1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Az épületet sokan Sonnenschein-házként ismerik, hiszen idestova húsz éve ez a ház szerepelt Szabó István A napfény íze című filmjében a család otthonaként a külső felvételeken. A homlokzaton megtartották az akkor elkészített díszletelemeket. A több mint 150 éves, egyemeletes ház impozáns külseje egykor a gazdagságot jelentette, ma az egykori Ferencváros hangulatát idézi meg méltóképpen, amihez hozzájárul bájos belső udvara is.

    A Bokréta utca 15. alatt álló ház, amely ma kétemeletes épület, eredetileg egyszintesként épült 1867-ben. A házat építészként Wieser Ferenc jegyzi. Építtetője Heigel (más írásmód szerint Heigl) Ferenc, foglalkozását tekintve nagyfuvaros. Ekkoriban több környező telek tulajdonosa volt. A telek egykorú címe Ferenc tér 9.[1]

    Heigel Ferenc haláláig az épületben lakott családjával. Az 1890-es évek közepén történhetett meg az átépítés, amely során a lakásokat kialakították. Az épület további sorsáról sajnos keveset tudunk, egészen az 1990-es évekig. A tulajdoni és bérlői viszonyokat néhány évtizedig még jól lehet követni.

    Tulajdonosok, bérlők, történetek
    1905-ben Heigel Ferenc,[2] majd 1909-ben neje is elhunyt.[3] A tulajdonrészük gyermekeikre, Heigl Antalra és Heigl Máriára (asszonynevén Heinzmann Ágostonnéra) szállt, majd egy 1910-es eladás után Mária lett az egyedüli tulajdonos.[4] 1914-ben aztán elajándékozta a házat Hikade József és nejének.[5] Néhány év múlva már Fischl Márk és családja birtokolta.[6] Öröklés, majd értékesítés következett a tulajdonosváltások sorában. 1934-ben Fischl Márk és birtoktársai eladták a házat dr. Horváth Jenőnek 57 000 pengőért.[7]


    Szemelvény forrása: Az Est, 1915. 6. évf. 58. sz. p. 8.

    Az 1910-es évek elején több, munkásokat tömörítő szervezet és szövetkezet ülésezett a házban. A Népszava többször hírt adott az I. emelet 14. szám alatti történésekről. Itt lakott Vuier Gábor, a szappanossegédek szervezetének kapcsolattartója.[8] Ez a lakás volt a vegyészeti munkások szövetségi és központi irodája. Ugyanitt gyűltek össze a tetőfedők, szigetelők, „aszfaltírozók” és azok segédmunkásai is szükség esetén.[9] A bérház lakói között sokféle szakma képviselőit megtaláljuk. Az 1910-es években lakott itt állami szolga,[10] géplakatos,[11] fa- és szénkereskedő,[12] rendőrellenőr,[13] kereskedősegéd,[14] lakatos,[15] bérkocsitulajdonos,[16] cipész,[17] szülésznő,[18] dohánygyári felügyelő.[19] Az 1920-as évek végére cipész,[20] szobafestő-mázoló,[21] dohányárus,[22] titkár,[23] szövetkezeti raktárnok,[24] tanítónő[25] is megfordult a falak között. Ami közös bennük, hogy legnagyobb részben az akkori középosztályból kerültek ki a lakók. Nem a közeli gyárak kétkezi munkásai éltek itt, de nem is igazán előkelő emberek.

    A lakók többször kerültek viszont be a hírek bűnügyi rovataiba is. Az első tragédia 1897 szeptemberének végén történt. Egy ezredes, bizonyos Krátky Vince gyötörte feleségét, Némedy Lujzát féltékenységével. Az asszony megunta egy idő után, és visszaköltözött a Bokréta utca 15-ben élő édesanyjához a kisfiukkal. Egyik nap megjelent a férj, veszekedés után fegyverével megsebesítette a feleségét a nyakán, majd menekülni akart, de elállták az útját, így végül maga ellen fordította pisztolyát. Némedy Lujzát sikerült kórházba szállítani, de Krátky Vince a helyszínen életét vesztette.[26] Többen is önkezükkel vetettek véget életüknek: 1896-ban[27] és 1933-ban[28] kötél, 1941-ben[29] penge segítségével búcsúzott el az életétől egy napszámos, egy vásári árus, illetve egy ügynök. Egyedül ez utóbbiról nem tudjuk, hogy túlélte-e végül, a híradás szerint kórházba került. Előző kettőt már nem tudták megmenteni. A ház történetét innentől kezdve körülbelül 50 évig többnyire homály fedi.

    A Sonnenschein-ház és az épület jelene
    A kilencvenes évek közepén Szabó István rendező és Koltai Lajos operatőr egy készülő filmjükhöz kerestek lehetséges helyszíneket. Mivel a Ferencvárosban korábban is működtek kisebb üzemek, többek között likőrgyárak is, errefelé sétálgattak a szóba jöhető házak után kutatva. A Ferenc téren találták meg azt az épületet, a Bokréta utca 15. számú házat, amelynek homlokzata épp egyezett az elképzeléseikkel, és elhelyezkedése révén jól fényképezhető volt, a kamerákat is épp megfelelően lehetett elhelyezni a külső felvételek elkészítéséhez. Így lett a ház A napfény íze című film egyik helyszíne.


    Videó forrása: YOUTUBE [Miklós Vincze]

    Itt a külső és az udvari jelenetek forogtak, de a beltérieket is a kerületben, a Liliom utca 34-36. számú házban fényképezték. A homlokzatot ezzel együtt a díszlettervezőnek, Ferenczfy-Kovács Attilának át kellett valamelyest alakítania. Ekkor került több, ma is fellelhető elem az épületre. Mindenekelőtt a ma is látható feliratot kell megemlíteni, de nem ez volt az egyetlen változtatás.

     

     

    A teljes festésen túl kerültek egyes emeleti ablakok fölé íves szemöldökök és napsugaras díszítések, mások alá balusztersor, de a közéjük illesztett stukkódíszek is ebből az időből származnak. Az alsó ablaksort is átalakították. A kváderköveket utánzó díszítés eredetileg is volt a homlokzaton, de nagyobb kövekből készült mintázatot utánzott – ezt sűrűbbé tették. Az ezek után szabadon maradt falfelületekre téglaberakás került. Érdekesség, hogy a díszítéseket mind a környező épületekről lesték el.[30]


    Szemelvény forrása: Dr. Ladányi Miksa (szerk.): A magyar ipar almanachja. A Magyar Ipar Almanachja Kiadóhivatala, Budapest, 1930. p. 242.

    Az 1990-es évek végén történt felújítás során csak a homlokzatot renoválták, a belső terek átépítése és a kert rendezésé közel 10 évet váratott magára. 2008-ban történt a teljes belső átalakítás. Ekkor a lakások számát is csökkentették 33 db egyszobásról 22 db nagyobbra, és a teljes udvari részt is felújították. Két irodát is kialakították a földszinten.[31] A homlokzaton a mai napig szerepel a felirat: „Emmanuel Sonnenschein & Tsa Liqueur – 1870”. Ezt a külső-belső tatarozáskor nagy becsben tartották és odafigyeltek, nehogy sérüljön. Így vált az épület „Sonnenschein-házzá” – és valószínűleg az is marad, amíg áll.

    Az építész, Wieser Ferenc
    Wieser Ferenc a romantikus építészet egyik kiemelkedő magyar alakja. 1812-ben született Pesten. Bécsi tanulmányai befejezése után Hild József alkalmazásában kezdett dolgozni. Később a céhekben bevett szokás szerint Angliába utazott tanulmányútra, amelyről az 1840-es évek elején tért haza. 1842-től tagja lett a pesti építőcéhnek; lakóházak építése és átalakítása mellett nagyobb horderejű munkák is köthetők a nevéhez.[32] Ilyenek például a Szent István Bazilika mellett álló Pichler-ház (1855–57), amely a velencei gótika jegyében született, de a romantika homlokzatszerkesztési szabályait sem hagyta figyelmen kívül.[33] A Ferenciek terén álló, barokk stílusú templom romantikus toronysisakját (1858–63) is neki köszönhetjük. További munkái között találhatók a teljesség igénye nélkül paloták (Pálffy-, Földváry- és Tarczalovics-palota) és átépítések is (Horváth-ház a Kossuth Lajos utca 3. szám alatt, református paplak bővítése a Kálvin téren).[34]


    Marastoni József: Wieser Ferenc portréja (1866). In: Nagy Ildikó (szerk.): Aranyérmek, Ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995. p. 196.
    Kép forrása: WIKIMEDIA COMMONS [Csanády]

    Az országgyűlés számára kialakított épületek tervezői vagy pályázó építészei között is rendre ott találjuk a nevét. Először 1843-ban, Pozsonyban szavazták meg az új, állandó pesti országház építését. Hosszas előzmények után 1861. április 2-án tartották az első országgyűlést, amelynek során a Budán zajló megnyitó után Pesten tanácskoztak. Helyszín gyanánt a Nemzeti Múzeum nagytermét jelölték ki a felsőház, a Nemzeti Lovarda épületét pedig az alsóház számára. Mivel ezek végül nem bizonyultak hosszú távon működőképes megoldásnak (rossz akusztika, fűthetőség-hűthetőség problémái), ideiglenes képviselőház építését határozták el.[35] Wieser Ferenc is benyújtotta a maga tervét, amely a Nemzeti Múzeum épületének bővítéséről szólt, de ezt elutasították, mert így az ülések alatt a múzeum működése nem volt biztosított. Ekkor új tervekkel állt elő, ezek immár egy önálló Országház épületét ábrázolták. Wieser a mai Füvészkert területére tervezett egy gyönyörű épületet, amellyel meg is nyerte a pályázatot. Ennek ellenére nem készült el a ház, mert az osztrák kormány végül visszautasította a feliratot és feloszlatta az országgyűlést. Négy évvel később nem volt már más választás, az egyre labilisabb helyzetben muszáj volt az új országgyűlést összehívni, és nekik új épületet kialakítani – ekkor Ybl Miklós nyerte el a tervezés jogát. Wieser Ferenc 1869-ben Pesten hunyt el.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. HU BFL XV.17.b.312 1238/1867
    2. Budapesti Hírlap, 1905. 25. évf. 348. sz. p. 15.
    3. Budapesti Hírlap, 1909. 29. évf. 240. sz. p. 38.
    4. Budapesti Hírlap, 1910. 30. évf. 55. sz. p. 15.
    5. Budapesti Hírlap, 1914. 34. évf. 58. sz. p. 37.
    6. Fővárosi Közlöny, 1928. 39. évf. 21. sz. p. 1085.
    7. Fővárosi Közlöny, 1934. 45. évf. 21. sz. p. 547.
    8. Népszava, 1906. 34. évf. 145. sz. p. 11.
    9. Népszava, 1910. 38. évf. 102. sz. p. 10.
    10. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1910. 22. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1910. p. 1546.
    11. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1910. 22. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1910. p. 1649.
    12. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1914. 26. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1914. p. 2051.
    13. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1911. 23. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1911. p. 1712.
    14. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1914. 26. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1914. p. 1987.
    15. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1911. 23. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1911. p. 1616.
    16. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1916. p. 941.
    17. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1912. 24. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1912. p. 1632.
    18. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916. 27. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1916. p. 903.
    19. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1914. 26. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1914. p. 2295.
    20. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1928. p. 1/722.
    21. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1928. p. 1/874.
    22. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1928. p. 2/210.
    23. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1928. p. 2/227.
    24. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1928. p. 2/562.
    25. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 29. évf. Franklin Társulat, Budapest, 1928. p. 2/589.
    26. Pesti Napló, 1897. 48. évf. 267. sz. p. 7.
    27. 8 Órai Ujság, 1933. 19. évf. 13. sz. p. 8.
    28. Budapesti Hírlap, 1896. 16. évf. 138. sz. p. 9.
    29. Pesti Hírlap, 1941. 63. évf. 61. sz. p. 8.
    30. Csordás Lajos: A Sonnenschein-ház. In: Budapest, 31. évf. 9. sz. p. 14.
    31. Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros Önkormányzatának honlapja
    32. Magyar Életrajzi Lexikon. Javított, átdolgozott kiadás. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. [Digitalizált változat] Magyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchényi Könyvtár [Weiser Ferenc szócikk]
    33. Ybl Egyesület honlapja
    34. Magyar Életrajzi Lexikon. Javított, átdolgozott kiadás. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. [Digitalizált változat] Magyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchényi Könyvtár [Weiser Ferenc szócikk]
    35. Pereházy Károly: Régi pesti képviselőház. In: Tanulmányok Budapest múltjából XV. Akadémia Kiadó, Budapest, 1963. pp. 489–510.

    Házak a közelben