A ház programjai

II. János Pál pápa tér 14-15-16.

+16
  • Építés éve:

    1932
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Nyitva tartás:

    SZOMBAT [SAT] - VASÁRNAP [SUN] 10:00–17:00 [Kizárólag a II. János Pál pápa tér 15-16. látogatható!]
  • Kutatva:

    2019
  • Helyrajzi szám:

    34760
  • Fotó:

    Hugyák Andrea
  • Kutatás:

    Puskás Anna, Pákozdi Imre
  • Önkéntesek:

    Kónya Sára, Pákozdi Imre, Puskás Anna

Leírás

Az épületről
A II. János Pál pápa téren (korábbi nevén: Tisza Kálmán tér, majd 1946-tól 2011-ig Köztársaság tér[1]) 1934-ben épült Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) lakóház-csoportja fontos szerepet tölt be a budapesti építészettörténetben: a sávos beépítés első, és a ’40-es évek közepéig egyedinek tekinthető példája.[2] A bérháztömb tér felőli oldalának oszlopszerű, nyolcemeletes épületei szép kontrasztban vannak a tér másik három oldalának zártfalú, vízszintes tömegeivel. A lakások a térre merőlegesen állított három, kelet-nyugati irányba tájolt épülettömbbe kerültek. A sávos beépítést a téren hangsúlyos zártsorú beépítéshez igazították, az épületeket elöl, a tér felől földszintes, bazárszerű üzlettraktus köti össze.[3]


II. János Pál pápa (Köztársaság) tér, jobbra a Vay Ádám utca. (1957)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 5297; adományozó: UVATERV]

Az épületek alaprajzilag két házrészre oszlanak: a tér melletti nyolcemeletes részt hátulról hatemeletes (plusz manzárdszinttel ellátott) tömbök egészítik ki. A 16. szám alatti sávhoz a frontális beépítésű részen külön kis, ötemeletes (plusz manzárdos) ház csatlakozik. Mindegyik rész külön bejárattal, lépcsővel, lifttel, a lépcső körül szintenként elhelyezett négy-négy lakással bír.[4] Nagy pozitívum – ez a harmincas években nem volt általános –, hogy a lakások többségében a fürdőszobától különálló WC-t építettek. A 2-2 lépcsőházat a homlokzat teljes magasságában végigfutó ablak világítja meg. Az acélvázas, gyorsan megépült épülettömb homlokzatait csak az ablakok és az erkélyek tagolják[5], a funkcionalista modernizmusnak a maga idejében egyedülálló budapesti példájaként.

Az épületek ékessége a tér felőli, északi homlokzatok kiképzése. A zárterkélyek és az eltolható, a nyugati homlokzatokra beforduló sávablakok különösen szépek. Ugyancsak mutatósak a nyugati homlokzatok erkélysorai, amelyek a Bauhaus dessaui kollégiumának képét idézik.

A háztömb története
Az OTI tartaléktőkéi kihelyezése végett eleinte használt lakóházakat vásárolt, majd később, miután botrány kerekedett abból, hogy drágán, silány minőségű házakba fektette díjtartalékait ahelyett, hogy újakat építtetne, azzal egyúttal „munkaalkalmakat” is teremtve, nagymértékű építkezésekbe kezdett.[6] Az Intézet az akkori Tisza Kálmán tér 14-15-16. területét a fővárostól vásárolta a gázgyári telkekből négyszögölenként 410 pengőért.[7] Az OTI által 1933-ban kiírt nyilvános tervpályázatra 109 pályamű érkezett, amelyből a zsűri 10-et díjra, 12-t megvételre talált érdemesnek, viszont a beépítés módjának kérdésében nem foglalt állást. Az OTI elnöksége által megbízott hat kivitelező közül négy pályaterv sávos beépítést tartalmazott. Mivel a Ligeti Pál munkatársaként induló Molnár, valamint Fischer, és a Preisich-Vadász páros is az akkor korszerűnek tekintett sávos beépítéssel pályázott, a megépült végeredmény is ezt tükrözi.[8]

A közös tervezés nem volt zökkenőmentes, de a Tér és Forma 1935/7. számában a tervezők így nyilatkoznak az elkészült épületről:

| „nemcsak jobb, mint a pályatervek bármelyike volt, de – szívesen ismerjük el – jobb, mint amit bármelyikünk egyedül tervezett volna.”[9]


V. emeleti alaprajz (1933)
Kép forrása: LAKÁS-TÖRTÉNET [BFL] [jelzet: XV.17.d.329]

A tervezési pályázat kiírásától a lakások átadásáig alig egy év telt el. A tervezés és a kivitelezés folyamata példamutatóan hatékony lehetett annak ellenére, hogy Preisich Gábor a Magyar Építőművészet 1984/4. számában jóformán csak a zsűri munkájának esendőségéről, egymás közötti civakodásokról és építtetői, illetve minisztériumi önkényről számol be.[10] Az épületegyüttes megjelenése messziről ma is imponáló.


Homlokzat (Tisza Kálmán tér felé) (1933)
Kép forrása: LAKÁS-TÖRTÉNET [BFL] [jelzet: XV.17.d.329]

Az akkor szokásos keretes beépítés helyetti sávos beépítésmód az építtető OTI lakhatási minőség iránti elkötelezettségének köszönhető. Az olcsó, egészséges, kényelmes kislakásos bérház a befektetett vagyon kamatoztatása mellett az OTI szociális elkötelezettségét is szimbolizálni hivatott.[11] Ezzel együtt Preisich Gábor említett írásában önkritikusan szól az épületek tér felőli magasságáról. A sávos beépítési mód okozta lakásszám-veszteség ellensúlyozására a tér felőli fronton ugyanis nyolc emeletet építettek. Ez – írja Preisich – benapozási gondokat okoz, magyarán árnyékossá teszi az épületek közötti parkocskákat. Így elveszett a sávos beépítés egyik legnagyobb előnye.[12] Egy másik visszaemlékezésében arról nyilatkozik, hogy az építészek Heysa Károly tanácsára döntöttek a tér felőli nyolcemeletes beépítés mellett: a kisebb köbtartalomból eredő kisebb honoráriumot a magasság növelésével kívánták ellensúlyozni.[13]

Élet az Oti-házakban
A lakáskiadásnál négyszeres túljelentkezés volt annak ellenére, hogy a korabeli viszonyok szerint a lakások bére nem mondható túlságosan alacsonynak. Példaként: kétszoba-hallos (tér felőli) 1300 pengő; kétszoba-hallos 1200 pengő; másfél szobás 850 pengő; egyszobás 700 pengő.; garzon 650 pengő, +25% fűtésért és melegvízért.[14]

A ’30-as, ‘40-es évek lakói között főként hivatalnokokat, értelmiségieket, illetve sok OTI-alkalmazottat találunk (beköltözéskor például 63 OTI-alkalmazott, 43 egyéb tisztviselő, 10 újságíró, s csupán egy munkásréteghez tartozó, egy vasmunkásnő kapott lakást).[15] Kőműves József, nemzetgyűlési képviselő, az OTI 1945-1948 közötti elnöke is a Tisza Kálmán tér 16. lakója volt.[16] A háztömb egykori lakója, az OTI-háztömbben felnőtt Molnár Gál Péter újságíró így emlékszik vissza az itt töltött évekre:

| „Korukat, még a mai kor építészetét is megelőzték ezek a jövőnek szólóan pedagogikus ajánlatú modern házak. Kísérleti életformájuk ígéretével többnyire értelmiségi lakókat vonzottak. A higiénikus jövő és a piszkos múlt határáról pillantottam szét a környező utcákra és a térre. Erkélyükről leláttam a Vay Ádám utcára: felülről szemlélhettem a proletariátus életformáját.”[17]


II. János Pál pápa (Tisza Kálmán) tér, háttérben középen a 15. számú ház. (1943)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 70268; adományozó: FORTEPAN]

Az épülettömb közel kilencven éves története során számos hírességnek adott otthont. Ahogyan arról a 16. szám alatti épülettömb falán elhelyezett emléktábla is megemlékezik, 1939–1951 között itt élt Maróczy Géza, a magyar sakkozás első nemzetközileg elismert „művésze”. Az 1940-es években Szakasits Antal szociáldemokrata politikus, a Szakszervezetek Tanácsának titkára, 1945–49 között az Iparügyi Minisztérium államtitkára feleségével, Boros Izabellával szintén az akkori Tisza Kálmán tér / Köztársaság tér 16. lakói voltak. Boros Izabella ebben az időben antifasiszta színdarabokat szervezett a munkásréteg számára a Madách és a Vígszínházban, többek között ezzel vonta magára a Gestapo figyelmét – 1944 tavaszán el is hurcolták Tisza Kálmán téri lakásukból, s hamarosan férje is a Gestapo kezére került. De miután az alkalmazott brutális módszerek ellenére sem vallottak, szabadon engedték őket akkor.[18]

Olty Magda, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas és Kossuth-díjas színésznője, érdemes és kiváló művész is egy ideig a Tisza Kálmán tér 16. szám alatt élt.[19] Major Tamás Kossuth-díjas színész a ’30-as években egy ideig Olty Magdáéknál lakott, egy írásában így emlékszik vissza erre az időre:

| „Ide jött fel József Attila, az után az emlékezetes könyvnap után, amikor Olty Magdával próbáltuk a Nagyon fáj c. kötetét eladni. Hajnalig mondta saját verseit — gyönyörűen. Majd hirtelen elhallgatott, és zokogni kezdett.”[20]

Források

A ház programjai