Zárt ház

Várkert rakpart 16.

  • Architect:

    Weinréb Fülöp , Spiegel Frigyes
  • Built:

    1897
  • Build by:

    Mandl Manó és Mandl Ármin
  • Builder:

    Weinréb Fülöp
  • Function:

    lakóház
  • Researched:

    2017
  • Parcel Number:

    6243
  • Research:

    Dr. Lukács Zsófia

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

1. Az utca és a telek

A jelenlegi épület valahol ott áll, ahol a Budai vár az 1868-as ostromakor a déli ágyúsáncok húzódtak, az Ördögárok és a Budai vár déli kortinafala között félúton. A terület a korabeli metszetek és térképek tanúsága szerint már a középkor óta beépített volt a közeli révátkelő, a napsütötte hegyoldalak, a hévízű források virágzó településrészt alakítottak ki, melyet a hódoltság alatt a törökök is tovább használtak. A visszafoglalás után a területre rácok települtek be. Az első ránk maradt térképek az ostrom kapcsán és ezt követően születtek. Ezen a jelenlegi háztömb már szerepel – feltehetően a korábbi falak és romok felhasználásával épült újjá. Keletről a rakpart, nyugatról a fő utca kíséri. A 18. századi metszetek elnagyolt rajzai alapján kétszintes (földszint+emelet) lakóházak álltak egymáshoz tapasztva, tetőgerincük a Dunával párhuzamosan húzódott. Az 1811-es budai tűzvész nem kímélte a Tabánt, feltehetően egy újabb építés tehető az ezt követő időszakra. Az első fotó 1890-ben készült erről a szakaszról, ekkor még álltak ezek az egyszerű, klasszicizáló házak. Budapest rohamos fejlődése végül Buda ezen részére is kiterjedt, a telkeket tehetős befektetők vásárolták meg, akik nem túl elegáns, kisebb, de a korábbinál  jóval magas bérházakat emeltek a korábbiak helyére.

A Fő utca a korai térképeken németül Haupt gasse néven szerepel, 1882-től kapja a Döbrentei utca nevet (hőgyészi Döbrentei Gábor költőről és királyi tanácsosról. Élt 1785-1851.). A Duna felőli oldal 1854-ben Donau Zeile nevet viselte, később már magyarul Várkert rakpartnak hívták. Ez alól csak röpke ideig tettek kivételt: 1912-37 között Zita királynéról nevezték el,  1945-ben rövid ideig Belioannisz rakpartra keresztelték.

2. A korábbi épületek

Az igen keskeny telken álló épületnek ismerjük az elődjét is. 1811-ben a tabáni tűzvészben megsérült lakóházat bővítette ki Jakob Knauer és Gottlieb Kastl üvegesmester tulajdonosok.1 A középen levő udvart mindkét utca felől meg lehetett közelíteni. A  fő nézete és bejárata a Döbrentei utcára nyílt. Ebbe az irányba háromtraktusos (szoba -konyha-szoba) beosztású szárnyat alakítottak ki. Az udvarról lépcsőn lehetett az emeletre jutni, innen kőkorláttal lezárt loggia vezetett az első és a hátsó lakásba. A lépcső mellett szintenként egy-egy closett nyílt. A Duna felé eső részen a földszinten talán raktárhelyiség lehetett, az emeleten két szoba, egy konyha és egy kamra kapott helyet. Az építész Dankó József volt.

3. A jelenlegi épület

A keskeny épületet 1897-ben vásárolja meg Mandl Manó és Mandl Ármin kereskedő Enders Henrik Lajos „magánzó”-tól.2 A két építtető csakhamar  ötszintes épületet terveztet és emel a lebontott ház helyébe. Budapest talán egyik legkeskenyebb, de mindenesetre a leglátványosabb épületét Weinréb Fülöppel és Spiegel Frigyessel terveztetik meg, akik a kivitelezésért is feleltek. A felettébb keskeny hely nem tett lehetővé nagyvonalú kialakítást. A szűk udvara meglehetősen sötét.

A homlokzat a tervtárban megőrzött terveknek megfelelően készült el. A homlokzat attraktivitását a gótizáló architektúra mellett a piros tégla és a fehérre festett kőelemek, nyíláskeretek kontrasztja adja. A Várkert rakpart felől mindössze egy széles szoba bújuk meg a homlokzat mögött. A földszinten a bejárat ennek teréből vesz le, a kapu mögött meredek lépcső vezet a tulajdonképpeni lépcsőházba, majd innen a pici udvarra. Az udvar mellett csak egy két méter széles traktus fér el, ide kerültek a lakások konyhái. A lépcsőház melletti ablaktalan szakaszba előszobát és egy pici lichthof felé néző kamrákat helyeztek el. Magát a pici udvart is tovább szűkítik a lépcsők, rövid folyosószakaszok, melyeken a lakásokba lehet bejutni. A Döbrentei utca fele egymásból nyíló, egymás mögött elhelyezkedő két szobát tudtak kialakítani. Amilyen szép kívülről, olyan szűkös belülről az épület.

A Döbrentei utcai homlokzata hasonlóan tégla és fehér kő felhasználásával készült, de bejárat innen nem nyílik. Az első emeleti lakás még alárendelt szerephez jut, mely a homlokzatra is kivetül: alacsonyabb belmagassága, egyenes záródású ablakai is ezt mutatják (szintenként két ablak mindössze). A következő két szint a szomszédos neoreneszánsz épülethez hasonlóan egybe kezelték, itt volt a tulajdonos lakása is elhelyezve. Az ablakok itt kettő-kettő csúcsíves záródású csoportba vannak fogva. Egy övpárkány után a harmadik emeleti csúcsíves ablakok következnek, különösebb díszítés nélkül. Végül a legfelső szint már a főpárkány alá „szorul be”, egyenes záródású ablakai alacsony belmagasságot sugallnak.

A Duna felőli homlokzat ennél attraktívabb. A földszint fehér kváderezést kapott, egybe van fogva a szuterénben kialakított műhely ablaka és a földszinti lakás egyszerű nyílása. Az első emelet három ablaka egy gótikus ívbe van összefogva, kissé zártabb kőkorláttal kerített, három konzolon nyugvó erkély került elébe, mely hozzákapcsolódik a felette levő bábos korláttal is kiemelt második emeleti ablakcsoporthoz. Az erkélyek tervlapon szereplő kő konzolait jelenleg igen csúnya acél gerendák pótolják, pedig még ’56 után az egyik szép konzol megvolt. A második emeleti ablakok lezárása a legdíszesebb a homlokzaton, a nyalások feletti gótikus szamárhátíves záródású mezők stukkó díszeiben az építtetőkre utaló M betű rajzolódik ki. A legfelső szintet szinte teljes szélességben elfoglalja az öt mérműves záródású ablakcsoport, melynek minden második tagja vakablak. A 6,20 m széles, 22 méter magas épületet egy különleges karaktert adó manzárdháromszög zárja le.

„A tulajdonosváltások sorát követően, a IV. szinten lévő tetőtér az 1930-as években Marafkó Ferenc építőmester által került beépítésre. Az új lakás két utcai szobával, konyhával, fürdőszobával, kamrával, hallal, mellékhelyiséggel és ruhatár szobával készült el, a szinten mosókonyhával is kiegészítve. A 60-as években a Műemlék Felügyelőség az épületet védetté nyilvánította, felújítására pedig a lakók is nagy gondot fordítottak.”3

A szűk udvarba valamikor a (60’as években?) üvegfalú, acél szerkezetű lift épült be.

4. Az építtető:

Mandl Manó, Mandl Ármin. Jól prosperáló kereskedő famíliából származnak, Mandl Manó 1897-elején még fiatal ember lehetett. Családjukkal a Tárnok utca 26.-ban laktak, melyet a Brunszvik családtól vásároltak meg.4 Mandl Manó 1902-ben házasodott meg kiskorú Grosmann Johannát vette el, 1945ben halhatott meg. A két „rőfös-kereskedő” volt, azaz méteráruval kereskedett.5

5. Az építész:

Weinréb Fülöp Spiegel Frigyes: Spiegel Frigyes (1866–1933)  Weinréb Fülöppel  (1863–?) együtt dolgozott, akivel 1895-ben nyitottak közös irodát az Erzsébet körút 33.-ban. Együttműködésük évei alatt sok Felvétel a szótárba, majd szecessziós bérházat terveztek, szinte kizárólag a pesti oldalon: a VI.,VII., IX. és később a XIII. kerületben. Spiegel Frigyes elsősorban a tervezés kreatív részével, Weinréb Fülöp a szerkezettel foglalkozott. Ez a bérházuk a budai oldalon kivételt jelent, már csak azért is, mert ebben az évben készült el saját kivitelezésben Spiegel Frigyes úttörő, bécsi szecessziót elhozó munkája az Izabella utca 94. szám alatt.

Sources

  • (1) (HU BFL - XV.17.a.301 - 2)
  • (2) (HU BFL - VII.151 - 1897 - 1497)
  • (3) (http://lasdbudapestet.blogspot.hu/2013/01/amszterdam-budapesten-mandl-haz.html)
  • (4) (HU BFL - VII.151 - 1889 - 1170)
  • (5) Budapesti Czím- és Lakásjegyzék (https://library.hungaricana.hu/hu/view/BPLAKCIMJEGYZEK_09_1896-1897/?pg=362&layout=s&query=mandl%20man%C3%B3)

Events of the house