2013. January 30. Irodalom – 1913

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Selmeczi Szonja: Az elszabadult emlékezet nyomában

1913 mozgalmas év volt. Véget ért az első balkáni háború, megjelent az első Chaplin film, megnyílt az első benzinkút, megszületett a dzsessz, Tisza István kormányt alakított. Az irodalmi életben is jelentős események zajlottak, hiszen ebben az évben jelent meg Marcel Proust regényfolyamának, Az eltűnt idő nyomában-nak első kötete, melyet Joyce Ulysses-ével és Musil A tulajdonságok nélküli emberével tart egyenrangúnak az irodalomtörténet.

Egy óra nem csupán egy óra; sokkal inkább egy illatokkal, hangokkal, tervekkel és hangulatokkal megtöltött edény…

/Proust/

1913 mozgalmas év volt. Véget ért az első balkáni háború, megjelent az első Chaplin film, megnyílt az első benzinkút, megszületett a dzsessz, Tisza István kormányt alakított. Az irodalmi életben is jelentős események zajlottak, hiszen ebben az évben jelent meg Marcel Proust regényfolyamának, Az eltűnt idő nyomában-nak első kötete, melyet Joyce Ulysses-ével és Musil A tulajdonságok nélküli emberével tart egy fontosságúnak az irodalomtörténet.

A XX. század elején új irodalmi trend kezdett terjedni, amit ma modernségként tartunk számon. Különösen látványos a változás a regény műfajában, ahol a a történet egyeduralmát átvette a cselekmény elmesélésének fontossága, a nyelvvel való játék és annak esztétikai kidolgozottsága. A korszak fontos képviselője a francia Marcel Proust, aki 1913-ban jelentette meg a hétkötetes monumentális sorozat első részét Swann címen.

Egy irodalmi sznob élete

Marcel Proust 1871-ben született a franciaországi Auteuil-ben. Viharos történelmi időben nőtt fel, születésekor a párizsi kommün elnyomását követő erőszakhullám folyt éppen, majd átélte a Harmadik Köztársaság megszilárdulását. Apja híres orvos volt, anyja gazdag zsidó családból származott. Proust világéletében gyenge egészségi állapottal rendelkezett, korán asztmát diagnosztizáltak nála. Ennek ellenére egy évig szolgált a francia hadseregben, majd jogi tanulmányokat folytatott a Sorbonne-on. Soha életében nem dolgozott, anyagi hátterének köszönhetően nem is szorult rá. 1896-ban önkéntesnek jelentkezett egy könyvtárba, de több időt töltött betegállományban, mint a munkahelyén, így felmondott. Proust homoszexuális volt, bár ezt soha nem vállalta fel nyíltan. 1903-ban apja, majd 1905-ben anyja is meghalt, jelentős örökséget hagyva fiukra, aki ezt követően teljes önállóságot és anyagi biztonságot élvezhetett. Élete utolsó 3 évében a világtól elvonulva alkotott, egészsége folyamatosan romlott visszatérő asztmás rohamai miatt. 1922 novemberében Párizsban halt meg tüdőgyulladásban.

A kezdetek

Proust fiatal korától foglalkozott az írással, egy iskolai lapban publikált először. Alíg 20 éves volt, mikor társasági lapot indított Le Mensuel címmel. Első regénye 1986-ban jelent meg Gyönyörűségek és napok címmel, amit kritikával fogadtak kortársai. Még abban az évben kezdett el dolgozni soha be nem fejezett regényén, a Jean Santeuil-en, ezt csak halála után adták ki. Bár nem tudott tökéletesen angolul, mégis Ruskin több művét lefordította. Nagy hatással volt rá a filozófus Henri Bergson, akinek az időhöz való nézetei megjelennek főművében is, valamint Anatole France, akinek műveltségét és eleganciáját csodálta .Bergson hozta létre a szubjektív idő fogalmát, ami annak a felismerését jelenti, hogy minden egyén számára eltérően halad az idő, azaz egy adott félóra valaki életében egy pillanatnak tűnhet, míg más óráknak éreztheti.

A nagy mű: Az eltűnt idő nyomában

Az eltűnt idő nyomában az emlékezés regénye. A gyermekkortól kezdve elevenednek fel a régi, elfeledettnek hitt arcok, események, helyszínek. Proust úgy vélte, akkor éljük át a tiszta boldogságot, mikor felidézzük és gondolatban újra átéljük az emlékeinket.

A francia szerző 1909-ben kezdte írni nagy művét, és 16 évig, egészen haláláig dolgozott rajta. A körülbelül 3500 oldalas mű első része 1913-ban, utolsó kötete 1927-ben, Proust halála után jelent meg. Az első kötetet kénytelen volt kiadó híján saját költségén kiadatni, mivel a francia irodalmi életben egyfajta irodalmi sznobként tekintettek rá. 1919-ben az első két kötet, a Swann és a Bimbózó lányok árnyékában közös kiadásban jelent meg, elnyerve a Goncourt-díjat, mellyel az év “legjobb és legképzelettelibb prózai művét” díjazták. A korabeli kritika több okból is megkérdőjelezte a döntést. Az olvasók Proust műve helyett Roland Dorgelès Fa keresztek című regényét ítélték érdemesnek a díjra. Az elismerést általában fiatal szerzők kapták, és Dorgelés műve hazafias módon számolt be az I. világháború eseményeiről. Vele szemben Proust ekkor 48 éves volt, egészségügyi gondokkal küzdött, ráadásul a díjazott kötetei teljesen mentesek voltak az aktuálpolitikától.

Példaképként és mintaként szolgált számára Balzac, aki szintén a világ teljes ábrázolására törekedett műveiben, ahogy ez a 95 kötetes Emberi Színjátékban tetten érhető. Az ő tiszteletére két Balzac-regény címének összemosásából alkotta meg saját művének címét: Az abszolút nyomában és az Elveszett illúziók egybeolvadásaként született meg Az eltűnt idő nyomában cím. Másrészt Proust regényfolyama nem illeszkedik szorosan a balzaci regényciklus hagyományába. Míg Balzacnál és követőinél a cselekmény történései lineárisan következnek egymás után zárt, egész történetet alkotva, addig Proustnál az emlékezet diktálja a sorrendet, a belső tudatban játszódnak az események, a lineáris időt teljesen figyelmen kívül hagyva.

Az eltűnt idő nyomában életrajzi regény is, a főszereplőt is Marcelnek hívták. A regény egyik fő helyszíne is egy létező falura vezethető vissza: Proust sok időt töltött egy Illiers nevű faluban betegsége miatt, ez szolgált a regénybeli Combray mintájául. Ennek tiszteletére a falut 1971-ben átnevezték Illiers-Combray-re. Proust szubjektív élményeket jelenít meg regényében, fő szerepet kap a szabad emlékezés, a lelkiállapotok, benyomások leírása, az elmélkedés és értelmezés. Az emlékezést egy darab teasütemény indítja be anyja házában, ezzel előtörnek a régi emlékek. Időfelfogása egy új idődimenziót hozott létre, amit „időnkívüliségnek” nevezhetünk. Ezen a síkon megszűnik a múlt, jelen és jövő közötti összefüggés, az idő az örök jelenben létezik.

Magyar fogadtatás

A regény magyar fogadtatása kedvező volt. A nyugatos nemzedék nagyra értékelte az első két kötetet, mely még a háború előtt megjelent.. Gyergyai Albert fordította le először, munkásságáért 1937-ben megkapta a francia Becsületrendet, ami a legmagasabb francia állami elismerés.

Meglepő módon Magyarországon az utolsó kötet, A megtalált idő nyomában csak 2009-ben jelent meg az Atlantisz Kiadó gondozásában. A késés oka a fordításban keresendő; Proustot nehéz fordítani. Az utolsó részt Jancsó Júlia fordította, előtte csak részletek jelentek meg belőle magyarul.

A teljes cikk, képekkel, letölthető itt


Források:
http://www.kulturpart.hu/irodalom/31752/az_eltunt_ido_nyomaban_jartunk
wikipédia
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/proust.htm
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1714
http://www.irodalmijelen.hu/node/2821
http://lectorium.hu/pentagram/2005-os_evfolyam/200505_22_marcel_proust_az_eltunt_ido_nyomaban
Marcel Proust 141
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=14244&pIdx=2
http://magyarnarancs.hu/konyv/a_keteltu_ember_-_marcel_proust_az_eltunt_ido_nyomaban-72844