Zárt ház

Gyöngyház utca 10.

+5
  • Építés éve:

    1933
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2019
  • Helyrajzi szám:

    25238/21
  • Fotó:

    Süle Ágnes

Leírás

Az épület leírása és története
Az Újlipótvárosban található Gyöngyház utca 10-es ház egy viszonylag keskeny épület, amelynek vertikális tagolása: mélyföldszint, földszint, I, II, III. emelet, és padlás. Az utcafront felől a kapu két oldalán egy-egy üzlethelyiség található. A lábazatot a bejárati kapu felső harmadáig szabálytalan módon elhelyezett, téglalap alakú terméskővel burkolták, majd egyenlő magasságú sávokra osztva a vakolt és a kővel burkolt sávok váltják egymást, olyan formában, hogy a homlokzat borítása a nyílászárók sávjában termésköves. Az utcafrontra szintenként három-három nyílászáró néz. Az első emelettől a ház középvonalában egy-egy erkély található, amely egyszerű fémkorlátot kapott, közepén keresztezett mintázatú fémlemezekkel. A kétszárnyú, téglalap alakú kapu ajtajain 2-2 darab keskeny, függőlegesen futó, mindkét oldalán boltívben végződő üvegablak található. A boltív-alakzat a kapu fölött is megjelenik: kőből kifaragva négy darab lett díszítésként elhelyezve. A boltív-motívum az eredeti tervek szerint az épület utcafronti tetőszerkezetén is helyet kapott kis ablakok formájában, azonban ez jelenleg nem fedezhető fel az épületen. A kapu felett található kovácsoltvas zászlótartó gyűrűs kialakításával az art deco stílusjegyeit is magán hordozza. Az épületen további, a szomszédos épületekkel azonos magasságban elhelyezett, jellegtelen zászlótartók találhatóak.


Az Újpesti rakpart és az épülő Újlipótváros látképe a Margitsziget felől (1928)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 130348; adományozó: JÁNOSSY VIRÁG / HÁBERL ALADÁR FELVÉTELE]

Az utcáról belépve egy kapubejáróba jutunk, ebből nyílik a lépcsőház; innen pár lépcsőn lefelé, majd felfelé haladva az udvarra érkezünk. Az eredeti tervek tanúsága szerint az üzletekhez mindössze egy kis alapterületű előtér és egy WC tartozott. A baloldali üzlet mögött a lépcsőházból egy kamrával és WC-vel rendelkező előszoba-szoba-konyhás házmesterlakás nyílt, amelyből közvetlen kijárás volt az udvarra is. A jobboldali üzlethelyiség mögött fáspince helyezkedett el.

A földszinttől kezdődően emeletenként két-két lakás volt, amelyek mindegyikében fürdő és cselédszoba is helyet kapott A jobboldali, kisebbik lakásokban csak egy szoba, a nagyobbikban már két szoba, plusz étkező (hall) is volt, valamint ez rendelkezett erkéllyel. A padláson mosókonyha, szárítópadlás volt berendezve, és plusz egy WC is volt itt.

Az épület „ikerházának” tekinthető a szomszédos, Gyöngyház utca 8. szám alatti ingatlan, amely szintén Weisz Sándor építész alkotása. A két épület alaprajza egymás tükörképe, a homlokzat összképe azonban merőben különböző. Ha a homlokzatot képzeletben lecsupaszítanánk, akkor két egyforma épület látványa tárulna elénk. A nyílászárók elhelyezkedése, nagysága és formája azonos, de az építész a homlokzati burkolóelemek változatos elrendezésével, az eltérő stílusú erkélyekkel két nagyon is eltérő épületet alkotott. A kapuk megjelenése is eltérő stílusú, a zászlótartók viszont egyazon műhelyből származnak. Az épületek erkélyeinek formája különböző, azonban a betonperemük kialakításához ugyanazon sablont használták, az élek formája egyező. Az „ikerépületek” homlokzati burkoláshoz felhasznált homokkő is ugyanazon bányából származhat – a különbség a két épület között az, hogy a 8-as szám alattinál síkra vágott, míg a 10-esnél durván, domborúan megmunkált formában kerültek beépítésre. Az épület mélyföldszintjén lévő fáskamrákat a II. világháború idején óvóhellyé alakították, ezért 1943-ban az ingatlan udvarán egy 9 rekeszes ideiglenes fa- és szénkamra létesítésére kaptak engedélyt a lakók.

A Gyöngyház utca a Habsburg Birodalom kataszteri térképén még név nélkül szerepel, valamint az eredeti terveken, helyszínrajzon, és a használatbavételi engedélyen is „Névtelen utca”-ként tüntetik fel. A közterület nevét 1933-ban kapta egy ott tevékenykedő gombkészítő kisiparos nyomán, aki kagylókból, azaz gyöngyházból is készített gombokat.[1] Az 1933-as szabályozási terv már előírta a keretes beépítést, és meghatározta az építménymagasságot is. Az alig 100 méter hosszú kis utcácska egészen 1938-ig Budapest V. kerületéhez, Szentistvánvároshoz tartozott közigazgatásilag, ekkor azonban létrejött a főváros új, szám szerint XIII. kerülete, Angyalföld néven.

Földes József kereskedő megrendelésére Weisz Sándor tervezte meg az épületet, amely 1933. november 1-jén kapta meg a használatbavételi engedélyt; az első lakók ezután költözhettek be a bérházba. Az építőmester kilétéről sajnos nem rendelkezünk információval, a „felelős építőmester” szövegrész kitöltetlenül árválkodik a tervdokumentáció lapjain. Az épület az elmúlt évtizedekben nyugodtan élte a belvárosi bérlakások szolid életét, történetében nem találunk kiemelkedő eseményeket, személyeket. Több korabeli újság is beszámolt azonban arról, hogy 1938-ban egy 45 éves esztergomi likőrgyáros, bizonyos Eckstein Simon e házban vetett életének önkezével véget.[2] Az 1942-es ingósági árverésen tűnnek fel egy harmadik emeleti lakás kerámiatárgyai.[3]

Az építész rövid portréja
Weisz Sándor életéről kevés adat lelhető fel a szakirodalomban. Az építész nevéhez a szomszédos épület – Gyöngyház utca 10. – mellett fővárosunkban a II. Tölgyfa utca 6. (1928-29), a II. Margit körút 34. (1928-29), a XI. Eszék utca 10/A (1933) köthető. Az építész imént felsorolt első három épületénél azonban még inkább a német art deco stílus hatása érvényesült.


Weisz Sándor hirdetése (1927)
Szemelvény forrása: Független Budapest, 1927. 22. évf. 12. sz. p. 8. [HUNGARICANA]

Bolla Zoltán vélekedése szerint

| „attól, hogy egy épület tartalmaz art deco-ra jellemző formákat, attól még az épület maga nem feltétlenül válik art deco épületté, ez igaz sok, a harmincas években tervezett épületre is”.[4]

A II. Margit körút 51-53. szám alatt található, ún. Paulheim-bérház első terveit eredetileg Weisz Sándor készítette 1932-ben, azonban a megrendelő ifjabb Paulheim Ferenc nem volt megelégedve a végeredménnyel, így – szintén építész lévén – inkább saját maga tervezte meg a ma is álló épületet.[5]

A Pesti Hírlap egyik 1926-os számában található hirdetés szerint a VI. Izabella utca 73-ban lakó Weisz Sándor építész 14 hónapos kislányához keresett nappalra gyermekgondozónőt, „ki bizonyítványokkal rendelkezik, és a varráshoz is ért”.[6] A Kossuth Népe 1945. május 29-i számának, „A halálkrónika” rovatában számol be azokról, akiket a náci-nyilas rémuralom az öngyilkosságba kergetett. A felsorolásban többek között megjelenik Weisz Sándor építész neve is.[7]

Az építtető, a későbbi tulajdonosok életrajza
A ház építtetője, Földes József jómódú zsidó kereskedőcsaládban látta meg a napvilágot Sárbogárdon. Édesapja Feldman Józsefről változtatta Földesre a nevét. Földes József fővárosi műszaki kereskedő 1917. november 27-én tartotta esküvőjét Stern Lenkével Stern László, a Gyulavidéki takarékpénztár részvénytársaság vezérigazgatójának leányával.[8] Stern Lenke szintén jómódú, budapesti zsidó családból származott, nagybátyja, Stern Samu a Dohány utcai zsinagóga főrabbija volt. A fiatalok megrendezett randevúkon ismerkedtek össze, azonban házasságuk idejére már egymásba szerettek. Házasságukból két leánygyermekük született, 1918-ban Márta, 1922-ben Ágnes.


Földes József és Stern Lenke házasságának híre (1917)
Szemelvény forrása: Békés, 1917. 49. évf. 48. sz. p. 2. [HUNGARICANA]

Földesék a Budapesti ingatlanok címtára 1934-es kiadása szerint a Személynök utca 19. szám alatt laktak. A Gyöngyház utca 8. és 10. számú ingatlanok az Inventa Fémipari r.-t. cégről Földes Józsefre és nejére 27.000 pengőért szálltak át. A Gyöngyház utca 10. számú bérház ebben az időben évi 10.740 Pengő adómentes bérjövedelmet termelt.[9][10] Földes 30 évig élvezett adómentességet, amely 1963-ban járt (volna) le. Földesék később a Falk Miksa utca 12-ben laktak, és 1942-ben már évi 18.600 pengő bérjövedelmük származott az ingatlanból. A család gyakran nyaralt Ausztriában. 1948-ban az V. kerületi Szemere utca 17. szám alatt laktak. Magyarországot a háború utáni években egyre több túlélő hagyta el – Földesék 1947-48 környékén bizakodva várták, hogy érvényes kilépési vízumot szerezzenek. Kisebbik lányuk ekkor férjével már New Yorkban élt: Ágnes petíciót nyújtott be érdekükben, azonban az Egyesült Államok megtagadta a család többi tagjának felvételét. Végül 1948 júniusában Földes József jó és rossz hírekkel érkezett haza: új otthonuk Kuba szigetén lesz.[11]

A lakók listája
A Budapesti távbeszélőnévsor szerint az épületben éltek a korabeli értelmiségiek közül Gyenes Ferenc vitéz és Gyenes Ferencné vitéz Bory Julianna, mindketten forgalmi adóhivatali tisztek (1944),[12] Csányi Béla Olivér nyugalmazott főtisztviselő (1942),[13] Pártos Mária magántisztviselő (1945),[14] Feleki Ferencné Földes Márta tisztviselő (1948).[15] Az iparosok közül Simon Ferenc szabóként tevékenykedett (1952),[16] Binéth József pedig pneutechnika autóalkatrész és autótechnikai cikkek behozatalával foglalkozott az épületben 1940-ben.[17] A művészek közül itt lakott Darvas József karmester (1942).[18]

A telefonkészülékkel rendelkező munkásosztályt képviselték Dr. Fónagy Béláné írógépkezelőnő (1940),[19] Gillesberger Oszkár pincér (1940),[20] és Markó Ferenc művezető (1951).[21]

Régi üzletek, irodák története
Az épületben működött a Pongrácz fotó, ami több lapban is hirdette magát 1945 környékén. A fotós portré- és gyermekspecialistának vallotta magát, az alábbi hirdetéssel csalogatta a vevőket: Fényképeztessen karácsonyra a Pongrácz Fotonál!” [22]

Források

A ház programjai