Programs of the house

Zenta utca 1-5. (Bartók Béla út 22. Budafoki út 17/a-b-c. és 19.)

view on map
+9
  • Architect:

    Lágymányosi Fischer József
  • Built:

    1926, 1927, 1928
  • Builder:

    nincs adat
  • Function:

    lakóház
  • Opening hours:

    SZOMBAT-VASÁRNAP 11:00-17:00
  • Researched:

  • Parcel Number:

    5516, 5513, 5517/1, 5517/2
  • Second address:

    Bartók Béla út 22., Budafoki út 17/a-b-c, Budafoki út 19.
  • Photo:

    Perdy-Fazakas Brigitte
  • Research:

    Agócs Gyöngyvirág, Nagy Kata, Szij Barbara
  • Volunteers:

    Fekete Fanni, Kohajda Rebeka, Kurkó Andrea

Description

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Az 1910-es évektől már megfigyelhető tendencia volt a mai I., XI. és XII. kerületekben az új társasház-együttesek építése. Ilyen például a Bartók Béla út és környéke, ahol összefüggő utcasorokat alkotnak a társasházak, amelynek erős hangulat- és jellegformáló hatása volt és van a mai napig az említett városrészekre nézve. A Bartók Béla útra merőleges utcákban is izgalmas beépítésű házakat találhatunk, ilyen a Zenta utca 1–5. is. Az olyan társasházépítő szövetkezetek számára, mint amilyen az Uj Otthon Társasház Szövetkezet és a Budafoki út 15-17. Társasház Szövetkezet is, kiemelten fontos volt, hogy csak jó tájolású, szabályos telkeket vásároljanak meg. Úgy akartak többszintes városi bérházakat létrehozni, hogy közben minél inkább megtartsák a környék kertvárosi jellegét, annak minden előnyével együtt. Így leggyakrabban csak az utcafront került teljes beépítésre, gyakoriak az egymáshoz csatlakozó hátsó kertek, néha az előkertek is. Pontosan erre ügyelt (Lágymányosi) Fischer József is 1926 és 1928 között, amikor megtervezte a Zenta utca 1–5. szinte utca hosszúságú épületét, hiszen nincs lakó, akinek az ablaka ne kapna kellő napfényt, ebben legnagyobb szerepe pedig az előkerteknek és utca felé nyitott franciaudvaroknak van. Fischer ügyesen, meanderes, kígyózó vonalakkal elérte, hogy a beépítés során egyetlen lakószoba se nézzen zárt udvarra, még a szomszédos házak tűzfalával kapcsolatban álló kislakások sem.[1]


Kép forrása: Az Est hármaskönyve, 1928. Az Est Lapkiadó Rt., Budapest, 1928. p. 727. [ARCANUM]

A társasház lejtős terepen foglal helyet, kétoldalt zártsorú beépítéshez kapcsolódik, így alkot egy lakóépület-csoportot. A Zenta utca felől négy előudvarral, a Budafoki út felől egy előudvarral rendelkezik. Alaprajzát tekintve hosszfőfalas, kéttraktusos. A ház magasföldszintes, négy-, helyenként ötemeletes, magastetős. A 2-4 szobás – bizonyos esetekben plusz hallos – lakásokat zárt folyosós lépcsőházakból lehet elérni, amelyeket függőfolyosós rendszer köt össze. A folyosókra egyedül az akkori cselédszobák és konyhák néznek. A magasföldszint záradékáig a homlokzatot lábazatszerű barázdáltság jellemzi, helyenként art deco jellegű díszítés is helyet kap rajta. Az első emelettől a házat lapos ívű zárterkélyek osztják fel, ezt az egységet felülről az utolsó előtti szint bontja meg, aminek a padlóvonalánál markáns osztópárkány fut körbe, jelezvén azt, hogy a legfelső szinten a zárterkélyeket nyitott teraszok váltják fel. A félköríves erkélyek és a ház lekerekített sarka összességében dinamikusan hullámzó domborzatot alkotnak, amibe a sűrű osztatú ablakok tökéletesen belesimulnak, ezzel kölcsönözve némiképp hagyományos jelleget a háznak. A három kapualjból a két szélső épület tulajdonképpen tükörszimmetrikus képei egymásnak, 6 emeleten nagypolgári lakásokkal, a földszinten üzlethelyiségekkel, pinceszinttel és padlással, a tetőtérben pedig egy műteremlakással.[2]

A Zenta utca 3., a középen elhelyezkedő épület működésében és kialakításában is különböző – ezt a részleget kislakásos bérháznak szánták, szálló jelleggel működött, ahol a szobák átlag mérete 18m² volt közös fürdővel a folyosón, és egy közös, 160m²-es tetőterasszal. A szélső szárnyak kiszolgálószemélyzete lakott itt, valamint a Műszaki Egyetem tanítói bérelhettek itt szobát. Később több szoba egybenyitásával és komfortosításával társasházzá alakították, így ma már csak a főfalai vannak a helyükön. 1944-ben összesen 63 lakást jegyeztek az épületben; az ekkori tulajdonosokat, Bosnyák Imrénét és Sárkány Györgynét (akik egyébként nem laktak itt), valamint néhány lakót zsidó származása miatt sárga csillag viselésére kötelezték.[3] A ‘44-es nyilvántartás szerint egy bizonyos lakó, Rozental Endre ekkor már 2 éve, 1942. december 15. óta „munkaszolgálatot teljesít”. Ekkor a lakók által befizetett éves lakbér 85,81 forint és 42,90 forint között mozgott.

A 3-as szám alatt, a félszuterén helyiségben volt megtalálható a már csak emléktáblán felfedezhető Kis Rabló Étterem és Söröző – ami bizony szinte egyidős volt az épülettel, hiszen vele együtt nyílt az 1920-as évek végén. A Kis Rabló Éttermet az 1920-as években Szüts Lajos üzemeltette, az akkori Gróf Hadik laktanyától pár percre.[4] A Kis Rabló egyik jellegzetessége az ablakain található kör alakú, színes ólomüveg betét, benne álarcos lovas rablókkal, pisztolyokkal és két vándormuzsikussal.[5] 1973-ban védett vendéglátóhellyé minősítették. Nagyhatású társadalmi események színhelyeként vált még közismertebbé, átmeneti politikai színtér volt: a frissen párttá alakult, törvényessége elismeréséért kiálló FIDESZ első találkozóját is itt tartotta. A 2000-es években már Kisrabló Pub és Cocktails Barként működő hely végül 2014-ben zárta be végleg a kapuit. Pár éve költözött ide a Bölcső Bár & Étterem, akik újra életet vittek a nagy múltú hely tereibe. 1989 óta a ház földszintjén lévő másik helyiségben üzemel a Holnap Kiadó.


Kép forrása: Az Est hármaskönyve, 1928. Az Est Lapkiadó Rt., Budapest, 1928. p. 727. [ARCANUM]


Lágymányosi Fischer József (1873-1942)
Kép forrása: Find a Grave [Thomas]

Az építész
A társasházépítésnek, akárcsak most, az 1920-as években is megvoltak a maga sajátosságai, bizonyos kivitelezési módszerek pedig jóformán összefonódtak egy-egy építész nevével, innen ered Lágymányosi Fischer József neve is (1873–1942), akinek teljes társasház-életműve Lágymányos felvirágoztatásához kötődik. 1901-től haláláig körülbelül 25 bérház megtervezéséért volt felelős. Azonban míg az első világháború előtt még romantikus, népies stílusjegyekkel díszített házakat alkotott – kortársait erősen utánozva –, addig a 20-as évekre sikeresen kiforrott a maga sajátos stílusa. Ékes példája ennek helyszínünk, a Zenta utca 1–5. Fischer Józsefről nem utolsósorban elmondható, hogy a 20. század első évtizedeiben gyakori résztvevője volt a párizsi, londoni és bécsi világkiállítások pavilonjainak, számos hazai és külföldi pályázaton kapott pénzjutalmat, valamint tagja volt az olaszországi képzőművészeti akadémiának.[6][7]

A lakók
A legmagasabban elhelyezkedő része a társasháznak a Zenta utca 1., ennek hajdani lakói között találjuk például Dr. Rásonyi Lászlót, a török nyelv és kultúra kutatóját, valamint Baky Győző festőművész–restaurátort. Jelenlegi lakója többek között a Budapesti Közlekedési Vállalat első női villamosmérnöke, aki mára már nyugdíjas éveit éli itt. A legalacsonyabban fekvő épület a Zenta utca 5., szintén tágasabb felosztású nagypolgári lakásokkal, Érdekesség, hogy 1990-ben itt forgatták Tímár Péter Csapd le csacsi! című filmjének pincejeleneteit. A forgatás még ma is élénken él egyes lakókban: „A nagy felfordulásra, arra még jó, hogy emlékszem!” Az udvarban régebben szerszámkészítő műhely működött.

A ház egy korai lakója révén a Zenta utca 1–5. párszor Az Est címlapján is feltűnt. 1929-ben történt ugyanis az eset, hogy a házban élő báró Orczy Lajosné, született Beke Olga „apró termetű kékselyemruhás asszony” (akinek házassága báró Orczy Lajossal elmondása szerint csupán azért történt meg, mert épp összeveszett szerelmével, és mindösszesen 8 hónapig tartott, amiből néhány napot éltek együtt) 1929 augusztusában revolvert rántott Sipeki Balás Károlyra, a Pázmány Péter egyetem professzorára. Balás Károly feljelentést tett a bárónő ellen, a vádak pedig életveszélyes fenyegetés, a revolver ellopása és közveszélyes munkakerülés voltak. A revolver ugyanis a professzor íróasztalfiókjából származott. A bárónő azzal védekezett, hogy egy vitájuk során, amikor is öngyilkossággal fenyegetőzött, Sipeki Balás Károly maga árulta el, hol találja a revolverét.[8]


Kép forrása: Az Est, 1931. 22. évf. 276. sz. p. 3. [ARCANUM]

A Délmagyarország tudósítása szerint a tárgyaláson kiderült, hogy az egyetemi tanár csábította el még évekkel azelőtt az addig ártatlan Beke Olgát, és később időnként kisebb pénzösszegekkel honorálta a lány barátságát. A viszony addig tartott, amíg a professzor meg nem nősült, közben pedig Olga – aki ekkoriban még manikűröslány volt a Gellért-fürdőben – is hozzáment Orczy báróhoz. Miután mindketten elváltak, a viszony hellyel-közzel folytatódott. Az események felemlegetése olyannyira felzaklatta a tudósítás szerint a bárónét, hogy anyjával együtt ki akart ugrani a bírósági épület ablakán, így a tárgyalást felfüggesztették.[9] Az ügy 1931. december 3-án folytatódott, ekkor a bárónő újabb revolveres merényletre szánta el magát, a professzor azonban „nem vesztette el lélekjelenlétét, rávetette magát az asszonyra és kicsavarta a revolvert kezéből”. A kiérkező rendőröktől megrémülve báró Orczy Lajosné szublimátpasztillákat vett be, amelyeket táskájában tartott, ezt követően kórházba szállították.[10]

1948. január 17-én 2 órakor és 18-án 5 órakor a görög szabadságharcosok megsegítésére az Elzett Vasárugyár kultúrcsoportja rendezett táncos mulatságot, amelynek helyszínéül a Zenta utca 1–5. szolgált, a jegyeket (4 és 3 forint) a gyár portásánál lehetett megváltani.[11]

Events of the house