Zárt ház

Gyöngyház utca 8.

+8
  • Építés éve:

    1933
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2019
  • Helyrajzi szám:

    25238/20
  • Fotó:

    Polgár András
  • Kutatás:

    Kovács Zoltán

Leírás

Az épület leírása és története
Az Újipótvárosban található Gyöngyház utca 8-as ház egy viszonylag keskeny épület, amelynek vertikális tagolása: mélyföldszint, földszint, I, II, III. emelet, és padlás. Az utcafront felől a kapu két oldalán egy-egy üzlethelyiség található. A vörös klinkertégla borítású lábazat felett az épület homlokzata az üzlethelyiségektől az első emelet szintjéig terméskő burkolatú, ettől felfele díszítés nélküli, vakolatos. Az utcára szintenként három-három nyílászáró tekint. Az első emelettől a ház középvonalában egy-egy félkör alaprajzú erkély található, amely egyszerű, gyűrűsen futó pántokból álló fémkorlátot kapott. Az emeleti nyílászárókat betonkeret szegélyezi, amely a homlokzat síkjából kissé kiugrik, megtörve annak síkját. Az épület bejárati kapujának szegélye a lábazathoz hasonlóan téglával kirakott. A kétszárnyú, téglalap alakú kapu ajtajain 3-3 kör formájú üvegablak enged fényt a kapubejáróba. A kapu felett található kovácsoltvas zászlótartó gyűrűs kialakításával az art deco stílusjegyeit is magán hordozza. Az épületen további, az utcabeli épületekkel azonos magasságban elhelyezett, jellegtelen zászlótartók is találhatóak, amelyek jóval az épület átadása után kerülhettek felhelyezésre. A kapu felett jelenleg látható sérülés egy korábban az épületen elhelyezett házszámra vagy díszre utal.


Légifotó, Újlipótváros, alul a Szent István körút, jobbra a Nyugati pályaudvar (1944)
Videó forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 109059, adományozó: MAGYAR KIRÁLYI HONVÉD LÉGIERŐ]

Az utcáról belépve egy kapubejáróba jutunk, innen nyílik a lépcsőház, amelyből pár lépcsőn lefelé, majd felfelé haladva az udvarra érkezünk. Az eredeti tervek tanúsága szerint az üzletekhez mindössze egy kis alapterületű előtér és egy WC tartozott. A jobboldali üzlet mögött a lépcsőházból egy kamrával és WC-vel rendelkező előszoba-szoba-konyhás házmesterlakás nyílt, amelyből közvetlen kijárás volt az udvarra is. A jobboldali üzlethelyiség mögött fáspince helyezkedett el.

A földszinttől kezdődően emeletenként két-két lakás volt, amelyek mindegyikében fürdő és cselédszoba is helyet kapott. A baloldali, kisebbik lakásban csak egy szoba, a nagyobbikban már két szoba plusz étkező (hall) is volt, valamint ez rendelkezett erkéllyel. A padláson mosókonyha, szárítópadlás volt berendezve, és plusz egy WC is volt. Az épület mélyföldszintjén lévő fáskamrákat a II. világháború idején óvóhellyé alakították, ezért 1943-ban az ingatlan udvarán egy 9 rekeszes ideiglenes fa- és szénkamra létesítésére kaptak engedélyt a lakók.

Az épület „ikerházának” tekinthető a szomszédos, Gyöngyház utca 10. szám alatti ingatlan, amely szintén Weisz Sándor építész kezét dicséri. A két épület alaprajza egymás tükörképe, a homlokzat összképe azonban merőben különböző. Ha a homlokzatot képzeletben lecsupaszítanánk, akkor két egyforma épület képe tárulna elénk. A nyílászárók elhelyezkedése, nagysága és formája azonos, de az építész a homlokzati burkolóelemek változatos elrendezésével, az eltérő stílusú erkélyekkel két nagyon is eltérő épületet alkotott. A kapuk megjelenése is különböző stílusú. A zászlótartók mindkét épületen azonosak, egyazon műhelyből származnak. Az épületek erkélyeinek formája különböző, azonban a betonperemük kialakításához ugyanazon sablont használták, az élek formája egyező. Az „ikerépületek” homlokzati burkolásához felhasznált homokkő is ugyanabból a bányából származhat – a különbség a két épület között az, hogy a 8-as szám alattinál síkra vágott, míg a 10-esnél durván, domborúan megmunkált formában került beépítésre. Az épület napjainkig megőrizte eredeti formáját.


Miklósi cipőorthopädiája hirdetés (1936)
Szemelvény forrása: Színházi Élet, 1936. 26. évf. 38. sz. p. 137. [EPA OSZK]

A Gyöngyház utca a Habsburg Birodalom kataszteri térképén még név nélkül szerepel, valamint az eredeti terveken, helyszínrajzon, és a használatbavételi engedélyen is még „Névtelen utca”-ként tüntetik fel. A közterület nevét 1933-ban kapta egy ott tevékenykedő gombkészítő kisiparos nyomán, aki kagylókból, vagyis egészen pontosan gyöngyházból is készített gombokat.[1] Az 1933-as szabályozási terv már előírta a keretes beépítést, és meghatározta az építménymagasságot. Az alig 100 méter hosszú kis utcácska egészen 1938-ig Budapest V. kerületéhez, Szentistvánvároshoz tartozott közigazgatásilag, ekkor azonban létrejött a főváros új, szám szerint XIII. kerülete, Angyalföld néven.

Földes József kereskedő megrendelésére Weisz Sándor tervezte meg az épületet, amely 1933. november 1. napján kapta meg a használatbavételi engedélyt; az első lakók ezután költözhettek be a bérházba. Az építőmester kilétéről sajnos nem rendelkezünk információval, a „felelős építőmester” szövegrész kitöltetlenül árválkodik a tervdokumentáció lapjain.

Több korabeli napilap is beszámolt arról, hogy 1937. június 19-én milyen eseményeknek lehettek szem- és fültanúi a ház lakói. Az épület csendjét hétfő este segélykiáltások verték fel. Az akkor 39 éves Tahin Miklós (az újságokban neve tévesen Tahy, illetve Tahi Miklósként szerepel) köztisztviselő felesége a III. emeleti lakásukból kimenekülve segítségért kiáltozott, majd a férfi élesre fent borotvával a kezében követte őt (egyes források szerint a szomszédok rohantak be a lakásba). A vérben úszó szemű férj a lakókat felszólította, hogy ne közeledjenek, különben mindenkit megöl, majd karján elvágta az ereket. A férfit hosszabb ideje a lipótmezei elmegyógyintézetben ápolták, az események előtt egy héttel szabadságra hazaengedték, de miután öngyilkosságot kísérelt meg, felesége kérésére ekkor újból visszavitték a Lipótmezőre, azonban onnan az asszony nagy meglepetésre ismét hazaengedték. Egyes források szerint a nap folyamán még nyugodtan viselkedett, azonban a vacsora után a fenti tettet követte el.[2] Tahint közokirat-hamisítás vétsége miatt 1937. október 23-án 2 év fegyházbüntetésre ítélték, amelyből 1939. június 23-án feltételesen szabadlábra bocsátották.[3]

Lakók beszámolója szerint 1970-ben az épületben forgatták A hasonmás című 38 perces tévéfilmet, Várkonyi Zoltán és Piros Ildikó főszereplésével. A felvételek idején a lakók mozgása korlátozott volt az épületben.


A hasonmás (részlet) (1970)
Videó forrása: NAVA [ID: 3072693]

Az építész rövid portréja
Weisz Sándor életéről kevés adat lelhető fel a szakirodalomban. Az építész nevéhez a szomszédos épület – Gyöngyház utca 10. – mellett fővárosunkban a II. Tölgyfa utca 6. (1928-29), a II. Margit körút 34. (1928-29), a XI. Eszék utca 10/A (1933) köthető.

Az építész imént felsorolt első három épületénél azonban még inkább a német art deco stílus hatása érvényesült. Bolla Zoltán vélekedése szerint

| „attól, hogy egy épület tartalmaz art deco-ra jellemző formákat, attól még az épület maga nem feltétlenül válik art deco épületté, ez igaz sok, a harmincas években tervezett épületre is”.[4]

A II. Margit körút 51-53. szám alatt található, ún. Paulheim-bérház első terveit eredetileg Weisz Sándor készítette 1932-ben, azonban a megrendelő ifjabb Paulheim Ferenc nem volt megelégedve a végeredménnyel, így – szintén építész lévén – inkább saját maga tervezte meg a ma is álló épületet.[5]


Weisz Sándor hirdetése (1927)
Szemelvény forrása: Fővárosi Hírlap, 1927. 16. évf. 13. sz. p. 8. [HUNGARICANA]

A Pesti Hírlap egyik 1926-os számában található hirdetés szerint a VI. Izabella utca 73-ban lakó Weisz Sándor építész 14 hónapos kislányához keresett nappalra gyermekgondozónőt, „ki bizonyítványokkal rendelkezik, és a varráshoz is ért”.[6] A Kossuth Népe 1945. május 29-i számának, „A halálkrónika” rovatában számol be azokról, akiket a náci-nyilas rémuralom az öngyilkosságba kergetett. A felsorolásban többek között megjelenik Weisz Sándor építész neve is.[7]

Az építtető, a későbbi tulajdonosok életrajza
A ház építtetője, Földes József jómódú zsidó kereskedőcsaládban látta meg a napvilágot Sárbogárdon. Édesapja Feldman Józsefről változtatta Földesre a nevét. Földes József fővárosi műszaki kereskedő 1917. november hó 27-én tartotta esküvőjét Stern Lenkével Stern László, a Gyulavidéki takarékpénztár részvénytársaság vezérigazgatójának leányával.[8] Stern Lenke szintén jómódú, budapesti zsidó családból származott, nagybátyja, Stern Samu a Dohány utcai zsinagóga főrabbija volt. A fiatalok megrendezett randevúkon ismerkedtek össze, azonban házasságuk idejére már egymásba szerettek. Házasságukból két leánygyermekük született, 1918-ban Márta, 1922-ben Ágnes. Földesék a Budapesti ingatlanok címtára 1934-es kiadása szerint a Személynök utca 19. szám alatt laktak. A Gyöngyház utca 8. és 10. számú ingatlanok az Inventa Fémipari r.-t. cégről Földes Józsefre és nejére 27.000 pengőért szálltak át. A Gyöngyház utca 8. számú bérház ebben az időben évi 10.720 pengő adómentes bérjövedelmet termelt. [9][10] Földes 30 évig élvezett adómentességet, amely 1963-ban járt (volna) le. Földesék később a Falk Miksa utca 12-ben laktak, és 1942-ben már évi 10.860 pengő bérjövedelmük származott az ingatlanból. A család gyakran nyaralt Ausztriában. 1948-ban az V. Szemere u. 17. szám alatt laktak. Magyarországot a háború utáni években egyre több túlélő hagyta el; Földesék 1947-48 környékén bizakodva várták, hogy érvényes kilépési vízumot szerezzenek. Kisebbik lányuk ekkor férjével már New Yorkban élt: Ágnes petíciót nyújtott be érdekükben, azonban az Egyesült Államok megtagadta a család többi tagjának felvételét. Végül 1948 júniusában Földes József jó és rossz hírekkel érkezett haza: új otthonuk Kuba szigetén lesz.[11]

A lakók listája
A Budapesti távbeszélőnévsor szerint 1949-ben az épületben lakott Kondor Béla gyógyszerész, aki az Egészségügyi Minisztérium előadója volt.[12] A névsor tanúsága szerint itt élt többek közt Valentin Dénes textilkereskedő (1940),[13] valamint a vele egy családba tartozó Komor Mihályné dr. Valentin Erzsébet becsüs is (1947).[14] Az épületben lakott több korabeli jogász is, mint például Dr. Farkas István ügyvéd (1946),[15] és dr. Léderer Arnold ügyvédjelölt (1939), feleségével, Lédererné dr. Zafír Elza kézimunka- és fehérneműkereskedővel.[16]

A korabeli értelmiségiek közül Forbát Tibor tisztviselő (1949),[17] Ambrus Béláné Hosszú Erzsébet magántisztviselő (1941),[18] valamint a fent már említett Tahin Miklós törvényszéki díjnok, volt államrendőrségi detektív is itt lakott. Itt élt Szidon Simon, liszt- és gyalult faáru-nagykereskedő (1947).[19] Szidon 1906-ban még csak szatócsként tevékenykedett az Almássy tér 12.-ben, majd társával,[20] Szidon Dezsővel később ugyanitt lisztkereskedést működtettek.[21] 1915-ben kereskedésükben (mint több más helyen) csak jegyre lehetett lisztet kapni. 1947-re pályája már felfelé ívelt, ekkor mint a Magyar Állatforgalmi Rt. képviselője, igazgatósági tag, húsiparos szerepelt a jegyzékekben.[22] Szidon 1950-ben vesztegetés miatt, [23]majd 1958-ban “árdrágító üzérkedés, csalás” bűntettével állt a Fővárosi Bíróság elé.[24]

A telefonnal rendelkező munkásosztályt képviselték Tóth József pincér (1947)[25] és Hóman Józsefné Kovács Mária háztartásbeli (1946).[26] Az épület lakója volt Varga Imre PhD, aki az ELTE-n az analitikai kémia, atomspektroszkópia témakörében tevékenykedik.[27]

Régi üzletek, irodák története
Az épületben működött Miklósi cipőorthopädiája 1936-ban.[28] Az épületben rendelkezik székhellyel az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány, akinek célja, hogy lehetőséget teremtsen a találkozásra és a dialógusra roma és nem roma fiatalok között. A földszinten található két üzlethelyiség egyikében napjainkban fodrászat, a másikban kéz- és lábápoló szalon üzemel.

Források

A ház programjai