viszony megoldásaként jött létre az 1960-as években. Nem sikerült az eredeti kovácsoltvas korlátot és a szép cementlapokat reprodukálni, de nagyon hasonlóval megpróbálták pótolni.


Bor Dezső karmester
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [user: RepliCarter]

A ház egyik legismertebb lakójának emlékét a homlokzaton tábla őrzi. 1988-ban Bor Dezső karmester – a Székesfőváros Zenekar alapítója – születésének 100. évfordulója alkalmából családjának kezdeményezésére Budapest Főváros Tanácsa emléktáblát helyezett el és avatott fel a Ferenc tér 4. falán, ahol ő 1932-től haláláig, 1974-ig lakott. A Bertók nővérek egyikét, Fannit vette feleségül, aki opera-énekesnő volt. Az első emelet sarki lakásában éltek és nem sokkal később, 1934-ben megszületett közös gyermekük, szintén Bor Dezső.

Az épületet 2003-ban a Középső-Ferencváros helyi egyedi védelme alá javasolták.

Sources

Events of the house