Zárt ház

Kálvária tér 6.

+5
  • Parcel Number:

    35881
  • Research:

    Malustyik Orsolya Malustyik Mariann Mátrai Zsófi Lovász Dávid Lovász Eszter

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az eredeti tervek szerint az épületben szintenként három lakás kapott helyet, kivéve az első emeletet, ahol a tervek irodákat és a vicemester lakását, valamint a Kálvária utcára nézve egy lakást jelölnek. A padlástérben a mosókonyha helyezkedett el.[1] Az eredeti tervekből továbbá kiderül, hogy a színháztér vasbeton szerkezetű mennyezettel rendelkezik, amelyet a Székely és Faragó Vasbetonmennyezet Építési Vállalata valósított meg.[2] Az eredeti főhomlokzatterv a sarokerkély fölött tornyot jelöl, földszinti részén pedig ajtót, valamint a főhomlokzat földszinti (három) ajtaja felett a Népotthonmozgó felirat olvasható (a felirat megismétlődik “Mozgó” az épület tetején is). A terveken a zárterkélyek 2-2 ikerablakkal ellátott oromzattal záródnak.[3] 1933-ban (61489/1933/III.) a földszinten a mozit színházzá alakították, színpad, kelléktár, ügyelet és öltözők épültek (építész: Makrai László),[4] majd 1935-ben (312627/1935/III.) a földszinti nézőtér módosítására az első emeleti szinten pedig páholyok megvalósítására került sor (Deli és Faragó építészek és Székely Vasbetonépítő Vállalat).[5] Az ugyanebben az évben készített homlokzati terv (31805/1935/III.) az alsó két szint átalakítására vonatkozott, hirdetőtáblák kialakítását, ajtók és felirat cseréjét, valamint a sarkon található ajtó megszüntetését irányozta elő.[6] Ez a leegyszerűsített alsó homlokzati rész már megközelíti a mai állapotot. Az épület eredeti helyszínrajza alapján megállapítható, hogy a szomszédos telkek tulajdonosai: Kapeller György (6548) és Oberdorfer Józsefné (6547/b) voltak.

A színház A Kálvária tér 6., a valamikor Baross utca 127. számú bérház földszinti részén 1913. augusztus 30-án nyílt meg a Józsefvárosi Színház. Igazgatója az 1899 és 1908 között másodrangú társulatával a vidéket járó Micsey F. György volt. Színháza azonban nem volt hosszúéletű, még abban az évben bezárt, és mozivá alakult Bodográf néven.[7] Ezt követően, 1933 végén a kültelki direktor Erdélyi Mihály bérelte és bővítette ki a színházat, mely első és egyben utolsó színháza is volt. A színész és operettszerző Erdélyié volt emellett az erzsébetvárosi, óbudai és angyalföldi színpad is. De színházai központi igazgatósága a Kálvária téren volt. Nyitóelőadásként december 23-án saját operettjét, a Mit susog a fehér akác-ot mutatták be Sík Rezső rendezésében és Dörner Lajos vezényletével. A moziból színházzá átalakított teremben 548 ülőhely volt. Hétköznap 2, vasárnap 3 előadást tartottak igen alacsony helyárak mellett, így nyerte el a filléres színház elnevezést. Műsora a másik 2 kültelki színházzal szinte megegyezett. Erdélyi színházába rendszeresen hívott híres vendégművészeket (Fedák Sári, Maklári Zsolt, Mészáros Ági, Gózon Gyula, Gombaszögi Ella, Jávor Pál, Honthy Hanna). Velük tartotta a bemutatókat, majd a darabokat saját embereivel játszatta tovább. Nagy visszhangot váltott ki Zilahy Lajos Tűzmadár című darabja (1943.) Erdélyi javára kell írnunk, hogy lehetővé tette ilyen irodalmi darabok előadását a külváros közönsége számára.”[8]

A háború után csak a Józsefvárosi Színház bérletét kapta meg, az államosítás (1949) után pedig visszavonult. Az utolsó előadásra 1949 nyarán került sor, a Szabin nők elrablása című darabban Bilicsi Tivadar és Kollár Lívia vendégszerepelt.[9] Az államosítást követően a színház 5 évig zárva tartott. 1954-1960 között pedig Budapest Varieté működött benne. Vay Ilus, a színház valamikori tagja így emlékezett rá: Van egy színház a Kálvária téren. Csendesen, szerényen húzódik meg a nagy fák árnyékában. Már kevesen emlékezhetnek arra, hogy egykor, egy ideig milyen pezsgő sikerek színhelye volt. Abban az időben Budapest Varieté volt a neve, és Szenes Iván volt az igazgatója. 1957-től néhány éven át magam is lubickolhattam az ottani sikerekben.[10] Kétévnyi újabb szünet következett, majd 1962-től az Állami Déryné Színház állandó fővárosi bemutató színházává vált az épület földszintje. Ekkor a színházat korszerűsítették: megnövelték a színpadot, zenekari árkot építtetek ki. Így az ülőhelyek száma 320-ra csökkent. Itt készültek fel a vidéki előadásokra utazó Népszínház tagjai. Az Állami Faluszínházként is hívott társulatot (10 falujáró társulat, körülbelül 90 állandó tag) Ascher Oszkár szavalóművész, színész vezette. Évente nagyjából 1800 vidéki előadást tartottak, de a Józsefvárosban is számos vígoperát, bohózatot (például a nagysikerű Osztrigás Mici-t Gábor Miklós rendezésében és Vass Éva főszereplésével) játszottak. Mielőtt ismét bezárták volna 1996-ban itt zajlott a Vígszínház 100. évfordulójának megünneplése.[11] Városi Színház néven működik a Kálvária téren a Józsefvárosi Színház fogalmával történelmet írt intézmény. Tulajdonjogához pályázattal: Halász Péter és Jeles András jutott.[12] ők vállalták az épület felújítását is, valamint hogy megtartják az intézmény színházi funkcióját.[13]

A Kálvária tér története: A Kálvária,[14] a Diószegi, a Dugonics, valamint a Baross[15] utca által határolt Kálvária tér a főváros ötödik legnagyobb tere, parkosított része több mint tízezer négyzetméter. Az egyik legkorábban, a XVIII. század első harmadában beépült tér a józsefvárosi kálvária körül. Egykori lakóira utal, hogy a térség környékén a XVIII. században szőlőművelés, kertgazdálkodás folyt. Az 1710-es években Kálváriadombot emeltek a téren. 1730 körül itt volt a kerület legrégebbi temetője (a Dugonics utca 1872-ig a Temető utcanevet viselte). A kerek, árkádsoros barokk stílusú temetőkápolna 1746-49 között készült el. Megépítésére gyűjtést szerveztek a kerület polgárai, az egyik adakozó, Schwarz Anna Mária neve fenn is maradt. A kápolna fehérmészkőből készült, belül 12 tengelyes árkádsorral, valamint alatta hét homokkő apostollal. A tetőteraszon kőkereszt, 1870-tól díszes vasrács volt látható. Az építész személye kétséges, Johann Lukas Hildebrand vagy Mayerhoffer András lehetett, a szobrász Hebenstreit József volt. A temető 1818-ban betelt, illetve később városrendezés is folyt,[16] melynek eredményeként a kápolnát 1893-ban bontásra ítélték, de csak a térről tűnt el: a szobrászművész (Stróbl Alajos) elrohant, majd felkereste a honvédelmi minisztert, akitől kierőszakolt néhány ingyen fuvart. A bontás helyszínén gondosan megszámozta a Kálvária köveit, elszállította a Bajza utcai Epreskertbe, ahol tanítványaival pontosan összerakta [17] A bontás után szabad terület alakult ki, s tudatos rendezést, parkosítást követően jellegtelen bérházak épültek, melyek egyikében létrejött az alább tárgyalt Józsefvárosi Színpad.[18] A téren 1941-ben újabb kálváriát emeltek, melyet 1971-ben áthelyeztek a Rezső térre. 1958-1990 között pedig Kulich Gyula emléke, Kelemen Kristóf műve: egy kő talapzaton bronz mellszobor díszítette a teret. 1951-1966 között szabadtéri színpad is állt itt, melyen öntevékeny amatőr csoportok: színjátszók, néptáncosok, de hivatásos előadók, színészek is hetente többször szerepeltek. Egy 1970-es jelentés szerint játszótér épült, és érdekességként egy több mint 10 esztendeje látogatott szabadtéri sakk-kör is működött. Ma Makrisz Agamemnon díszkútja: egy mészkő medencében fürdő, guggoló bronz női alakok láthatóak a téren.[19] A tér neve 1830-ban még Calvarien Platz volt, 1850 óta viszont már Kálvária tér. A magyar nevet 1874-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is jóváhagyta.[20] Más forrás szerint a FKT 1879-ben rendelkezett a régi név fenntartásáról a következő indoklással: Ezen a téren állt az 1750-ben épült remek Kálvária, amelyet, hogy helyt adjon egy kevésbé értékes újnak, lebontottak.[21] 1957-1991 között Kulich Gyula tér.[22] A térnek nevet adó Kulich Gyula 1914-1945 között élt. A Magyar Kommunista Ifjúsági mozgalom vezetője volt. Békéscsabán született, az 1930-as évek elején érkezett Budapestre mint szabó segéd. A Szociáldemokrata Párt tagja, majd illegális kommunista lett. 1938-tól az Országos Ifjúsági Bizottság titkára. 1940-ben letartóztatják, s 8 év börtönre ítélik. 1944-ben a dachaui táborba kerül, majd innen egy másikba, valószínűleg 1945-ben kivégzik. A tér 13. számú házának falán (volt) látható emléktáblája.[23] A Kálvária tér 5. szám alatt 1892-től ingyenkonyha, 1907-től Állami Szemkórház működött, ma egy SOTE épület található. A 7. szám alatt volt a Népotthon Mozi, a 13-ban lakott 1914-ben Hidas Antal, Kossuth-díjas író. A 19. számú épület volt a Festőmunkások és Fényezők és Kisipari Kovácsok Egyesületének szakmai székháza, majd a Csoda Mozi. A 12. szám alatti könyvtár épületében lakott többet között Radnóti Miklós. A valamikori Baross/Stáció utca 128. alatt egy copf stílus egyemeletes ház épült 1790 körül, mely volutás oszlopfőjével s kő kapukeretével hívta fel magára a figyelmet. Ez volt 1871-től a Stáció úti Olajgyár, a Bécsi Olajipari Rt. Magyar telepének otthona több mint 100 munkással. Növényi (háztartási) olaj készítése folyt itt 1911-ig, amikor is az üzem leégett (a villanyvilágítás széles körű elterjedéséig gyakoriak voltak a tűzesetek). Ezt követően 5 emeletes lakóház épült a helyén.[24]

JEGYZETEK

[1] BFL XV.17.d.329. 35881. 1-7.

[2] BFL XV.17.d.329. 35881. 17-19.

[3] BFL XV.17.d.329. 35881. 20.

[4] BFL XV.17.d.329. 35881. 21.

[5] BFL XV.17.d.329. 35881. 22.

[6] BFL XV.17.d.329. 35881. 24.

[7] Bécsy T-Székely Gy. 1990. 714.o., Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[8] Bécsy T-Székely Gy. 1990. 711.o.

[9] Bécsy T-Székely Gy. 1990. 710-711., 714-715.o., Nagy R. 1970. 111.o.

[10] Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[11] Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[12] Józsefváros 2001/23. in: Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[13] Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 25.o.

[14] 1850-től Calvarien Berggasse, 1866 óta Kálváriahegy utca. Az FKT 1874. 02.1 9-én a 346. szám alatt az utca régi nevét fenntartotta. A név utóbb az idők folyamán Kálvária utcára rövidült. in: Deigner A. 1988. 168.o.

[15] A Józsefváros ?főutcája? (1804), 1892. 05. 12. FKT: a Kálvin tértől a Kálvária térig, 1893. 06. 23. Orcy térig in: Deigner A. 1988. 52.o.

[16] Az utcák folyamatos kövezése 1870-es évektől indult, az 1890-es évek közepére már ?-ük ki volt kövezve. 1873-ban a Közmunkatanács részletes csatornázási programba kezdett, 1892-ben gyűjtőcsatorna húzódott a Kálvária tér alatt is. in: Pilinyi P. 1997. 39.o.

[17] Józsefváros című lapból in: Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 24.o. az Epreskertben a mai napig megtalálható

[18] Déry A. 2007. 216.o., Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 24-25.o., Nagy R. 1970. 139.o.

[19] Déry A. 2007. 216.o., Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 26-27.o., Nagy R. 1970. 139.o.

[20] Déry A. 2007. 216.o., Gavlik I-Pilinyi P. 2004. 24.o.

[21]

[84] BFL XV. 271. Kálvária tér in: Deigner A. 1988. 168.o.

[22] Fővárosi Tanács VB 1957. 604/1957 in: Deigner A. 1988. 168.o

[23] Deigner A. 1988. 168.o.

[24] Bogyirka E. 1974. 32.o., Gavlik I.-Pilinyi P. 2004. 26., 29.o., Pilinyi P. 1997. 44.o.©Budapest100

Events of the house