Zárt ház

Jégverem utca 2.

  • Architect:

    Máltás Hugó
  • Built:

    1860
  • Build by:

    Masjonné Teasdale Martha
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    14405
  • Second address:

    Bem rakpart 4.
  • Research:

    Burján Anna

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Jégverem utca 2. A Masjon-ház A Jégverem[1] utca kétemeletes, Masjon-házként emlegetett épületét Máltás Hugó tervezte. Szomszédságában további két általa megálmodott épület sorakozik,[2] ám csak a Jégverem utca 2. dicsekedhet azzal, hogy jellegzetesen Máltás-féle romantikus stílusjegyeit három utcára néző homlokzaton viselheti (Jégverem utca 2., Bem rakpart 4., Fő utca 7.).[3] A ház története egészen Széchenyi idejéig nyúlik vissza. Széchenyi István a Duna szabályozásának kezdetekor számtalan neves külföldi szakembert invitált meg hazánkba, így kapott meghívást 1837-ben John Andrew Masjon holland hajóskapitány is, hogy csatlakozzon a Dunagőzhajózási Társaság munkájához. Masjon, aki fontos szolgálatot teljesített az 1838-as pesti árvíz idején is, 1844-ben az óbudai hajógyár igazgatója lett, később pedig a Tisza szabályozásánál töltött be vezető szerepet. Felesége az angol származású Teasdale Márta (Martha Teasdale), annak a Teasdale Vilmosnak (William Teasdale) testvére, aki Clark Ádám kíséretében érkezett a fővárosba a Lánchíd építésének ügyében. Az 1858-ban megözvegyült Teasdale Márta[4] 1860 nyarán Máltás Hugó tervei alapján kezdte építtetni a Jégverem utcai épületet, mely 1861-ben meg is kapta a lakhatási engedélyt. A házra eredetileg ketten pályáztak, Masjonnén kívül a telek közvetlen szomszédjának tulajdonosa, Reitter Ferenc is. Lehetséges, hogy ez a magyarázat arra, hogy a közös homlokzat két önálló bérházat takar.[5] „Mai, kissé átalakított formájában ez nem közvetlenül szembeötlő, de két egyenrangú »főlépcsőháza« és két bejárata határozottan őrzi a nyomát. Eredetileg egy közel négyzet alakú telken álló, U alakú beépítésű, a Jégverem utcából nyíló ház és egy, a Fő utca és Duna-part közt átmenő, téglalap alakú kisebb telken álló, ugyancsak U alakú beépítésű ház kapcsolódott egymáshoz, közös udvarlégtérrel, egységes udvar-architektúrával. A két ház udvarát a földszinten kerítésfal választotta el, melynek mindkét oldalán falikút volt. A nagyobbik épület az emeleten függőfolyosós elrendezésű volt, a kisebbik nem, annak lakásai közvetlenül a lépcsőházból voltak elérhetők. Ez utóbbi épület egyszerű, keskeny kapualja a lépcsőház előtti árkádos folyosón áthaladva, átment a Duna-parti oldalra.”[6] Hégráth László és Hégráthné Gálffy Erzsébet szakszerű megfogalmazásban így írnak a homlokzatról: „A Fő utca és a Bem rakpart felé tizennyolc-, a Jégverem utca felé kilenctengelyes homlokzatot mindhárom oldalon körülfutó, állókonzolos főpárkány zárja le, a földszint felett övpárkány, a második emeleten könyöklőpárkány húzódik végig. Az egyenletes ablakritmussal megoldott homlokzata Fő utca és a Bem rakpart felé három-három-, a Jégverem utca felé két- kéttengelyes sarokrizalit fogja közre. A rizalitok széleit két emeletet összefogó széles falpillérek szegélyezik, míg közöttük karcsú pillérek tagolják a falsíkot. Földszinti nyílásai végig félkörívesek, vonalazott falsíkban, míg az emeletiek egyeneszáradékúak, tagozott keretezéssel, mindkét emeletsoron egyenes szemöldökpárkányokkal, amelyeket csak a rizalitok első emeletén váltanak szegmensívesen megtört szemöldökök. Az első emeleti ablakok mellvédjeit romantikus levélornamentika tölti ki. A hosszoldalak (Fő utca, Bem rakpart) rizalitjainak középtengelyében és a Jégverem utcai homlokzat középső három nyílása előtt, az első emeleten gazdag levéldíszes konzolokon nyugvó erkélyek ülnek, áttört ornamentális faragású mellvédekkel, a kapu feletti erkély mellvédjének közepén sisakos férfifej (Árpád vezér?) domborművével. A Jégverem utcai erkély alatt középtengelyben nyílik az épület főkapuja.”[7] Az idézet végén említett főkapun belépve letisztult tér fogadja a szemlélődőt, ám az egyszerűbb formák, árkádos megoldások mellett a kovácsoltvas-díszek, és a márvány falikút eleganciát kölcsönöz a belső udvarnak. Komárik Dénes leírásában részletesebben ismerhetjük meg a ház belső tereit: „Jégverem utcai kapualja két hosszirányú csehsüvegboltozattal fedett, oldalfalait mindkét szakaszban tükrös lizénákra futó páros ívek tagolják. A kapualjból jobbra háromkarú lépcsőház nyílik, romantikus öntöttvas-korláttal. A Fő utcai egyszerűbb, keskenyebb kapualj melynek oldalfalait vállpárkányra futó ívezet tagolja, eredetileg a hozzá tartozó lépcsőház előtti árkádos folyosón áthaladva átment a Duna-parti oldalra. Ez utóbbi kapualjszakaszt és a Duna-parti kaput a múlt században megszüntették. Az udvar tengelyében elhelyezkedő, és az udvarhoz árkádos folyosókkal kapcsolódó lépcsőház háromkarú, a másik lépcsőház azonos romantikus öntöttvas-korláttal. Udvari homlokzatai előtt – a déli szárnyat kivéve – minden emeleten kőkonzolos függőfolyosó fut végig, geometrikus betétmezőkkel megszakított klasszicizáló jellegű pálcaráccsal. Keskeny oldalait három nyílásos árkádok alkotják, a déli oldalon lépcsőházzal, az északin a nagyobbik kapualjjal.[8] Teasdale Márta halála után, az 1870-es években eladásra került az ingatlan. Kisebb átalakítások és újabb tulajdonosok sorát követően Lenk Ödön nevét emelik ki a feljegyzések. 1920 körül az ő családja is kénytelen volt megválni a háztól. Gróf Károlyi Gyula vásárolta meg, így az épület árkádos folyosóin a később „vörös grófként” elhíresült Károlyi Mihály is gyakran megfordult, illetve felesége, Dr. Károlyi Mihályné, lánykori nevén Andrássy Katinka, jelenlétével tovább gyarapította a lakók jelentős nemesi névsorát. A háború idején Zsuffa Kálmán vízmérnök és családja élt a házban, ám a bombázások elől vidékre menekültek, és kisebb nehézségek árán költözhettek vissza.[9] 1945-ben a homlokzat és a födém oly mértékben megsérült, hogy veszélyességük miatt az sértetlen szobordíszítéseket is kénytelenek voltak leverni a vakolattal együtt. Az épület sorsa ezután szerencsésen alakult, 1949-ben műemlék jellegűvé nyilvánították, majd az épségben maradt tagozatok és korábbi fényképek alapján 1953-ban, Borsos László irányításával megkezdődhetett a rekonstrukció.[10] A lakások átalakítását már a Károlyi-féle időkben megkezdték, idővel az épület földszinti üzlethelyiségei is változtak. Egy 1930-as alaprajz szerint írógépjavító, bádogos, borbély, cipész, kalapos, cukorka- és süteményüzlet, rövidáru működött az utcafronton, a pinceszinten pedig vésnök dolgozott.[11] A ’60-as években további lakásmegosztásokkal módosították a ház befogadóképességét, illetve a korszerűsítési munkák elvégzésével javarészt mostani képére formálták az épületet.[12] Máltás Hugó a magyar romantikus építészet fontos másodvonalbeli képviselője. Építészetére jellemző a gazdag növényi ornamentika, az erőteljes díszítések használata, és a barokk-rokokós romantika hatása. Máltás 1829. május 6-án született Rozsnyón. Apja Andrássy György, majd az esztergomi érsek komornyikja volt. Máltás Bécsben, a Cs. Kir. Polytechnikai Intézetben (Műegyetem), majd a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti osztályán folytatta tanulmányait. 1848-ban tért vissza Magyarországra, ahol először Zitterbach Mátyás (régi Nemzeti Színház és a vármegyeháza építője) irodájában helyezkedett el. Ekkor készült első jelentősebb alkotása, a Zitterbach-ház (V. kerület, Nádor utca 20.). 1851-től már a budai Országos Építési Igazgatósághoz tatozott, ahol a királyi palotaegyüttes rekonstrukciója körül tevékenykedett. 1853-tól rajztanár lett a budai városi rajziskolában, ahol húsz éven keresztül tanított. Ezt követően, a főváros egyesítésekor, annak új műszaki szervezetéhez került. 1874-ben nevezték ki az „építési és építésrendőri szakosztály” vezető mérnökének. Mindezek mellett végig folytatta építészeti tevékenységét. Életművének legjelentősebb korszaka a romantika jegyeit hordozza. Ehhez az időszakhoz köthető a végül meg nem valósult 1854-es terve, melyet a budavári Nagyboldogasszony templom főhomlokzatának átalakításához készített. Megvalósult tervei a főváros több pontját is díszítik: 1855-56: a budai jótékony nőegylet házának (I. kerület, Úri utca 38.) átalakítása; 1856-57: Zitterbach-ház (V. kerület, Bajcsy Zsilinszky út 22.); Kovács-Sebestyén Endre, a „Rókus-kórház” híres sebész-főorvosának háza (V. kerület, József nádor tér 5-6.); budai vízhajtó gép- és bérház (I. kerület, Fő utca 3.).[13]

JEGYZETEK

[1] A Jégverem elnevezés Mátyás korából ered, mikor még a befagyott Duna jegét az ezen a területen vájt királyi jégvermekben hasznosították, étel-ital tartósítására. Gál Sándor: Jégvermek, jegvágás. In: A Hét 1979/2 (24. évf.)/51. sz. 15. [2] HU BFL XV.17.e.306.a 0394 I., Jégverem utca 2. – Fő utca 7., 1950 (kb.)-1990 (kb.) (179. kisdoboz) – Komárik Dénes tudományos dokumentációja 1969-ből, 17. o. [3] Buza Péter: Túlparti látomás. Séta az időben, a budai Duna-soron, Budapest Főváros önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Bp., 2002, 88. o. [4] Buza Péter: Túlparti látomás. Séta az időben, a budai Duna-soron, Budapest Főváros önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Bp., 2002, 90-91. o. [5] Komárik Dénes: Máltás Hugó, 1829-1922. In: Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány. A Magyar Tudományos Akadémia műszaki tanulmányok osztályának közleményei, II. kötet, Bp., 1970, 1-2. sz. 150. o. [6] Uo., i. m. 150-151. o. [7] Mészáros György, Mészárosné Herczog Magdolna (szerk.): Adalékok a Víziváros történetéhez, II. kötet, Budapesti Városvédő Egyesület, Bp., 1991, 399-400. o. (Hégráth László, Hégráthné Gálffy Erzsébet) [8] HU BFL XV.17.e.306.a 0394 I., Jégverem utca 2. – Fő utca 7., 1950 (kb.)-1990 (kb.) (179. kisdoboz) – Komárik Dénes tudományos dokumentációja 1969-ből, 4-5. o. [9] Buza Péter: Túlparti látomás. Séta az időben, a budai Duna-soron, Budapest Főváros önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, Bp., 2002, 92. o. [10] HU BFL XV.17.e.306.a 0394 I., Jégverem utca 2. – Fő utca 7., 1950 (kb.)-1990 (kb.) (179. kisdoboz) – Komárik Dénes tudományos dokumentációja 1969-ből, 15-16. o. [11] HU BFL XV.17.e.306.a 0394 I., Jégverem utca 2. – Fő utca 7., 1950 (kb.)-1990 (kb.) (179. kisdoboz) [12] BFL XV.17.e.306.a 0394 I., Jégverem utca 2. – Fő utca 7., 1950 (kb.)-1990 (kb.) (178. kisdoboz) [13] Komárik Dénes: Egy elfelejtett építész. In: Budapest, 1979, 17. évf. 9 sz. 19-20. o.

Events of the house