+17
  • Helyrajzi szám:

    36479
  • Fotó:

    Zbik Dorina
  • Kutatás:

    Bozóky Ildikó
  • Önkéntesek:

    Bálint Réka; Márkus Kata

Leírás

Déry Attila topográfiájából és egy archív felvétel alapján tudjuk, hogy a jelenlegi Gutenberg-otthon helyén az akkori Főherceg Sándor téren, a Bérkocsis és a Kölcsey utcák határolta telektömbben egy 1854-ben épült emeletes ház állt.[1]


Gutenberg-otthon (1910-es évek)
Kép forrása: MKVM [HUNGARICANA]

Az épület a budapesti állami közép ipartanoda intézményének adott helyet 1889-ig, amíg nem épült meg a mai Blaha Lujza téren álló saját intézményük Hauszmann Alajos tervei alapján.[2][3] Az archív felvételen látható Rabbiképzőn túl a körutat még nem kezdték el kiépíteni, a Rákóczi téri csarnok sem állt, helyén földszintes házak sorakoztak.

Pár évtized múlva ehhez képest jelentősen változott a tér arculata. 1905-ben A Magyar Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyesülete egy új székház felépítését határozta el. Hamarosan ki is írtak egy tervpályázatot, amelyet Vágó József és Vágó László nyertek el. 1905 végén elindultak a korábbi épület bontási munkálatai, majd 1907 októberében átadták a Gutenberg-otthonnak elkeresztelt, az aprócska tér méreteihez képest monumentális premodern-szecessziós stílusú új székházat.


A Gutenberg-otthon belső részletei (1912–1937)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [azonosító: AN060385A]

A Magyar Építőművészetben megjelent hosszabb összefoglaló így ír az épületről:

„Az épület tervezésével és a művezetéssel Vágó László és József műépítészeket bízták meg. A feladat eléggé bonyolódott volt, mert míg egyrészt bérlakások építésével az egyesület befektetett tőkéjének kellő biztosítását kellett elérni, másrészt a nyomdászmunkásság hivatali és egyleti helyiségeit kellett a legnagyobb kényelemmel elhelyezni, sőt ezenkívül óriási díszterem is van az épületben, mely színielőadások tartására is alkalmas. Mindezek a helyiségek úgy vannak csoportosítva, hogy céljaiknak legjobban megfeleljenek, a közlekedési és tűzbiztonsági követelményeket legnagyobb mértékben kielégítik és hogy az egyleti, valamint a díszteremben tartott előadások es mulatságok nagy és zajos forgalma a lakók nyugalmát nem háborítja.

A Főherceg Sándor-téren van a lakók bejárata, akik az épület négy emeletsorát foglalják el. A 38 elegánsan kiállított lakást két tágas lépcsőház, személy- és teherfelvonó szolgálja. Teljesen elkülönítve ettől, a Kölcsey- és Bérkocsis-utcákban vannak az egyleti helyiségek bejárói, mindkét oldalon egy-egy külön lépcsővel, mely csak a félemeletre vezet. Itt vannak a különböző irodák, előadó, olvasó-, játszó- és gyűléstermek, könyvtár, „Typographia” szerkesztősége stb., melyek együttesen 125 méter utcai homlokzatot és mintegy 1200 négyzetméter területet foglalnak el. A két 4 méter széles egyleti bejáratot egy 30 méter hosszú csarnok köti össze, mely csarnok a díszterem előcsarnoka, ruhatára és buffetje. Maga a díszterem az udvar területét foglalja el és színpaddal, öltözőkkel felszerelve színielőadások tartására is alkalmas, míg a tulajdonképpeni udvar csak két emeletsorral e felett van.

Az udvar tágas kiképzése egyszerű, simára meszelt falakkal; egyetlen dísze a magyaros vaskorlát és a falakat védő majolikaburkolat. A földszintnek utcára néző területét üzletek foglalják le, köztük az egyik sarkon egy kávéház, a másik sarkon vendéglő, közvetlen kapcsolatban a nagyteremmel, melynek mulatságokon kiegészítő részét képezik. Ugyanily kiegészítésül szolgál a pincében elhelyezett tekepálya s a mellette levő tágas terem is. Az építkezés 850.000 koronába került s így a telekkel együtt 1,250.000 korona értéket képvisel. A befektetett tőke tisztán körülbelül 7%-ot jövedelmez.

Az egész épületnél legnagyobb gondossággal ügyeltek a tervezők, hogy úgy. külsejében, mint belsejében minden részlet harmonikus, modern művészi összhanggá olvadjon. Nagy segítségükre volt e munkájukban Kernstock Károly festőművész, aki a homlokzaton alkalmazott s a nyomtatást ábrázoló képeket tervezte. E képek kivitele, monumentális jellege és olcsósága folytán figyelemreméltó. Az alakok egyszerűen csak körvonalazva vannak a vakolatalapban, a háttér pedig zöld és arany, magyaros mintájú szőnyeg. Maga a körvonal jó hüvelykujj vastagságú bemélyítés. Ugyancsak művészi alkotás a homlokzat közepén levő, műtermet szegélyező két munkás-szobor, Szamovolszky- Gách és Bethlen szobrászok művei is. Egyéb dísz a homlokzaton alig van.  A sok gipsz-díszítés mellőzésével a művészi hatást a tömegek, ablakok jó elosztása, néhány erkély kellemes, puha hajlása, az oromfalak nemes, magyar vonala érvényesíti. Néhány kellemes szín, majolika-dísz és aranyozás s a nyomasztóan nagy épület kedvessé, könnyeddé válik anélkül, hogy elvesztené erőteljes, férfias külsejét, mellyel a munkás- összetartás dicsőségét hirdeti.

Az épület föld-, kőműves- és elhelyező-munkáit Schumann Antal készítette, a vízvezeték berendezést Tholt István, a falburkoló-munkát Walla József, padozatot az Egyesült parket-gyárak, a hézagmentes padlót Doloment padlógyár, bádogos- munkát Spiegler Samu, üveges-munkát Kohn Vilmos, szobafestő-munkát Kurbel József, mázolómunkát Steinhausel és Kölbcr, tapétákat Sieburger és Tsa, a majolikákat Zsolnay-gyár, a felvonógépet Kovács és Szalai készítették.”[4]

Ilyen volt az épület 1907-ben, az azóta eltelt 110 év azonban nem múlt el nyomtalanul. Szamovolszky Ödön, Gách István és Bethlen Gyula monumentális munkásszobrai és Kernstok Károly falképei mára eltűntek a homlokzatról. A közös képviselő szíves elmondása szerint az IKV hetvenes években kivitelezett „renoválási” munkálatai során veszett nyoma a szobroknak, a falképeket pedig egyszerűen levakolták – azóta is elrejtve a világ szeme elől várják jobb sorukat. A lépcsőház Róth Miksa üvegablakait és üvegbetétes ajtószárnyait szétverték, de ezeket szerencsére a Róth-hagyatékból előkerült felvételek alapján a lakóközösség tisztességesen rekonstruáltatta. A függőfolyosó eredeti kovácsoltvas korlátját is itt-ott amolyan „ikávés” stílusban egészítgették ki. A lépcsőház korlátjának eredeti Tiffany-üveg betéteit szerencsére érintetlenül hagyták.


A Gutenberg-otthon belső részletei (1912–1937)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [azonosító: AN060385A]

Anno könyvtár, színház is üzemelt a Gutenberg-otthonban.[5] A nyomdászok aktív közösségi életet éltek: saját dalárdájuk és színjátszókörük volt, a társulat főként a tagok által írt rövid darabokat játszotta. Könyvtáruk a legnagyobb és legszínvonalasabb gyűjteménnyel rendelkezett a szakszervezeti könyvtárak között.[6][7] 1915-től már mozi is működött az épületben.[8] Jelenleg egy intézmény sem található itt, az egykori szerkesztőségi, segélyező irodák üresen állnak – igaz, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete 2001-ben visszaszerezte a földszinti és a félemeleti helyiségeket, de hamar meg kellett válniuk tulajdonuktól. A színháztermet is eladták[9]: az új tulajdonos csak szétverte a helyiséget, azóta a mai napig használatlanul áll az egykor oly sok kulturális eseménynek otthont adó pompás díszteremet magában foglaló Gutenberg Művelődési Otthon.[10] A bontási munkálatok során kerültek elő eredeti tervrajzok és szakszervezeti évkönyvek is, de ez nem pótolja teljes mértékben azt a hiányt, amit a belső berendezés végleges elpusztításával okozott a befektető. Az épület ezen incidens után 2009-ben kapott műemléki védettséget.[11]


Hirdetés forrása: Alpár Ágnes: A cabaret – A fővárosi kabarék műsora, 1901–1644. Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1978. pp. 547–548. [OSZMI] [HUNGARICANA]

Az eredetileg nagy méretű, impozáns lakásokban a magyar művészet és tudomány kiemelkedő alakjai, többek között maga az építész testvérpár, később 1914-ig Lechner Ödön éltek. Itt töltötte ifjú éveit Mándy Iván, és itt lakott a híres esztéta, Négyesy Lajos, a legendás szeminárium vezetője. 1958-ban itt forgatták a Micsoda éjszaka című filmet, Tolnay Klári és Latabár Kálmán főszereplésével.[12] Az 1948-as államosítást követően felosztották a lakásokat, így az albetétek száma szinte a duplájára emelkedett. Ezt követően némileg változott a lakóközösség is, nejlonharisnya-átkötő, asztalos hirdették szolgáltatásaikat a Népszava és a Népszabadság apróhirdetési rovatában.[13][14]


A Gutenberg-otthon belső részletei (1912–1937)
Kép forrása: FSZEK [HUNGARICANA] [azonosító: AN060385A]

A 21. századra azonban itt végzettségtől, hivatástól függetlenül egy olyan lakóközösség alakult, akik aktívan tettek, tesznek épített környezetük megóvása érdekében. Tevékenységüket 2006-ban Kós Károly-díjjal ismerték el.[15] Aktív összefogásuk eredményeként, remélhetőleg hamarosan eljön az az idő, amikor az épület ismét kizöldül (eredeti vakolatszíne zöld volt és nem fehér), és talán a Kernstok Károly készítette, a nyomtatás fázisait ábrázoló falképek is megszabadulnak a több évtizedes vakolatleplüktől.

Források

A ház programjai