Zárt ház

Fő utca 1.

+7
  • Architect:

    Ybl Miklós
  • Built:

    1867
  • Build by:

    Lánchíd Társaság
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    középület
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14402
  • Second address:

    Bem rakpart 1.
  • Photo:

    Spanyár Judit (Szellemkép)
  • Research:

    Tasi Brigitta

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az épület védett műemlék, a Világörökség része, egy darabka az ország történetéből. A Lánchíd Palota Budapest egyik ikonikus épülete, a Széchenyi István nevével fémjelzett reformkor egyik jelképe. Az épület alatt állítólag Mátyás király lovardájának falmaradványai állnak. A mai Fő utca 1. szám alatti ház telkén eredetileg egy jellegtelen emeletes ház állt, az 1830-as évek közepétől a Lánchíd Társaság tulajdonában. A Lánchíd és az Alagút felépülésével az addigi rendezetlen budai hídfő környékén gyors és nagyvárosias fejlődés indult meg. Ekkor alakították ki a Fő utca mai vonalát, amelynek útjában volt a korábban itt álló épület, ezért 1867-ben megbízták Ybl Miklóst egy új épület megtervezésével. A tervek alapján a Lánchíd Társaság csak a dunai oldalt kívánta használni, a többi részre lakásokat és kávéházat terveztek. A zártsorú, körülépített udvaros, három utcára néző kétemeletes, neoreneszánsz stílusú épületet Ybl Miklós tervezte és 1867-69 között épült. A Fő utcai és Bem rakparti homlokzatok 1+9+1 tengelyesek, a Clark Ádám tér felé néző homlokzat 1+7+1 tengelyes, a sarokrizalitokat az emeleteken korinthoszi féloszloppárok keretezik. A földszinten és a sarokrizalitokon a nyílások félkörívesek, a közbenső tengelyeken egyenes záradékúak, konzolos szemöldökpárkányokkal, melyek fölött az első emeleten timpanonok emelkednek. A homlokzatokat konzolos főpárkány zárja le, a sarkokon baluszteres attikafallal hangsúlyozva, a szinteket övpárkányok választják el. A rizalitok ablakai félköríves záródásúak, mindhárom szinten azonos dór lizénákkal és volutás zárókővel kialakított tagozott kereteléssel. A sarokrizalitok között mindhárom homlokzaton egyenletes ritmusban vonulnak végig az ablakok, amelyek a földszinten félköríves, az emeleten egyenes záródásúak. A kapuszárnyak eredetiek, az előtető azonban később került a kapu fölé. terepszint változása miatt a Bem rakpart és a Clark Ádám tér felőli homlokzatokon a pinceszint alagsorként lábazatot képez. A kapu a Fő utcai homlokzat középtengelyében nyílik, lizénákkal keretezetten. Kovácsoltvas előtető, lámpással. 1870-ben költözött az épületbe a Fővárosi Közmunkák Tanácsa majd 1871-ben a Budapesti Államhidak Felügyelősége. Az épület funkciója 1920-ban megváltozott, a földszinten a Held Henrik-féle sörcsarnok és kávéház nyitotta meg a kapuit, illetve az útlevélosztály is itt működött az 1920-as, 30-as években. Magyar Távirati Iroda, 1925. dec. 1: “A m. kir. külügyminiszterium – Budapest, II. Fő utca 1. szám alatt működő utlvevélosztálya figyelmezteti azokat a külföldi állampolgárokat, akik a karácsonyi ünnepekre hazájukba, majd onnan Magyarországra ujra visszautazni óhajtanak, hogy az ehhez szükséges utlevél-láttamozás végett mielőbb jelentkezzenek.” Az épület az 1920-as években valószínűsíthetően nem volt a legjobb állapotában, mert a következő törvényjavaslat alkották az 1927-28- évi állami költségvetésre: “Mint általában,úgy a pénzügyi tárcánál is a háború alatt és az azt követő nehéz pénzügyi viszonyok között csaknem teljesen szünetelt az állami épületeknek tatarozása. A tatarozások azonban az épületek állagának veszélyeztetése nélkül tovább nem halaszthatók, miért is az előző években megkezdett akció folytatásakép az 1927/28. évben is nagyobb összegeket kell az éveken át elmaradt tatarozási, helyreállítási és javítási munkálatokra fordítani. Az itt számításba vett összegből a pénzügyminisztérium épületének és a budapesti Iskola-utca 13. számú épületnek gyökeres tatarozásán kívül a budapesti Fő-utca 1. számú ház tatarozása (…).” 1935-ben költözött be a Közigazgatási Bíróság, akik teljes belső átalakítást kezdeményeztek, Báthori és Wenovits tervezésében. A ház ekkori használatáról olvashatunk az MTI Belföldi Hírek rovatában, 1949. márc 5.-én: “A Munkásmozgalmi Intézet felkér minden intézményt és magánost, hogy a Proletárdiktaturát érintő minden tulajdonában levő dokumentumot, emléket, nyomtatványt, fotot stb. ajéndék- vagy kölcsönképen a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnek, Budapest, Fő-utca 1, telefon 161-482 – engedjen át.” 1947-ben felújítások történtek a háborús károk rendbehozatalára, majd 1954-ben egy nagyobb belső átalakítás következett miután a legfelsőbb bíróság birtokba vette az épületet. Többszörös funkciócsere után 1989-ben az Igazságügyi Minisztérium kiürítette és eladta a házat. 1990-ben a tető átvizsgálása során kiderült, hogy komoly károsodások vannak a szerkezetében, majd ugyanebben az évben az Igazságügyi Minisztérium építési engedélyt ad be a pinceablaki rácsok felújítására, a kapu feletti előtetőre, a kéményfejek rendbe tételére, ill. a Clark Ádám téri homlokzat új alagsori bejáratának kialakítására. Ezen felül kérvényezik egy új garázskapu megépítését a Bem rakpart irányába. A felújítás ekkor már szükségszerű mert a korábbi felújítás óta mintegy 30 év telt el. A pár éve történt felújítás során, a falak kutatása közben kiderült, hogy az olajfestékkel lekent falak szerencsére jó állapotban konzerválták az eredeti, kézzel készült falfestéseket, így a fő termekben a mai fa falburkolat textilbetétje színében és mintájában az eredetit idézi. Bár neoreneszánsz épületről van szó, Ybl meglehetősen egyedi képet alakított ki belül: a lila és bíbor falakat néhol egyenként festett és ezüsttel körbehúzott liliomok díszítették. Hosszú ideig tartó kihasználatlanság után 2008 óta irodaházként áll ismét felújított állapotban és Unesco világörökségünk része.

FORRÁSOK:

http://www.madilancos.hu/downloads/lanchid_hamuesgy0707.pdf

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=33

 

Events of the house