2018. July 23. Taba Júlia: A Dunakorzó anno

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Milyen lehetett a Dunakorzó száz évvel ezelőtt? A híres és hírhedt korzó, tele finoman öltözött hölgyekkel, urakkal, csendőrökkel. Még állt a Monarchia, a fényes, csúcsos sisakú csendőrökkel, az elegáns arisztokráciával. Ismeretségek és házasságok köttettek a Duna partján, amely száz évvel ezelőtt még Budapest életének szerves részét képezte.

A korszellem megmaradt fekete-fehér filmtekercseken és mindenki számára elérhető a Magyar Nemzeti Digitális és Filmarchívumnak (MANDA) valamint az Európai Filmes Átjárónak (European Film Gateway – EFG) köszönhetően. Ebből a gyűjteményből emelnénk ki itt néhány filmet, amelyeken nem csak a száz évvel ezelőtti Budapest utcáit leshetjük meg, de megismerhetjük a lakosokat is, akik betöltötték ezeket az utcákat.

A dunaparti korzó (1915)

A dunaparti korzó (1915) © EFG

Lajta Andor dokumentumfilmje a Duna-parton és a Vigadó téren örökíti meg a forgatagot, amelyet már átjár a Nagy Háború szelleme. Az alig két perces film életképeket rögzít, amelyeken mindenki mosolyog, szép az idő, az emberek csinosak és elégedettek. A Monarchia csendőrei mellett fényes gombú tisztek jelennek meg, akik vidáman kávéznak, hófehér nyári ruhákba öltözött hölgyek tartanak jótékonysági vásárt, automobilok robognak az utcákon. Mindezt a korzó klasszicista épületeinek díszletében.

Bár a film rövid, a figyelmes néző elkaphat néhány érdekes részletet. Ilyen a számtalan kalapemelés, amely nem csupán az udvarias és illemtudó ember sajátja, de tükrözi a kor hierarchikus társadalmi felépítését is. Ez alól csak a szórakoztató ipar kivétel, Huszár Pufi színművész és társai lazán pöfékelnek egy hajón, éles ellentéteként a csúcsos sisakú csendőröknek.

Jótékonysági gyűjtés Budapest utcáin (1918)

Jótékonysági gyűjtés Budapest utcáin (1918) © EFG

A rövid dokumentumfilm asszonyok és lányok adománygyűjtését rögzíti Budapest belvárosában. A jelenetek inkább élő tablóképek, amelyekről a jómódú polgárság mosolyog vissza ránk. Lajta Andor filmjéből nem derül ki az adománygyűjtés célja, de mindenképp érdemes megfigyelni a hölgyek technikáját. Az egyik részleten élő sorfalat alkotnak az utcán a keménykalapos urak előtt, perselyeiket pedig olyan vehemensen rázzák, hogy a mai, kevésbé jómódú társaik megirigyelhetnék őket.

Budapestből keveset engednek látni a nagy masnis kalapok, de a napernyők és sétapálcák mögül néha elővillan egy kézzel festett tábla és a régi faüléses 61-es villamos.

Élet az egykori Zita-telepen (1915)

Élet az egykori Zita-telepen (1915) © EFG

Az egykori Zita-telep a mai Gyáli úti Fradi edzőpálya helyén állt, eredetileg, mint a Magyar Királyi Honvédség Helyőrségi Kórháza. A propagandafilm reprezentatív jelleggel mutatja be a háborúból hazatérő lábadozók életét, amelyet néha cinkos feliratokkal ízesít.

A barakkok önmagukban igen egyszerű építmények. Az egész telep kialakítását a célszerűség hatja át, csak a Rituális Konyha tűnik ki az egyforma falak közül, bár elképzelhető az is, hogy csak a 21. századi néző számára kuriózum. Értékét mindenesetre a tetején pózoló tűzoltó csak emeli, aki látható ok nélkül mássza meg kantint.

A szereplők egyszerű emberek, akik kapva-kapnak a szórakozási lehetőségeken, még akkor is, ha azokat csak egy film kedvéért kapják. A közös tánc és kártyázás társasági esemény, nem csak a katonák, de a kórház személyzete számára is.

A nyitójelenet, amelyben napfürdőző katonákat láthatunk, nagy tanulsága, hogy Budapest külvárosában már akkor sem volt divat az angol gyep.