Programs of the house

Fő utca 19.

+15
  • Architect:

    Réti Benő
  • Built:

    1910
  • Build by:

    Körössy Albert és neje
  • Builder:

    Klenovits és Báthory
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14412
  • Second address:

    Bem rakpart 10.
  • Photo:

    Gyulai Szilvi
  • Research:

    Ámon-Kovács Judit

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A bérházat 1910-ben Réti Benő tervezte, a kivitelezést Klenovits és Báthory építészek és építőmesterek vezették, a terveket Budapest Székesfőváros elöljárósága 1910. július 13-án hagyta jóvá. Az építtető Nagyságos Körössy Albert Úr és felesége, Nagyságos Körössy Albertné volt. A ház 1922-ben özv. Gróf Woracziczky Jánosné szül. Almásy Lilly grófnő tulajdonába kerül 8,320.000 K-ért.

A Margit rakpart (ma Bem rakpart) felől öt-, a Fő utca felől négyemeletes eredetileg bérház épület csak a marit rakparti szárny alatt alápincézett. Az U alakú beépítés belső udvarát a fő utcai és Margit rakparti szárny és az őket összekötő keskeny, 6.10 méter széles középső épületrész határolja. Ebben a középső szárnyban kapott helyet az épület egyetlen lépcsőháza, ahol a háromkarú lépcső orsóterében az eredeti, 1910-es terveken 1.20mx1.50 m-es liftet találunk. Az épületnek nincs külön cselédlépcsője. A Fő utca felőli asszimetrikus homlokzat négyes tagozódású, három üzletportál mellett itt kap helyet a kapubejáró, ami az épület egyetlen bejárata is egyben. Az eredeti terveken az üzletportálok felett Prohászka, Einfall Valér és Wachtl Tóbiás nevei szerepeltek. Az épület többi részén, a Margit rakpartra néző szárnyban már a földszinten, míg a fő utcai szárnyban az első emelettől lakások kaptak helyet. A lakásokat kádas fürdőszobával és külön wc-vel tervezték. “Budapest igényesebb bérházainak nagyobb lakásaiban az 1880-as években kezdtek fürdőszobát építeni. Noha a vízvezeték ebben az évtizedben rohamos gyorsasággal elterjedt (1890-re már a fővárosi házak 70 százalékába bevezették a vizet), csapot jellemzően csak a konyhában találunk. 1890 körül lehetett az áttörés….. A fürdőszobában általában egy mosdó és egy fürdőkád képezte a berendezést. A polgári családban jellemzően naponta kétszer mosakodtak. A reggeli hideg vizes mosdás és fésülködés, szájöblítés, valamint a tiszta ruha felvételének jelképes értelmet is tulajdonított a nevelési irodalom: a lélek tisztaságával is összefüggésbe hozták. Az esti mosdás az arc, a nyak és a hónalj megmosásából, valamint fogmosásból állt. Az egész testet hetente egyszer, a fürdés vagy nagytisztálkodás alkalmával mosták meg. A mosakodáshoz általában bolti szappant használtak. (Szemben a mosószappannal, amit még sokfelé házilag főztek.)”
Az épületben már nem volt az emeleteken folyosóról megközelíthető közös illemhely. Egyedül a földszinten található két wc, melynek közös beltere a belső udvarra nyílik. Vélhetően a földszinten kis szoba-konyha-kamrás lakásban lakó házmesterék és az üzlet bérlői használták annak idején. A bérház egyedüli lakása, amiben nincs fürdőszoba és wc ez a házmester lakás.

Az eredeti terveken még valószínűleg az építkezés megkezdése előtt 1911-ben végrehajtottak változtatásokat. A kis belső udvarban a tervek szerint helyet kapott volna egy földszintes tömb, mely egy szoba-konyha-kamrából álló lakást – vélhetően az előbbiekben már említett házmester lakást és ettől külön bejáratú, kívülről megközelíthető előteres két wc helyiséget foglalt magában. Ez később nem épült meg, hanem a margit körúti szárnyban kapott helyet és az itt eredetlieg tervezett két- és háromszobás lakások helyett csak egy darab négyszobás lakást építettek.
A lakások alaprajza nagyon hasonló sémát követ. Minden szinten találunk egy kétszobás, egy háromszobás, és az első emelettől kezdve egy nagyobb, luxus polgári lakásnak számító ötszobás lakást. Mindhárom lakástípusnál, illetve a földszinti négyszobásnál is, a megérkezés helye ugyanaz. Egy, a mai szemmel tágasnak tekinthető előszoba, amelyből nyílik a kis világítóudvarra néző fürdőszoba, wc, kamra. Szintén ebből az előszobából nyílt a konyha, amely a cselédek birodalma volt. Mindhárom lakástípus rendelkezett cselédszobával, amik kivétel nélkül mind a konyhából nyíltak. A két nagyobb lakásban ezeknek a cselédszobáknak ablaka is volt a belső udvarra, a kétszobás lakásoknál viszont a cselédszoba beszorult az épület belsejébe, egyetlen kis nyílása a fürdővel, wc-vel, kamrával közös kis bevilágítóudvarra nyílt. Ugyan bevilágítóudvarnak, lichthofnak hívják, de ebben az esetben kis méretei miatt inkább szolgált szellőzésre, mint tényleges bevilágításra, különösen az alsó szinteken. A szobák ahol csak lehetett az utcai homlokzatra néztek, a kétszobás lakások mindkét szobája, a háromszobás lakásoknak is kétszobája, az ötszobás lakásoknak pedig négy szobája volt az utca felé tájolva. Az első emelettől fogva a Fő utcai szárnyba kerültek ezek a két- és háromszobás lakások, míg a Margit körútra néző épületrészben megjelenik az ötszobás luxus polgári lakás. Ezekben az ötszobás lakásokban a luxus nem csak a lakás méreteiben és a szobák számában jelentkezett, hanem a duplakomfortosak is voltak, azaz két kádas fürdőszoba és két illemhely is volt bennük.

Az ötödik emeleten, amit már csak a Margit rakpart felőli szárnyban építettek meg egy műteremlakás helyezkedett el. Ez a műteremből, és három szobából álló lakás kamrával, fürdőszobával és wc-vel rendelkezett ugyan, de konyhája nem volt. Művészember úgy látszik nem főzött, hanem vagy kifőzdébe járt, vagy hozatta az ennivalót. Cserébe viszont az egyik szobából egy hatalmas tetőteraszra lehetett kilépni, mely egyszerre nézett a Dunára és a belső udvarra is. A műteremlakás mellett kapott helyet a ház közös mosókonyhája a mángorlóval. A gang ezen a szinten már csak a margit rakpart szárny felé épült meg, a fő utcai tömb már nem kapott ötödik emeletet, a lépcsőházből belépve a szárítópadlásokat találjuk itt. Az épülethez kapcsolód híres személyek közül az első Almásy Lili (Lilly) grófő, teljes nevén zsadányi és törökszentmiklósi grófnő Almásy Gabriella Emilia Jozefine Georgina Mária 1892-ben Gyulán született zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Dénes és Károlyi Ella harmadik gyermekeként. 1913-ban kötött házasságot a nála hat évvel idősebb pabieniczi gróf Woracziczky János Andorral, cs. és kir. kamarással. 1914-ben megszületik fia Antal Dénes, 1915-ben pedig lánya Johanna (Hanna) Mária. Az első világháborúban férje az 5. számú ezredben huszárfőhadnagyként szolgált és 1915. október 9-én a mai Lengyelország területén található Kolkinál elesett. A grófnő alig több, mint két év házasság után 23 éves korában özvegyen maradt és nem ment újra férjhez. A 30-as években hivatalos volt Károlyi Gyula miniszterelnök vacsorájára és a Fő utca 19. számú házban szállást is adott a volt miniszterelnök gyámfiának, a 21 éves jogásznak, gróf Keglevich Istvánnak, akinek az édesanyja szintén Almásy lány és aki Woracziczky Antalnak is jó barátja volt. Az ifjú gróf okozott némi izgalmat a házban. Történt a házban bűncselekmény is: “Gróf Woracziczky Jánosné a mult év augusztusában bejelentette, hogy ismeretlen tettes álkulccsal behatolt II., Fő-u. 19. számú lakásába és onnan 2000 pengő értékű ruhát és ékszerneműt lopott el. A tettest Rácz Ferenc 22 éves szállodai alkalmazott személyében detektívjeink kinyomozták és elfogták. Ezen a lopáson kívül még nyolc rendbeli padlás és lakásnyitást sikerült Rácz Ferencre rábizonyítani. Előzetes letartóztatásba helyeztük és a budapesti királyi ügyészségnek adtuk át. A nyomozás során az okozott 15.000 pengő kárból mintegy 10.000 pengő érték megtérült.” Számolt be erről a Fővárosi Közlöny, 1928-ban (39. évfolyam, 20. szám)
Az épületben éltek híressé váló lakók, pl. Békésy György (Georg von Békésy) (Budapest, 1899. június 3. – Honolulu, 1972. június 13.) magyar-amerikai biofizikus. 1961-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”. Valamint testvére, Békésy Miklós (1903-1980) magyar mezőgazdász, gyógynövény-nemesítő, a mezőgazdasági tudományok doktora. 1954-ben „az anyarozs mesterséges termesztésének megoldásáért” Kossuth-díj kitüntetésben részesült. És Rassay Károly (1886-1958) ügyvéd, liberális politikus, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő; Kocsis István író és Fülemile Tibor a legendás Magyar Fúvósötös tagja.

Teljes dokumentáció ITT

Events of the house