A ház programjai

József körút 41.

  • Építés éve:

    1890
  • Építtető:

    Hikisch Lajos
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    lakóház
  • Kutatva:

    2016
  • Helyrajzi szám:

    36693
  • Fotó:

    Kern Anita
  • Kutatás:

    Kiss Eszter, Benkő Anna, Kozma Ildikó
  • Önkéntesek:

    Labancz Domonkos

Leírás

A háromemeletes, eklektikus (neoreneszánsz) stílusú „lakház” építési engedélyét 1890-ben kapta meg Hikisch Lajos.[1]  A Nagykörút felé eső főhomlokzatot gyümölcsökkel teli edények, virágfüzérek, puttók, madarak uralják. A másik, Rökk Szilárd utca felé néző homlokzat sem díszek nélküli, ott hat reneszánsz alkotó, köztük Leonardo, Michelangelo, Raffaello és Dürer, domborműves portréi vizsgálják a szemben lévő házat.

Úgy tűnik, Hikisch Lajos nem sajnálta a költséget, amely a végén 121.600 koronára rúgott. 1891-ben ezzel sikerült is felkerülnie a Budapesten felépült legnagyobb és legdrágább épületek listájára. [2]

Az épület valamennyi szintjének eredeti tervrajza fennmaradt. Eszerint a pincében műhelyek, mosókonyha és a lakók fáskamrái kaptak helyet. A földszintet a körút felőli homlokzaton négy bolthelyiség uralta, az udvarról nyílott a szűk házmesterlakás és két 4 szobás, hallos, konyhás, fürdőszobás lakás, melynek ablakai az építéskor Bodzafa utcának nevezett Rökk Szilárd utcára néztek.

Az emeleteken a bolthelyiségek felett két 5 szobás, hallos, konyhás, fürdőszobás lakás, a hátsó traktusban pedig a földszintivel megegyező lakrészek szerepelnek a tervrajzon – vagyis szintenként négy lakás.

A ház tervezője és tulajdonosa a József körút 41. esetében egy és ugyanazon személy: Hikisch Lajos, építési vállalkozó és több fővárosi ház tulajdonosa. Ő maga a Nagy János (ma Benczúr) utca 21-ben lakott, de a Ferenc körúton is volt egy bérpalotája.[3] Hikisch rendkívül aktívnak bizonyult az építőiparban, tagja volt a Siófokot kiépítő Balatonfürdő részvénytársaságnak, illetve a Kereskedők és Iparosok Banktársaságának és az Első Magyar Szálloda részvénytársaságnak. [4]
Hikisch Lajos 1912-ben adta el a József körút 41-et dr. Kálmán Lászlónak és nejének, akik 1916-ig bizonyosan a ház tulajdonosai maradtak. 1928-ban viszont már a Községi és Körjegyzők „Erzsébet királyné”-ról nevezett Országos Árvaházának és Segítő Egyesületéhez érkeztek a lakbérek.[5]
Hikisch Lajos társa itt is, ahogy az 1880-1890-es években több budapesti épület esetében, Schubert Ármin építőmester volt. A Nagykörúton közösen építették az Erzsébet körút 14. és József körút 85. alatti bérházakat. Schubert ezen kívül is több szállal kötődött a körúthoz: igazgatósági tagja volt annak a „Royal Nagyszálloda“ részvénytársaságnak, amely a hotelt végül fel is építette, illetve ő volt a háziura a Baross utca sarkán álló hatalmas bérháznak, a József körút 52-56-nak.[6]

Történetek a házról
1896-tól a házban működött Láng Jakab és Fia kerékpár, gramofon és varrógép-nagykereskedők főüzlete, amely 1943-ban még mindig ugyanott várta a vevőket![7] Egy 1913-as árjegyzék szerint „Magyarország és Ausztria legnagyobb, legmegbízhatóbb és legrégibb kerékpár- és alkatrészraktára” volt, több budapesti fióküzlettel. Így hirdették magukat: „Szállítói vagyunk majd az összes fővárosi és vidéki magyar kerékpár-egyletnek, valamint több osztrák kerékpár- és sportegyesületnek. Minden vasárnap egész nap és minden a naptáron pirossal jelzett keresztény ünnepnapokon déltől kezdve zárva vannak üzleteink.”[8]
(??? Az árjegyzék a Kereskedelmi Múzeum honlapján látható és a forrás megjelölésével felhasználható akár, ld. lábjegyzet)
A ház leghíresebb tulajdonosa és lakója kétség kívül Esterházy Pál herceg volt. Levéltári dokumentumok szerint a József körút 41. 1935-ben már biztosan „Őfőméltósága Esterházy Pál herceg Bérházgondnoksága” alá tartozott. A herceg azonban ekkor még nem itt, hanem a Tárnok utca 9-11-ben lakott. [9] Csak a hercegi hitbizomány irodái és központi lerakata működött az épületben.[10] (??? Ehhez van egy jó kis számolócédula, szintén a Kereskedelmi Múzeumból, ld. lábjegyzet)
Esterházy 1947 végén feleségével, Otrubay Melindával költözött a házba „egy szabaddá vált háromszobás lakásba.”[11] Itt tartóztatták le Esterházyt 1948 decemberében: „Csöngetnek. Rumpler Ilona házvezetőnő, aki harminc éve a herceg szolgálatában áll, és a palotából ebbe a háromszobás létbe is követte, ajtót nyit. Négy egyenruhás férfi félrelöki az asszonyt, belépnek a nappaliba, és megragadják Esterházy Pált. Az egyik feltűnően csinos arcú férfi Esterházy Melindához fordul: – A férjét magunkkal kell vinnünk, de nemsokára visszajön. Okot nem mond. Se Pál, se Melinda nem meri megkérdezni. […] Esterházy fölveheti a kabátját, de semmit nem vihet magával. – Majd értesítjük, Esterházyné – mondja Bárd [az egyik ÁVH-tiszt], mielőtt Pált elvezetné. Senki sem mondja meg, hová viszik a férjét.”[12] Otrubay Melinda, az Operahát egykori prímabalerinája nem mert tovább a lakásban maradni, visszaköltözött a szüleihez. Eközben Esterházy az Andrássy út 60. vendégszeretetét élvezte, mint a Mindszenty-per IV. rendű vádlottja. Az 1949-ben a Népbíróság előtt lefolytatott koncepciós perben „dr. Esterházy Pál ház- és malomtulajdonos” bűnösnek vallotta magát és elismerte, hogy duplafedelű bőröndben juttatta ki a valutát az országból.[13]
Esterházy a tárgyaláson elmondta, hogy a József körút 41-ben nemcsak lakott, de irodái is még mindig itt működtek. Ezt a második emeleten lakó Baranyai Jánosné is megerősítette, aki 1948 óta (kisebb megszakításokkal) az épületben él. Ő úgy emlékszik, a hercegi pár az első emeleten lakott, az irodák a másodikon voltak és a további lakásokat főleg Esterházy alkalmazottai használták.
Esterházy Pál és felesége soha nem tért vissza a József körúti bérházba. A herceg 1956-ban kiszabadult a börtönből és Otrubay Melindával együtt elhagyta Magyarországot.
Baranyai Jánosné emlékezete szerint a lakók 1956-ban a körútra néző lakások ablakaiból nézték a szovjet tankok menetét. Az egyik tankból meg is célozták azt az ablakot, ahol a kíváncsi fejeket látták és lövésre is sor került, de addigra már átszaladtak a hátsó traktusba. A környékbeli harcok során sérülteket a Rökk Szilárd utcai bábaképzőbe hordták kötözésre.
Még egy érdekes adalékot mesélt: a háború után, az ötvenes évek elején a földszinten szocialista leányotthon működött, ahová a fiúk a Rökk Szilárd utcai ablakokon ugráltak be.
És egy igazi városi legenda, amit Labancz Domonkostól, a budapest100 önkéntesétől hallottam: az első emeleten lakott Korda György.

 

A ház programjai