A ház programjai

Áfonya utca 3.

+4
  • Építés éve:

    1935
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT [SAT] 10:00–12:00
  • Helyrajzi szám:

    15089/2
  • Fotó:

    Berzsák Barna
  • Kutatás:

    Vass Krisztina
  • Önkéntesek:

    Török Orsolya

Leírás

A Rózsadomb és környezete az 1800-as évektől
Az 1800-as évek végéig Budapest ma II. kerületként ismert területe még nagyrészt beépítetlen volt. A Duna partján álltak már a házak, de az 1852-es térkép tanúsága szerint ekkoriban kisebb utak vezettek csak fel a szőlővel borított domboldalakra. Egészen az 1880-as évekig mindössze néhány hétvégi ház törte meg a megművelt területek rendjét.


Árpád fejedelem útja (Újlaki rakpart), Császár fürdő, Rózsadomb. (1872 körül)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 13257; adományozó: GGAABBOO]

Egy járvány mindössze tíz év alatt, még a századforduló előtt a szőlők pusztulását okozta.[1] A filoxéra, vagy szőlőgyökértetű nevű rovar Amerikából érkezett Európába, és néhány évtized alatt rengeteg kárt okozott a kontinens szőlőültetvényein. A korábban művelt területek parlagon hevertek a következő időben, a művelés a legtöbb helyen nem indult újra. Az évszázad végén, illetve a 20. század elején mindez óriási lehetőséget is jelentett a terjeszkedő főváros számára.

Az Áfonya utca 3. szám alatti telket Illés Andor gyárigazgató és Mezey Emil magyar királyi főtanácsos[2] 1933 októberében vásárolták meg Balogh Lóránttól. A telekrészek közel 4 kg aranyért, illetve 12.000 pengőért cseréltek gazdát.[3] A 12.000 pengő a mai árfolyamon körülbelül 12,5 millió forintot jelentene. Összehasonlításképp, 1933-ban emelkedett a kenyér ára 38-ról 40 fillérre.[4] Az építkezés 1935-36-ban zajlott. Az építész Pogány Móric a hivatalos iratok szerint, ugyanakkor vélhetően az építésziroda vezetője, id. Janáky István készítette a terveket. Román Andor vezette a kivitelezést.

Érdekesség, hogy a Népszabadság 2000 áprilisában bemutatta az épületet, és nem sokkal később, még ugyanebben a hónapban egy olvasó a tervező személyével kapcsolatos észrevételt tett. Szerinte a valódi tervező is Pogány Móric volt, nem csak a hivatalos.

| Jól ismervén Pogány Móricot (keresztapám volt), és jól ismervén az építtetőt, dr. Mezey Emilt, megállapítom, hogy a Buda építészete szerzője téved. A házat Pogány Móric tervezte, ami nem zárja ki, hogy figyelembe vehette Janáky észrevételeit. Pogány baráti viszonyban volt Mezey Emillel és családjával. (…) Janáky István nagy építész volt, szárnyait Pogány irodájában már bontogatta. De ne tulajdonítsanak neki olyan alkotást, ami nem az ő műve. – Dr. Del Medico Imre”.[5]

Az építész személye a szakirodalomban sem egyértelműen tisztázott, eltérően hivatkoznak erre. Ugyanakkor mindkét építész személye látatlanban is jelentős munkát feltételez. Pogány Móric 1895 és 1942 között alkotott. Leghíresebb művei a Batthyány-örökmécses, az Adria Biztosító Társulat székháza (ma Ritz-Carlton Hotel), a szegedi Hősök Kapuja. Janáky István kicsit később kezdte a pályáját, aktív évei 1929-1966 közé tehetők. Pályáját épp a Tőry és Pogány-féle építészirodában kezdte. Akár Pogány Móric, akár Janáky István volt a tervező, az épület kétségkívül egyedi a maga nemében, hiszen alig akad olyan villa, amely az 1920-30-as években épült, és máig változatlan formában maradt fenn. Ami biztos, hogy az építtető Mezey Emi királyi főtanácsos volt, a villát pedig maga, vejei és azok családjai számára építtette. Következzen néhány szó az első lakókról.

Mezey Emil
Mezey Emil korának egyik ismert és elismert embere volt. Ma úgy emlékezhetünk rá, mint kormányfőtanácsos, a berlini (1924) és milánói (1934) magyar iskolák megalapítója.[6] Élete során több területen alkotott maradandót és kiemelkedőt.

1889-ben a Monarchia Katonai Almanachjában tartalékos hadnagyként tartották nyilván.[7] Tíz évvel később egy érdekes technikai vívmány kapcsán bukkant fel a neve a sajtóban: a Clara villamossági részvénytársaság megvalósította a villanyvilágítást Losonc városában. Sok küzdelem és ellenállás után 1899 decemberében, az ünnepélyes átadón Mezey Emil is megjelent, mint az Egger és társa cég tisztviselője.[8] Érdekesség, hogy mindössze négy év múlva, 1903-ban épp a Clara Losonci Villamossági Rt. élén állt, mint részvénytársasági igazgató. Ugyanakkor nem költözött el Budapestről, a VI. Gyár (ma: Jókai) utca 43. szám alatt élt.[9] Ezekben az időkben az Egger cégtől sem távolodott el. A vállalat több átalakuláson ment keresztül: az Egger és társa cég a nevét Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-re változtatta 1906-ban, majd 1917-től Magyar Wolframlámpa-gyár Kremenezky János Rt. néven folytatta a munkát. Az igazgatóság tagjainak sorában ott volt Mezey Emil is jó néhány éven át.[10]


Mezey Emil kormányfőtanácsos, a berlini és milánói magyar iskolák megalapítója (1930-as évek)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 041030]

Gragger Róbert irodalomtörténész az 1900-as évek elejére jelentős szereplője lett a kultúrdiplomáciának. Jól jellemzi a jelentőségét az a tény, hogy ő fedezte fel 1922-ben az Ómagyar Mária-siralmat. Az 1910-es évekre már Berlinben élt. 1916-ban engedélyt kapott arra, hogy a Berlini Egyetemen magyar tanszéket indítson. Ekkor megalakult a Magyar Szeminárium.[11] 1917-ben létrehozta a Berlini Magyar Intézetet, amelynek aztán első igazgatója lett.[12] Megszületett az igény arra, hogy ne csak egy tanszék, de egy egész iskola álljon az itt élő magyarok rendelkezésére. Az ötletet gyorsan követte a tett, és 1924-ben megnyitotta kapuit a Berlini Magyar Iskola, avagy a Collegium Hungaricum. Az intézmény megszervezése Mezey Emil feladata volt, az ügyvezető Gragger Róbert lett.[13] 1932-ben Mezey Emil Milánóba költözött. Felmérte az oktatás helyzetét, és a berlini példa mintájára javaslatot nyújtott be egy új iskola létrehozására azzal a kitétellel, hogy csak magyar állampolgárok járhatnak ide. Az iskolának nevezett tanfolyam 1934 októberében indult el.[14] Mezey időközben a szakmai életét sem hanyagolta el: 1929-ben a mai Siemens cégcsoport elődjét, a Siemens és Halske céget képviselte.[15] 1941-ben hunyt el.[16]

Illés Andor
Illés Andor 1894-ben született Budapesten. Mezey Emil egyik veje volt. Apósához hasonlóan gyárak működtetésében vállalt szerepet, de az iparág merőben különbözött: Illés a textiliparban jeleskedett. 1929-ben alakult a Magyar-Francia Pamutipar Rt., amelynek egyik felügyelőbizottsági tagjaként dolgozott, később a vállalat igazgatója is lett. [17] 1937-től rövid időre a Mohácsi Selyemipari Rt. igazgatóságában vállalt szerepet.[18]


Bocskai út 134., Francia Magyar Pamutipar Rt. Pamutfonó és Cérnázógyár (1938)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 101946; adományozó: SZEBENYI MIKLÓS]

1938-ban, pontosabban november 18-án tragikus hirtelenséggel, egy otthoni baleset következtében meghalt a felesége, Mezei Edit. Az asszony megcsúszott és leesett a villa belső lépcsőjén. Annyira szerencsétlen volt az eset, hogy hátgerince eltört és bár azonnal próbáltak neki segíteni, a szanatóriumban, ahova sérülése után szállították, elhunyt. Fiatal volt még, mindössze 32 éves. Két kicsi gyermeket, egy egy- és egy négyéves kislányt hagyott hátra. Elbűvölő, nagy műveltségű, feltűnően szép hölgy volt, nyüzsgő társasági életet folytattak, így sokan gyászolták az eset után.[19]

Illés 1941-ben a Pamutipar Rt.-beli tulajdonrészét Mezey Emilnek adta el 3444 pengőért.[20] Illésnek a második világháború után több más textilipari vállalatban is volt érdekeltsége: a Faktor Szövőipari és Kereskedelmi Részvénytársaság és a Lőwy Rudolf Mechanikai Szövőgyár Részvénytársaság igazgatótanácsának tagja lett 1946-ban, ugyanakkor az Általános Ingatlan Forgalmi részvénytársaság vezetésében is részt vett.[21] Illés Andor 1948-ban még az Áfonya utca 3-ban lakott,[22] de ugyanezen év augusztusában már egy- vagy kétszobás, összkomfortos lakást keresett a Ferenc József rakparton.[23] Később nem is költözött vissza a villába.

Illés Oszkár
1891-ben született Budapesten. Szintén Mezey Emil veje, Magda lányának férje. Öccséhez, Andorhoz hasonlóan a textiliparban találta meg a számítását. 1926-ban kereskedőcéget alapítottak Hermann Frigyessel, amely az ő nevüket viselte: Illés és Hermann cég.[24] 1937-től a Budapesti Pamutipari Rt.-t vezette igazgatóként. 1943-ban a Lipótvárosi Irodaház Rt. igazgatóságának is tagja lett.[25]

A második világháború és az azt követő időszak törést jelentett a családok életében, mivel Illés Oszkár és Andor, illetve feleségeik is zsidó származásúak voltak. Az 1942-es holokauszt idején a Salvadori Nagykövetségtől kapott állampolgársági igazolások mentették meg Illés Oszkárt, nejét, Mezei Magdolnát, valamint gyermekeiket, Renátát és Riccardót.[26] Ugyanilyen okmányt kapott Illés Andor és két leánya, Denise és Edith is. Andor két leányát a Notre Dame de Sion Nővérek bújtatták ezekben az időkben.[27] A testvérek abból a 13.000, állampolgárságot igazoló levélből kaptak egyet-egyet, amit Jose Castellanos Contreras salvadori konzul osztott szét teljesen illegálisan csak azért, hogy minél több zsidó származású embert menthessen meg a deportálások elől. Érdekesség, hogy Salvador később engedélyt adott az állampolgárság adományozására, így az 1944-től nyilvánosan történt, ezzel 40-50.000 életet megóvva a szinte biztos haláltól.[28]

Illés Oszkárt nem találjuk a telefonkönyvekben az 1940-es években, ugyanakkor az állampolgársági igazolás szerint 1942-ben az Áfonya utcai villában lakott. Az viszont tudható, hogy címe 1947-48-ban az V. kerületi Sas utca 15. alatt volt.[29][30]

A villa építése és az utána következő évek
A telek tulajdonjogának változásairól tudjuk, hogy a Balogh Lóránt tulajdonában lévő földdarabot Illés Andor gyárigazgató és Mezey Emil magyar királyi főtanácsos 1933 októberében vásárolták meg. Már a tervezési fázisban elég nagy visszhangot kapott az épület: a városrendezési bizottságon túl az Építőmesterek lapjában is megjelent a fontosabb építkezések között. Maga a bérvilla háromszintes, egy földszint és két emelet alkotja. A tervek szerint egy-egy szinten rendezkedett be mindhárom család. A személyzet az alagsorban lakott, egy-egy direkt számukra tervezett, 12 m²-es helyiségben. Ez akkoriban kiemelkedően nagyméretűnek számított. A villa építkezése 1935-36-ban zajlott. Az épület tervezője feltételezhetően a Pogány Móric irodájában dolgozó Janáky István volt. A kivitelezésért Román Andor okleveles mérnök, építőmester felelt. A megvalósult kétemeletes villát lapostetővel zárták le, amely teljes felületen járható tetőteraszként is. Az emeletek közötti közlekedést a háromkarú lépcső és a lift segítette.

Maguk a lakások két, funkcióban jól elkülönülő részből álltak. Ezek közül az egyik volt a nappali-étkező-konyha blokk, míg másik a háló-gyermekszoba-stúdió-vendégszoba-fürdő. A nappali télikertes nagyszalon volt, a kényelmet kandalló is szolgálta. A nappali teljes szélességében futottak az ablakok. Az étkező a nappalihoz kapcsolódott. A hálószobák különlegessége volt az előttük húzódó terasz.

A ház külsejéről és homlokzatáról Ferkai András számol be rendkívül plasztikusan a Buda építészete a két világháború között című könyvében:

| „A kerti homlokzat karakterét a virágablakoktól fokozatosan hátra lépő homlokzati sík, illetve a tömör mellvédű teraszok vízszintes sávjának kontrasztja adja. Az egy oszlopra és falpillérre állított földszinti teraszról kétkarú lépcső vezet a kertbe. Az utcai homlokzat kompozíciója pedig a vertikális lépcsőházi tömb és a horizontális lakórész- arázstömb szembeállításán alapul.”[31]


Acélból készült ajtó- és kaputermékek termékbemutató kiadványa. Haas és Somogyi mérnökök speciális üveg- és vasszerkezetek gyára (1920 körül)
Kép forrása: MKVM [MÚZEUMDIGITÁR] [leltári szám: KD 85.146.1.1.]

A nyílászárók egy része eredetileg fa-, más része acél szerkezetű volt. Utóbbiakat a Haas és Somogyi Speciális Üveg-Vasszerkezetek Gyára Rt. készítette. A névadó urak, Haas József és Somogyi Béla a kor neves építésianyag-kereskedői voltak. Gyárukat 1909-ben alapították, és egészen az évszázad közepéig sok jelentős építkezéshez szállították az acélvázakat és a vasszerkezeteket.[32] A parkettamunkák Gerő Andor és embereinek munkáját dicsérik. A redőnyöket az 1902 körül alapított Korányi és Fröhlich redőny- és lakatosárugyár szállította. A cég először vasárugyártással foglalkozott, a redőnygyártás egy későbbi bővítés hatására került a termékpalettára. Több innováció is kötődik a nevükhöz. A Bauhausra jellemző volt a nagy felületű ablaktáblák használata. Ez szép volt és sok szempontból praktikus, de épp az ablakok nagyságából adódóan szükség volt az árnyékolásra. A korszakban a faredőnyök voltak a legelterjedtebbek, az óriási méretű alkalmatosságokat ugyanakkor nagyon nehéz volt mozgatni. A Korányi és Fröhlich cég innovációja az a hevedertárcsa lett, aminek lehető legnagyobb méretűre növelése esetén a szerkezetet már egy általános képességű ember is gond nélkül tudta mozgatni. Megoldották továbbá, hogy ne kelljen többé olajozni a tárcsákat: egy különleges öntési technika alkalmazásával önkenővé tették a rendszert. Bevezettek továbbá egy rásegítő hengert is.[33]


Korányi és Fröhlich Vasszerkezet, Fémportál és Redőnygyár, Budapest, VIII., Kisfaludy u. 5. (1932)
Kép forrása: MKVM [HUNGARICANA] [leltári szám: KD_i_1971.1353.1]

Érdekességek még a házban a fémszálas Picklin-munkák, amelyeket a Picklin-művek készítettek. A technika a feltalálójáról, Pick Emilről kapta a nevét. Maga a szabadalom a fémszállal erősített vászon falsarokvédő kialakításáról szól.[34] Előnye volt, hogy a nyílászáróknál a fal és a fa tok között elhelyezve légmentesen zárt. A sarokvédők, falrepedés-kezelők voltak a cég fő termékei. Gyártottak továbbá tapétaajtókat is. A padló- és falburkolás a Nagybátory-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt. munkásainak ügyességét dicséri.[35] Az épületbe a lift még átadás előtt, 1936-ban került beépítésre, a Magyar Felvonógyár Rt. készítette.[36]

A második világháború időszakától napjainkig
A második világháború, majd azt azt követő időszak nemcsak a tulajdonosok, hanem a ház életében is változást hozott. A polgármester 1944. június 16-án kiadott rendeletében zsidók által lakható épületté jelölték[37], majd néhány nappal később, június 22-én, ugyancsak egy polgármesteri rendelettel törölték is a listából.[38] 1946 újabb fontos állomás volt a ház történetében: ekkor alakították ki a központi melegvíz-fűtőberendezést.[39] Nem sokkal később elkezdődött a lakások nagymértékű átalakítása. A korábbi, 3 család számára alkalmas lakóterek helyett 9 lakást alakítottak ki az épületben.

A villa építészeti jelentősége ismert volt, de a védetté nyilvánítás folyamata csak 1995-ben kezdődött el. Azért is vált sürgetővé, mert a ház állapota ekkorra nagyon leromlott, és a lakók önerőből nem tudták a felújítást az eredeti terveknek megfelelően elvégeztetni, ugyanakkor az eredeti jelleget érdemes volt megőrizni. A védetté nyilvánítást mind Ferkai András, mind a tervező, id. Janáky István két (ugyancsak építész végzettségű) fia, István és György is támogatta.[40] A folyamat 2000-ben zárult, védetté nyilvánítással.[41]

Lakók
A telefonkönyvek nyilvántartása szerint Illés Andor 1948-ig lakott a villában. Illés Oszkárról kevesebbet tudunk. A salvadori állampolgársági igazolás szerint itt élt 1942-ben, de más utalást erre nem találunk. Később bizonyosan az V. kerületi Sas utcában lakott. Mezey Emilt 1943-ban találjuk itt hivatalosan utoljára. A házban több, nem a családhoz tartozó ember élt: Richard Partridge őrnagy, amerikai katonai attasé 1940-43 között, [42][43][44] Lampl Imre pedig 1948-ban. majd 1948 után más lakók vették birtokba az újonnan kialakított lakótereket.

Források

A ház programjai