Zárt ház

Közraktár utca 18-20.

  • Építtető:

    nincs adat
  • Építő:

    nincs adat
  • Épület funkciója:

    iskola
  • Kutatva:

    2017
  • Helyrajzi szám:

    37090
  • Második cím:

    Kinizsi utca 1-7 – Lónyay utca 33-35 – Zsil utca 2–6.

Leírás

Az épület története

A zártkörű tervpályázatot 1937-ben írták ki és 1938 nyarán hirdettek eredményt. A megbízást Padányi Gulyás Jenő és Tóth Imre kapta legjobbnak ítélt közös pályatervük alapján.

Az iskola a háborúban alig sérült, 1945 után 12 osztályos gimnáziumként működött tovább. 1952-ben a tantestület „felajánlotta” az államnak az addig egyházi tulajdonban lévő épületet. később – 1965 körül – a BME Közlekedésmérnöki kara költözött az együttesbe, ebből az alkalomból készült a tornaterem Közraktár utcai végfalán Palotai Gyula kő domborműve. A dísztermet az 1970-es években alakították kosárpályává, elbontva a színpadot és a proszcéniumfalat, a rajta lévő falképpel együtt. Az 1980-as évek elején az udvart lezáró könyvtári szárnyat építettek a Közgazdaságtudományi Egyetem számára a Közraktár utcai oldalon (tervező: Mányi István és Pál Katalin, KÖZTI).

Egy egész háztömböt elfoglaló, a Zsil utca, Lónyay utca és Kinizsi utca felől utcavonalon álló, zártsorú beépítésű, magas tetős épület U alakú alaprajzzal, eredetileg a Duna felé nyitott udvarral. A gimnázium egyenlőtlen szárú, U alakú, négyemeletes épületéhez a Kinizsi utcai oldalon a tornaterem-díszterem alacsonyabb, lapos tetős tömbje, a Zsil utcai oldalon az internátus magasföldszintes, kétemeletes, magas tetős tömbje csatlakozott. Bár az iskola „fő” homlokzata a Lónyay utcára néz, főbejárata a csöndesebb Kinizsi utcáról nyílt. Az internátus külön bejáratot kapott a Zsil utcáról. Az együttes vasbetonvázas szerkezetű, tégla kitöltő falakkal, fa ablakokkal, fémszerkezetű üvegfalakkal.

A gimnázium főbejárata visszahúzott belépő és szélfogó előtér után tágas, kétszintes, galériás előcsarnokba nyílt, melyből mindkét oldalon kétkarú lépcső indult az emeletekre. A jobb oldali lépcső a díszteremhez, a bal oldali a tantermekhez vezetett. A gimnázium földszintjén porta, tornaterem, öltözők, orvosi rendelő, könyvtár, önképzőköri helyiség volt, a Zsil utca oldalon altiszti lakások, a Lónyay utcai oldalon pedig bérbe adható üzletek. Az első emeleten (az építéskor félemeletnek nevezték) a tornaterem karzata, szakkörök, az előcsarnok galériájához kapcsolódóan szülői várók kaptak helyet, a Lónyay utcai frontot a tanári szobák és az igazgatói iroda foglalta el, a Zsil utca felől volt az irattár és az igazgatói lakás. E fölött két szintben 9-9 tanterem következett, széles oldalfolyosóval, külön ruhatárakkal és az épület sarkain zsibongóval. A Lónyay utcai oldalon a folyosó nézett az utca felé s a tantermek az udvarra. Végül a legfelső szinte kerültek a szakelőadótermek és a szertárak (Kinizsi utca: fizikai traktus, Lónyay utca: természettudományi, Zsil utca: földrajz, történelem, filológia, énekterem). A Kinizsi utcai középfolyosós szárnyban két lépcsőház van, a Zsil utcai rövidebb szárny udvari oldalán egy, a tető fölé nyúló, óratoronyként is használt másik lépcsőház, legfelül vendégszobával. A kissé a földbe süllyesztett tornaterem fölé helyezték a dísztermet, melynek földszintjén 624, karzatán 240 ülőhely volt (valamint az orgona és az énekkar helye). A kazettás famennyezettel fedett díszterem Duna felőli végén színpad volt, a proszcénium-nyílás körül Remsey Jenő Györgynek a reformáció témájára festett falképével. A gimnázium előcsarnoka a travertin burkolatú pillérek tartotta galériával, meanderes mintázatú lépcsőkorlátokkal[2] és az udvarra néző, hatalmas üvegfallal igen impozáns tér volt. A tantermi szinten zsibongójának közepén hengeres kőkút állt, lépcsőzetesen csökkenő átmérőjű, bordázott oszlop tartotta glóbusszal. Az internátus két lakószintjén 100 diáknak jutott hely, a magasföldszinten közösségi és szolgáltató helyiségek, az alagsorban gazdasági helyiségek, a pincében óvóhely volt. Az épület homlokzatai mészkő lábazat fölött vakoltak, csak a visszahúzott bejáratok és a Lónyay utcai homlokzat összefogott alsó két szintje kapott mészkőlap burkolatot. A folyosóknál az egyenletesen kiosztott, a tantermeknél az ötös-hatos csoportokba fogott ablakok kőkeretesek és keresztosztásúak. A főbejárat két szint magas, a Zsil utcai bejárat egy szint magas, mindkettő visszahúzott nyílását profilozott kő keretezi, és két, kőburkolatú oszlop osztja a nyílást három részre. A Lónyay utcai homlokzat két szélén, a tömör falsávot egy-egy konzolra állított szoboralak díszíti. A tornatermet az utca felől két egymás fölötti szalagablak, az udvar felől végigfutó üvegfal világítja meg. A díszterem mindkét hosszfalán keskeny függőleges ablakok sorakoznak. A Lónyay utcai szárny udvari homlokzatán a földszinten íves árkádsor fut végig, amelynek – a tervek szerint – az udvart a Közraktár felől lezáró fal háromívű kapuja felelt volna.”[3]

Domborművek:

Lajos József: A zodiákus, 1963.

Palotai Gyula: Két mérnöknő, 1966. [4]

A Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium története

„1859. március 6-án Török Pál, a pesti református egyház akkori főesperese benyújtott az egyháztanács elé egy iskolát létrehozó szándékot kifejező okiratot. Terve megvalósításában nagy segítségére volt Gönczy Pál, aki a gimnázium megalakulása érdekében felajánlotta saját magániskoláját. Ennek köszönhetően 1859. november 3-án egy Kálvin téri épületben megalakulhatott a gimnázium. A tanítás olyan híres tanárokkal folyt, mint például Gyulai Pál, Thaly Kálmán és Ravasz Árpád, és olyan híres tanítványok érettségiztek a gimnáziumban, mint Gárdonyi Géza, Csonka János, Szent-Györgyi Albert, Amerigo Tot, Beöthy Zsolt és Bächer Mihály (zongoraművész). Mivel az iskola jó híre egyre terjedt, mind több és több diák jelentkezett ide, így a hely szűkké vált.

A helyzet akkor oldódott meg, amikor 1943. október 31-én az iskola birtokba vehette új épületét a Lónyay utcában, amelyet a lelkes hívők adományaiból építettek fel. Kiváló tanárok, mint Áprily Lajos, Sain Márton, Benda Kálmán, Gombos Imre, Draskóczy István és további híres növendékek, mint Devecseri Gábor, Farkas Ferenc (zeneszerző), Finta József, Jékely Zoltán, Borzsák István, Ritoók Zsigmond öregbítették hírnevét. Azonban a háború végeztével nem sokáig működhetett tovább a gyönyörű új iskola: elérte az egyházi intézmények legtöbbjének sorsa. 1952-ben államosították.” A gimnázium a rendszerváltozás után újra megkezdhette tevékenységét, az 1993/94-es tanévben újraindult az oktatás egy másik épületben. Az intézmény csupán 2000-ben kapta vissza az épületet, azóta ismét eredeti helyén működik.[5]

JEGYZETEK

[1] Padányi Gulyás Jenő: „Az 1930-as évek első felétől politikailag egyre jobbra tolódott, előbb Gömbös Gyula, majd Imrédy Béla közvetlen tanácsadói köréhez, értelmiségi holdudvarához tartozott. Több forrás szerint 1939–1941 között a Magyar Élet Pártja színeiben kormánypárti országgyűlési képviselő is volt, de az 1940-ben összeállított országgyűlési almanach nem említi a nevét. 1942. március 12-én az országgyűlés jegyzőjévé nevezték ki, 1944-ben pedig tagja lett a háborút támogató, szélsőjobboldali politikusokat tömörítő Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. 1945-ben politikai okokból az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1958-ban létrehozta a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségét, s ennek első elnöke is lett.
Padányi Gulyás a második világháború előtti két évtized jeles építészmérnöke volt. Pályája kezdetén a funkcionalista megoldások híve volt, előszeretettel alkalmazott új anyagokat, főként vasbetont. Az 1930-as évektől az organikus népi-nemzeti építészeti hagyományok felkutatását és alkalmazását állította előtérbe, megszervezte a Magyar Ház Baráti Körét, amelynek élén több néprajzi, népi építészeti gyűjtést szervezett és végzett. Tervezőként rugalmasan alkalmazta a különböző korstílusok jegyeit, modern és népi ihletésű épület(terv)ei mellett nevéhez fűződnek a szecessziós mátészalkai vármegyeháza (ma Városi Művelődési Központ) és a debreceni Piac utcai volt Magyar Általános Hitelbank klasszicizáló épületének (1938) tervei is.
Az általa tervezett jelentősebb budapesti épületek közé tartozik például az angyalföldi református templom (1927–1933), a Hunnia Filmgyár stúdióépülete (1930), a Kelenföldi autóbuszgarázs (1941, Menyhárd Istvánnal közösen) és a Kinizsi utcai református főgimnázium (1943, Tóth Imrével, ma Lónyay utcai Református Gimnázium). Ő tervezte az Alsóörs melletti csere-hegyi kilátót (1935) is. Az Egyesült Államokban családi házakat, moteleket, irodaházakat, középületeket, sportlétesítményeket, templomokat, ipari épületeket tervezett.” Forrás: www.wikipedia.org

[2] Bolla Zoltán „kínai geometrikus motívumként” írja le. Forrás: Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet. Budapest, 2016., 399.

[3] Pest építészete. Szerk: Ferkai András, Budapest, 2000., 281-282.

[4] Forrás: www.kozterkep.hu

[5] Forrás: www.lonyayrefi.hu

A ház programjai