1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    1878. év nyarán Dr. Torday Ferenc istállót és kocsiszínt építtetett az akkor még Malom utca
    44. alatti telkén. Torday Ferenc foglalkozását tekintve gyermekorvos, a Pest Tornaegylet
    orvosa, a tornatanítóképző tanfolyam előadója, pályája során számos cikket és tanulmányt írt
    a szem- és gyermekbetegségek gyógyításáról, a sportorvosi teendőkről. Özv. Torday Ferencné
    – született Léder/Léderer Anna – férje 1888-ban bekövetkezett halála után építkezésbe fogott
    az örökölt telken. Az 1888-89-es évekből háromemeletes bérházának épüléséről található
    iratanyag Budapest Főváros Levéltárában, a tervező és építőmester Ulrich Keresztély, a
    jóváhagyó műszaki főmérnök pedig Eckermann Ede volt. Feltehetőleg ebben a formájában áll
    ma is az épület a Ferenc körút 42. szám alatt. 1896-ban átalakítási munkákat végeztek az
    épületen Sturm Károly építőmester kivitelezésében, a következő évben Torday Ferenc
    özvegye elbontatta a férje által építtetett régi, emeletes épületrészt a telek hátsó részében,
    illetve még ugyanekkor építtetett az 1889-ben befejezett épülethez egy kiegészítést. Más
    forrás szerint a ház 1880-ban épült, így a Ferenc körút egyik legöregebb lakóházaként tartják
    számon.
    Ulrich Keresztély, a Bécsben tanult építész 1881-ben költözött Budapestre, hogy felépítse az
    általa tervezett – és 1948-ban lebontott – Boráros téri gabonaelevátort. A Nagykörúton Ulrich
    nevéhez köthető még például az Erzsébet körút 28. szám alatt álló bérház, továbbá az 1885-ös
    Országos Általános Kiállításra megtervezte a városligeti iparcsarnokot, melyet II.
    világháborús sérülések miatt kellett lebontani. Fiumében, Barcson és Mezőhegyesen épített
    még gabonaelevátorokat, majd 1892-ben visszaköltözött Bécsbe. 1896-ban meghívták a bécsi
    műegyetem építészeti és magasépítési tanszékére tanárnak. Az eddig említett várásokon kívül
    tervezett még Prágában és Stuttgartban is köz- és magánépületeket.
    A Budapesti Czim- és Lakjegyzék szerint a lakóház az építtető és gyermekei tulajdonában állt
    egészen 1928-ig, ekkor a ház tulajdonosaként már Püspöky Miklós és neje, született Dalchau
    Erzsébet van feltüntetve. 1936 februárjában az ő megbízásukból modernizálási munkálatokat
    végeztek az épületen Szőke Elemér építési vállalkozó tervei szerint. A ház – a később már
    özvegy – Püspöky Miklósné tulajdonában állt egészen 1950 februárjában bekövetkező
    haláláig.
    A zárt sorban álló majdnem téglalap alaprajzú, manzárdtetős épület homlokzata a Ferenc
    körútra néz. Négyszintes, belső udvaros, lift nélküli, padlásszinttel rendelkező lakóház. A
    belső udvar egylégterű a szomszédos Ferenc körút 40. szám alatt álló ház udvarával, csupán
    egy – a földszint magasságáig érő – fal választja el fizikailag a kettőt egymástól. A tervek
    hiányában a hét tengelyből – melyekből a középső három enyhén befelé ugratott – álló
    homlokzatot a jelenlegi állapot szerint írom le. A lábazat fölött a földszint kváderezett, az e
    fölötti szintek klinkertéglával burkoltak. Az első emelet középső tengelyében egy
    kovácsoltvas korláttal kiképzett erkély található, alatta – a földszinten – a kapu. Az emeletek
    közötti párkányok a rizalitos kiemelkedéseknél értelemszerűen jobban kiugranak a síkból. Az
    első szint minden nyílása félköríves záródású, a további szintek legtöbbje egyenes záródású,
    kivéve a második és harmadik emelet két-két szélső ablakát, melyek inkább szegmensívesnek
    mondhatók. Az első emelet rizalitszerűen kiugratott részének ablakai alatt stilizált növényi
    motívumot alkot a tégla elrendezése, az ablakok keretezései is tagoltak, mindegyiket
    szemöldökpárkány zárja. Ugyanezen ablakokat a második emeleten pilaszterek választják el
    egymástól, valamint szegemensíves lezárást kaptak. A legfelső emelet szélső ablakai közötti
    részt faltükör tagolja. A kiemelt szélső tengelyek lépcsőzetes oromzatban végződnek, melyek
    a homlokzat fölé, a tető szintjéig magasodnak egy-egy háromszög motívum lezáródással, a
    középső tengelyeket párkány zárja le. A háromszöges elem visszatér még a tető középső
    részében négy kisebb nyílás formájában, illetve középen egy háromnyílásos kiugró részként.
    A hosszan elnyúló, díszes kapualjból egyenesen tovább az udvarra lehet jutni, míg jobbra
    fordulva a lépcsőházba kerülünk. A lépcső egészen a negyedik emeletig fut fel, ahonnan a
    padlástér nyílik, a teret tükörboltozat zárja le. A lépcsőház egészére jellemzők a florális
    díszítmények, konzolok, számos eredeti elem megmaradt jó állapotban. Az épület külső és
    belső állapotáról egyaránt elmondható, hogy gondosan rendezett, jó műszaki állapotban
    található.
    1905 novemberétől feltehetőleg 1906 májusáig e ház harmadik emeletének 23-as lakásában
    élt a gyakran költözködő Kosztolányi Dezső. Az épületben működött egykor a Kárpátia
    Képeslapkiadó, melynek számos impozáns képeslapot köszönhetünk az akkori Budapestről. A
    háztól nem messze található az Iparművészeti Múzeum, illetve az 1956-os forradalom két
    ikonikus helyszíne is, az egykori Kilián Laktanya és a Corvin köz. Mivel a környék épületei
    igencsak megszenvedték a forradalmi harcokat, valószínűsíthető, hogy a Ferenc körút 42. is
    megsérült valamilyen mértékben, azonban egyelőre erre – se az ezt követő helyreállítási
    munkálatokra – nincs bizonyíték.

    Bővebben az épületről.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. Budapesti Czím- és Lakásjegyzék
    2. HU BFL XV.17.d.329 Építési ügyosztályok tervtára (1873-2006)
    3. Szabó-Pap Krisztina: Adalékok a Belső-Ferencváros történetéhez, Budapest Városszépítő kiadó, 1989.
    4. Hungaricana Közgyűjteményi Portál
    5. Hungaricana Közgyűjteményi Portál
    6. Hungaricana Közgyűjteményi Portál
    7. Hungaricana Közgyűjteményi Portál
    8. Hungaricana Közgyűjteményi Portál

    Házak a közelben