• Helyrajzi szám:

    4208/14-7
  • Fotó:

    Klaniczay János
  • Kutatás:

    Ódry Emese
  • Önkéntesek:

    Bauer Dóra, Mircsev Anna

Leírás

A Bercsényi utca 28-30. szám alatt különleges épület áll, amely kinézetében is eltér az utca házaitól. A BME Építész Kollégiumának épülete, a többnyire 20. századi modern építészeti stílusú lakóházak között az egyik utolsó példa a szocialista realizmus megjelenésére, ha egyszerűsített formában is.


Bercsényi utca 28-30., a BME kollégiumának sportpályája, háttérben az egykori Lágymányosi Dohánygyár épülete. (1972)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 134407; orig: BERCSÉNYI KOLLÉGIUM FOTÓKÖR]

A kollégium épülete zártsorú beépítésben áll. Az ötemeletes, hangsúlyosan vízszintes tagolású épületet visszafogott formaalakítás jellemzi. A lábazatot műkő burkolja, felette egyenlő távolságban elhelyezkedő, egyszerű keretezésű ablakok tagolják a Bercsényi utcai homlokzat egészét, a középső tengely kivételével. Itt helyezkedik el a portikuszos bejárat egy enyhébb formája. A első emelet ablakai, valamint a kapu felett fogsordíszes párkány húzódik végig. A párkány felett a középső tengelyben félköríves záródású ablak, felette a 3-5. szinten három-három keskenyebb, osztás nélküli ablak helyezkedik el. Az eredeti tervek hiányában az 1988-as átalakítás terveiből ismerhető az udvari épületrész belső kialakítása.[1] A kétszintes épület alagsora tartalmazta a kiállítóteret. Ide Gergely Katalin (UVATERV) tervei alapján két klubszoba és két szakkör szoba került. Mindegyik kőburkolatos, álmennyezetes helyiség. A földszinten parkettás „kondicionáló terem”, étterem, ruhatár volt, utóbbi kettőben piszkei vörösmárvány burkolat. Az átalakítás során az étteremből és a tornateremből koncerthelyiséget alakítottak ki.

Az 1955-ben épült kollégiumot Boross Zoltán és Biczó Katalin tervezték 1953-ban.[2] Boross Zoltán építész 1926-ban Budapesten született.[3] 1954-ben a BUVÁTI-nál helyezkedett el. Még ez előtt, 1952-ben tervezte a csepeli munkásszállót Kósa Zoltán, Dávid Károly és Pfannl Egon építészekkel.[4] 1959 körül tervezte az Üllői út 81. alatti lakóépületet, már a hatvanas évek építészetének szellemében.[5] 1960-ban Benjamin Károly építésszel együtt tervezték az 514-es jelű házakat (A, B, C) az óbudai kísérleti lakótelepen,[6] és ebben az évben kapta meg Boross az Ybl Miklós-díjat. 1961-ben épült fel a Fiastyúk utcai lakótelep, amelynek házait szintén Biczó Katalinnal tervezték.[7] 1968-ban épültek fel az általa tervezett OTP lakóházak a Táncsics Mihály utcában és az Alagút utca – Attila utca sarkán.[8] 1945 után nagy beruházási program keretében a BME sok új épülettel – előadóhelyiségekkel, kísérleti üzemekkel, kollégiumokkal – bővült.[9]


A Bercsényi 28-30 első számának borítója
PDF forrása: bercsenyi2830.hu [Bercsényi Építész Szakkollégiumért Alapítvány]

A Bercsényi (előtte Rózsa Ferenc) Kollégiumot 1956-ban adták át. Az intézmény hivatalosan 1963-ban kapott kollégiumi státuszt, előtte diákotthonnak hívták. A státusz megszerzésével már kizárólag építészmérnök hallgatók lakhattak benne.[10] A kollégiumban működött a Bercsényi Klub – benne művészeti galériával –, amely gyakran adott helyet kortárs koncerteknek is. 1963 októberében rendezték az első kiállítást, és ez év őszén jelent meg a kollégium újságja is, a Bercsényi 28-30, amit kezdetben kéthetente adtak ki. A lapban interjúk, pályázati anyagok, diplomamunkák, építészeti tanulmányok, kiállítási beszámolók jelentek meg.[11]

A kiállítóhelyiség nemcsak a kollégiumi hallgatók, de azon művészek előtt is nyitva állt, akik a hivatalos művészeti helyeken nem állíthattak ki ekkor.[12] A hatvanas években a hallgatók közül Bachman Zoltán és Vidolovits László vettek részt a kollégiumi életben kiállításszervezőként és a fent említett folyóirat szerkesztőjeként. Ebben az évtizedben olyan művészettörténészek és építészek nyitották meg a kiállításokat, mint Major Máté, Pogány Frigyes vagy Németh Lajos. Az időszak fontos kiállítása volt 1968-ban a Gyarmathy Tihamér festő által rendezett Hagyományok. A tárlat az orosz avantgárd, a Bauhaus és az Európai Iskola egy-egy képviselőjének műveit mutatta be, főleg reprodukciókon. Kiállították még külföldön élő alkotók, például Vasarely munkáit is.[13]


Bercsényi utca 28-30., a BME Rózsa Ferenc Kollégium kapuja, koncertre érkező fiatalok. (1964)
Kép forrása: FORTEPAN [képszám: 138589; orig: SZALAY ZOLTÁN]

1972 és 1975 között Nagy Tamás és Kovács Attila hallgatók szervezték a kiállításokat. Ebben az időszakban állított ki Paizs László, Attalai Gábor és Vető János is. 1972-ben itt mutatta be Szentjóby Tamás A legnagyobb engedetlenségi szám című happeningjét. Szintén Szentjóby szervezte Beke László művészettörténésszel ebben az évben az Avangard Fesztivált, amit végül a rendőrség betiltott. A képzőművészek mellett gyakori vendége volt a Klubnak a Syrius zenekar is ebben az időszakban.[14]

1978 és 1980 között a performanszok, happeningek voltak jellemzők: Hajas Tibor, Pauer Gyula, Erdély Miklós, Halász András előadásait láthatta a közönség. Építészeti kiállításokat is tartottak, az egyik ilyen volt 1978-ban az építészet határterületeivel foglalkozó Ál-, kvázi-, metaépítészet, amelynek anyaga beküldött pályázatokból állt össze. Az 1981-87 közötti periódusban már az avantgárd utáni művészet volt a téma: itt rendezte első kiállítását 1981-ben a Vető-Zuzu páros, azaz Vető János és Méhes Lóránt, és többször kiállított a Xertox csoport is.[15] Az 1988-as felújítás és átalakítás korlátozni kezdte a Klub tevékenységeit; a rendszerváltás után megszűnt a folyóirattal együtt.[16]

Az 1990-es években ismét megnyílt a kiállítóhely Bercsényi 28-30 Galéria néven. 1996-ban létrejött a Bercsényi Építész Szakkollégium (2006-tól Építész Szakkollégium), amely régi helyén, a Bercsényi utcában folytatta és folytatja ma is szakmai-kulturális tevékenységét.

A ház programjai