A ház programjai

Döbrentei utca 16.

  • Tervező:

    Makay Endre , Felföldi Dániel
  • Építés éve:

    1893
  • Építtető:

    dr. Bertényi Iván
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2017
  • Helyrajzi szám:

    6240
  • Második cím:

    Várkert rakpart 13.
  • Kutatás:

    Kulcsár-Kilyén Róbert
  • Önkéntesek:

    Lacó Viktória

Leírás

A Bertényi-palota a Várkert rakpart egyik legimpozánsabb lakóépülete. A reneszánsz palotákat felidéző házat dr. Bertényi Iván(1855-1989) királyi törvényszéki bíró megbízására tervezte Makay Endre és Felföldy Dániel. Makay Endre (1847-1905) nevéhez sok neves épület fűződik. Ő tervezte a szatmári püspöki palota mellé épült, azóta lebontott szatmári városházát 1881-ban. Szakmai körökben híre ment a Csongrád megyei Székházépítési Bizottság által kiírt tervpályázat utóéletének. Makay “Csongrád” jeligéjű pályázata 18 pályamű közül egyhangúan nyert. Az építészt felkérték a művezetésre is. 1882 augusztusában megkezdték az építkezést, annak ellenére, hogy Makay már májusban jelezte építőanyagok, különösen a tégla anyagának rossz minőségét. A művezető kiválogatta a téglákat, de a tervet is módosítania kellett. Augusztus közepén tudomására jutott, hogy a vállalkozó a félretett rossz minőségű téglából kezdte építeni a pince bolthajtásait. Az igazi problémák csak ezután kezdődtek. Makay jelentette a bizottságnak, hogy az előcsarnok és a lépcsőház közötti három csehboltozat a tervtől eltérően alacsonyra került kialakításra, illetve a földszinti dongaboltozat egy helyen megsüllyedt. Nemsokára az egyik boltozat be is omlott, több boltív pedig megrepedt. Pár napra rá, a hatszögletű földszinti helyiség csillagboltozata is leomlott, beszakítva a pinceboltozatot is. Ezt követően szakértői vizsgálatok sora kezdődött, a munka gyakorlatilag állt. Az 1893-ban épült ház nem csak küllemében patinás, falai közt az ország életének meghatározó személyei laktak. A Bertényi-palota megépülése előtt egy egyemeletes ház állt itt. Az új ház legnevesebb lakóinak egyike Wekerle Sándor (1848-1921), az első magyar kormányfő, aki háromszor is kormányt alakíthatott. Wekerle Sándor a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nevéhez fűződik többek között a kispesti Wekerletelep lakónegyed, ahol az ő pénzügyminiszteri kezdeményezésére finanszírozták állami pénzből a munkáslakások építését. Az ő érdeme volt az adórendszer igazságosabbá tétele, az államháztartás ráncba szedése, az aranyalapú valutareform, de egyházpolitikai törvényeket is hozott. Lemondását a kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat elutasítása miatt nyújtotta be. A kormányfő édesanyja, Wekerle Sándorné is a házban élt. Másik neves lakó a házban ehrenheimi Schyttra István miniszter tanácsos, a csendőrség főnöke illetve Wekerle Sándor sógora, csákói Geist Gyula (1855-1903), Geist Gáspár(1817-1872) nemes, gyertyagyáros, állattenyésztő, sertéskereskedő örököse is itt lakott apja illetve saját budai palotájának megépüléséig. Geist, Wekerle Sándornéval együtt, Molnár János terve szerint kisebb átalakítást rendeltek el a házon 1939-ben. 1947-ben Geist és Wekerle Sándorné a bombasérült és belövések által megrongált épületrészek helyreállítását, a bérpalota második és harmadik emeletén újonnan épült födém és felfalazást, valamint új ácsmunkát rendeltek el Németh Lajos kőműmester vállalkozásától. A szerkezetek a régivel azonos módon készültek el. A házban lakott két éven át, 1896-1898 között, Hubay Jenő(1858-1937), világhírű hegedűvirtuóz, zeneszerző, kamaramuzsikus, zenepedagógus, az MTA tiszteletbeli tagja. A Döbrentei utcából egyenesen Brüsszelbe költözött, ahol az előkelő Brüsszeli Konzervatórium hegedű tanszakának élére állt, osztályából a zenei élet fontos szereplői kerültek ki. Visszatérése után a Zeneakadémia hegedűtanszakát vezette, majd 1919 és 1934 között az intézmény igazgatója volt. 1896-tól Szitányi Ödön (1855-1918) miniszteri tanácsos, a Hazai Bank vezérigazgatója is itt lakott. A sor már így is hosszú, de a legtöbbünk számára ismert lakót még nem is említettük. A politikai pályáról visszavonult Széll Kálmán (1843-1915) politikus, pénzügyminiszter, 1899-1903 közötti miniszterelnök, az MTA tagja, itt lakott 1915-ben bekövetkezett haláláig. Itt lakásának idején már nem vállalt közösségi szerepeket, a Budapesti Általános Villamossági Rt. igazgatósági tagjaként tevékenykedett. Széll Kálmánnét, a volt miniszterelnök feleségét, Vörösmarty Mihály leányát, 1910-ben ebből a házból temették, szívbetegség gyötörte már évek óta, végül tüdőgyulladás gyengítette el végképp. 1913-ban, a ház akkori házmesterét, Richolm Jánost, megtámadta Ecker János, aztán többször is megszúrta. A rendőrség őrizet alá vette a támadót. A támadás indítékáról nincs információnk. A Bertényi-palota 1921-ben tulajdonost váltott, a nem mindennapi vevő, még kevésbé mindennapi okokból költözött Budára. Odescalhi Jenő Zoárd (1876-1917) szerémi herceg, a Hadügyminisztérium zöldség és állatbeszállítója, miután gazdasági visszaélést követett el, az ország kárára, saját hasznára, öngyilkos lett demecseri birtokán. Özvegye, Odescalchi Jenő Zoárdné, gróf nagylónyai Lónyai Pálma (1880-1967) úrhölgy, és gróf nagylónyai Lónyai Menyhért (1822-1884) államférfi, bíró, tanácsos lánya, a rossz emlékek és a falu megvető szemei elől menekülve vásárolta meg a házat. Az Odescalchi család 1686-ban azért kapott hercegi címet I. Lipót (1640-1705) német, magyar és cseh királytól, mert a család jelentősen hozzájárult Magyarország török elleni ellenállásához. Ezen család szülötte XI. Ince pápa (1611-1689) is. 1930-ban a egy szélhámos nő rabolta ki a ház egyik lakását. Az ajtót nyitó háztartási alkalmazott arcába liszt szerű fehér port fújt melytől a leány eszméletét vesztette. Az ismeretlen támadó ruhákat és 20 pengőt vitt magával. Bár homlokzata Wekerle Sándornéék restaurációs tevékenysége óta újra felújításra szorul, a Bertényi-palota ma is a Várkert rakpart egyik gyöngyszeme, falai minden bizonnyal sokat tudnának mesélni nem mindennapi egykori lakóinak nem mindennapi történeteiről.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Bertényi Iván, Családi háttér és egyéni karrierépítés: Széll Kálmán útja a politikai elitbe Pesti Hírlap, 1940. október (62. évfolyam, 223-249. szám) Népszava, 1910. december (38. évfolyam, 285–311. sz.) Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám) Magyar Országos Tudósító, 1930. január/2 Budapest Főváros Levéltár, Tervtári anyag http://urbface.com/budapest/a-bertenyi-berpalota

A ház programjai