Programs of the house

Karinthy Frigyes út 24.

+5
  • Architect:

    Schwarcz Jenő , Horváth Antal
  • Built:

    1914
  • Build by:

    Weiss József
  • Builder:

    Szondi és Peklo
  • Function:

    lakóépület
  • Researched:

    2014
  • Parcel Number:

    4214
  • Photo:

    Malustyik Mariann
  • Research:

    Boros Géza
  • Volunteers:

    Miskolczi Lilla, Karlovecz Ádám

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Boros Géza: 100 éves a házunk.
A XI. kerület, Karinthy Frigyes út 24. szám alatti ház rövid története

Schwarcz Jenő és Horváth Antal műépítész irodája Weiss József kereskedő és telektulajdonos megrendelésére 1913-ban készítette el a Verpeléti (a mai Karinthy Frigyes) út és – az akkor még névtelen – Vak Bottyán utca saroktelkére a házunk, egy zártudvaros, ötemeletes bérpalota terveit.[1]


Budapest, Lágymányos Dohánygyár (1911 után)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01501664]

Szemközt ekkor már állt a környék újonnan épült, meghatározó épületegyüttese, a Lágymányosi Dohánygyár. Azon túl beépítetlen füves telkek és bolgárkertészek földjei sorakoztak, a Budafoki út túloldalán pedig a fokozatosan feltöltött Lágymányosi-tó vadregényes vidéke terült el.

| „A gyár előtt még megvan az ősi vadgesztenye fasor, mely enyhítően árnyékolja be a kopár vidéken átvonuló napsütötte utat” – emlékezett Zolnay Vilmos író, a Dohánygyár első igazgatójának fia. – „Nagy nehezen épült ki a gyár környéke. A tíz év alatt, melyet ott éltem át csupán három nagy ház épült. Egy közvetlenül szemben a toronyszobámmal a Verpeléti úton, ez háromemeletes volt – azóta egy emeletet húztak rá – a másik e mellett ötemeletesre épült. Messze fönt a körtér közelében a Schneller-féle ház épült fel. Több semmi.”[2]


Zolnay Vilmos nyelvész édesapja, id. Zolnay Vilmos, a lágymányosi dohánygyár igazgatója testvérével (1883)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01500108]

A „kopár vidéken”, a gyárral szemben magasodó ötemeletes ház lett a mi házunk, mely 1914-ben épült fel. A kivitelezést Bíró Gyula építőmester, a vasbeton munkákat a Szondi és Peklo cég végezte. A kész épület használatbavételi engedélyét 1914. november 11-én adta ki Budapest Székesfőváros I. kerületének elöljárósága.

Schwarcz Jenő[3] építész irodája a századelőn számos eklektikus-szecessziós bérházat tervezett Budapesten. A környékünkön az építésziroda munkáját dicséri a Weiss-család megrendelésére készült Bercsényi utca 12. számú ház (1909), továbbá a Bartók Béla út két nevezetes épülete, a Hadik Kávéháznak és Csontváry Kosztka Tivadar műtermének is otthont adó Hadik-ház, valamint a Csonka János feltaláló műhelyét is magába foglaló 31. számú épület (1910).


A Horváth-Schwarcz építésziroda címe (1929)
Szemelvény forrása: Budapest és környékének távbeszélő betürendes- és szaknévsora 1929. Magyar Királyi Postavezérigazgatóság, Budapest, 1929. p. 176. [ARCANUM]

A Schwarcz iroda által tervezett épületek között a legértékesebb a Wesselényi utca 18. alatti szecessziós lakóház (1908), mely 2005-ben műemléki védettséget kapott.Az építésziroda nevéhez fűződő, további fontosabb, jó állapotban fennmaradt lakóházak: Nagy Diófa utca 25. (1906), Rottenbiller utca 10. (1907), Belgrád rakpart 26. (1911), Balassi Bálint utca 25. (1913), Hattyú utca 16. (1913). Schwarcz Jenő a maga tervezte Király utca 51. számú házban élt és rendezte be műtermét. Az 1911-ben épült impozáns ház homlokzatát és bejáratát az építész-tulajdonosra utaló allegorikus domborművek díszítik. A kovácsoltvas kaputól kezdve az ólomüveg ablakokon át a kézműipari részletekig minden a kor legmagasabb színvonalán készült.

A Verpeléti (Karinthy Frigyes) út 24. alatti ház szerényebb díszítésű épület, mint az említett példák, de itt is érzékelhető a Schwarcz Jenőre jellemző tervezői és kivitelezői igényesség. A ház ékessége a tágas bejárati csarnok, ahol a lábazatot lila-fekete futóval díszített sárga Zsolnay csempe borítja, mely a főlépcsőházban folytatódik. Az előcsarnok fekete-fehér terazzo burkolata a fő- és melléklépcsőházban, valamint az emeleti körfolyosókon ismétlődik. A kaput, valamint a lépcsőházak és gangok kovácsoltvas korlátait és a lakások zöld ajtórácsait szecessziós motívumok díszítik.[4]


Szecessziós pillangómotívum a kapurácson és ólomüvegablak az egykori Weiss-lakásban.
A fotókat készítette: Boros Géza

A régi időket idézi az előcsarnokban fennmaradt százéves szecessziós levélszekrény. Az eredetileg jelzőcsengőkkel is felszerelt szekrényt Feik Ödön elektrotechnikai vállalata készítette.[5] A funkcióját vesztett faszekrényt a hiányzó ajtók nélkül újítattuk fel, de egykori szépsége így is érzékelhető. Ma negyvenkilenc levélszekrényt használunk, anno harminc is elég volt. Ez is mutatja, hogy a ház eredetileg kevesebb albetétből, nagyobb alapterületű lakásokból állt.

Emeletenként hat lakás épült, ebből három kétszobás, kettő háromszobás, egy pedig háromszoba-hallos volt. Ezen felül mindegyik lakásban cselédszoba is volt, melyekhez szintenként a melléklépcsőházból nyíló közös WC tartozott. Minden lakás egy fő- és egy személyzeti bejárattal rendelkezett. A házban központi porszívórendszer működött.

A magasföldszinten helyezkedett el a házmester és a kapus lakása, a tetőtéri szinten pedig a viceházmesteri lakás, valamint két mosókonyha és egy mángorló helyiség. A kapuval szemközt, a lift melletti kis helyiség kapusfülkeként funkcionált. A pincében szenes és fás rekeszek, valamint a légoltalmi óvóhely kapott helyet.A díszes rácsozatú régi felvonó – amely sajnos áldozatul esett a hatvanas évek korszerűsítési hullámának – a mainál nagyobb volt. Az utazást párnázott ülőpad tette komfortosabbá. Tüzelőt szállítani csak az utastértől elkülönített teherszállító rekeszben lehetett.


Karinthy Frigyes törzsasztala a Hadik-kávéházban, a képen napszemüvegben Kaiser Sándor (évszám ismeretlen)
Kép forrása: Ország-Világ, 1985. 29. évf. 36. sz. p. 12. [ARCANUM]

A bérlők társadalmi összetétele a lágymányosi városrészre jellemző középosztályi képet mutatott. Az első lakók tisztviselők, magánhivatalnokok, mérnökök, katonatisztek, magánzók és értelmiségiek voltak. A húszas-harmincas években többek között itt lakott Kaiser Sándor, a Hadik Kávéház tulajdonosa; ifj. Bókay János író műfordító; diákkorában Devecseri Gábor költő; Esztergomi Emilné dr. Mikó Eszter gyermekpszichológus; Kmetonyi Emil főerdőmérnök; dr. Vasskó Gyula rendőrkerületi kapitány és Gottl Jenő tábornok.

1933-tól haláláig itt élt és alkotott Németh Gyula (1890–1976) nyelvész, akadémikus, világhírű turkológus, a magyar őstörténet jeles kutatója kinek emlékét a bejáratnál emléktábla örökíti meg. 1938-tól haláláig itt élt Kaba Melinda (1926–2009) régész, művészettörténész, muzeológus, az aquincumi római emlékek feltárója.


Weiss József és Fischer Margit eljegyzése (1905)
Szemelvény forrása: Budapesti Hírlap, 1905. 25. évf. 210. sz. p. 8. [ARCANUM]

Weiss József háztulajdonos a második emeleten lakott egy zárt sarokerkélyes, télikertes lakásban, ahol a tehetős polgári lét emlékét ma is őrzi a lakás igényes belsőépítészeti kialakítása.[6] A házingatlan értékét a Budapest Székesfőváros ház és telek-tulajdonosainak címtára 1926-ban 52.053 aranykorona értékben adta meg, mely számítás alapját az 1917. évi házbér-jövedelem képezte.[7]

A lakók viszonylag gyorsan cserélődtek. A ház első bérlőiről áttekintést kaphatunk a Franklin Társulat Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1916 kiadványa alapján általam összeállított névjegyzékből (l. számú táblázat). Mivel az első lakók 1915 elején költözhettek be, a rekonstruált névsor nagy valószínűséggel lefedi a ház első lakóinak névsorát.

Az 1941-es fővárosi népszámlás keretében a ház lakóinak is ki kellett tölteniük a lakásfelmérő íveket, melyek alapján az egyes lakásokra lebontva kaphatunk értékes információkat.[8] Ezekből az állapítható meg, hogy 1941-ben már csak három lakásban laktak az eredeti lakók, a többiek zömében a harmincas évek második felében költöztek a házba.[9] A lakásívek adatai alapján összeállítottam egy listát, mely teljes körű áttekintést ad arról, hogy melyik lakásnak milyen társadalmi csoportba tartozó főbérlője volt, mennyi volt a lakbér, volt-e a családnak bent lakó háztartási alkalmazottja vagy telefonja (2. számú táblázat).

Az utcafronton az alagsorban ipari-kereskedelmi célra szolgáló helyiségeket alakítottak ki. A harmincas-negyvenes években itt dolgozott többek között Taub Jenő ezüstműves mester és Batka Sándor mozivászon-készítő. Később, az államosítás után a műhelyekben a mérőműszereket gyártó FOK-Gyem Ktsz, majd a SZÁMALK nyomdája üzemelt, melynek irodái helyén 1994–95-ben a Magyar Narancs folyóirat szerkesztősége működött.


A Batka Sándor-féle Novalux-vetítőgyöngyvászon (1936)
Szemelvény forrása: A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének hivatalos közleményei, 1936. 1. évf. 1. sz. p. 8. [ARCANUM]

1991-ben a ház társasházzá alakult, s csak néhány lakás maradt önkormányzati tulajdonban. 1992-ben tetőtér-beépítéssel az ingatlan hatemeletessé bővült. Házunk száz évvel ezelőtt az akkor még külvárosnak számító és gyors fejlődésnek indult környék egyik első lakóházaként épült. S bár a környék ma már a kerület városközpontjához kapcsolódik, ez az utcaszakasz a külvárosias jellegét mindmáig megőrizte. A városrész krónikása, az ifjúkorában a szomszéd házban élt Karinthy Ferenc így vallott erről:

| „Nem szép vidék, nem is egységes. Ha idegenek szemével próbálom nézni, semmi különöset nem találnék benne. De aki itt él, annak épp ez a sokszínűsége érdekes, vonzó. Periféria volt, falu is, város is. Noha Budapest azóta hatalmasat nőtt, messze túlnőtt Lágymányoson, ebből a jellegéből máig megőrzött valami. A külváros szépsége, költészete: ez a huszadik század ajándéka a magyar irodalomnak.”[10]


Istókovits Kálmán rajza az egykori Lágymányosról (évszám ismeretlen)
Kép forrása: Budapest, 1946. 2. évf. 4. sz. p. 147. [ARCANUM]

Mi 2007-ben költöztünk a házba. A tetőtéri teraszunkkal szemközt látható az az emeleti lakás, ahol anno az utca halhatatlan névadója, Karinthy Frigyes élt, és mindennap látom azt a kis toronyszobát is, ahonnét Zolnay Vilmos, Budapest szerelmese figyelte száz évvel ezelőtt a születő városrészt. Az ő emléküknek ajánlom ezt a kis tanulmányt.

Events of the house