+6
  • Tervező:

    Jónás Dávid , Jónás Zsigmond
  • Építés éve:

    1907, 1908
  • Építtető:

    Jónás Dávid és neje
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Helyrajzi szám:

    5044
  • Fotó:

    Perdy-Fazakas Brigitte
  • Kutatás:

    Siska Enikő
  • Önkéntesek:

    Kővári Mariann, Siska Enikő

Leírás

A Bartók Béla út 29-es szám alatt található épület az Újbuda pezsgő kulturális életét biztosító Gárdonyi tér szomszédságában áll. Megépítésekor a Fehérvári út 27. címet viselte, majd Horthy Miklós út 29-re keresztelték át, ma pedig Bartók Béla út 29. címen ismeretes.


Bartók Béla út 29. (1957)
Kép forrása: FORTEPAN / BFL [HUNGARICANA] [képszám: 102800; orig: BFL / levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11]

Jónás Dávid és neje 1907-1908 között építtették fel bérházukat. Tervezője maga Jónás Dávid és testvére, Zsigmond voltak, a födém kivitelezését pedig Réti Benő végezte. A házon fellelhetőek azon jellegzetes vonások, melyek Jónás Dávid más épületein is megjelennek. Jónás 1900 óta működött önálló építész-tervezőként, munkásságában a historizálást idővel felváltotta a premodern stílus. Legjelentősebb műve talán a Tolnai Világlapja egykori székháza a Dohány utcában. Legtöbb épületét fivérével együtt készítette.[1] Az 1894. évi Építésügyi Szabályzat szerint Budapest ezen területén utcavonalon és zártsorban kellett építkezni, és a ház meg is felel ezen szabályozásoknak. Így az épület tökéletesen illeszkedik az egységes utcaképbe, kapcsolódik a nagyvárosiasan fejlődő belső városmaghoz. Buda fejlődése a századforduló után felgyorsult, melyben nagy szerepet játszott az újonnan megépülő Szabadság híd és Erzsébet híd. Ebben az időszakban épült a környék legtöbb épülete.[2]

Az 1906. augusztusi Pesti Hírlapból kiderül, hogy Jónás Dávid és neje 72.000 koronáért vette meg Kellner Ignáctól és Kohn Jakabtól a telket, amelyen a mai ház áll.[3] Építéstörténetének érdekessége, hogy Jónás Dávid magánépítési kérelmét az 1907. áprilisi magánépítési bizottság ülésén először elutasították. Fellebbezésének bírálata ismét elutasítással zárult, és csak júniusban kapta meg kétszeres visszautasítás után az új építkezésre az engedélyt.[4] Ezután elindulhatott az épület kivitelezése. A ház 4 lakószinttel, valamint pinceszinttel rendelkezik. A földszinten az utcafronton három helyiségben üzletek kaptak helyet; ezekbe az eredeti tervek szerint egy vendéglő került volna. Ezen a szinten továbbá három teljes úri lakás (benne ebédlő, szalon, hálószoba, gyermekszoba, úriszoba, konyha, cselédszoba, kiszolgáló helyiségek) és egy szoba-konyhás házmesteri lakás helyezkedett el. Elérhető forrás hiányában feltételezhetjük csak, hogy az emeleti szintekre 4-5 lakás tervezhettek, saját erkéllyel.[5]

Alaprajzi elrendezését tekintve a ház U alakú, a szomszédos Bartók Béla út 27. felé egy magas fal zárja le az udvart. Minden lakásnak van így utcai és belső udvari homlokzata is. A letisztult utcai homlokzatszerkesztésben megfigyelhetjük a premodern stílusjegyeket és a Jónás fivérek alkotói stílusát. A homlokzat a korábbi stílusok homlokzatképzési kultúrájától eltérően vertikálisan tagolt az emeleteket átfogó pilasztereknek köszönhetően; ezek fejezetei egyszerű vonalakkal szerkesztettek, melyek folytatódnak a fríz/párkány szakaszban. A földszintet és az első emeletet enyhén kiugró övpárkány választja el – az erkélyek alatt kazettás díszítéssel –, melynek vonala illeszkedik a szomszédos ház hasonló párkányához. A díszítések leginkább geometrikus formák, egyszerűek és letisztultak. A homlokzat bal oldali kiemelt szakaszát a második emeleten kivételesen figurális dombormű díszíti. A ház vakolata jelenleg világoskék, kovácsoltvas erkélykorlátokkal és kőlábazattal rendelkezik; az eredeti kapuzatot lecserélték. Az épületet második világháború során bombatalálat érte, melynek helyreállítására létrejött a Bartók Béla út 29. számú Házszövetkezet. A céljuk a károk helyrehozása mellett az volt, hogy saját kezelést és fenntartást kapjanak az ingatlan felett, valamint hogy a tagok maguk között értékesíthessenek.[6]


Budapest XI., Bartók Béla út
Kép forrása: BFL [HUNGARICANA] [leltári szám: HU_BFL_XV_19_c_11_1159]

A Bartók Béla út felé néző földszinti helyiségekben kapott helyet az eredeti tervek szerint egy vendéglő. A helyiségek az évek múlásával más-más funkciót kaptak: működött itt többek között sütöde és pékség, cukrászda, presszó, bútorüzlet, grillcsirkesütő, turkáló, dohánybolt, kínai gyorsbüfé is. A fellelhető források alapján megtudhatjuk, hogy a sütöde 1925-ben két kemencével is gazdagodott, melynek tervezését Svarcz Jenő és Horváth Antal műépítészek (akik a szomszédos 31-es számú ház tervezői is voltak) végezték. A levéltári adatok szerint ekkor a ház már Lőwy Ernőné úrnő tulajdonában volt. 1963-ban a kemencék egy rekonstruáláson estek át, 1970-71-ben pedig le is cserélték őket, „a biztonságosabb termelés érdekében”.[7] A pékség szomorú bezárásáról a Ludas Matyi folyóirat 1971-ben tudósított: cikkük szerint innen mindig áradt a friss kenyér és a friss péksütemények illata hajnalban, ám ezeket máshova szállították el, nem a közeli üzletekbe, ahol pedig csak silány minőségű pékárut lehetett kapni. A pékség helyett grillcsirkesütőt létesítettek.[8] Később a pékség újra üzemelt, a 2000-es évek eleje-közepe felé zárhatták be véglegesen.[9] A grillcsirkesütő üzlethelyiségébe később egy turkáló, majd dohánybolt költözött, ma pedig kozmetikai szalon működik benne.

A ház földszintjén működött a Bartók Eszpresszó és Cukrászda, később Szonáta Eszpresszó, amely kiemelkedő szerepet töltött be a környék életében. Sok zenei, társasági és kulturális eseménynek adott helyet a kávézó, kedvelt helye volt sok ismert személynek is. Kováts Kriszta színész-énekesnő állandó előadója volt a presszónak, ő szervezte a hetente egyszer, csütörtök este 8-kor megrendezett zenélős-beszélgetős klubesteket. Ő és az általa meghívott vendégek biztosították a jó hangulatot, amelynek célja többek között az is volt, hogy az egyetemistákat átcsábítsák az olcsó sörözőkből.


Videó forrása: YOUTUBE [Bereményi Géza – téma]

A klub meghívott vendégei között lépett fel például Szakcsi Lakatos Béla, Bródy János, Dés László, Török Ádám, Kútvölgyi Erzsébet, Hobó is.[10] De nem csak meghívott vendégként tértek be ismertebb művészeink:

„Cseh Tamás meg esténként ott ül a Bartók Béla úton, a Szonáta presszó fapadján és elmondja, elmondja áthajolva hozzám az asztalon, a soha meg nem jelenő interjú legfontosabb mondatát: soha nem hazudtam”

– áll a Népszabadság egyik cikkében.[11] De például Závodi János, a Piramis együttes gitárosa is egy baráti találkozóra sietett a presszóba, amikor sajnálatos módon a taxiban felejtette nagyra becsült gitárját.[12]

A kávézóban mindenki találhatott magának megfelelő elfoglaltságot: szombat délutánonként az MM társkereső klub programjain vehettek részt az érdeklődők. „Programok, zene, tánc!” – állt a felhívásban. A klub által sok új és sikeres kapcsolat született itt.[13] A Látó szépirodalmi folyóirat szótárnapló sorozatában a fontosság szó alatt találhatunk egy kedves anekdotát a presszóval kapcsolatban:

„Lacika ötvenéves lehet, körülbelül, sohasem tud megállni. Sokszor láttam fel-alá járkálni a Bertalan Lajos utcában, amikor még arrafelé laktunk, most a Szonáta presszóban láttam viszont. Bejött, járkált fel-alá izgatottan. Ha szóltak hozzá a pincérlányok, odafordult, de akkor is helybenjárt. Megbízták a pincérlányok ezzel-azzal, vegyen nekik lottót, hozzon el valami kazettát valahonnan. Becézgették: gyönyörűm, aranyom. Elment, rendesen megcsinálta, kapott egy kávét. Azt gondolná az ember előszörre, milyen jó, hogy rábíznak ilyen dolgokat, legalább ilyenkor fontosnak érzi magát. De nem, látszott rajta, meg ahogy válaszolt mindig, abból is kiderült, hogy a terhére vannak. Szívességből megteszi, de neki igazából sokkal fontosabb dolga van.”[14]


Bejegyzés forrása: FACEBOOK [Újbuda Anno Retro XI]

A presszó helyén ma a Kelet Kávézó és Galéria működik, amely programjaival folytatja a korábbi szórakozóhely kulturális misszióját. Az üzlet bérleti jogát 1991-ben bocsátotta árverésre a Kelenföldi Közért Vállalat, amely addig élelmiszer-szaküzletet működtetett itt.[15] Végül 1993-ban a Fővárosi Sütőipari Vállalat pályázatot hirdetett az akkor még állami tulajdonban lévő 100%-os üzletrész (Friss Briós Kft.) teljes egészében történő megvásárlására.[16]

A ház lakója, Nádori László 1980-ban kesergett a Népszabadságban arról, hogy mennyire elkeserítő, hogy „az ifjúsági sportolást segítő intézkedések” ellenére sem tud megvalósulni a tömegsportolás lehetősége. A Bartók Béla úti teniszpálya télen jégpályaként működött, ide szerette volna elvinni a cikk írója a gyermekeit. A bejáratnál kígyózó sorok álltak, és egy felirat jelezte: zárva. A következő nap ismét megkísérelték a bejutást, de szintén zárt kapuk fogadták a népet. Egy idősebb hölgy jelezte, hogy rossz a jég minősége, nem alkalmas a sportolásra. Egy anyuka bemászott és kipróbálta, és tökéletesen megfelelőnek találta azt. De még mielőtt mindenki megindult volna a pályára, két csaholó kutya kezdett el rohanni a betolakodók felé, így sajnos aznap is elmaradt a sportolás, hiába lett volna rá igénye az embereknek.[17]

A Népakarat egy 1957-ben megjelent cikkében egy bútorüzérről írtak. Barkai Lajos bútorboltot vezetett a Bartók Béla út 29. szám alatt, és egy közeli ismerősével, Kovács Lászlónéval egyességben plusz haszonra tett szert. Kovácsné megvette Barkaitól az árut az üzletből, majd újságban hirdette dupla árért a bútordarabokat, mint saját, alig használt darabokat. Barkai ezek mellett még családtagjai számára is szolgáltatott kedvezményes árut, szülőfalujában lévő rokonainak, akik mindig jócskán meghálálták a szállítmányokat.[18]


Bartók Béla út. Ganz “UV” villamos utastere (1981)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 58120; orig: JANKOVSZKY GYÖRGY]

Bár a mindennapi életet nagyban megkönnyítik a praktikus tömegközlekedési eszközök – jelen esetben a villamos –, ám sajnos előfordulnak balesetek. 1947-ben pont a ház előtt esett le a villamosról egy 17 éves tanonc, Rosenberg Ervin, akinek az esés következtében a mozgó jármű levágta a lábát.[19] A Bartók Béla úti jelentős gépjárműforgalom több balesethez is vezetett. A 29. számú épület előtt 1963-ban egy vasárnap este egy motorkerékpáros elgázolta a 35 éves Török János segédmunkást, aki nyílt kartörést szenvedett. A motor is felborult, ám annak vezetője és utasa visszaszállt a járműre, és a helyszínen hagyták a vérben fekvő férfit. A rendőrségnek sikerült megtalálni a tetteseket, akik aztán beismerő vallomást tettek.[20]

Mint ahogy az az alaprajzi elrendezésből, lakásfelosztásból látszik, hogy a házban kialakított lakások eredetileg inkább a jómódú rétegeknek készültek. Ahogy a címjegyzékben is láthatjuk, javarészt tanult, értelmiségi réteghez tartozó emberek éltek itt már a kezdeti években. A lakásfelosztás az évek során természetesen sokat változott, de elérhető források hiányában pontos évszámok és adatok nem derülnek ki erről. Mindezek mellett két egyesületet is bejegyeztek erre a címre 1911-ben. Az egyik az Általános Közjótékonysági Egyesület (alapító: Csáky Albinné, alelnök: dr. Apponyi Albertné, Falk Zsigmond és Berzeviczy Albertné; főtitkár: dr. Lányi Márton, főpénztáros: Pejácsevich Jolán grófnő), a másik pedig a Magyarországi Tót Közművelődési Társulat volt (alapító: Radnai Farkas besztercebányai püspök, titkár: Ruffy Pál, aki egyben a ház lakója is volt).[21]

A ház legnevesebb lakója kétségkívül Almásy László Ede, akinek a nevével először az 1939-es távbeszélő nyilvántartásban találkozhatunk, és 1943-ig biztosan itt is lakott. Feltehetőleg azt ezt követő években 1945-ig Szombathelyen, majd Felsőszelestén tartózkodott, könyvírással foglalkozott. Szombathely orosz megszállása után visszatért budapesti lakásába. A főváros ostrománál kérdéses, hogy hol volt éppen Almásy. Egyes visszaemlékezésekben olvashatjuk, hogy a bombázások ideje alatt, mikor mindenki a ház pincei óvóhelyére menekült, a gyerekek Almásy köré gyűltek és hallgatták a férfi történeteit. Azonban ekkortájt kezdődött meg a koncepciós per ellene, és azt az megelőző mindenféle vád felállítása. A perben tett vallomása szerint az ostrom alatt Vas megyében tartózkodott, amely ellentmondásban van fenti „legendával”. Lakását elmondása szerint ebben az időben Kartal doktor családja foglalta el ideiglenesen, mert az övékét bombatalálat érte.[22] Almásyt áprilisban letartóztatták és elszállították, és megkezdődtek a kihallgatások, szabad lábra helyezések, majd újbóli letartóztatások.

Almásy László és Zichy Nándor első felfedező útja repülőn - 1931. augusztus 21, Mátyásföld, Budapest (1)
Almásy László és Zichy Nándor első felfedező útja repülőn – 1931. augusztus 21., Mátyásföld, Ismeretlen fényképész.
Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [digitized by: Elekes Andor]

Novemberben visszatért Budapestre, ám lakását nem kereste fel, bujkált. Az orosz hatóságok a következő vádakkal vették őrizetbe: háborús és népellenes bűntettek, német szövetkezés; azt is állították róla, hogy belépett a német „Afrika-hadseregbe” és Rommel szárnysegédje volt; támadták a Rommel seregénél Líbiában című könyvét is.[23] 1946 augusztusában előzetes letartóztatásba helyezték, amely a koncepciós per előszakaszának a lezárása volt. A tárgyalásokat követően 1946 novemberében helyezték újra szabadlábra, de lakását elvesztette, így először Bécsbe, Triesztbe, majd Kairóba menekült.[24]

Almásy László lakásában jelenleg az Iszlám Egyház mecsete működik, a Dar El Salam mecset, melyet a Jótékonysági Béke Alapítvány működtet. Budapesten nem találkozhatunk „klasszikus mecsettel”, ahol az emberek a vallásukat gyakorolhatnák, így alternatívaként az Almásy egykori lakhelye és egy másik lakás egybenyitásával költözött be a 2000-es évek környékén az imaház. A mecset neve az arab Dar Assalam szóból ered, mely a béke házát jelenti, és ez egyben a mohamedán mennyország egyik neve is.[25]


Bejegyzés forrása: FACEBOOK [Darussalam Mosque-Budapest]

De nem csak Almásy lakása kapott új funkciót az évek során. A jelenlegi Írisz Office-nak helyet adó lakásban élt a nemesi származású Uzoni Temesváry Jánosné Gerlóczy Mariette, akinek az édesapja Gerlóczy Gábor vezérőrnagy, Horthy Miklós első szárnysegédje volt. A német megszállást követően 1944 decemberében kezdődtek a megpróbáltatások: őt és Bethlen Istvánt, Horthy személyes tanácsadóját is letartóztatták. Mariette-et 1949. húshagyókeddjén férjével együtt a kommunista megbízott csapatok kényszermunkára vitték Dobrudzsába, vagyonukat, tulajdonukat elvették. Az asszonynak aznap indult meg a szülése, de erre nem voltak tekintettel: férjével együtt kocsira rakták őket, és a zötykölődő utakon leállt a szülés, a gyermek meghalt, és Mariette is vérmérgezést kapott. Az érkezést követően már a dobrudzsai földeken kellett dolgozniuk. Később Kolozsvárra kerültek, ő takarítónőként, férje targoncásként dolgozott. 1960-ban kapott a Temesváry család hazatelepedési engedélyt – ezt a férje már nem érhette meg, és a temetés miatti késedelem révén már nem engedték Mariette-nek a visszatelepedést.[26] 17 évvel később, 1976-ban hagyhatta el Romániát, és költözött Budapestre. Hatos társbérletben élt a Bartók Béla úti lakásban.[27]

A valaha itt élt lakók emlékére két emléktábla található a ház falán. Az utcafronti homlokzaton Almásy László Ede tiszteletére az Afrikai-Magyar Egyesület állított emléktáblát 2011-ben. A főbejárati kapu előtt a földön az egyik kockakő helyén pedig egy apró táblát találhatunk, egy botlatókövet, amely dr. Kemény Józsefre emlékszik vissza, akit deportáltak, majd 1944-ben megöltek.

Források

A ház programjai