Programs of the house

Műegyetem rakpart 3-9.

+12
  • Parcel Number:

    5534, 4110
  • Photo:

    Vörös Nikolett
  • Research:

    Lázár Antal

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem épületei nagyrészt a Szabadság- és a Petőfi-híd közötti duna-parti tömbben, pavilonosan elszórva helyezkednek el. Ez alól kivétel a nemrégiben az Infopark területén épített I és Q épületek.

Az egyetemről

Magyarországon a technikai szakképzés története egészen a 18. századik nyúlik vissza: ekkor merült fel az igény a műszaki szakemberek intézményesített képzésére, ezért megkezdték a “rudasmesterek”, vagy más néven “matematikusok”  oktatását.

A Műegyetem első közvetlen elődintézménye a Ferenc József által 1782-ben alapított Institutum Geometrico-Hydrotechnicum (később csak Institutum Geometricum) mérnökképző intézet volt. Német nyelven oktattak okleveles földmérő, út- és vízépítő mérnököket.

Az alapítás biztosító királyi rendeletben mondták ki először, hogy Magyarországon ekkortól nyilvános mérnöki állásra csak oklevéllel rendelkező személy alkalmazható.

Az 1848-49-es forradalom után az intézmény működését császári rendelettel beszüntették, és Joseph Industrieschule, majd Joseph Polytechnicum néven összevonták az Ipartanodával. 1871-ben hagyták jóvá Eötvös József törvényjavaslatát, mellyel egyetemi rangra emelték az intézményt: a Királyi József Műegyetem az első olyan műszaki iskola volt, mely nevében is viselte az “egyetem” szót.

Az intézményben mérnöki, építészi, gépészi, vegyészi és egyetemes (tanári) szakoktatás folyt, a tanulmányok mérnöki oklevéllel, okleveles mérnöki címmel fejeződtek be, és 1901-től a doktori képzés is megindult.

 

A hallgatói szám gyorsan növekedett: 1866-67-ben 30 oktatóra 250 hallgató, 1871-72-ben 50 oktatóra már több, mint 400 diák jutott, majd a gazdasági fellendülés hatására az egyetemre jelentkezők száma is ugrásszerűen megnőtt.

Az elődintézményekben az oktatás I.kerületi bérházakban és kolostori épületekben folyt.

1871-ben döntöttek az intézmény Pestre költöztetéséről. A Nágel-féle bérházat alakították át az egyetem számára, ami azonban már beköltözéskor szűkösnek bizonyult, így folyamatos helyhiánnyal küszködtek.

1882-ben az intézmény átköltözött a Steindl Imre által tervezett Múzeum körúti épületegyüttesbe (mai ELTE bölcsészkar). Működése óta ez volt az első otthona, amelyet kifejezetten felsőoktatási célokra terveztek. Hamarosan szükség lett egy 600 főt befogadó előadóra, ezért rendkívül rövid idő alatt, és szerény költségvetésből felhúzták a Pecz Samu által tervezett Gólyavár épületét a Múzeum körúti telekre. Azonban ez sem volt elég a közel 2000 diák és több, mint 100 oktató befogadására, és a szétszórt, sokszor bérlakásokból kialakított tantermek, a laboratóriumok és a gyakorló helyiségek hiánya miatt az intézmény nem felelt meg a korszerű egyetemek követelményeinek. Ezért költözött végül az egyetem a lágymányosi Campusra.

Lágymányosi campus

A mai Műegyetemi campus területe gyökeresen átalakult a XIX. század eleje óta: akkoriban keleti felét a kiszélesedő Duna-meder foglalta el, a nyugati részén pedig szántóföldek és szőlők terültek el. Csupán néhány épület állt a Szent Gellért tér környékén, köztük a Sáros fürdő a mai Gellért szálló helyén. A területen két út haladt el: az Albertfalvi (később Promontori, ma Budafoki) és a régi országút (Fehérvári, majd Horthy Miklós, jelenleg Bartók Béla út).

A szabályozatlan Duna gyakran kiöntött, rendszeresen voltak jeges árvizek, mivel a zátonyok, és a Csepel sziget akadályozták a tavaszi jéglevonulást. Az 1838-as árvíz a Bartók Béla út vonaláig gyakorlatilag mindent összedöntött.  1870-ben készültek el a szabályozási tervek, melyek alapján a Duna szabályozási vonalában védőgátakat építettek, és ekkor épült ki a Kopaszi gát is.

A későbbi campus területe ezután ipari negyedként működött: itt működött a Zartl féle székgyár, Kohn féle szeszgyár (a mai Műegyetemi könyvtár helyén, az egyetem építése során felvonulási terület használták), és a Brunner féle téglavető.

Sok terv készült a földrajzilag értékes, könnyen megközelíthető, Duna parti városrész hasznosítására: gondolkoztak kikötő létesítésében, és felmerült, hogy itt legyen a milleniumi kiállítás (emiatt is épült meg a Ferenc József híd, mai nevén Szabadság híd). Végül ezek a tervek mind meghiúsultak.

1896-ban a területen egy ideig keleties hangulatű mulatónegyed működött “Konstantinápoly Budapesten” névvel, hidakkal, bazárral, Hagia Sophia másolattal. Az esős időszak és a szúnyogok azonban elriasztották a budapestieket, a mulatónegyed hamarosan csődbe ment.

A terület végleges funkciója 1899-ben alakult ki: a Műegyetem campusát költöztették ide. A döntést a telek kedvező ára (négyszögölenként 60 koronáért tudták felvásárolni), belvároshoz közeli, központi fekvése, jó közlekedése, a dunai panoráma és a későbbi bővítés lehetősége indokolta.

Az egyetem 12 millió koronából gazdálkodhatott: ebből kellett finanszírozni a telekvásárlást és az építkezéseket is. A Duna szabályozásából származó, 6-9 méteren feltöltött mocsaras területen sokszor akár a Duna vízszintje alá méterekkel is túlnyúló alapozást kellett alkalmazni, ami megnövelte ugyan a kivitelezési költségeket, de arányaiban így is olcsóbb volt ide építkezni.

A munkálatok irányításával Czigler Győző egyetemi tanárt, az ókori építészet professzorát bízták meg. 2500 hallgatóval tervezett, erre készítette el a telek beépítési tervét. A korabeli campusokhoz hasonlóan pavilonos elrendezésben gondolkozott, összesen 12 épülettel. Az elrendezés egy 4 udvarral tagolt, Dunára néző központi épület köré összpontosult, melyhez kisebb szárnyak és a könyvtár csatlakozott, diadalívvel és folyosókkal. A többi épületet a határoló utcák mentén rendezte el. Ez a terv Czigler 1905-ben bekövetkezett halála miatt csak részlegesen valósult meg, az építkezés vezetését ezután Hauszmann Alajos vette át. Sok helyen módosított a terveken, többek között az építési anyagárak növekedése, és az intézmény felépítési változásai (új tanszékek) miatt. A pavilonok számát a költségek csökkentése céljából 10-re redukálta.

Hauszmann csak a Központi épület, a Geodéziai obszervatórium és a kerti létesítményeket tervezte meg, és inkább az építkezés irányításával foglalkozott. A tervezői feladatokkal és az építési művezetéssel Pecz Samu műegyetemi tanárt bízta meg, aki munkájáért később udvari tanácsosi címet is kapott.

 

CH – Kémiai épület

Egyedül ez a épület őrzi tökéletesen Czigler eredeti elképzeléseit. Az épület kontúrjai követik az utca vonalát: a tervező a város felé fordította volna az épületeit, a köztük lévő zöldterületnek csak kitöltő, közlekedő szerepet szánt.

A hegyesszög alakú telekre épült ház neoreneszánsz kapuzatával, reprezentatív bejáratával, fa szerkezetű, kupolát imitáló tetőfelépítményével meghatározta az egyetem Gellért téri arculatát.

A szétnyíló tömeg csuklópontjába reprezentatív, háromkarú lépcső került, a belső udvar földszintjére építették a CH max üvegtetős nagyelőadót. Az oldalfolyosós közlekedési rendszer biztosította, hogy mindenhova jutott természetes bevilágítás.

Az épületre a teljes egyetemi építési költségek 10%-át, azaz 1 millió koronát szántak, ami végül 1,36 millióra kúszott fel. Az építkezés során egy direkt erre a célra épített kísérleti anyagvizsgálati laborban ellenőrizték a betervezett anyagokat és szerkezeteket.

A II. világháború során olyan súlyosan megsérült az épület kupolája, hogy már nem is próbálták meg helyreállítani. Azóta többször felmerült az igény a tetőfelépítmény rekonstrukciójára, mellyel visszaállna az eredeti Gellért-tér felé néző homlokzat egysége.

A helyigény folyamatos növekedése miatt beépítették a belső udvar loggiáit, a tágas folyosókat, és a II. emeleti padlásteret is.

A 4-es metró nyomvonala benyúlik az épületkontúr alá, ami az alagútfúrás során komoly problémákat okozott: 60 mm-t süllyedt a Duna felőli homlokzat. Azóta a süllyedés megállt, a kapott kártérítésből a szerkezeteket megerősítették.

F – Fizikai épület

Az épület kivitelezése Czigler tervei szerint indult meg, akinek kezelnie kellett a tervezés közben fellépő folyamatos helyigény-változásokat (pl teljes új tanszékek alakultak meg).

Czigler az F épületet is az utcára rendezte, U alakú alaprajza egy cour d’honneur-ös udvart (három szárnnyal körülvett díszudvar, eredeileg a francia kastélyépítészetben alkalmazták) fog közre. Homlokzata kétszintes palotahomlokzat.

Az U alaprajzban mindhárom tanszék (Elektrotechnikai, Kísérleti Fizika, Technikai Fizika) külön szárnyat és külön bejáratot kapott.

Czigler halála után a tervezést egyrészt saját irodája, másrészt Pecz Samu és Hauszmann Alajos folytatták. Hauszmann kissé módosított a terveken: a középső szárnyban a bejárattal szemben hátsó kert felé is megnyitotta az épületet, ami így árjárhatóvá vált. A Budafoki úti előadótermekhez saját lépcsőházat csatolt, ami biztosította az előadók közvetlen megközelítehetőségét, de a homlokzat így kitolódott a egészen az utcáig.

Az épületet magas színvonalú, korabeli technológia jellemzi: villanyvilágítás, liftek, légszesszel működő (gáz) fűtés, dieselmotoros áramfejlesztő. Ez kissé kontraszban áll a stílusban tervezett öntöttvas oszlopfőkkel, historizáló részletekkel, nyílászárókkal, kovácsoltvas korlátokkal.

Megépítése óta az épület külsejét csak az akkumulátortelepek elbontása után hozzáragasztott transzformátorállomás és a cour d’honnour-ba beépül az Atomfizikai Tanszék (FA) épülete változtatta meg, de nem engedték a többször felmerülő emeletráépítést. Így nagyjából megmaradt az eredeti épület egysége, arányai, megjelenése.

Azonban belső közlekedési rendszere és a tanszékek elosztása függőleges és vízszintes síkon is teljesen felborult, az új tanszékek, átalakított alaprajz, felszabdalt és beépített közlekedők miatt.

K – Központi épület

1906-1909 között, Hauszmann Alajos tervei alapján épült, a késői historizmus jegyében.

Az épületnek két fő irányultsága van: a K-Nyi főtengely, erre fűzték fel a hangsúlyos, díszes középrizalitot, az előcsarnokot, és a Díszudvart (ma Aula).

A Dunával párhuzamos hossztengelybe épültek a dunai szárny lépcsőházai az általuk közrefogott előadótermekkel. A dunai homlokzatok végét két-két belsőudvarral rendelkező rizalitos tömeg zárja, a tetőn saroktornyokkal.

Az udvarok közül eredetileg csak a bejárat utáni Díszudvar volt fedett.

Az épületben nagyon korszerű volt a közműellátás: gőzlégfűtés, termosztátok, szellőzőkészülékek, váltó-és egyenárammal működő mesterséges világítás, közlekedőkben gázvilágítás is volt. Az eredeti gázlámpákból 2 maradt fent a főbejárat előtt, ezek ma is működnek.

Az épületet Hauszmann eredetileg 6 szintesre tervezte. A legalsó szint az alapok és pincze (mai csőalagút), mely egy járható közműalagúton keresztül az egyetem összes épületével összeköttetésben van. A II. világháborúban légoltalmi pinceként funkcionált, és itt működött a 2006-os tűzvészig a lőtér is.

Efölött az alsó földszint (ma földszint) található, laborokkal, raktárakkal. A földszint (ma magasföldszint) a bejárat szintje, a Díszudvarral, tantermekkel, szertárakkal, tanári- és klubhelyiségekkel. Az  I. emelet a legdíszesebb, a II. világháborúig itt volt a Díszterem, az ünnepségek helyszíne, mely egy két szintet átfogó, kosáríves, hevederes, vasbeton-dongaboltozattal fedett reprezentatív terem volt. Ezenkívül  a szinten a mérnöki és gépészmérnöki kar termei voltak megtalálhatóak. A II. emeleten voltak az építészmérnöki kar termei.

Hauszmann a homlokzat kialakításánál szerette volna hangsúlyozni a tanintézmény jelleget.

A homlokzat jellemző anyagai a színes zománcozott betétekkel tarkított tégla, faragott kő, pirogránit.

A főhomlokzat középrizalitja a hármas kapuból, és felette Díszterem homlokzatából áll: 6 db 2 szintet átfogó korinthoszi oszlop, közötte hatalmas ablakokkal. A saroktornyok közötti attikán eredetileg obeliszkek álltak.

A sarokrizalitok homlokzata valódi nagypilaszter-rend, zárópárkány alatti relief-szerű fejezetekkel.

A többi homlokzati részen az alsó földszint és földszint összefogásával alakította ki a lábazati sávot, efölött nagypilaszter-rendhez hasonló tagolást hozott létre.

A főbejárat előtt 4 db, kétszeres életnagyságú allegorikus női kőszobor állt: ők a mérnöki, építészmérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki tudományokat jelképezték.

A központi épületben is állandóak voltak az átépítések, bővítések: 1909-ben adták át, de már 1910-es évek elején üvegtetővel fedték be a még beépítetlen Duna felőli udvarokat.

A helyhiány miatt többször felmerült az emeletráépítés, amely végül 1941-42-ben történt meg: gondos tervezéssel az eredetileg magasabbra épített sarokrizalitok szintjéhez igazították a 3. emelet szintjét. A Duna menti homlokzaton ez túl nagy változás lett volna, ezért ott meghagyták az eredeti kialakítást. A rákövetkező években a maradék udvarokat is lefedték, így nem maradt nyitott belső udvar az épületben.

A II. világháború során hetekig frontvonal volt az épület, hadianyag-központként is működött, ráadásul gépágyú- és gépfegyverszék is volt benne: emiatt folyamatos támadások érték, jelentős károk keletkeztek: sok helyen a födémek teljesen földszintig beszakadtak, a Díszterem boltozata leomlott, elpuszutlak a bejárat díszei, az allegorikus szobrok, és a műszaki berendezések jó része. Megsemmisült a Műegyetem ünnepélyes zárókőletétele során a K épület főfalába rejtett zárókő okmány is.

A helyreállítások 1953-ra fejeződtek be.Az I. és II. emeleti tervek nagyjából őrizték az eredeti kialakítást, II. emeleten nagyobb változásokat eszközöltek. A Dísztermet nem állították helyre, felosztották kisebb termekre, a II. emeleten pedig a Szkéné színház működik benne.

Végül megtörtént az emeletráépítés a dunai oldalon is, belső udvarra néző tantermekkel.

Könyvtár

Pecz Samu tervezte, aki egy funkcionálisan átgondolt, korszerű könyvtárat hozott létre. A Központi épülettel a szintén Pecz által tervezett Sóhajok Hídja köti össze, felette a magasföldszinten zárt folyosón lehet átjárni az épületek között.

Egy központi előcsarnok és lépcsőház köré csoportosulva teljesen elkülönül a feldolgozás, raktározás, olvasótermi funkciók területe. Ezek az elkülönülő tömegek biztosítják minden funkció megfelelő megvilágítását. Hauszmann javaslatára, a központi épület tömegének ellensúlyozására került bele a tervekbe a “huszártorony” (óratorony).

Az épület eklektikus stílusú, román és gótikus elemekkel, megjelenése szakrális épületekre emlékeztet. A tervező különleges boltozatokat használ: például poligonális lezárású olvasóteremben téglából készült hálóboltozatot, mely építésekor legnagyobb volt a világon (ívköre 16,5 m).

Az épület belső burkolatait és a tető zománcozott cserepeit a Zsolnay-féle Porcelán Fayance Gyár Rt. készítette. A reprezentatív ablaküvegek Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestő munkái voltak, ezeknek terveit sajnos nem ismerjük.

Az olvasóterem falán eredetileg volt egy szekkó (a freskónál kevésbé időtálló falfestmény), mely a technika fejlődését ábrázolta.

A raktározást újszerű, födémhez rögzített állványokkal oldották meg, melyekről az 1 m hosszú vas polcok leakaszthatók, könyvekkel együtt szállíthatóak.

A könyvtárban már megnyitásakor elektromos világítás működött, a megfelelő hőmérsékletet légfűtés biztosította.

Ferenc József részt vett a Műegyetem zárókőletételén, ezért a királyi párt ábrázoló carrarai márvány szoborcsoport került a könyvtár előterébe (eredetileg a Parlamentbe szánták).

Pecz Samu az épületet eredetileg félmillió kötet elhelyezésére alkalmasnak tervezte, 12 szintes raktárral, amely két ütemben valósult volna meg.

A könyvtárban a II. világháború során jelentős sérülések keletkeztek: megsemmisültek a legértékesebb könyvek, az olvasóterem neogótikus berendezése, az összes ablaküveg, a bejárati ajtók, és a könyvkiadó pult.  Ezek helyreállítása a világháború után nem volt az épülethez méltó. 1977-ben a könyvtárat műemlékké nyilvánították, az ezt követő sorozatos rekonstrukciók, helyreállítások következtében ma már közel az eredeti formájában láthatjuk az épületet.

MM-MG – Műszaki Mechanika és Mezőgazdasgái Géplaboratórium épülete

Pecz Samu tervei alapján épült 1906-1909 között

Szabálytalan, U alaprajzú épület, változatos tömegekkel, melyek reprezentatívak, kissé kastélyszerű megjelenésűek. Pecz változatos tetőformákat alkalmazott: meredek magastető, lapostető, nyeregtetők, oromfalak váltják egymást. A laposabb részek közé helyezett toronnyal teremtette meg az egyensúlyt a különböző tömegek között.  Ez eredetileg víztoronyként funkcionált, de az átépítések során beépítettek 4 födémet, így most 4 szinten tantermek vannak benne.

A homlokzatok formavilága Pecz többi épületéhez hasonlóan a középkort idézi.

 

MT – Mechanikai Technológia

Pecz Samu tervei alapján épült, 1907-1909 között.

Egy földszintes lapostetős csarnokből és egyegyemeletes magastetős épületszárnyból álló épület. A csarnok vasbeton tartószerkezetű, nagyméretű felülvilágítókkal, a csarnok főbejárata és az emeletes rész téglafalazatú. Homlokzatán középkori jellegű pártázatok, tégla és vakolt felületek váltakoznak.

Asztalosműhely, gépműhely és szövőműhely is működött itt.1948-ban a keleti oldalához csónakházat építettek a Műegyetemi Evezős Club számára (korábban valószínűleg a Központi épület egyik utoljára beépített belső udvarában volt a csónakház). Ez később műhelyként funkcionált, egészen 2003-ig, amikor lebontották.

2007 és 2011 között rekonstruálták az épületet, melynek során megmaradtak pecz Samu eredeti elképzelései, de az átalakításokkal az épület alkalmazkodik a modern használati követelményekhez.

Hő (régen Kh) – Kazánház és kémény

1907-1909-ben épült, Pecz Samu tervei alapján. A kazánház egy nagyméretű nyeregetős csarnoktérből, és az ahhoz szervetlenül csatlakozó tömegekből állt. Kapcsolódott hozzá egy 39,5 m magas falazott gyárkémény, egy 50 m3-es víztározóval.

Pecz az ipari funkció ellenére inkább reprezentatív formálású, keleti és nyugati oldalán középkori bazilikákat idéző homlokzattal ellátott épületegyüttest tervezett.

A kazánházban termelték a teljes campus központi fűtéséhez és munkagépek hajtásához szükséges hőmennyiséget. A kéményhez a keletkező füstgáz a földalatti füstfolyosókon érkezett. A használatbavételi engedély szerint a kéményt füstfogóval kellett ellátni, a kazánt füstemésztővel felszerelni, tüzelésre pedig csak füstmentesen égő anyagokat lehetett felhasználni.

A kazánházban égy “Röck István Budapest” gyártmányú Tischbein kazán szolgáltatta a Műegyetem összes helyiségének fűtését.

A termelt gőz földalatti folyosókban jutott el az épületekhez, biztosító és tartalékszelepekkel: üzemhiba esetén egy-egy épület kizárható volt a rendszerből.

1926.ban 55 m-esre növelték a kéményt. 1951-ben a déli oldalhoz földszintes, lapostetős kiszolgáló épületrészt toldottak, mely összefogja a kazánházat és kéményt

1964-től az egyetem épületeit folyamatosan kapcsolták rá a távfűtési hálózatra. A funkcióját vesztett kazánház az 1970-es évek közepétől Hőtechnikai Berendezések Laboratóriumaként működött tovább. Folyamatosak voltak az átépítések, és változatosak a funkciók: pl lakás, nyomda, hőközpont, parkoló.

Az épület rekonstrukciója folyamatban van, egyes részeit már sikerült helyreállítani (pl Kazánház)

L – Géplaboratórium

Pecz Samu tervei alapján épült 1907-1909 között.

Az összesen 1300 m2 alapterületű épület két egységből állt: a nagymértű, üveg felülvilágítós gépcsarnokból, és a hozzá északról csatlakozó, a csarnokot eltakarni próbáló földszintes lapostetős épületszárnyból. Az ötvenes és hetvenes években bővítésekkel toldották meg, melyek nem csatlakoznak szervesen az eredeti tömeghez, és a csarnokot is felosztották kisebb egységekre.

Geodéziai Obszervatórium

A Hauszmann Alajos tervei alapján épült csillagvizsgáló a K épület délnyugati sarkához közel, pontos észak-déli tájolással épült.

Az L alakú földszintes épület összesen három fő helyiségből állt: a melegedőszobából és két, elhúzható acélszerkezetű tetővel épült obszerválóhelyiségből.

Az 1947-es feljegyzésekben már “rom”-ként szerepel, 1948-ra el is bontották.

FORRÁS

Armuth Miklós, Lőrinci Zsuzsa, Gy. Balogh Ágnes, Frey György Péter, Kalmár Miklós, Kiss Zsuzsanna Emília, Zsembery Ákos: MŰEGYETEM a történeti – the historic CAMPUS (ISBN: 978-963-313-090-2)

Events of the house