+14
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Nyitva tartás:

    VASÁRNAP [SUN] 10:00–18:00
  • Helyrajzi szám:

    25266/6
  • Fotó:

    Sánta Dóra
  • Kutatás:

    Dudás Barbara
  • Önkéntesek:

    Somogyi Gábor, Szalai Dorottya

Leírás

Az épület
A Balzac (volt Légrády Károly) utca 48/a szám alatt található ötemeletes bérház egy két homlokzattal rendelkező saroképület. Egyik homlokzata a Hollán Ernő utcára, míg másik, a Balzac utcára néz, bejárata utóbbiból nyílik. Az épület össztömege jól illeszkedik a Szent István-park környéki utcák házai közé, amely elsősorban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által kiadott, 1928-as városrendezési rendelet egységesítő törekvésének köszönhető. Ebben ugyanis viszonylag szigorúan meghatározták a következőket:

| „a telkek keretesen, illetve csatlakozó udvarokkal építendők be; az épületek párkánymagasságának 25 m-nek kell lennie, amely magassággal földszintet és hat emeletet lehet emelni; az épület homlokzatát egy-egy telektömbön egységesen és összhangzatosan kell kiképezni és legalább is nemes vakolattal ellátni; a homlokzatok részletes rajzát az építési engedély kérése előtt külön kell engedélyeztetni.”[1]

A ház Balzac utcai homlokzatát négy tengelyesként értelmezhetjük: a második tengelyt egy rizalit alkotja (rajta négy nyílással), amelyhez közvetlenül kapcsolódnak mindkét oldalról minden emeleten az erkélyek, amelyekre egy ajtó és egy ablak nyílik. A jobb oldali legszélső tengelyt különálló erkélyek sora jelenti, ugyanilyen nyíláskiosztással. A Hollán Ernő utcai fronton balról jobbra haladva megismétlődnek a Balzac utcai erkélyek, majd egy páros ablak, végül a három nyílással tagolt rizalit és egy körülbelül ezzel azonos szélességű üres falszakasz következik. A rizaliton a nyílásokat mindkét oldalon fehér falsáv keretezi. A pinceszintre eredetileg raktárt, mángorlót, kazánházat és szénraktárt terveztek, amelyek a második világháború ideje alatt óvóhelyként is szolgáltak a lakók számára. Ma részben lakók által használt tárolóként, részben szuterén üzlethelyiségként funkcionálnak ezek a terek. A főbejárattól jobbra és balra eredetileg 1 nagyobb és 4 kisebb üzlethelyiséget alakítottak ki, ezek közül ma 3 egybenyitva adja azt a nagy sarok-üzlethelyiséget, amelyben jelenleg bicikliüzlet működik. A bejáraton belépve egy tágas, elegáns kialakítású, márvány-borította előcsarnokba érkezünk, ahonnan egy házmesteri lakás, majd néhány lépcsőn fellépve 2, az épület többi emeletére is jellemző elrendezésű, szoba-hallos lakás nyílik. Az épületben jelenleg is az eredeti, kulcsos rendszerű, látszóaknás lift működik, amely a környék szinte összes későmodern lakóházában megtalálható volt. Emeletenként 4-4, szoba-hallos lakást terveztek a házba, a padlásszinten pedig szárítóhelyiséget, mosókonyhát, mángorlót, illetve egy sarkon átforduló, nagyméretű tetőteraszt alakítottak ki.

Az épület használatbavételi engedélyét 1937 októberében kapta meg Kovács Béla építtető háztulajdonos, azzal a feltétellel, hogy a Légrády Károly (ma: Balzac) utcai járdát és úttestet helyreállítja, a Hollán utcai járdát pedig 30 napon belül leaszfaltozza.[2]

 Újlipócia és a Balzac utca
Az utca első nevét – Korall utca – Újlipótváros kiépülésekor kapta 1897-ben, amelyet 1934 júliusában neveztek át a Pesti Hírlap alapítójáról Légrády Károly utcára. Végül az 1850-ben elhunyt író halálának századik évfordulóján Balzac utcára keresztelték.[3]


az Újpesti rakpart és az épülő Újlipótváros látképe a Margitsziget felől. (1928)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 42403; adományozó: MZSL/OFNER KÁROLY]

Újlipótvárost délről a Szent István körút, keletről a Váci út, nyugatról a rakpart szegélyezi, északi határa azonban sokak szerint vitatható.

| „A szigorúbbak állítják: a Balzac utcán túl már nincs újlipóti élet. Mások a Csanádyra vagy a Victor Hugóra voksolnak. Az engedékenyebbek még az Ipoly utcát, sőt a Drávát is Újlipótvárosnak tartják. Csak abban van egyetértés, hogy a Kárpát utcai panelvilág már túl van az Óperencián”

– írja Újlipócia című könyvében Bächer Iván.[4]

Újlipótváros építészeti együttesének ma is ismert képe a világgazdasági válság tetőzését követően, az 1930-40-es években alakult ki, vegyesen historizáló, art deco és modern stílusban.[5] Habár a kerületben álló bérházak többek között olyan építészek tervező munkáját dicsérik, mint Hofstätter Béla, Domány Ferenc, Ligeti Pál, Kósa Zoltán, Hikisch Rezső, Málnai Béla vagy Jánszky Béla,[6] az épületek külső megjelenése a korszakra jellemző modern építészet átlagos színvonalát tükrözi. Szerb Antal szavaival élve:

| „Két szoba hall az egész városnegyed, dacosan, fiatalosan és lendülettel leplezik lakói halavány életük egyetlen őszinte valóságát: hogy nincsen pénzük, senkinek.”[7]

Különlegességeket, az átlagosnál drágább megoldásokat, kifinomult részleteket inkább a belsőépítészeti megoldásokban (lépcsőházak, előcsarnokok, kapualjak) találhatunk.[8]

Az építész
A Balzac utca 48/a tervezője, Krausz Gábor (1875. november 25. – 1958?) építészmérnök, építőmester, bérházak, színházak, szanatóriumok, szállodák tervezője. Felesége, Hofsätter Malvin az építész Hofsätter Béla testvére volt. Közel 60 épülete ismert, „Ginczler Hermanhoz hasonlóan spekulációs bérházépítészettel foglalkozott. Neobarokk épületei részleteit többször ismétli házról-házra. Csak 1935 után tért át a modern építészetre, újlipótvárosi bérházaira kívül párizsi elegancia, a belső terekre gazdag anyaghasználat jellemző.”[9] Az építészről viszonylag kevés forrás áll rendelkezésre, a századforduló környékén leginkább apósával, Hofstädter Guttmann uzsorással közös csalási ügyeiről írtak az újságok. A Népszava 1905. november 30-ai számában például százötvenezer koronára rúgó tartozása – mely főként ki nem fizetett munkásai béréből jött össze – miatt elrendelt letartóztatásáról írt.[10] Úgy tűnik azonban, hogy a csalási ügy(ek) nem ejtett(ek) nagy csorbát az építész hírnevén, 1912-13-ban nagyszabású beruházás fűződött Krausz nevéhez: a Rákóczi út 51. szám alatt álló franciaudvaros bérház tervezése, amelyet bizonyos források szerint Krausz épp Hofsädter Guttmannak épített. Habár a kritikák szerint „Krausz tetszetős külsővel leplezte az olcsó megoldásokat”,[11] az épület máig ismert, különösen a homlokzatán elhelyezett Rákóczi-szobrairól.[12]


Szemelvény forrása: A budapesti és a környékbeli távbeszélő-hálózatok előfizetőinek és nyilvános állomásainak betűrendes névsora 1912. szeptember. Budapest. Budapesti M. Kir. Posta- és Távirdaigazgatósága. 1912. p. 278.

A század első évtizedeiben Krausz leginkább Stettner Gusztáv építész társaként, jellemzően építőmesterként kerül említésre – így például az I. ker. Attila út 49., Váralja utca 5. alatt található Gamauf-bérház (1902),[13] a Hűvösvölgyi út 77. szám alatt található eklektikus villa,[14] vagy a 20-as években a Royal Orfeum nevű mulatóhely első emeletén működő Papagáj kabaré belsőépítészeti díszítése esetében. Utóbbiról a korabeli sajtó a következőképp fogalmazott:

| „Budapest szenzációja: az igazán világvárosi Papagály (sic!) két nagystilű budapesti építész munkáját dicséri. Amerikai gyorsasággal, mindössze három hét alatt építették Stettner Gusztáv és Krausz Gábor építészek a régi Redoute-ból az uj Papagályt. Hatszáz jelentékeny építészeti munka hirdeti eddig szerte az országban Stettner és Krausz cég nagyszerű képességeit, de a Papagály még a legkritikusabb szakembereket is meglepte, mert a helyiség építészeti szempontból a legfrappánsabban van megoldva. A kompozíció bátorsága érdekes és eredeti; egészben pedig finom és szolid. Stettner és Krausz építészek olyan becses és finom munkát végeztek a Papagály helyiségének megteremtésénél, aminőről még nagyon sokat fognak beszélni ugy a fővárosban, mint a külföldön, ahová hamar híre jut.”[15]

A Balzac utca 48/a szám alatt található bérház tervein Krausz pecsétje és aláírása mellett Ginczler Herman (1899–1961) építőmester és építészmérnök neve is szerepel – ő feltételezhetően építőmesterként vett részt a munkálatokban.[16]

A ház lakói
A környék sok más épületéhez hasonlóan a Légrády Károly utca 48/a is zsidók részére kényszerlakhelyként kijelölt ún. csillagos ház volt 1944-ben, lakásai között néhány vatikáni, diplomáciai védettséget is élvezett – az itt lakók zömének volt valamiféle védőlevele, védőútlevele. Ez azonban csak névlegesen szolgált védelemként, 1944 nyarától teléig sokakat hurcoltak el és végeztek ki a nyilasok a ház lakói közül – közülük csupán egynek, Kovács Ilonkának emléktáblát is állítottak a ház előterében. A ház 2014-ben részt vett az OSA Archívum Csillagos Házak 1944-2014 című kutatásában[17] és az ehhez kapcsolódó megemlékezés-sorozatban, amelynek alkalmával egy túlélő, Falus Gabriella mesélt az 1944 telén ebben a házban megélt eseményekről.[18]


Videó forrása: YOUTUBE [osa csillagoshazak]

Szintén itt, a Légrády Károly utca 48/a harmadik emeletének egyik zsúfolt lakásában élt családjával együtt 1944 telén Timár György író, költő, újságíró (1929–2003) is. Gyermek és kora című, önéletrajzi ihletésű írásait tartalmazó kötetében ő is írt az 1944. november-decemberében történt eseményekről.[19] A ház első lakóiról biztos információ nem áll rendelkezésre, egy 1939-es telefonkönyv tanúsága szerint azonban többek között cégvezetők, gyári képviselők, Schwartz Árminné, a Park lllatszertár tulajdonosa, Stwertka Ignác, a Magyar Királyi Posta nyugalmazott főfelügyelője, dr. Hoffmann Ida gyermekorvos, Szilárd Ferenc töltőtollkereskedő, valamint Wágner S. Sándor gyümölcs- és déligyümölcskereskedő is a ház lakói között voltak, míg a 40-es évek közepén itt volt telephelye Barta Sándor bor- és terménykereskedőnek is.

A ház programjai