2017. május 15. Vízkelety László: Felhévíz a századelőn

Egy klasszikus monarchia-beli fürdőhely a világváros szívében

Ez a fürdő a ritka helyek közé tartozott a városban, melyet még nem bontott meg a kor csákánya s ahol a hajós jól érezte magát. Szerette az egyemeletes, sárga ház méreteit, szerette a kapualjat, ahol nem volt semmiféle különös látnivaló, s mégis, minden alkalommal, különösen téli hajnalokon, mikor az utas bálból vagy éjszakai kávéházból érkezve, lila orral és dideregve átlépett az üvegajtó küszöbén, egyszerre otthon érezte magát, az otthonnak egy nehezen meghatározható, csak a hajós és kortársai számára érzékelhető válfajában, ahol nem volt bútor, sem kanári, s mégis otthon volt, a szónak valamilyen nemesen hazátlan, férfias és komor értelmében.” – Márai Sándor írt így a Lukács fürdőről a Szindbád hazamegy c. regényében.[1] Volt min merengenie az öreg Szindbádnak e tájékon, hiszen ez a városrész, Felhévíz, igazán nagy múlttal rendelkezett és még láthatta a századelőn, amikor a fénykorát élte.

Olyan kis városrész volt ez, amely város volt a városban, önálló élettel, sajátos funkciókkal. Igazi monarchia-beli fürdőhely, annak szinte minden kötelező kellékével (fürdőkkel, gyógyszállókkal, kurszalonnal, éttermekkel, kávéházakkal, templomokkal, ivócsarnokkal és egy kis egzotikummal). Egy darabka Karlsbad Budapesten. Az utazó ide nem elsősorban a főváros látványosságaiért vagy éjszaki élete miatt érkezett, hanem gyógyulni, pihenni vágyott, de természetesen a kikapcsolódni vágyó budapestiek is mindig szívesen látogatták.

Mielőtt bepillantanánk ebbe a ma már különösnek ható világba, szólni kell a városrész történetéről. A Felhévíz elnevezés az Árpád-házi királyok idejéből való. Azt jelenti, hogy Buda városától feljebb (északra) fakadó meleg vizek. Ha pedig így jelölték ezt az északi forráscsoportot, akkor kellett lennie egy délinek is, vagyis Alhévíznek. A déli forráscsoportot valóban így hívták a középkorban. A Gellért hegy lábánál eredő források környékének volt a neve Alhévíz. Ezek a források táplálják ma meleg gyógyvízzel a Gellért- Rudas- és Rác gyógyfürdőket. Az északi forrásokból kapja a vizet a Lukács és a Császár (ma Veli Bej néven működik) fürdő. A régi budai fürdők között egy kivétel van vízvételezés szempontjából, ez pedig a Király fürdő. Ennek a fürdőnek ugyanis nincs saját forrása, hanem az északi forrásokból kapja a vizet, csővezetéken, a török idők óta. Meg kell még említeni további két forráscsoportot is. Felhévíztől északra fakadnak a langyos Római források. Ezek táplálják ma a Római fürdőt. Érdekességük, hogy első forrásfoglalásaikat maguk a rómaiak végezték. Alhévíztől délre, Kelenföldön különleges gyógyvízkutak létesültek a 19. század második felében. Ezekre a mindössze 3-5 méter mély, glaubersós vizet adó kutakra épült az Erzsébet sósfürdő, amely a 19. század utolsó harmadának és a századelőnek kedvelt és közismert fürdőhelye volt. Fürdőként egészen 1954-ig működött. Palackokban árusított gyógyvize egykor világhírű volt. Ma sem a fürdőnek, sem a kutaknak nyomát sem találjuk.[2]

A József-hegy tövében fakadó északi forrásoknak már a magyar középkorban igen nagy jelentősége volt. Ennek oka – a víz gyógyhatásán túl – az volt, hogy a források bő vizűek, soha nem fagynak be és viszonylag nagy szintkülönbséggel folynak el a Dunába. A 13. században e helyen már állt egy fürdő és egy ispotály, amely később kolostorral és templommal is kibővült. Egy érdekes kis erőd is állt itt Mátyás király korában, amelyben – a védelmi funkciók mellett – többek között lőport is őröltek. Ez az épület, dacolva a történelemmel egészen az 1880-as évek derekáig fennmaradt, mint lőpormalom. A török korban az ispotályból és a kolostorból derviskolostor lett. Az egykori kolostortól néhány száz méterre áll egy épségben fennmaradt török emlék, Gül Baba türbéje. Ez a sírhely a világ legészakibb iszlám zarándokhelye. A török hódítók 150 éves uralmuk alatt a legmaradandóbbat a fürdőkultúra területén alkották. Jelenleg négy olyan budai fürdő van, ahol török-kori kupola alatt fürödhetünk. Ezek közül az egyik a Császár fürdő török kori épületrésze. Ebből, a Buda 1686-os ostromát átvészelt épületmagból fejlődött ki a ma is látható Császár épületegyüttes. A 19. század elejétől az Irgalmas rend tulajdonában álló fürdő mai, klasszicista formáját 1844-re nyerte el, Hild József tervei szerint. Ekkortól – elsősorban kellemes udvara miatt – már nem csak a fürödni vágyók kedvelt helyszíne, hanem a nyári társasági élet egyik budai központja is lett. A földszinten működött a fürdő, az emeleten pedig szobákat lehetett bérelni. Szomszédságában állt az igencsak leromlott állapotú egykori erőd, ahol szerény fürdő működött, leginkább a kevésbé tehetős vendégek számára. Udvarán és dunai homlokzata előtt fából ácsolt medencék, mellette földszintes épületek romjai álltak. Az akkori állapotok miatt a Lukas fürdő elnevezés ragadt rá. Ez az elnevezés nemesedett idővel Szent Lukács fürdővé.[3] Egy tehetős vállalkozó, Palotai Fülöp, aki 1884-ben megvásárolta az egykori erődöt és a tőle délre fekvő területet és elhatározta, hogy igazi világfürdőt fog a roskatag épületek helyén létesíteni. 1893-ra már készen állt a gyógyszálló és az első fürdőépület.[4] Ezzel a régi Császártól egy csapásra átvette a vezető szerepet, sőt 1913-ig, a Széchenyi fürdő megnyitásáig a főváros legnagyobb és legkorszerűbb fürdője volt. Ezt követően a két fürdő és a köréjük települő szállodák, fogadók elkezdtek egy önálló kis városrészt alkotni. Elkezdődött a fürdő klasszikus korszaka.

A terület az igazi fénykorát a 20. század első évtizedeiben élte. Ekkorra már nemzetközileg is ismert, kedvelt gyógyhellyé vált. A Császár fürdő a nagy konkurens mellett fenn tudott maradni, sőt a két világháború között jelentős fejlesztésekre is futotta. Két olyan dolgot tudott ez a fürdő, amit a Lukács nem: egyrészt volt egy eredeti, török-kori része, másrészt hozzá tartozott Budapest legnagyobb uszodája. Férfi úszómedencéje volt a Margit-szigeti sportuszoda 1930-as megnyitásáig a főváros egyetlen nemzetközi szabványoknak is megfelelő úszómedencéje.[5] A Hild-féle épületben hangulatos étterem üzemelt, nyaranta pedig az udvart, és a Duna-parti parkot is ellepték az asztalok és a székek és a vidám vendégsereg. Ugyanez volt a helyzet a szomszédos Lukácsban is. A földszinten elegáns kávéház működött, nyaranta teraszokkal.[6] A nagyrészt rendezetlen Duna-partot a 19. század végén feltöltötték és így egy széles és hosszú, sétautakkal átszőtt park jött létre.[7] A parkban kávéházi kioszk és csinos ivócsarnok létesült.[8] A Lukács gyógyszállója olyan sikeres volt, hogy megnyitása után néhány évvel bővíteni kellett: megépült az ún. Termál szálló. Ezzel egy időben kiépült az iszap-osztály, udvarán a különleges (ma már megszüntetett) iszaptóval. Ez a tó és az iszapjával végzett kezelések jelentették a Lukács fürdő legnagyobb gyógytényezőjét. A fürdő gyógyvizét Kristály márkanéven palackozták is, a korszak kedvelt és sokat hirdetett ásványvize volt.[9] Ennek az időszaknak a hangulatát leginkább a korabeli képeslapokat nézegetve lehet felidézni, illetve sokat elárulnak az egykori vendégekről a gyógyudvarban részben ma is meglévő hálatáblák. A korszak egzotikumát nem csak az épségben fennmaradt török-kori műemlékek szolgáltatták, hanem a József-hegy lábánál található, meleg vizű Malom-tó is, amelynek víztükrét még a közelmúltban is tavirózsák díszítették. Erre a hangulatra alapozva építette meg a tó partján a Lukács fürdőt üzemeltető részvénytársaság az ún. férfi népgőzfürdőt, amelyet keleties-mór stílusban terveztek, a török fürdőkre emlékeztető kupolával. Talán a helyhiány miatt, de valószínűbb, hogy a szegény sorsú vendégek elkülönítése miatt épült meg ez a fürdőegység az utca túloldalán. Ebből az épületből ma már csak a kupolás egykori medencetér áll. Látva a romos torzót, a legtöbben török-korinak gondolják az amúgy Magyarországon elsőként megépült vasbeton kupolát. [10]Az akkori Zsigmond (ma Frankel Leó) utca hegy felőli oldalán egymás mellett álltak a fogadók és szállodák, amelyek mind a közeli fürdőkre építve kínálták szolgáltatásaikat. A terület jó prosperitását mutatja, hogy mind a fürdőszállók, mind a kisebb-nagyobb hotelek meg tudtak élni egymás mellett. E szállodasorból magasan kiemelkedett az 1909-re elkészült Hotel Esplanade. Az utcára francia udvarral néző, késő szecessziós stílusú, hat emeletes hotelben 250 szoba volt.  A világvárosi szállodának kávéháza, étterme és különtermei is voltak.[11] Az eddig jórészt a Lukács szállóban megrendezett társasági események jelentős része innentől ide tevődött át. Kulturális szerepe a két világháború között volt igazán jelentős, amikor a Munka-kör előadásában progresszív színházi esteket rendeztek, a különtermekben gyakoriak voltak az irodalmi estek. Ezeken az esteken többször szerepelt József Attila is.[12] A két világháború között egy Burgenlandból származó zsidó család volt a tulajdonos, akik a szállodában is laktak.[13] Az épület szinte sértetlenül átvészelte Budapest ostromát. A háború után, 1957-ig a második kerületi tanács működött az egykori szállóban. Ezt követően az ORFI kapta meg kórház céljára, de előtte felmerült, hogy ismét szállodaként nyitják meg, de végül ezt a tervet elvetették.[14] Az 1960-as évek első felében a kórház gyökeresen átalakíttatta az épületet, olyan mértékben, hogy tömegében sem hasonlított az eredeti állapotára, egyetlen homlokzati díszítés vagy tagozat sem maradt meg.

Olcsóbb szállások közül is lehetett válogatni a századelőn: a Zsigmond utca 46-ban működött a Hotel Lukács fürdő. Ebben a családi szállóban (inkább azért fogadóban) már 3 koronától volt kapható szoba, villanyvilágítással, kerthasználattal. A 48-52. szám alatt a Fekete Sas fogadó várta a vendégeket, a 36-ban pedig a Gyógyforrás szálló. Mindhárom hangulatos, egyemeletes klasszicista épületben működött.[15]

Habár az első világháborúval a virágkor leáldozott, azért ez a fürdő-városnegyed egészen a második világháború végéig a századforduló táján kialakult keretek között működött – még ha szerényebb formában is. 1935-1937 között a Lukács épületegyüttese jelentős fejlesztésen esett át. A szállodai szobákat korszerűsítették, új bútorzattal látták el, a földszinten modern, elegáns éttermet alakítottak ki, a Duna felé kellemes terasszal, a korszak stílusának megfelelően az épülethez közeli parkrészt geometrikus-modern stílusban alakították át. A dunai homlokzatra hatalmas neonfelirat került. A Zsigmond utca felől új, nagyszabású ivócsarnok létesült. Az 1930-as évekre fellendült a nemzetközi turizmus, a főváros vezetése felismerte, hogy a gyógyfürdők jelentős idegenforgalmi potenciált képviselnek. Kitalálták a szlogent: Budapest fürdőváros. Ennek a folyamatnak volt a csúcspontja az 1937. őszén Budapesten megrendezett Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus.[16] Mindez a felhévízi vendéglátásnak is növelte az eredményességét.

A második világháborúban kisebb-nagyobb károk keletkeztek, de egyetlen épület sem semmisült meg vagy sérült meg jelentősen. A fürdők az ostromot követően hamar kinyitottak, a szállodák közül viszont már egy sem nyithatott ki újra. A fürdőszállókból és az Esplanade-ból kórház lett, a kisebb fogadók lakóházakká alakultak.[17] Ezzel a pezsgő élet, az idegenforgalom lényegében el is tűnt a negyedből. A Lukács fürdő viszont sajátos másodvirágzását élte a szocializmus évei alatt; a fővárosi művészvilág kedvelt törzshelye lett. Törzsvendég volt itt – többek között – Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Kolozsvári Grandpierre Emil, Déry Tibor, Örkény István, Zelk Zoltán, Makk Károly.[18] Talán a szintén elveszett irodalmi kávéházakat pótolták így, spontán módon…

Az Esplanade szálloda plakátja, 1910 körül. Forrás: Hungaricana (Történeti Muzeológiai Szemle 4., Magyar Múzeumi Történész Társulat, Bp., 2004, 213. old.)

A Császár-fürdő reklámja. Forrás: Színházi Élet, 1935/43.

A Lukács-fürdő perspektivikus látképe. Reklám kiadvány részlete, 1935 körül, magángyűjtemény.


Jegyzetek
[1]Márai Sándor: Szindbád hazamegy, Révai (Budapest), 1940 (első kiadás) – ajánlom mindazoknak, akik a régi Budapest hangulatát szeretnék megízlelni.
[2]Dr. Back Frigyes: Az eltűnt gyógyvíz nyomában…, Hygieia Alapítvány, Bp., é.n. A fürdő a mai Szent Imre kórház helyén volt.
[3]A középkori és az újkori időszakra vonatkozó adatok Zolnay László: A Lukács fürdő múltja – és jövője, a Budapest folyóirat 1974. decemberi számában megjelent cikkéből származnak.
[4]Budapest Főváros Levéltára tervtár. A Lukács fürdőre vonatkozó anyagok alapján, illetve a Lukács fürdőben található, az épület megnyitásának emléket állító, korabeli csempekép az adatok forrása.
[5]Horváth József: Budapest gyógyfürdői és fürdői, Panoráma, Bp., 1980.
[6]1900 és 1914 között kiadott képes levelezőlapok alapján.
[7]19. század második feléből és a 20. század elejéről származó térképek és fotók összehasonlítása alapján. https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTervtar/1571/view/?bbox=-885%2C-3084%2C5573%2C-68                    https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/5070/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJEQVRBQkFTRSI6IFsiUEhPVE9TIl19LCAicXVlcnkiOiAibHVrXHUwMGUxY3MgZlx1MDBmY3JkXHUwMTUxIn0&img=0                                                                                                       https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/13109/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJEQVRBQkFTRSI6IFsiUE9TVENBUkRTIl19LCAicXVlcnkiOiAibHVrXHUwMGUxY3MgZlx1MDBmY3JkXHUwMTUxIn0&img=0
[8]1900-as években kiadott képes levelezőlapok alapján (forrás: axioart.com)
[9]1900-as években megjelent számolócédulák, egyéb reklámtárgyak alaján (forrás: axioart.com)
[10]Az adatok forrása az epiteszforum.hu weblap, Malomtó fürdőszálló – az egykori népgőzfürdő helyén, a Frankel Leó utcában. http://epiteszforum.hu/malomto-furdoszallo-az-egykori-nepgozfurdo-helyen-a-frankel-leo-utcaban
[11]Zsigmond utca 38-40. Az adatok forrásai: Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi-Bonex, Bp., 1990. és a szálló korabeli plakátja (forrás: Történeti Muzeológiai Szemle 4., Magyar Múzeumi Történész Társulat, Bp., 2004, 213. old.)
[12]Illés Ilona – Taxner Ernő (szerk.): Kortársak Kassák Lajosról, Pestőfi Irodalmi Múzeum, Bp., é.n.
[13]Gidron Mordechai Henrik: Szálloda gyermekkor, szerzői kiadás, Tel Aviv, 2008.
[14]  Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1) 6. old.
[15]Ráday Mihály: Városvédőbeszédek, Széchenyi, Bp., 1988, 377. old. és 1900-as években kiadott képes levelezőlapok alapján.
[16]Tér és forma folyóirat 1937. szeptemberi száma és a Lukács fürdő angol nyelvű, színes-képes prospektusa alapján (1935 körül, magángyűjtemény)
[17]  dr. Poór Gyula (szerk.): Az ORFI ötven éve 1951-2001, ORFI, Bp., 2002.
[18]forrás: wikipedia Lukács-fürdő szócikk