Programs of the house

Hűvösvölgyi utca 85.

+2
  • Architect:

    Szivessy Tibor , Jánszky Béla
  • Built:

    1910, 1911, 1912
  • Build by:

    nincs adat
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókja
  • Researched:

    2013
  • Parcel Number:

    11163/1
  • Photo:

    Tóth Balázs
  • Research:

    Lelkes Szilvia

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az 1900-as évek elején vette kezdetét a pasaréti villaövezet kiépítése, melynek emblematikus épületei az 1912-ben épült Márkus Emília villa és a közvetlen szomszédságában lévő Herczeg Ferenc villa. A műemlék jellegű épület ma a Hűvösvölgyi út 85. szám alatt található, ám ez nem mindig volt így: a II. kerület külső és belső részét összekötő főút ezen szakasza a villa építésekor a Hidegkúti út nevet viselte, majd az 1945-46-os nagy utcanév-változtatás alkalmával Vörös Hadsereg útra keresztelték át.

Az 1910-es házterveket Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek készítették a színésznő, Márkus Emília számára.[1] A villaépítés és a villanegyedek övezete Budapest városfejlődésének dinamikus eleme volt a 19. század utolsó harmadában és a 20. század első felében. Funkcióját tekintve a villa lakóhely és a társadalmi élet színhelye is egyben, lényege, hogy a szokásos lakóhelyiségeket fogadásokra alkalmas reprezentatív tércsoport egészíti ki.[2] Nem volt ez másképp a Márkus-villa esetében sem: az eredeti tervek nyaraló építésére szóltak, azonban felépülését követően a színésznő élete végéig ott lakott. A hatalmas márvány hall, az abból nyíló könyvtárszoba, a „zöld szalon”, az óriási ebédlő hamarosan a budapesti és a külföldről a fővárosba érkező művészvilág egyik központja lett. A pazarul berendezett házban estélyek, fogadások, ebédek, vacsorák követték egymást.[3] A Huszadik Század 1913-ban így ír az épületről:[4]

„Távol a nagyváros gőzös levegőjétől, meszszenyúló hegyek mellett a széles, illatos rét vidám kankalin virágai kaczérkodnak a ragyogó égboltozattal, köröskörül a pompázó nyár gyönyörűsége s a kies Hűvösvölgy elbűvölő magányossága öleli át az odaérkezőt, a mint a kanyargós út szélén halad fel a zöldellő fáktól sötétlő Hidegkúti útra. De a nagyvárosi kultúra ide is eltévedt. Jobbra-balra modern stílusú villák emelkedtek a mesterien rendezett parkok mögött s bizony igen gyakran durván megtöri a szépséges út csendjét egy-egy autó lihegő pöfögése. Az ötvenegyes fekete vasrácsos park közepén, egyedül büszkén áll egy ó-római stílusú villa. Elbűvölten bámuljuk a nagyszerű architektúrát s a mint megakad a szemünk a bejáró klasszikus márványoszlopain, önkéntelenül a római Campagnában képzeljük magunkat. Mintha a régi klasszikus világ valamelyik csodás palotáját varázsolta volna ide a budai hegyek közé valamelyik jókedvű Isten, hogy jusson nekünk is valami a ragyogó ó-római kor művészétéből. Nem közönséges lakója van a villának. A mi nagy drámai művésznőnknek, Márkus Emiliának nyújt stílszerű hajlékot a klasszikus alkotmány, a melyet a kényes és finom artisztikus ízlésű művésznő óhajára, a római Campagno klasszikus stílusában terveztek meg Jansky Béla és Szivessy Tibor műépítészek. A belső millieunek ragyogó lelkében Márkus Emília gazdag és sajátos egyénisége csillan fel. Ő nemcsak a színpad, hanem az otthon művésznője is. A mint a két klasszikus márványoszlop között befelé megyünk, egy gyönyörű hallban találjuk magunkat. Négy márványoszlop fog körül bennünket s ugyancsak márvány padlózatán gyönyörű süppedő perzsaszőnyegek fogják fel lépteink neszét. Csupa finomság, előkelő művészet e ragyogó otthonnak minden egyes zuga. Az előcsarnokból egy nagy fekete tölgyfalépcső vezet fel az emelet karzatára, a hol a nagy művésznő otthoni próbáit szokta tartani. Széjjelnézünk. Három fekete faragott velenczei láda szolgáltatja az ülőhelyet s a sarokból egy ezüstözött hintaló kaczérkodik velünk; a firenzei Viscontiaké volt a XVI. században. Innen átmegyünk egy szépséges télikertbe; gyönyörű színes azaleák virítanak ki a pálmaerdők sötétjéből, és a tömérdek fehérbóbitás jázmin hódító illata teli lehelte a levegő athmospheráját. Mintha egy ragyogó földi paradicsomba tévedtünk volna be, úgy elfog bennünket a hangulat. Nem akarunk mozdulni innen, a lábaink gyökeret vertek. A mint így elmélázunk, az illusztris asszony beszél hozzánk kedvesen, közvetlenül az ő megszokott finom modorában. Annyi melegség van a hangjában és rengeteg nagy érzések törnek fel lelke mélyéből, a mint magáról a művészetről beszél. A zongoraszobában megmutat nekünk egy csodaszép ó-kastiliai függönyt, a melynek párját a Louvreban őrzik. Pulszky örökéből maradt a nagy művésznőre a horribilis értékű függöny és az ő nagy művészi érzéke stílszerűen helyezte azt el gyönyörű otthonában. A szalon renaissance kandallóján egy eredeti nagyértékű Donatelló fejben gyönyörködünk, de e műkincsen kívül a kanapé felett megpillantunk egy csodaszép olajfestményt, Tizian fehér kutyáját. Áhítattal állunk meg a halhatatlan mester képe előtt és ismét az az érzés járja át lelkünket, a mely érkezésünkkor ott künn a pompás kertben, a midőn megpillantottak a klasszikus oszlopokat. Nem! Mi most nem vagyunk itthon, mi künn bolyongunk valahol a római Campagnában. Az ebédlőn keresztül visszajutunk az előcsarnokba, de útközben találkozunk magyar művészettel is. Egy nagy Lotz képen kívül Rippl-Rónai érdekes festménye, a Márkus Emília szőke hajú feje néz reánk nagy búzavirágkék szemeivel. A művészi hajlékban kellemes, finom tónus ömlik át a lelkünkben különös érzéseket fakaszt. Elénk varázsolja Márkus Emília hatalmas alakításait, az ő utánozhatatlan nagy művészetét. Ilyennek képzeltük el az ő tűzhelyét, a hol a művészeten kívül a melegség és szeretet is körüllengi az otthont az illusztris művésznő közvetlen egyéniségével. A mint kifele megyünk, gyönyörű fehérszőrű macska jön felénk. Virgoncz ugrással úrnője mellett terem s hízelkedve simul a háziasszony fekete selyem szoknyájához. Márkus Emília kedveskedve szól rá a kis állatra s szelíden megdorgálja csintalan viselkedéséért. Künn vagyunk ismét a kertben. Karcsú rózsafák ágain zöld levelek bóbiskolnak az ifjú tömör bimbók kaczérkodására. A késő délután magával hozta a Hűvösvölgy megszokott csendjét s felénk kergette a kankalinos rét isteni muzsikáját, hogy körül zizegje ennek a sajátságos asszonynak klasszikus hajlékát.”

Az eredetileg pincéből, földszintből, egy emeletből és tetőtérből álló épület 1930-ban esett át nagyobb átalakításon: Budapest Székesfőváros I. kerületének elöljárósága az év augusztusában engedélyezte a ma is látható ráépítést. Egyes források szerint az átépítési és felújítási terv már 1922-ben készen volt, azonban a munkálatokat feltehetően anyagi okokból a színésznő kénytelen volt elhalasztani.[5] Az 1910-es tervek tanúsága szerint a 2383 m2 nagyságú telken épült villa első emeletének beosztása a következő volt: 2 leányszoba, hálószoba, vendégszoba, hall, fürdőszoba, mellékhelyiség, ruhatár, kamra és 2 közlekedő. Az emelethez terasz csatlakozott, az épületben 2 lift is helyet kapott, illetve a tetőtérben egy külön szobát alakítottak ki.[6] Napjainkban az épület földszintjén található a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egy II. kerületi könyvtára, 200 m2-es területen.

FORRÁSOK:

[1] Budapest Főváros Levéltára Tervtár
[2] Körner Zsuzsa: Városias beépítési formák, bérház- és lakástípusok. TERC, Budapest, 2010. p. 18.
[3] Bencze Zoltán – Zádor Judit: Egy budavári polgárház története. Budapest, I. kerület, Táncsics Mihály utca 27.
[4] Márkus Emília otthonában. Huszadik Század, 1913. július.
[5] Bencze Zoltán – Zádor Judit: Egy budavári polgárház története. Budapest, I. kerület, Táncsics Mihály utca 27.
[6] HU BFL XV.17.d.329 hrsz. 11163/1

Events of the house