1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    Az épület leírása és története
    Az Újlipótvárosban található Gyöngyház utca 10-es ház egy viszonylag keskeny épület, amelynek vertikális tagolása: mélyföldszint, földszint, I, II, III. emelet, és padlás. Az utcafront felől a kapu két oldalán egy-egy üzlethelyiség található. A lábazatot a bejárati kapu felső harmadáig szabálytalan módon elhelyezett, téglalap alakú terméskővel burkolták, majd egyenlő magasságú sávokra osztva a vakolt és a kővel burkolt sávok váltják egymást, olyan formában, hogy a homlokzat borítása a nyílászárók sávjában termésköves. Az utcafrontra szintenként három-három nyílászáró néz. Az első emelettől a ház középvonalában egy-egy erkély található, amely egyszerű fémkorlátot kapott, közepén keresztezett mintázatú fémlemezekkel. A kétszárnyú, téglalap alakú kapu ajtajain 2-2 darab keskeny, függőlegesen futó, mindkét oldalán boltívben végződő üvegablak található. A boltív-alakzat a kapu fölött is megjelenik: kőből kifaragva négy darab lett díszítésként elhelyezve. A boltív-motívum az eredeti tervek szerint az épület utcafronti tetőszerkezetén is helyet kapott kis ablakok formájában, azonban ez jelenleg nem fedezhető fel az épületen. A kapu felett található kovácsoltvas zászlótartó gyűrűs kialakításával az art deco stílusjegyeit is magán hordozza. Az épületen további, a szomszédos épületekkel azonos magasságban elhelyezett, jellegtelen zászlótartók találhatóak.


    Az Újpesti rakpart és az épülő Újlipótváros látképe a Margitsziget felől (1928)
    Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 130348; adományozó: JÁNOSSY VIRÁG / HÁBERL ALADÁR FELVÉTELE]

    Az utcáról belépve egy kapubejáróba jutunk, ebből nyílik a lépcsőház; innen pár lépcsőn lefelé, majd felfelé haladva az udvarra érkezünk. Az eredeti tervek tanúsága szerint az üzletekhez mindössze egy kis alapterületű előtér és egy WC tartozott. A baloldali üzlet mögött a lépcsőházból egy kamrával és WC-vel rendelkező előszoba-szoba-konyhás házmesterlakás nyílt, amelyből közvetlen kijárás volt az udvarra is. A jobboldali üzlethelyiség mögött fáspince helyezkedett el.

    A földszinttől kezdődően emeletenként két-két lakás volt, amelyek mindegyikében fürdő és cselédszoba is helyet kapott A jobboldali, kisebbik lakásokban csak egy szoba, a nagyobbikban már két szoba, plusz étkező (hall) is volt, valamint ez rendelkezett erkéllyel. A padláson mosókonyha, szárítópadlás volt berendezve, és plusz egy WC is volt itt.

    Az épület „ikerházának” tekinthető a szomszédos, Gyöngyház utca 8. szám alatti ingatlan, amely szintén Weisz Sándor építész alkotása. A két épület alaprajza egymás tükörképe, a homlokzat összképe azonban merőben különböző. Ha a homlokzatot képzeletben lecsupaszítanánk, akkor két egyforma épület látványa tárulna elénk. A nyílászárók elhelyezkedése, nagysága és formája azonos, de az építész a homlokzati burkolóelemek változatos elrendezésével, az eltérő stílusú erkélyekkel két nagyon is eltérő épületet alkotott. A kapuk megjelenése is eltérő stílusú, a zászlótartók viszont egyazon műhelyből származnak. Az épületek erkélyeinek formája különböző, azonban a betonperemük kialakításához ugyanazon sablont használták, az élek formája egyező. Az „ikerépületek” homlokzati burkoláshoz felhasznált homokkő is ugyanazon bányából származhat – a különbség a két épület között az, hogy a 8-as szám alattinál síkra vágott, míg a 10-esnél durván, domborúan megmunkált formában kerültek beépítésre. Az épület mélyföldszintjén lévő fáskamrákat a II. világháború idején óvóhellyé alakították, ezért 1943-ban az ingatlan udvarán egy 9 rekeszes ideiglenes fa- és szénkamra létesítésére kaptak engedélyt a lakók.

    A Gyöngyház utca a Habsburg Birodalom kataszteri térképén még név nélkül szerepel, valamint az eredeti terveken, helyszínrajzon, és a használatbavételi engedélyen is „Névtelen utca”-ként tüntetik fel. A közterület nevét 1933-ban kapta egy ott tevékenykedő gombkészítő kisiparos nyomán, aki kagylókból, azaz gyöngyházból is készített gombokat.[1] Az 1933-as szabályozási terv már előírta a keretes beépítést, és meghatározta az építménymagasságot is. Az alig 100 méter hosszú kis utcácska egészen 1938-ig Budapest V. kerületéhez, Szentistvánvároshoz tartozott közigazgatásilag, ekkor azonban létrejött a főváros új, szám szerint XIII. kerülete, Angyalföld néven.

    Földes József kereskedő megrendelésére Weisz Sándor tervezte meg az épületet, amely 1933. november 1-jén kapta meg a használatbavételi engedélyt; az első lakók ezután költözhettek be a bérházba. Az építőmester kilétéről sajnos nem rendelkezünk információval, a „felelős építőmester” szövegrész kitöltetlenül árválkodik a tervdokumentáció lapjain. Az épület az elmúlt évtizedekben nyugodtan élte a belvárosi bérlakások szolid életét, történetében nem találunk kiemelkedő eseményeket, személyeket. Több korabeli újság is beszámolt azonban arról, hogy 1938-ban egy 45 éves esztergomi likőrgyáros, bizonyos Eckstein Simon e házban vetett életének önkezével véget.[2] Az 1942-es ingósági árverésen tűnnek fel egy harmadik emeleti lakás kerámiatárgyai.[3]

    Az építész rövid portréja
    Weisz Sándor életéről kevés adat lelhető fel a szakirodalomban. Az építész nevéhez a szomszédos épület – Gyöngyház utca 10. – mellett fővárosunkban a II. Tölgyfa utca 6. (1928-29), a II. Margit körút 34. (1928-29), a XI. Eszék utca 10/A (1933) köthető. Az építész imént felsorolt első három épületénél azonban még inkább a német art deco stílus hatása érvényesült.


    Weisz Sándor hirdetése (1927)
    Szemelvény forrása: Független Budapest, 1927. 22. évf. 12. sz. p. 8. [HUNGARICANA]

    Bolla Zoltán vélekedése szerint

    | „attól, hogy egy épület tartalmaz art deco-ra jellemző formákat, attól még az épület maga nem feltétlenül válik art deco épületté, ez igaz sok, a harmincas években tervezett épületre is”.[4]

    A II. Margit körút 51-53. szám alatt található, ún. Paulheim-bérház első terveit eredetileg Weisz Sándor készítette 1932-ben, azonban a megrendelő ifjabb Paulheim Ferenc nem volt megelégedve a végeredménnyel, így – szintén építész lévén – inkább saját maga tervezte meg a ma is álló épületet.[5]

    A Pesti Hírlap egyik 1926-os számában található hirdetés szerint a VI. Izabella utca 73-ban lakó Weisz Sándor építész 14 hónapos kislányához keresett nappalra gyermekgondozónőt, „ki bizonyítványokkal rendelkezik, és a varráshoz is ért”.[6] A Kossuth Népe 1945. május 29-i számának, „A halálkrónika” rovatában számol be azokról, akiket a náci-nyilas rémuralom az öngyilkosságba kergetett. A felsorolásban többek között megjelenik Weisz Sándor építész neve is.[7]

    Az építtető, a későbbi tulajdonosok életrajza
    A ház építtetője, Földes József jómódú zsidó kereskedőcsaládban látta meg a napvilágot Sárbogárdon. Édesapja Feldman Józsefről változtatta Földesre a nevét. Földes József fővárosi műszaki kereskedő 1917. november 27-én tartotta esküvőjét Stern Lenkével Stern László, a Gyulavidéki takarékpénztár részvénytársaság vezérigazgatójának leányával.[8] Stern Lenke szintén jómódú, budapesti zsidó családból származott, nagybátyja, Stern Samu a Dohány utcai zsinagóga főrabbija volt. A fiatalok megrendezett randevúkon ismerkedtek össze, azonban házasságuk idejére már egymásba szerettek. Házasságukból két leánygyermekük született, 1918-ban Márta, 1922-ben Ágnes.


    Földes József és Stern Lenke házasságának híre (1917)
    Szemelvény forrása: Békés, 1917. 49. évf. 48. sz. p. 2. [HUNGARICANA]

    Földesék a Budapesti ingatlanok címtára 1934-es kiadása szerint a Személynök utca 19. szám alatt laktak. A Gyöngyház utca 8. és 10. számú ingatlanok az Inventa Fémipari r.-t. cégről Földes Józsefre és nejére 27.000 pengőért szálltak át. A Gyöngyház utca 10. számú bérház ebben az időben évi 10.740 Pengő adómentes bérjövedelmet termelt.[9][10] Földes 30 évig élvezett adómentességet, amely 1963-ban járt (volna) le. Földesék később a Falk Miksa utca 12-ben laktak, és 1942-ben már évi 18.600 pengő bérjövedelmük származott az ingatlanból. A család gyakran nyaralt Ausztriában. 1948-ban az V. kerületi Szemere utca 17. szám alatt laktak. Magyarországot a háború utáni években egyre több túlélő hagyta el – Földesék 1947-48 környékén bizakodva várták, hogy érvényes kilépési vízumot szerezzenek. Kisebbik lányuk ekkor férjével már New Yorkban élt: Ágnes petíciót nyújtott be érdekükben, azonban az Egyesült Államok megtagadta a család többi tagjának felvételét. Végül 1948 júniusában Földes József jó és rossz hírekkel érkezett haza: új otthonuk Kuba szigetén lesz.[11]

    A lakók listája
    A Budapesti távbeszélőnévsor szerint az épületben éltek a korabeli értelmiségiek közül Gyenes Ferenc vitéz és Gyenes Ferencné vitéz Bory Julianna, mindketten forgalmi adóhivatali tisztek (1944),[12] Csányi Béla Olivér nyugalmazott főtisztviselő (1942),[13] Pártos Mária magántisztviselő (1945),[14] Feleki Ferencné Földes Márta tisztviselő (1948).[15] Az iparosok közül Simon Ferenc szabóként tevékenykedett (1952),[16] Binéth József pedig pneutechnika autóalkatrész és autótechnikai cikkek behozatalával foglalkozott az épületben 1940-ben.[17] A művészek közül itt lakott Darvas József karmester (1942).[18]

    A telefonkészülékkel rendelkező munkásosztályt képviselték Dr. Fónagy Béláné írógépkezelőnő (1940),[19] Gillesberger Oszkár pincér (1940),[20] és Markó Ferenc művezető (1951).[21]

    Régi üzletek, irodák története
    Az épületben működött a Pongrácz fotó, ami több lapban is hirdette magát 1945 környékén. A fotós portré- és gyermekspecialistának vallotta magát, az alábbi hirdetéssel csalogatta a vevőket: Fényképeztessen karácsonyra a Pongrácz Fotonál!” [22]

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. Jelenics József: Budapest XIII. kerületének teljes utcanévlexikona. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata, Budapest, 2001. p.
    2. Népszava, 1938. 66. évf. 101. sz. p.
    3. Budapesti Közlöny, 1942. 76. évf. 161. sz. p.
    4. Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet. Média Nova Kft., Budapest, 2016. pp. 260-261.
    5. II. kerület, Margit körút 51-53. A Paulheim-bérház. Nyomasincs üvegtorony. UrbFace weboldal.
    6. Pesti Hírlap, 1926. 48. évf. 46. sz. p. 18.
    7. Kossuth Népe, 1945. 1. évf. 24. sz. p. 4.
    8. Békés, 1917. 49. évf. 48. sz. p. 2.
    9. Fővárosi Közlöny 1933. 44. évf. 33. sz. p. 924.
    10. Budapesti ingatlanok címtára 1934. (Budapest, 1934). Solo Kereskedelmi Bank Rt., Budapest, 1934. p. 85.
    11. Ph. D. T. Zane Reeves: Shoes Along the Danube: Based on a True Story, Strategic Book Publishing & Rights Agency, LLC, Houston, 2011. p.
    12. HU BFL - VII.180.a - 1944 - 0171
    13. HU BFL - VII.172 - 1942 - 0118
    14. HU BFL - VII.180 - 1945 - 2129
    15. HU BFL - VII.180 - 1948 - 0384
    16. HU BFL - VII.180 - 1952 - 0140
    17. A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betürendes távbeszélő névsora 1940. szeptember (Budapest). Magyar Királyi Postavezérigazgatóság, Budapest, 1940. p. 43.
    18. HU BFL - VII.180 - 1942 - 1496
    19. Az 1939. június 10-ére összehívott országgyűlés képviselőinek lakáskönyve (1939. július). Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1939. p. 82.
    20. HU BFL - VII.180 - 1940 - 2741
    21. HU BFL - VII.180 - 1951 - 0027
    22. Szabad Nép, 1945. 3. évf. 216. sz. p.

    Házak a közelben