2017. January 30. Varga Eszter: Egy elsüllyedt álom: a pesti csatorna

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Képzeld csak el: gondolában ülve csillagfényes ég alatt végighajózol a víz tükrén, majd partra szállva pár lépés megtétele után már a lakóház kapujában keresed a lakáskulcsod. Mindezt pedig nem az olasz „vizek városában”, Velencében, hanem Pesten! Mesébe illő álom, amely csaknem megvalósult. Reitter Ferencnek köszönhetően a mai Nagykörút helyén akár maga a Duna hullámzó vize hömpölyögne végig, ha a költségvetés nem pukkasztotta volna ki a rózsaszín buborékot.

Fontos megjegyezni, hogy a csatorna gondolata először Kossuth Lajos fejéből pattant ki 1849-ben, de nem állt rendelkezésre elég idő, így az ötlet már akkor ködbe veszett. Ezzel ellentétben Reitter tervének megvalósítása érdekében felállították a Pesti Dunacsatorna-társaságot, amelynek küldetése volt, hogy megfelelő befektetőket hajtson fel, ugyanis a pesti Községtanács anyagilag nem támogatta az építkezést. A Nyugati Pályaudvar vízen való megközelítésével a terv nagyon jó befektetési csomagnak tűnt, és mivel a Duna szabályozásának munkálatai közé tökéletesen beillett, végső soron nem csak a főváros, de az egész ország érdeke lett volna, hogy a gazdaság élénkítése érdekében a csatorna ne csak papíron létezzen.A Nagykörút a város többi részéhez képest mélyebben helyezkedik el, ugyanis az ókorban ezen a helyen hozták létre a rómaiak a Rákos-árkot, amely a Duna egyik mellékága volt, és szennyvízárokként funkcionált, amely később is Pestről szállította el a szennyvizet. A jól ismert 1838-as pesti árvíz idején már a két métert is elérte a víz mélysége a körút helyén, amely az ötlet mozgatórugójául szolgált. Az áradás elvonult, de óriási pusztítást hagyott maga után, a fertőzésveszély megnőtt, így a város újjáépítéséhez földdel igyekeztek feltölteni az árkot, azonban a lejtős földfelszínt ma is láthatjuk, ha a Margit-híd pesti hídfőjétől a Nyugati Pályaudvar felé visszanézünk. A város egyesítését követően az utcanevek is modernizáción mentek át, így a Rákos-árok nevet Csengery utcára változtatták.A 19. század magyar fővárosában a Duna-rakpart a kereskedelem vérkeringésének fő vonalát jelentette, hiszen a folyón ekkor élénk árucsere zajlott, egyik hajó követte a másikat. Éppen ezért nagy szükség volt a rakpart nagyszabású fejlesztésére a főváros átalakításának idején. Ekkor lépett színre Reitter Ferenc, aki 1850-től Pestre költözött, hogy az Al-Duna szabályozásának munkálataiból kivehesse részét. A három városrész egyesítésével kapcsolatban is számos terv született, hogyan varázsolják a fővárost izgalmas és látványos, európai színvonalú metropolisszá. Az egyesítést követően felállították a Közmunkatanácsot, amelynek első elnökévé választották Reitter Ferencet, aki egy meglepő tervvel állt elő: építsenek ki egy megközelítőleg 36 méter széles körcsatornát a mai Nagykörút helyén, amelyre aztán hidakat emelnének, és tökéletes lenne kereskedelmi forgalom lebonyolítására is.

Hogy minél nagyobb sikert érjenek el, bevonták a sajtót, ami az emberek fantáziáját megmozgatva hirdette a csatorna mentén épülő bámulatos paloták, lakóházak, éttermek és kávézók lehetőségét, ahol a városlakók egy csésze, gőzölgő kávé mellett ülve csodálhatnák a kikötő hajók színes forgatagát. A költségvetés azonban közbeszólt, ugyanis a minisztérium kiszámolva minden felmerülő kiadást, azonnal kihátrált. Az 1860-as években a francia pénzintézet felajánlotta, hogy fedezi az építkezés minden terhét, de elutasították nagyvonalú ajánlatát, csakúgy, mint a belga tervet: szakítva a csatorna kialakításának gondolatával, inkább a város infrastruktúrájának fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, így többek között iskolákat, lakóházakat, könyvtárakat és szemétlerakó telepet akartak létesíteni. Végül a külföldi támogatást visszautasították az előre nem látható következményektől tartva, és a város saját költségvetésének keretein belül építette ki a párizsi városrészeket idéző, ma is létező Nagykörutat, ahol ma a két híres villamos szállítja az utasokat a gondolák helyett nap, mint nap.
A teljes cikk, képekkel, letölthető itt


A cikk és a képek forrásai: