Zárt ház

Fiumei út 19/a-b.

+5
  • Tervező:

    Komor Marcell , Jakab Dezső
  • Építés éve:

    1912, 1913, 1928
  • Építtető:

    nincs adat
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    intézmény
  • Nyitva tartás:

    REG*
  • Helyrajzi szám:

    34722/1; 34727
  • Második cím:

    Dologház utca 7.
  • Kutatás:

    Maczó Balázs
  • Önkéntesek:

    Maczó Balázs

Leírás

Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére történő biztosításáról rendelkező 1907. évi XIX. Törvénycikk a címében szereplő munkavállalók kötelező biztostását írta elő. A jogszabály következtében alakult meg az Országos Munkásbeteg-segélyező és Balesetbiztosító Pénztár is. Az új intézmény fogta össze a korábban kerületi szinten működő biztosító és segélyező pénztárakat. A Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár elődje a Dob és a Damjanich utcában működött. Az egyre több ügyirat és növekedő hivatali feladat azonban a XX. század első évtizedére új irodaépület után kiáltott. Az új székház számára telket a Kerepesi temetővel szemben, az egykori kiszállásoltak telepének helyet adó területen talált a biztosító. Ezt a területet a fővárostól meg is vásárolták.

1910-ben pályázatot írtak ki az épület tervezésére. A feladat nem volt egyszerű, hisz a telek a tervezést megnehezítő adottságokkal bírt: a Köztemető és az Alföldi utcák ugyanis elég hegyes szöget zártak közre. Talán ennél is nagyobb gond volt az, hogy a megrendelő az új irodaházban nagyon sok funkciót kívánt elhelyezni. Irattár, a segélyezési osztály, a kórházi ügyosztály, a be- és kijelentési osztály, a folyószámla osztály, tagkönyv-nyilvántartási osztály, stb irodái mellett a VIII. kerületi rendelőintézetnek is ez az épület adott volna otthont, a 4. emeletere pedig bérlakások kialakítását tűzték ki célul. Az udvarban vízgyógyintézetet terveztek. A pályázati kiírás arra is kitért, hogy az esetleges épületbővítés érdekében a telek beépítést előrelátóan kell megoldani. A beérkező pályaművekről 1911. február 14-én született meg a döntés, amelynek értelmében Komor Marcell és Jakab Dezső “Munkásvédelem” jeligéjű terve kapta az első díjat. A nyertes esetében az értékelésnél kiemelték a ma is impozáns, tágas segélyezési várócsarnokot, a tágas és kényelmes bejáratokat, a főlépcsők ügyes elhelyezését és “az épület rendeltetésének megfelelő”, művészi jellegű homlokzatot. A végleges kivitelezési tervekig többször változtattak Komorék az elképzeléseiken, de a telek adottságait ügyesen kihasználó, legyezőszerű alaprajz megfelelő kiindulópontnak bizonyult. A rendelőintézet, az Ambulatórium végül külön épületszárnyat kapott, a vízgyógyintézetet sem az udvarban, hanem az alagsorban helyezték el. A 4. emeleten végül nem készültek lakások, a bejáratok is közelebb kerültek a sarokhoz az eredeti elképzeléshez képest. Az 1. emeletre került a két elegáns igazgatói szoba. A homlokzaton az eredetileg a félemeletre tervezett szoborsor helyett az ablakok közét a társadalombiztosítás különböző eseményeit megörökítő domborművek készültek (Alkotója: Bíró Mihály.) 

A használatbavételi engedélyt 1913. november 15-én kapta meg a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár. Az épület az alkotópárosnak abban a korszakában készült, amikor már kevésbé érvényesült a szecesszió barokkossága, a homlokzatot inkább a letisztult formák jellemzik. Az épület az átadását követő évtizedre már szűkösnek tűnt. A probléma megoldására viszont csak 1929-30-ban volt lehetőség. Az akkor már Országos Társadalombiztosító Intézetnek hívott intézmény bővítését szintén a Jakab-Komor páros terezte. Ekkor készült el az északi szárny és az a torony is, ami a maga idejében Budapest első felhőkarcolójának számított. (forrás: Nagy Sándor)

A ház programjai