Zárt ház

Fő utca 1.

+7
  • Tervező:

    Ybl Miklós
  • Építés éve:

    1867
  • Építtető:

    Lánchíd Társaság
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    középület
  • Kutatva:

    2017
  • Helyrajzi szám:

    14402
  • Második cím:

    Bem rakpart 1.
  • Fotó:

    Spanyár Judit (Szellemkép)
  • Kutatás:

    Tasi Brigitta

Leírás

Az épület védett műemlék, a Világörökség része, egy darabka az ország történetéből. A Lánchíd Palota Budapest egyik ikonikus épülete, a Széchenyi István nevével fémjelzett reformkor egyik jelképe. Az épület alatt állítólag Mátyás király lovardájának falmaradványai állnak. A mai Fő utca 1. szám alatti ház telkén eredetileg egy jellegtelen emeletes ház állt, az 1830-as évek közepétől a Lánchíd Társaság tulajdonában. A Lánchíd és az Alagút felépülésével az addigi rendezetlen budai hídfő környékén gyors és nagyvárosias fejlődés indult meg. Ekkor alakították ki a Fő utca mai vonalát, amelynek útjában volt a korábban itt álló épület, ezért 1867-ben megbízták Ybl Miklóst egy új épület megtervezésével. A tervek alapján a Lánchíd Társaság csak a dunai oldalt kívánta használni, a többi részre lakásokat és kávéházat terveztek. A zártsorú, körülépített udvaros, három utcára néző kétemeletes, neoreneszánsz stílusú épületet Ybl Miklós tervezte és 1867-69 között épült. A Fő utcai és Bem rakparti homlokzatok 1+9+1 tengelyesek, a Clark Ádám tér felé néző homlokzat 1+7+1 tengelyes, a sarokrizalitokat az emeleteken korinthoszi féloszloppárok keretezik. A földszinten és a sarokrizalitokon a nyílások félkörívesek, a közbenső tengelyeken egyenes záradékúak, konzolos szemöldökpárkányokkal, melyek fölött az első emeleten timpanonok emelkednek. A homlokzatokat konzolos főpárkány zárja le, a sarkokon baluszteres attikafallal hangsúlyozva, a szinteket övpárkányok választják el. A rizalitok ablakai félköríves záródásúak, mindhárom szinten azonos dór lizénákkal és volutás zárókővel kialakított tagozott kereteléssel. A sarokrizalitok között mindhárom homlokzaton egyenletes ritmusban vonulnak végig az ablakok, amelyek a földszinten félköríves, az emeleten egyenes záródásúak. A kapuszárnyak eredetiek, az előtető azonban később került a kapu fölé. terepszint változása miatt a Bem rakpart és a Clark Ádám tér felőli homlokzatokon a pinceszint alagsorként lábazatot képez. A kapu a Fő utcai homlokzat középtengelyében nyílik, lizénákkal keretezetten. Kovácsoltvas előtető, lámpással. 1870-ben költözött az épületbe a Fővárosi Közmunkák Tanácsa majd 1871-ben a Budapesti Államhidak Felügyelősége. Az épület funkciója 1920-ban megváltozott, a földszinten a Held Henrik-féle sörcsarnok és kávéház nyitotta meg a kapuit, illetve az útlevélosztály is itt működött az 1920-as, 30-as években. Magyar Távirati Iroda, 1925. dec. 1: “A m. kir. külügyminiszterium – Budapest, II. Fő utca 1. szám alatt működő utlvevélosztálya figyelmezteti azokat a külföldi állampolgárokat, akik a karácsonyi ünnepekre hazájukba, majd onnan Magyarországra ujra visszautazni óhajtanak, hogy az ehhez szükséges utlevél-láttamozás végett mielőbb jelentkezzenek.” Az épület az 1920-as években valószínűsíthetően nem volt a legjobb állapotában, mert a következő törvényjavaslat alkották az 1927-28- évi állami költségvetésre: “Mint általában,úgy a pénzügyi tárcánál is a háború alatt és az azt követő nehéz pénzügyi viszonyok között csaknem teljesen szünetelt az állami épületeknek tatarozása. A tatarozások azonban az épületek állagának veszélyeztetése nélkül tovább nem halaszthatók, miért is az előző években megkezdett akció folytatásakép az 1927/28. évben is nagyobb összegeket kell az éveken át elmaradt tatarozási, helyreállítási és javítási munkálatokra fordítani. Az itt számításba vett összegből a pénzügyminisztérium épületének és a budapesti Iskola-utca 13. számú épületnek gyökeres tatarozásán kívül a budapesti Fő-utca 1. számú ház tatarozása (…).” 1935-ben költözött be a Közigazgatási Bíróság, akik teljes belső átalakítást kezdeményeztek, Báthori és Wenovits tervezésében. A ház ekkori használatáról olvashatunk az MTI Belföldi Hírek rovatában, 1949. márc 5.-én: “A Munkásmozgalmi Intézet felkér minden intézményt és magánost, hogy a Proletárdiktaturát érintő minden tulajdonában levő dokumentumot, emléket, nyomtatványt, fotot stb. ajéndék- vagy kölcsönképen a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnek, Budapest, Fő-utca 1, telefon 161-482 – engedjen át.” 1947-ben felújítások történtek a háborús károk rendbehozatalára, majd 1954-ben egy nagyobb belső átalakítás következett miután a legfelsőbb bíróság birtokba vette az épületet. Többszörös funkciócsere után 1989-ben az Igazságügyi Minisztérium kiürítette és eladta a házat. 1990-ben a tető átvizsgálása során kiderült, hogy komoly károsodások vannak a szerkezetében, majd ugyanebben az évben az Igazságügyi Minisztérium építési engedélyt ad be a pinceablaki rácsok felújítására, a kapu feletti előtetőre, a kéményfejek rendbe tételére, ill. a Clark Ádám téri homlokzat új alagsori bejáratának kialakítására. Ezen felül kérvényezik egy új garázskapu megépítését a Bem rakpart irányába. A felújítás ekkor már szükségszerű mert a korábbi felújítás óta mintegy 30 év telt el. A pár éve történt felújítás során, a falak kutatása közben kiderült, hogy az olajfestékkel lekent falak szerencsére jó állapotban konzerválták az eredeti, kézzel készült falfestéseket, így a fő termekben a mai fa falburkolat textilbetétje színében és mintájában az eredetit idézi. Bár neoreneszánsz épületről van szó, Ybl meglehetősen egyedi képet alakított ki belül: a lila és bíbor falakat néhol egyenként festett és ezüsttel körbehúzott liliomok díszítették. Hosszú ideig tartó kihasználatlanság után 2008 óta irodaházként áll ismét felújított állapotban és Unesco világörökségünk része.

FORRÁSOK:

http://www.madilancos.hu/downloads/lanchid_hamuesgy0707.pdf

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=33

 

A ház programjai