A ház programjai

Attila út 29.

+9
  • Tervező:

    Laykauf , Eigner
  • Építés éve:

    1930
  • Építtető:

    nincs adat
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    ötemeletes ház
  • Kutatva:

    2015, 2014
  • Helyrajzi szám:

    6348
  • Fotó:

    Gyulai Szilvia
  • Kutatás:

    Randjelovic Iván, Halasi Dóra
  • Önkéntesek:

    Lehoczki Tamás, Márton László

Leírás

A ház építésére már 1914-ben megkapták az engedélyt, de véglegesen csak 1925 és 1927 között készült el Jendrassek Alfréd tervei alapján. A bérház helyén korábban egy földszintes ingatlan állt, melyet 1897 és 1905 között többen is birtokoltak. 1924-ben vette meg a telket a Magyar Királyi Belügyminisztárium Kivándorlási Alapja (MKBKA), mely a földszintes ingatlant lebontatta és helyére megépítette a 28 lakásos ötemeletes bérházat, az alagsor is egy szintnek számít. A ház rendeltetése szerint otthont biztosított a belügyi köztisztviselők és a magasabb beosztású alkalmazottaknak. A magánlakásokon kívül volt egy közös társalgó helyiség, a biliárdszoba és egy étkező.[1] A korabeli szokásokhoz híven a cselédek kisebb ajtókon és a melléklépcsőn közlekedhettek. A nagyobb lakások magukban foglalták a cselédszobákat is (kisebb ajtókkal, ablakokkal), ma itt konyha található. Az udvaron látható lépcső egykor a Várig folytatódott, a lépcső alatti befalazott katakomba a Vár alatti alagútrendszerrel volt összeköttetésben.


Krisztinaváros (1910 körül)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: K000979]

1946 óta él a házban Dadi néni, aki 2015 novemberében töltötte 101. életévét, és fiatal korában a Tabáni Spartacus SE-ben teniszezett. Ő mesélte és mások elbeszélésből tudjuk, hogy a 1944-45 telén bombatalálat érte a házat, mely a ház bal sarkát teljesen leszakította. Ezért nincsenek ma ablakok azon a részen. Sajnos sok gyermek is áldozatul esett ekkor, ők a bejárattal szemben a kertben vannak eltemetve.


Háborús romok az Attila utcában (1945)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [leltári szám: 080961]

A belügyminisztériumi épületeknek feltétele volt a légoltalmi pince, ebből itt kettő is van. Az alagsori folyosó végén kazánház állt. A keresztfolyosó jobb oldali végén mosókonyha volt, bal oldali végén konyha, étkezde, biliárdszalon. A konyhára csengő volt bekötve, cselédek hozták fel a fogásokat. A hátsó lépcsőházból nyíltak a cselédlakások. A liftet a ’70-es években építették be. A ház padlásan itt is mosókonyha és szárító volt eredetileg, de ez a funkció az idő változásával átalakult. Ma már csak a gépházat találjuk a padláson. A 2000-es évek elején lehetőség nyílt a felújításra, amikor a gerendák nagy részét kicserélték, a tetőt teljesen újra cserepezték és alászigetelték, mellyel azt is védik, hogy a galambtetemek ne kerüljenek be a padlástérbe.

Rakovszky István, volt belügyminiszter, a ház névadója 1932 óta. Vörös márványtáblája ma már nem látható, de ha a főbejárat fölött, kőbe vésve azt olvassuk: Rakowsky-udvar, akkor jó helyen járunk. 1997 óta a 4. emeleten működik a Váncza Művek Építészeti Műterem és a Studio-F Kft., amik felújították az egyik jelenleg irodaként és műteremként funkcionáló lakást. Megmaradtak az eredeti eslingeri fa-redőnyök, valamint az ablakok keretei. A párkányokat ki kellett cserélni, s ütközőléceket tettek az ablakok mellé. A műteremlakás érdekessége, hogy belül nincs tartószerkezet, a két kémény helyettesíti azt. A konyhában a falakat stucco veneziano borítja.

A ház programjai