2017. május 15. Fülöp Andrea, Mosa Diána: A dunaparti fekete hódítása – Rakparti kávéházak

„Budapest a kávéházak városa; aki a város
képét festeni akarja, fesse le kávéházait.”
Gerő Ödön[1]

„A kávéházi nyilvános tér átmenetet képez
a magánélet intimitása és a nagyvárosi tömeg között.”

Gyáni Gábor[2]

„Különleges és valóban világvárosias szintű,
sőt a maga nemében egyedülálló volt a Dunakorzó
szállodasorával egybekötött, azt kiegészítő
étterem és kávéház-sor; dél felől indulva a Carlton,
a Britsol, a Hungária, a Negresco kávéház…”
Granasztói Pál[3]

 

2017-ben a budapesti kávéház egy kicsi, de jól berendezett „új hullámos” hely, ahol a különféle pörkölésű kávébabok és ínycsiklandó kávékülönlegességek mellett alternatív kávéfőzőket, kávézási kiegészítőket, vegán süteményeket, dizájntermékeket, esetleg keleti életvezetési könyveket árulnak. Jól látszik tehát, hogy a budapesti kávéház hőskorának irodalmi kávéház eszményétől mennyire eltávolodtunk. Azonban kávéházi nagyelbeszélésünket semmiképpen sem érdemes csak és kizárólag a nyugatos nemzedék kávéirodalmából, a századfordulós kávéház-építészetből levezetni.

„1579-ben egy Behram nevű török kereskedő szállít először kávét Budára.”[4] A pörkölt kávébab megérkezése még nem jelentette a magyar kávékultúra vagy kávézási hagyomány kezdetét. A fekete leves ugyanis csak a törökök itala volt, a magyarok talán szokatlansága, talán a hódító néptől való idegenkedése miatt is tartózkodtak a kávéfogyasztástól, s talán lehetőségük se lett volna rá.[5] Arról nem is beszélve, hogy II. Kelemen pápa uralkodásáig egész Európában a pokol italaként tekintették a „mozlimok fekete főzetét”[6] és a katolikus egyház kifejezetten ellenezte annak fogyasztását hívei körében. Aztán szépen lassan beindult a törököktől relatív független európai kávéfogyasztás és kávéházazás, először Velencében, majd Oxfordban, Londonban, Marseille-ben. Budán az első kávézók még kávémérő helyek és pipaházak volta, majd a kulturális és társadalmi színhellyé váló beülős kávéház kiemelkedett a presszószerű kávémérő helyek sorból. Ezek hamar kulcshelyszínei lettek a városi életnek, és többhöz történelemfordító események is kötődnek. A magyar jakobinusokat a Három Oszlopban fogták el, a Pilvax jelentőségét pedig senkinek nem kell ecsetelnünk.[7]

A klasszikus budapesti kávéházak fénykora az Osztrák-Magyar Monarchia kora, amikor Budapest a városrendezésnek és a közlekedésfejlesztésnek hála világvárossá nőtt. Egy korabeli újságcikk szerint nem volt olyan eldugott utcája Pestnek, ahol ne lett volna kávéház.[8] Gyáni Gábor kiemeli, hogy habár a kávéháztörténet-írás előtérbe helyezte az írói, művészi látogató közösséget, a valóságban egy sokkalta szélesebb osztály volt jelen.[9] A pest-budai kávéházak törzsközönsége elsősorban a polgári középosztály volt,[10] azon belül is a férfiak, ám nem ritka, hogy feleségeik is elkísérték őket, majd a XX. század elejétől hölgytermeket alakítottak ki, és egyes kávéházak ún. hölgyórákat is kijelöltek.[11] A kávéház sűrű látogatásának egyik fő oka a rossz lakásviszonyok voltak,[12] a szűkös, sötét bérházakból a tágas és sokszor falnyi ablakokkal ellátott kávéházak élhetőbb várost teremtettek. Tipikus berendezésük: a Thonet-székek, a plüss- vagy bőr pamlagok és a könnyen tisztítható márványasztalok,[13] illetőleg széles szolgáltatási körük: az újságolvasás vagy a biliárdozás mindenkit az egyenlőség illúziójával ajándékozott meg. A nevesebb és nívósabb kávéházak rendre előfizettek a magyar folyóiratokra és napilapokra, és sokan külföldi sajtót is járattak, így a kávéházba járás a tájékozódás egyik fóruma lett. Alapjaiban azonban ezek „vendéglátóipari egységnek” indultak. A hagyományos kávéházak kínálatában megtalálhatóak voltak különféle kávék (kis fekete, kapucíner, habos kávé)[14], borok, alkoholmentes italok, egyszerűbb édességek és hideg ételek. Majd idővel megindult a meleg ételek árusítása is, ami sok összetűzéshez vezetett a vendéglősökkel.

Ám az aranykorban, a Nyugat első nemzedékének kávéházba járásakor, a társaság és a szellemi közeg volt a kávéház legfontosabb hozadéka. Itt lehetett egy fényes asztalnál egy presszó mellett naphosszat cikket, verset, tárcát írni, itt lehetett Karinthyékkal szójátékokat faragni, egymást ugratni.

S hogy hol voltak a leglátogatottabb, legpezsgőbb kávéházi élettel bíró kávéházak? Saly Noémitól tudjuk, hogy a város szélén, a kapuk közelében és a Duna-part mentén, a Duna-korzón nyílt a legtöbb kávéház,[15] ez utóbbihoz tartozott a századforduló pesti polgárának egyik kedvenc elfoglaltsága is: a korzózás. „A korzó minden épületében kávéház, étterem, bár működött s az összefüggő teraszokon kora tavasztól késő őszig vendégek serege, reggeltől éjfél utánig. A Duna felőli oldalon széksor, a Hangli két oldalán 8-10 sorban, ezek voltak a Buchwald székek, melyeken 10 fillérért lehetett üldögélni.”

Az 1860-as évekbeli Dunapart-emelést (1964-66) követően, egészen a
II. világháborúig fennállt Budapestnek ez a méltán világhírű szállodasora, amit csak
Duna- korsóként emlegetünk. A kor embere a pompás panoráma mellett a legkülönfélébb gasztronómiai kalandokra is útra kelhetett, miközben környezete iránti kíváncsiságát is kielégíthette, hiszen a korzózás látni és láttatni is engedett.  „A vendéglőkben kávézók, uzsonnázók vagy ebédelők (a társaságukkal való kapcsolat mellett) azt is jelezték, hogy ők „megengedhetik maguknak” az ilyen fajta fényűzést.[16] Az Eötvös tértől az Erzsébet-hídig húzódó luxushotelek földszintjén működő kávéházak, éttermek tehát a belvárosi életet a rakpartra vonzották, ahol a város apraja-nagyja megfordult és köztük számos író, művész élte nem mindennapi társasági életét.

A rakparti épületegység sorát (a képen balról haladva) a Ritz Szálló/Duna Palota, a Tőzsdepalota, a Thonet-udvar, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székháza, a Grand Hotel Hungária,  a Bristol és a Carlton Hotel alkották.

A Duna-korzó, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára  Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.085

 

Bristol Kávéház

Irodalmi szempontból a Bristol Kávéházról kell elsőként említést tennünk, hiszen ablak nélküli különtermében 1910-30-ig működött a Nyugat irodalmi köre.[17] Elődjét, az úgynevezett Petőfi Kávéházat, aminek még Mikszáth Kálmán is gyakori vendége volt,[18] Steingassner János, Tömörkény István nagybátyja már az 1870-es évektől üzemeltette.

A millennium idején zajló átépítéseket követően alakították az épületet szállodává. Báró kisteleki Lévay Henrik közgazdász, a magyarországi biztosító intézményrendszer megalapítója Frey Lajos és Kauser Lipót terve alapján egy négyemeletes, neoreneszánsz homlokzattal rendelkező lakóházat építetett ide, amelyet még ebben az évben el is adott az Első Magyar Szálloda Rt.-nek, hogy azok Pucher József terve alapján 1969 május 1-én Bristol Hotelként debütáljon.[19]

Grand Hotel Hungária és a Bristol Hotel – Fortepan.hu

A Vigadó tértől a Petőfi térig tartó szakaszon épült fel a Grand Hotel Hungaria, melynek építtetője a fent említett Rt volt, tulajdonképpen ennek egy részéből hozták létre a Bristolt. Kezdetben még a Carlton szállót is magába foglalta, de különböző bérleti nehézségek miatt 1926-ban különvált. [20]

Írók, költők számos visszaemlékezésében bukkan fel újra és újra a híres Bristol neve. „Most 9 óra van és itt ülök a Bristol kávéház nagy ablakfülkéjében[21], „Nyár végi este volt a Duna-parton. A Bristol teraszán fogtunk kezet.[22] Ady Endre egyik törzshelye volt. Kosztolányi Dezső is a Bristolban találkozott először Osváth Ernővel és szintén itt ismerkedett meg Cs.Szabó László Radnótival.[23]

A Bristol Kávéház terasza- Fortepan.hu

A II. világháború óriási pusztítást végzett a pesti rakpart e szakaszán, a Bristol és a Thonet-udvar kivételével az egykor fényes Duna-korzóból nem maradt semmi. A Bristol ugyan még felvette a Duna nevet és rakparti magányában tovább üzemelt száz szobájával, 1967-es felrobbantása azonban már egy új szállodasor épülésének készítette elő a terepet.

A Duna Hotel – Fortepan.hu

A Duna Hotel – Fortepan.hu

A Bristol helyén elképzelt Intercontinental szálloda megtervezésével Finta Gábort bízták meg (1966-69), aki eredetileg egy ívesen a Duna felé forduló épületet tervezett, de a megbízók ettől az ötlettől szigorúan elzárkóztak. Végül létrejött a sokakat megosztó hotel mai épülete, amelynek a főkoncepciója az volt, hogy mind a 364 szobája dunai kilátással rendelkezzen, alávetve ennek a hátsó, város felé forduló kockaszerű homlokzatot.
Az Intercontinental Hotels Corporation és a HungarHotels között franchise szerződés jött létre: a szálloda magyar tulajdon lett, de az amerikai rendszer szerint működtették. 1987-ben történt meg a szálloda első nagy felújítása, majd 1993-ban került a Marriott-hoz.[24]

Forgatás az Intercontinental épüléséről- Fortepan.hu

 

 

Negresco Kávéház, Dunacorso

Még mindig a Duna- korzónál maradva, ahol az árak már „akkor sem voltak olcsók, de különböző szinteken választották szét a társadalmi rétegeket. A legtehetősebbek a szállodák luxusvendéglőit választották, a polgárság általában a sörözőket, vendéglőket, a fiatalok, az újságírók, vagy a „felfelé törekvők” pedig egy kávé mellett akár órákig nézelődtek a kávéházak teraszain.”[25] Most mi is időzzünk el egy kicsit a két világháború között működő Negresco Kávézónál és a Dunacorsó étteremnél.

Duna- korzói hangulat, a jobb oldali képen a bérelhető Buchwald székek – Fortepan.hu

Duna- korzói hangulat, a jobb oldali képen a bérelhető Buchwald székek – Fortepan.hu

A Vigadó tér 1-es szám alatt, amely 1948-ig az Első Magyar Általános Biztosító Társaság épülete is volt egyben, Paulin Lajos fogott bele a Negresco megnyitásába.

EMÁBT épülete 1877 körül – Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.067

Paulin Lajos nem volt ismeretlen a vendéglátó szakmában, 17 évig dolgozott a híres Ritz Szállóban, ahol 22 éves korától már főpincérként szolgálta a vendégeket. A Negresco 1931-es megnyitása után pedig a Prince of Wales bár üzemeltetését is elindította, majd kiváló üzleti érzékét tovább kamatoztatva, sikerre vitte az 1941-ben megvásárolt Dunacorsó éttermet is (Vigadó tér 3., Thonet-udvar), „majd annak egyik helyiségéből alakította ki az exkluzív Ambassadeur luxuséttermet és tánc nélküli bárt. Így egyidejűleg négy üzlete is volt a Vigadó tér közvetlen közelében[26]. Törzsvendégei között tudhatott olyan illusztris vendégeket, mint Lehár Ferenc és Molnár Ferenc.

1945 után a Belvárosi Kávéház egyik üzletvezetője lett. 1947-ben azonban letartoztatták, azzal vádolták, hogy kapcsolatban állt a Gestapóval és a Szabad Népben[27] gyanúba keverték, hogy a Dunacorsó korábbi zsidó tulajdonosát feljelentette és ennek révén jutott az étterem birtokába. A Világ 1947-es hasábjain tagadta a vádakat, mondván:„a nyilas időkben éppenúgy, mint azelőtt, az én kávéházamban mindenki szívesen látott vendég volt.”[28] Az üzletet beszerzésének körülményeivel kapcsolatban pedig az árverésen kiállított szerződéssel tisztázta magát.

A II. világháborúban, a főváros bombázásakor a kávéház épülete teljesen megsemmisült. Viszont az egykori Dunacorsó étterem a mai napig látogatható, hiszen a Such család üzemeltetésében, a történelmi Korzó egyetlen épségben ránk maradt épületében, a Thonet-udvarban ma is kiváló vendéglátás folyik. Az épület pedig jelenleg a Világörökség részét képezi.

A Thonet ház régen és ma- Fortepan

A Thonet ház régen és ma, fotó: Szodorai Regina

Belvárosi Kávéház

Emléktábla a Matild palotán

Belvárosi kávéház, 1936, FSZEK, Budapest Képarchívum

Az 1901-es alapítású, méltán híres Belvárosi Kávéház a Klotild paloták közül a délebbiben, az ún. Matild palotában (a mai Szabadsajtó utca 5. szám alatt) volt. Egy 1919-es 8 órai Újság tanúsága szerint akkoriban tulajdonosváltás történt, aminek hatására a törzsvendégek sorra elpártoltak, ugyanis a tej vizesebb, a kávé ihatatlan, az árak pedig magasabbak lettek. A panaszos levelet beküldő olvasó az Árvizsgáló Bizottság figyelmébe ajánlja az ügyet.[29] Ebből is látszik, hogy a korabeli Budapesten mennyire közügynek tekintették a kávéházak színvonalát. A második világháború alatt sorra bezártak a kávéházak is, azonban a háború végeztével a német és orosz bombázások után romokban álló Budapesten a Belvárosi Kávéház nyitott először újra, mintegy jelezvén, hogyha a háború a kávéházat nem ölte meg teljesen, a várost sem. Erről tanúskodik az épület oldalán ma is látható emléktábla. [30]

1972-ben Granasztói Pál szomorúan vet számot a budapesti kávéházak háború utáni újabb fénykorának leáldozásával: „eltűntek azonban az egykori csendes kávéházak mind, legutóbb még a közben visszaállított Belvárosi is”.[31]

A Belvárosi Kávéház 1972-ben – Fortepan.hu

 

Margit Kávéház

Itt az ideje, hogy figyelmünket egy kicsit a Duna másik oldalára fordítsuk, hiszen a hiedelmekkel ellentétben Budán is első osztályú zenés kávéházak várták vendégeiket. A Margit körút 1-es szám alatti ötemeletes épületben az 1900-as évektől Kucsera Mihály működtetett vendéglátást.[32] 1902-ben bekövetkezett halála után,[33] Heszmann Károly és felesége veszik tulajdonukba a Margitpark Kávéházat és futtatják fel Buda egyik legjövedelmezőbb kávéházává. Károly halálát követően özvegye tovább egyengeti a kávéház sorsát, de az egyre szorítóbb gazdasági körülmények nehezítik feladatát és a tánc betiltása is súlyosan érintette bevételi forrásait.„Az özvegy kávéház tulajdonosnő tragédiáját betetőzte, hogy egyetlen fia, Heszmann Ernő, aki főhadnagyi rangban szolgálta végig a világháborút és a legszebb kitüntetéseket kapta meg, egy fél esztendővel ezelőtt, 31 éves korában a harctéren szerzett idegbaja következtében meghalt. Heszmann Ernő a Rákossy-féle vívóiskola vívómestere volt ás halála a pesti sportkörökben nagy részvétet keltett. Heszmann Ernő halála után alig néhány hónapra öngyilkosságot követett el Heszmanné legfiataiibb leánya, a 22 esztendős Heszmann Ella. Az idős úriasszony idegeit a két haláleset annyira tönkretette, hogy képtelen volt tovább törődni a kávéház ügyével.[34] – olvashatjuk az Est hasábjain, ami hírül adta a tragédiát, hogy Heszmanné végül maga is öngyilkosságot követett el fiának tiszti revolverével.

Az egykor híres kávéház 1927. május 13-án árverés alá került, amit annak üzletvezetője vásárolt meg. Ezután Margithíd Kávéházra keresztelik át, de a siker elmarad, az 1930-as években ismét árverezésről lehetett hallani az újságokban „A Margitpark Kávéház helyisége (II,  Margit-körút 1.) tőkeerős egyénnek hosszabbi  időtartamú  szerződéssel azonnal bérbeadó.”[35]

A szomorú napokat megélt kávéház csillaga azonban ekkor még nem áldozott le végleg. Újabb fénykorszaka Ottó Dezső nevéhez köthető. A Valéria kávéházban gyakorlatot szerzett kávés kezében az üzlet felveszi a Sztambul nevet, utalva arra az elképzelésre, miszerint itt már a török időkben is kávémérés folyt, sőt török kávéház állt és a környékre muszlim központot terveztek.[36] Zimmer Lajos építész tervezésében és kivitelezésében teljes felújításra kerül a kávéház, annak berendezését pedig iparművészek gondolják újra.[37]

Színházi Élet- Színházi Hét 1932/21, 21.szám

Színházi Élet- Színházi Hét 1932/21, 21.szám

A Móricz Zsigmond Margit körúti lakásához közel eső Sztambul gyorsan törzsvendégévé tette az írót, de számos más író és költő is ezen a helyen adott találkozót egymásnak.

Vas István és Ottlik Géza is szívesen látogatta. Vas István önéletrajzi regényfolyamának az Azután című kötetében így ír Ottlikkal való megismerkedésükről:

„A kávéházi életünket is voltaképpen Örley kezdeményezte azzal, hogy létrehozott egy találkozót a Stambul kávéházban, a Margit híd budai hídfőjénél, köztünk és Ottlik Géza között. A nevét jól ismertem (…)”[38]

Szabó Lőrinc pedig verset is írt a kávéházban. Ekképpen emlékszik vissza az alkotás körülményeire: „1933-ban írtam, azt hiszem, közvetlenül húsvét előtt, egy kávéházban, amely a Margit híd budai hídfőjénél állott, a mai Gül Babával szemben, a Sztambulban.”[39]

A történelem viszontagságai nem pusztítják el az épületet, de 1947-ben már bérbeadásra kínálják a „Sztambul kávéház romos épületét”[40]. Ezt követően utoléri a kávéházak szomorú sorsa és államosítják a helyet. Ma az CBA boltját találjuk a Margit körútnak ezen a részén.

Lánchíd Kávéház

Buda egyik legpompásabb irodalmi kávéháza, a Lánchíd sikere nem volt előzmények nélküli. Az Ybl Miklós tervezte épületben az 1870-es évektől közkedvelt kávéház működött, amit nagyrészt a helyi előkelőségek, tisztviselők, katonatisztek és átutazók látogattak. Népszerű kioszkja, Ellipsz néven üzemelt 1867-1890 között.[41] Neve az Alagút bejárata fölött húzódó, ellipszishez hasonló alakú tértől származott. „Eredetileg a vár erődítmény-rendszeréhez tartozott; utoljára az 1849-i ostromkor védte a várat. Az Alagút megépítése után sétánnyá és játszótérré alakították át. Egy kis kávéházat is építettek ide”.[42] A kávéház és a kioszk forgalmát lélegzetelállító kilátásától eltekintve az is garantálta, hogy itt volt a zugligeti, óbudai lóvasút és az omnibusz végállomása.[43]

A váralagút – Fortepan.hu

Működtetője a századforduló idején Zailer János volt.[44] Az üzlet 1912-ben tönkrement és bezárták, az épületbe az egyesült Takarékpénztár költözött. A szomorú híreket, miszerint a kávéház „fényes szemei becsukódnak” a törzsközönség nagy elkeseredéssel fogadta és „máris hajléktalanoknak” vélték magukat.

1927-ben Grósz Albert a helyet kibérelte és újra felvirágoztatta. Kiváló minőségű magyar és francia ételekkel, a magyar királyi állami pincészet boraival és zenés előadásokkal vívta ki vendégei elégedettségét, amiről a lapok is így daloltak:

Új magyar népdal:

Csak egy Lánchíd-káváház
Van a világon
Ma este én is ott vacsorázom
’80-ért három tál jó ételt,
Teraszán nem érzem a nyári hőséget[45]

1890-től válik irodalmi kávéházzá[46], amikortól Mikszátk Kálmán, Bródy Sándor és Gárdonyi Géza látogatják. Az 1930-as években a nyugatosok (Móricz, Babits, Gellért, Füst, Kosztolányi, Karinthy, Krúdy) heti rendszerességgel találkoznak a kávéházban.

A polgári radikális folyóirat szerkesztőinak és munkatársainak is kedvelt színhelye, József Attila is sokáig eljárt közéjük. Szántó Judittal is gyakran itt találkoznak, ahogy Mártanak szóló leveleiben utalt rá többször.[47] Szabó Lőrincnek pedig Semmiért egészen című verse kötődik a kávéházhoz:

Szabó Lőrinc a Lánchíd Kávéház teraszán- Fortepan.hu

„SEMMIÉRT egészen – Azt hiszem, a legismertebb versem. Az első két sorát éjjel gondoltam el, reggel megfogalmazva találtam a fejemben, a többit még aznap délután írtam hozzá, az egykori Lánchíd kávéházban. Egy utcai ablaknál ültem tehát a Clark Adám téri oldalon. Hogy kényelmetlenül ültem, arra még most is emlékszem, és csodálkozom, hogy ez a testi kényelmetlenség nem akadályozott meg, illetve nem késleltetett az írásban. Isten bizony, mondom, hogy közben csodálkoztam magamon, hogy hogy tudom folytatni és emelni ezt a nagyon magasról indult témát.”[48]

A II. világháborúban sajnos bombatalálat érte az épületet, majd részben emiatt, részben a Clark Ádám tér forgalom rendezése miatt lebontották. Kiss Tibor építész javaslatára megtartották az udvari szárny belső szakaszának megmaradt két szintjét az árkádokkal. Borsos László és Vákár Tibor tervei szerint ismét megnyitották a Lánchíd Espresszót[49]

A Clark Ádám tér romokban a II. VH után, Fortepan.hu

A Clark Ádám téri forgalomrendezés, Fortepan.hu

Mindamellett, hogy a kávéházak súlyos sebeket szereztek a budapesti ostrom során, el kellett szenvedniük a rendszeres szovjet razziákat és a sajtó folyamatos támadásait is.[50] A kommunista vezetésben megszületik az a konszenzus, hogy a kávéházat a polgári múlt szimbólumának, míg az eszpresszókat a munkásosztály jövőbeli otthonának kell tekinteni.[51] Ilyenformán a Lánchíd is bekapcsolódik abba az áramlatba, mely a nagy múltú kávéházakat eszpresszókként szervezi újjá:

„A fonott háttámlájú, kárpitozott székek, a fémkerettel övezett márvány asztalok, a szépen formált íves pult, az amerikai styling stílusban csillogó kávéfőző, az Élelmezési Nemzeti Vállalat emblémája alatt fegyelmezetten, mégis mosolygósan beálló személyzet örömmel várta a vendégeket a romokban heverő vár alatt. Az italválaszték a polcon gazdag, a jelmondat tervteljesítésre serkent. Ránézünk a képre, és tudjuk, itt még a mesterség aranyszabályai szerint formálták a teret!” [52]

A Lánchíd Espresszó bezárása után a megmaradt épületet is lebontják az 1980-as évek végén, aminek helyén azóta is üresen áll a telek. A hiány pótlására több elképzelés is született már, például irodaépület felhúzása, amit a szomszédos lakók többször megfellebbeztek és végül elvetették a terveket.

Az épület jelenleg magántulajdonban van, melyre a tulajdonosa legutóbb panoráma szállodát kívánt építeni, mivel azonban a körforgalom építésekor a telek csonkítást szenvedett és egy félkörcikkelyszerű jelleget kapott, a tervek alaprajzai nem követhetik a klasszikus hagyományokat. A Clark Ádám szálloda legutóbbi megálmodói már nem is küzdöttek az elemekkel és egy olyan épületet képzeltek el, mely a telek adottságait használta volna fel a dunai panoráma kiaknázására.

Clark Ádám Szálloda látványterve- epiteszforum.hu

Megegyezés azonban nem született, mert úgy vélték, hogy a tervezetek egyike sem illett volna Budapest látképébe, így a merész tervek papíron maradtak.[53]

Te+én presszó

A második világháború után, a szalonszerű kávéházak bezártával elterjedtek a presszók. Ezeket már nem a kulturális közösségiség igényével keresték fel, sokkal inkább a magántalálkozók színhelyei lettek. Így például a ’60-as években épült Bem rakpart 30. alatt található Te+én presszó modern berendezésével, boxos beosztásával a szerelmesek kedvelt randevú helye lett.[54] Különös jelentőségű
a presszót befogadó épület is, itt élt a 2. emeleten Lux József és Adamis Anna, gyakorló hely volt ez egy időben az Omega és az LGT számára is.[55]

A monarchiás dizájnt fölváltotta a század második felének modernizmusa, a legdivatosabb kávéházak, így a Te+én is neonfényes felirattal hirdették magukat, bent pedig a plüss pamlagok helyett piros műbőr bútorok várták a látogatókat. Inni pedig a megszokott kávén kívül töményeket (triple secet vagy gin fizzt) és a kor menő üdítőitalait (Márkát, Utast) lehetett.[56] Aztán sajnos ez a presszó is bezárt. Helyén a 2000-es évek elején újranyílt a Te+én Étterem,[57] azonban 2012-ben az is bezárta kapuit.

Dunapark Kávéház

Térjünk vissza most a Duna pesti oldalára. Annak is egy különleges helyszínére, a Szent István parkra és a Margitszigetre néző luxusházakhoz, a Pozsonyi út 38-40-hez. Az épületegyüttest az Alföldi Cukorgyár Rt. építette az 1930-as években a lakosság azon rétegének, „amely tulajdonképpen villalakásba menne, de hivatása a város ezen kerületéhez köti.[58] A letisztult formatervezésű épületekhez nagy alapterületű lakások tartoznak, mediterrán tetőterasszal, gyönyörű lépcsőházzal és a földszinten egy kitűnő kávéházzal, a Dunaparkkal.

Palatinus házak, földszintjén a kávézónak tervezett sarokkal- Egykor.hu

A bérház együttesének tervezésre Hofstätter Bélát és Domány Ferencet kérték fel, előbbi felelt általában a precíz tervezésért, míg utóbbi kiváló menedzser volt.[59]

Hatvany Lajos, aki az Alföldi Cukorgyár révén kerülhetett kapcsolatba az épülettel, hiszen a cukorgyár a Hatvany-Deutsch család kezében volt,[60] (később maga is lakója) a fenti párost bízta meg a Dunapark Kávéház légies, modern terének kidolgozásával is.

A földszinti helyiség kihasználására eredetileg több elképzelés is születetett, mint például: parkoló, tornacsarnok vagy mozi létesítése. Végül ezek egyike sem valósult meg, hiszen az épület egyik legnagyobb ékességét hagyták volna kihasználatlanul, a gyönyörű kilátást a Dunára, a budai hegyekre és a Lipótvárosi parkra. Minthogy a Dunapark a Duna- korzó után az egyik legvonzóbb panorámával rendelkező kávéház kívánt lenni, a belső téralakítást is alapvetően a levegő, a napfény és a természeti környezet harmóniájára való törekvés formálta. A kávéház karzatait ezért süllyeszthető ablakszerkezettel látták el, így a jó idő beköszöntésével a közönség valóban a természetben érezhette magát.

Dunapark Kávéház belső tere a karzattal- Fortepan.hu

A kávéház fogadóterme ruhatárral várta a vendégeit, a nagyteremhez elkülöníthető bankettemet, a karzathoz pedig külön női-és bridzs szalont is terveztek.[61]

Modern, szellőzőberendezések beépítésével ügyeltek arra is, hogy a konyha és a kávéház elhasznált levegője ne jusson vissza a térbe, tulajdonképpen „teljesen telt kávéház esetén minden vendégre kb. 30 m3 friss dunai levegő jut”. [62]

1936 decemberében volt a kávéház debütálása, a sajtóban dicsérik és máris Budapest legjobb kávéházának kiáltják ki. „A tegnapi díszbemutatón, ahol a sajtó, művészet és közélet kitűnőségei vettek részt, óriási sikere volt a Dunapark-kávéház belső kiképzésének és modern újításainak (…) A főváros legszebb kávéháza kétségtelenül a  Dunapark- kávéház”[63]– írja a Pesti Hírlap.

És hogy kik szívhatták magukba a Dunapark páratlan levegőjét? A pozsonyi úti lakásokban lakott és a kávéház vendégei közé tartozott például Heltai Jenő valamint a Nyugat mecénása Hatvany Lajos és felesége Lola. Dományi Ferenc, az épület egyik tervezője is a házban lakott 1944-ig, saját magának tervezett 5. emeleti lakásában, egészen a tragikus eseményig, amikor a nyilasok a Dunához hurcolták.

Minthogy a II. világháborút a kávéház végzetes sérülések nélkül átvészelte, azok közé a kávéházak közé tartozott, amik a háború után sem zártak be.

Dunapark, a II. világháború  után- Fortepan.hu

A kávéház a háború után még 45 évig tartja magát, de 1992-ben bezárásra ítélik.

Kávéházi élet a ’70-es években- Fortepan.hu

2006 szeptemberében azonban egy újabb fejezet kezdődött a kávéház életében. Igazi örömhírként terjedt a városban az újság, hogy újra visszatért az élet a Dunaparkba. A tulajdonos szavaival élve „olyan kávéházzal várja vendégeit, mely a 30-as évek hangulatát idézi a XXI. század színvonalán.” [64]

Úgy tűnik, csatát nyert a főváros és a New York, a Centrál, a Hadik újranyitása mellett végre megint sikerült valamit visszalopni a kávéházak régi, mesés korszakából.

dunaparkkavehaz.com

dunaparkkavehaz.com

dunaparkkavehaz.com


 

Jegyzetek

[1] Az én fővárosom, Bp., 1891, 81.
[2] Az utca és a szalon, Társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940, Bp., Új Mandátum, 1998, 85.
[3] A belváros egykor és ma III., Budapest folyóirat, 1972, 2. szám, 10.
[4] Szentes Éva – Hargittay Emil, Irodalmi kávéházak Pesten és Budán, Kávéház az irodalomban – Irodalom a kávéházban, Bp., Universitas Kiadó, 1997, 8.
[5] Vö. Szentes – Hargittay 1997, 9.
[6] Szentes – Hargittay 1997, 7.
[7] Lásd még: „Az ifjúság, az értelmiség gyülekezőhelyeiként hamar politikai- és történelemcsináló központtá vált az Arany Sas, a Philosophus, a Török Császár, a Paradicsom, de elsősorban természetesen a Pilvax.”
(Szentes – Hargittay 1997, 11.)
[8] Szentes – Hargittay 1997, 12.
[9] Gyáni 1998, 86.
[10] Gyáni 1998, 85.
[11] Gyáni 1998, 88-90.
[12] Gyáni 1998, 86.
[13] Gyáni 1998, 87.
[14] Kiemelendő, hogy a Monarchia hatására a különféle kávék elnevezése a németes alakból magyarosodott (pl. kapucíner) még nem voltak jelen a ma elterjedtebb olaszos-angolos kifejezések (pl. Latte machiato, Flat White).
[15] Saly Noémi, A pesti kávéház „őskora”, In. „Budapest nagykávéház”, szerk. Uő., Bp., Ernst Múzeum,
2002, 17.
[16] Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA – Kertvendéglők – Duna-korzó, Budapest, 2014, (37. évfolyam),
7. szám, július
[17] Szentes– Hargittay 1997.
[18] Szentes– Hargittay 1997.
[19] http://urbface.com/budapest/a-volt-bristol-hotel (2017-03-15)
[20] Sisa József, A pesti Aldunasor (a későbbi Duna-korzó) egykori épületegyüttese, in: Ars Hungarica, 1989, 17. évfolyam, 2. szám.
[21] Gozsdu Elek, Az étlen farkas, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982.
[22] Móricz Zsigmond, Tanulmányok I., 488-489.
[23] Saly Noémi, Jean becsukta az ablakokatA Nyugat és a „nyugatosok” kávéházai
http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/194/ (2017-03-16)
[24] http://fovarosi.blog.hu/2009/12/31/40_eves_az_interconti
[25] Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA – Kertvendéglők – Duna-korzó, Budapest, 2014. ,37. Évfolyam, 7. szám
[26] Életrajzi lexicon, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11939.htm (2017-03-16)
[27] Szabad Nép, 1947 június 28., 5. évfolyam, 144. szám.
[28] Világ, 1947. április 27., 573. szám.
[29] 8 órai Újság, 1919. február 6., 5.évf, 32.szám, 5.
[30] By OsvátA a(z) magyar Wikipédia-ról – A feltöltő saját munkája, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=25075634 (2017-03-14)
[31] Granasztói 1972, 12-13.
[32] http://egykor.hu/budapest-ii–kerulet/margit-park-sztambul-kavehaz/3790
[33] Budapesti Hírlap , 1902-12-24, 352.szám
[34] Az Est, 1927, aug, 18.évf, 183.szám
[35] Pesti Hírlap, 1931. november, 53. évfolyam, 255. szám
[36] Színházi Élet- Színházi Hét 1932/21, 21.szám
[37] Uo.
[38] Marafkó László, Budaista meditációk, Ottlik  Géza megidézése, Budapest, 2007, 30.évfolyam, 2.szám
[39] http://krk.szabolorinc.hu/06/78c.htm (2017-03-17)
[40] Fővárosi Közlöny, 1947, 47.szám
[41] Budapest Lexikon L-Z, második kiadás, Bp., Akadémiai Kiadó, 1993, 20-21.
[42] Vörös Károly, A világváros körvonalai, Budapest, 1973, 11.évfolyam, 7.szám
[43] Budapest Lexikon L-Z, 20-21.
[44] Szentes – Hargittay 1997, 240.
[45] Az Est, 1933, 24. évfolyam, 33-07-19/161.szám
[46] Szentes – Hargittay 1997, 240.
[47] Thalassa, 2005, 2-3 sz., 159.
[48] Szabó Lőrinc, Vers és valóság, Holmi, 1990, 2.évfolyam, 6. szám.
[49] http://urbface.com/budapest/a-volt-budai-takarekpenztar
[50] Zeke Gyula,Eszpresszók Budapesten, Budapest 2011,34.évfolyam, 10.szám.
[51] Uo.
[52] SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia, Budapest, a kávéváros, Budapesti Negyed 12-13. ,1996. nyár-ősz,
[53] http://epiteszforum.hu/szalloda-a-clark-adam-teren-tervpalyazat
[54] Elek Lenke, Te+én – Egy presszó + egy ház metamorfózisa, Budapest folyóirat, 2015, július, 2. (A kép forrása ugyanez.)
[55] Elek 2015, 3.
[56] Elek 2015, 3.
[57] https://budapest.cylex.hu/ceg-info/te-%C3%A9n-%C3%A9tterem—budapest-87226.html (2017-03-13)
[58]
[59] http://kep-ter.blogspot.hu/2011/06/pozsonyi-ut-38-dunapark-haz.html
[60] Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk. Újvári Péter, 347.
[61] Dunapark-kávéház, Tér és forma, 1937 ,10. évfolyam, 5. Szám,
[62] Uo.
[63] Pesti Hírlap, 1936. december ,58. Évfolyam, 275-298. szám
[64] http://www.dunaparkkavehaz.com/ (2017-03-17)