Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.
A Szilágyi Dezső tér 4. számú ház 1911 és 1913 között épült, Kopeczek György, Hauszmann Alajos-tanítvány építész tervezte. Építtetője báró vaskövi Förster Nándor volt, a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára és a Diósgyőri Magyar Királyi Vas-és Acélgyár igazgatója, a gépgyártulajdonosok és gyárigazgatók klubjának elnöke. A ház helyszínen előregyártott fejlemezes vasbeton gerendáit az osztrák báró Spittel Adolf beton és vasbeton építési vállalkozása készítette. (A szerkezet szabadalmi neve Stener-Negrelli födém volt). A háznak sok szép szecessziós kovácsoltvas dísze, Róth Miksa műhelyében készült homlokzati üvegmozaikja van, annak idején (a 2. világháború előtt) két liftje is volt (az egyik a lakóké, a másik a cselédségé), beépített központi porszívó rendszer tette a lakásokat még komfortosabbá.[1][2]
Bartók Béla születésének 135. évfordulója alkalmából a Budavári Önkormányzat megemlékezést tartott a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatti emléktáblánál. (2016)
Videó forrása: YOUTUBE [Budavári Önkormányzat]
Az épület arról is nevezetes, hogy 1922-28 között lakója volt Bartók Béla (az egyik 1. emeleti lakásban, első feleségével, Ziegler Mártával élt itt)[3][4] és 1913. január 31-én itt született Amritha Sher Gil a neves indiai-magyar festőművésznő, Baktay Ervin unokahúga. Szülei - Umrao Singh pandzsábi arisztokrata nyelvész professzor és felesége, Gottesmann Antónia zongoraművész - Puccini tanítványa - 3. emeleti lakása társasági szalonként működött, az indiai kultúra iránt érdeklődő értelmiségiek egyik találkozóhelye volt.[5][6] Bartókra emlékezve a ház udvarán rendszeresen vannak „udvarkoncertek” - eddig 14 koncert volt az elmúlt években. 2013-ban, a ház 100 éves születésnapján Bartók Kékszakállújának zongorakíséretes verziója hangzott el.
Szemelvény forrása: Friss Ujsag, 1912. 17. évf. 198. sz. p. 10. [ARCANUM]
Az épület sokáig „városképi jelentőségű” volt, majd a kategória megszűntét követően jelenleg helyi védelem alatt áll.[7] A ház lakói jelentős anyagi áldozattal rendbe hozatták a két utcai homlokzatot, újragyártatták a bejárati kapualj márványmozaik burkolatát és a lépcsőház Zsolnay kerámia burkolatának a pótlása is elkezdődött.
Szemelvény forrása: Budapesti Hírlap, 1911. 31. évf. 256. sz. p. 12. [ARCANUM]
A Szilágyi Dezső tér korábban vásártér volt: míg itt napi-és heti piacokat, a felsővásártéren, a mai Batthyány téren országos kirakodóvásárokat tartottak. Magát a teret később hívták az itt cserépedényeket árusító göncsérekről Cserép, ill. Fazekas térnek, s 1903-ban nevezték el Szilágyi Dezső államférfiról.[8] Addigra már állt a téren a Pecz Samu által tervezett, különleges alaprajzi megoldású református templom,[9] valamint az egyházközség által építtetett, Szilágyi Dezső tér 3. számú lakóház, melyet Sándy Gyula tervezett.[10]
Ennek szomszédságában egészen az 1910-es évek kezdetéig egy copf stílusban emeletessé alakított épület állt a 4. szám alatt, melynek legutolsó tulajdonosai Höhn Keresztély harisnyakötő-készítő mester és Schuchmayer Mátyás darabontkapitány voltak az UrbFace adatbázisa szerint, ahol egy archív fotón megtekinthetjük a régi épületet is, amelyben pékség és hentesüzlet is üzemelt.[11]
Fazekas (ma Szilágyi Dezső) tér 4. A ma látható épület copf stílusú elődje. (1904)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01426129]
A telken 1911-ben kezdett el építkezni[12] vaskövi Förster Nándor, a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának igazgatója.[13]